07. 20. A tranzat utolsó hajónaplója

21:40 GMT, éjszaka,

Úgy jöttem át a bretagne-i sarok hajózási zónáján, mint kés a vajon, pedig ez nem egyszerű hely. Az összes hajó a La Manche-csatornából, ami délnek tart, illetve ellenkező irányba, fölfelé, itt összegyűlik egy kötelező zárt elkülönítő zónába. 5 mérföld széles csatorna le, ugyanez fel. Én a déli végénél kereszteztem le, és már előre aggódtam, hogy sokat kell majd menekülnöm, de szerencsés tempóban autópilottal átsuhantunk a területen. Két óra múltán az egész hajózási szupersztráda a hátam mögött volt.

Alkonyatkor voltak előttem fellegek, de felszívódtak, ahogy leszállt az éj, most tiszta az ég. Telihold van, pont szemből emelkedik a fénylő korong és teleszórja ezüsttel a hullámzást előttem.

Ahogy írva volt, leállt a szél. Picit előbb, de mindig minden előbb történik, ez már íratlan szabály. Mázli, hogy túl vagyok a sarkon és a dagály áramlat nem a csatorna felé akar vinni, hanem majd lefelé, amerre megyek. Most pöfögök pár órát, amit arra használok, hogy kimenjek a part felé, amerre eddig még a széllel nem tudtam, nem volt rá idő, viszont ott fog visszajönni az É – Ny-i, kint meg semmi.

Gyönyörű az éjszaka, nyugodt, békés. Csoda, hogy eddig el tudtam jönni vitorlával, mert a vízen már két órája nem látszik semmi. Most éppen fátyol takarja a holdat, de szinte nappali világosság van, sziporkázik a vízfelszín. Delfinek jöttek, körbeugráltak és eltűntek.

Reggel.

Hajnalban észrevétlenül beborult, ami lehet a változás egyik jele. Még pár csöpp eső is hullott, de arra sem elég, hogy leöblítse a fedélzetet. Könnyű, 6 cs-s bríz szivárgott be D-ről, ami nincs az előjelzésben, vagy csak fordultában rövid ideig. Azért vitorlát húztam rá és szorítom, 5 cs jön ki belőle. Pont a középén vagyok egy 30 mérföldes körzetnek, ahol 35 db halászhajó társaságát élvezem. Ahányan vannak, annyi felé húzzák a hálójukat, és egyik sem tart semmilyen irányi csak találomra kóborolnak, mint afféle halász nomádok. Ahogy kinézek, 11-et számolok szabad szemmel. A riasztómat percenként kell nyomkodni, különben órákon át riasztana.

Itt vannak pár mérföldre előttem a Glenan-szigetek, mögöttük Port la Foret, a hírneves Desjoyeaux vitorlázó fészek. Mióta ezt a programot csinálom, azóta tervezek eljönni ide edzeni, ahol több, mérvadó ellenfél készül, élvezve ezt a Michel féle fantasztikus tudást és a CDK hajóépítő cég nyújtotta technikai hátteret. A hajók egy része itt is épült, az összes átépítést, javítást itt végzik. Legutóbb Vincent Riou-val egyeztem meg, aki szintén itt készíti fel a PRB-t, hogy feljövök és kimegyünk együtt vitorlázni. A nyáron még összejöhet.

Csináltam egy reggeli kávét és mellé egy szelet lekváros bagelst. Ez utóbbi olyan, mint egy zsemle, csak luk van a közepén. A lyuk már amerikai fejlesztés. Én, biztos, ami biztos megettem a lyukat is.

Meggyűlik a bajom az utolsó 100 mérfölddel. A kellős közepén ülünk egy kisebb magasnyomású buboréknak és nem is látszik odébbállni. legalábbis nem most. Nagyon könnyű szellők mozognak a térségben, inkább csak helyi termál szellők. Most még az is szemből jön, húzom a partot. Ki kell mennem, amennyire csak lehet a part közelébe, mert inkább ott lesz annyi szellő, ami visz is. Most épp 4,5 cs-s szélet szorítok 3,4 cs-s sebességgel, az SOG-m 4,2 cs, van velem 0,8 cs áramlás.

Lengedez 6 cs-s szellő, ami nagyon lassan fordul Ny felé. Most 50°-os AWA-n (látszólagos szélszögön) megyek és a nagyvitorla elé kellene a Code 0, de természetesen az A3 van fent. Nem is szeretném lecserélni, mert egy óra múlva már az kellene újra. Kihúztam kíváncsiságból és annyira élesre húztam, amennyire csak a formája engedi, de ez egy bő szeles vitorla, nincsenek csodák. Ennek annyira nem lehet eltüntetni a hasát, mint egy sumó birkózóét. A vitorla első negyede lélegzik, a hátsó háromnegyede pedig húz és 6 cs-s szélben 7 cs- sebességet hoz, ismétlem 50° AWA-n.

Este,

Végül látva az előttem álló napot, előjelzést és a valóságot, úgy döntöttem, hogy bemegyek valamelyik kikötőbe tankolni. Ennek az útnak, miután a kvalifikáció teljesült, az edzés, teszt részek teljesültek az egyetlen maradék feladata, hogy hazaérjek. Nincs annak semmiféle értéke, hogy szélcsendben itt himbálózok és telnek az értékes napok. Először Belle-Ile-szigetére akartam bemenni, útba esett, de nem elég mély a kikötő. Nincs más hátra, mint északnak veszem az irányt és bemegyek Lorient-ba. 20 mérföld veszteség, de lehet, hogy 50 mérföld nyereség, ha éjszaka megáll a szél. Késő délután élénk nyugati brízzel elértem a kikötőt, lehúztam a nagyvitorlát – ez fájt a legjobban – fölsodortam a J2-t és bepöfögtem a kikötőcsatornába. Telefonon hívtam Conrad-ot – ő itt él – hogy hova érdemes bemenni a meglehetősen bő választékból. Sajnos nem tud segíteni – mondta -, mert éppen Németországban van, viszont elmagyarázta, hogy hova menjek, mi a biztonságos és egyszerű. Port de Kernevel a befutó marina. Élénk szélben, erős apályáramlásban bementem a térkép szerint logikusabb északi végén a kikötőbe, ahol nagyon szűk csatornákon át tengernyi hajó között eljutottam a megfelelő pontonhoz. Sehol senki, az egyik hajóból odaszólnak, hogy az üzemanyagkút a kikötő másik bejárata felől közelíthető meg, menjek vissza. Az egész kikötő pontonokból áll, alatta a víz ugyanúgy áramlik, mint kint a csatornában. Aggódó arcok, tekintetek követik manővereimet, miközben igyekszem megfordulni úgy, hogy az áramlat ne sodorjon rá egyik hajóra sem. Sikerült, kifűzöm magam a rengetegből, vissza a déli bejárathoz. Annyi embert nem látok, hogy megkérdezzem, merre van az előre. Rádión persze senki emberfia nem vette hívásaimat, azt már korábban feladtam. Végül mielőtt bekanyarodok az alsó bejárón két figura integet a pontonról, kiabálnak, merre menjek, hogyan manőverezzek a kúthoz, csak várjak pár percet, mert valaki éppen befejezi a tankolást. Egyikük figurája ismerős volt, de csak véletlen hasonlóság lehet. Rajtam a sor odakanyarodok a kúthoz, ahol a két emberem vár. kerekedik a szemem, a két segítő ember egyike Alessandro di Benedetto, a másik Bertrand de Broc, mindketten Vendée Globe veteránok, Bertrand régi kolléga, majdnem barát. Nagy öröm, ölelkezés, ilyen is van. Bertrand itt él egy katamarán hajóban, Alessandro épp vendégségben nála és látták, hogy elúszom előttük. Marasztalnak éjszakára, de mennem kell, megértik, útravalóul a lelkemre kötik, hogy kapcsoljam be az AIS-t. Könnyen megígérem, nekem mindig be van kapcsolva.

Nem tartott a tankolással egybekötött baráti találkozó több ideig, mint most leírni. Húsz perc múltán már úton vagyok kifelé a csatornában és kezdem visszahúzni a nagyvitorlát. Már elhagyom az utolsó kardinális bóját is mire fent van, kemény 25 perc, kb 1000 tekerés a darálón, jó tréning.

Kint a vízen, miután elrakodok mindent, kötelek a helyükön, átöltözök, és leülök enni valamit, reggel óta először. Csöndesen csobogunk, fények, villogók mindenfelé, nyugaton még látszik egy narancssínű csík a horizonton, keleten, szél alatt, Quiberon felől lassan kúszik fel a hold a felhőcsíkos égre, alatta tűzijáték. Így élőben nem giccs. Maga a szépséges, békés képe a természet és civilizáció együttesének.

Reggelre szerettem volna LSdO-ba érni, de így hogy megálltam, sőt visszafelé is mentem, már nem fogok. Bemegyek majd a kikötőbe a délutáni dagállyal, azt kényelmesen elérem.

Reggel,

Éjszaka végig jelzés értékű szeleim voltak hátulról. Néha belendült 10 cs-ig, néha teljesen legyengült a szél, örültem a 4 cs-nak is. Először egy hosszabb csapást mentem D felé, hogy biztonsággal, kívülről kerüljem Belle Ile szigetét, és amikor északiasodott a szél kihauzoltam, akkor már teljesen LSdO irányára.

Volt forgalom bőségesen, itt már színesebb a flotta, mint az óceánon volt. Ott, ha megjelent a képernyőn egy AIS jel, az legalább egy 200 m-es hajót jelentett. Itt a halászhajók többsége kisebb nálam, max 15 m, és rengeteg a kis vitorlás hajó, amiken van már AIS rendszerű jeladó, vakon is látjuk egymást.

Kiterjed a telefonszolgáltatás a partoktól legalább 10 mérföldig, hosszan tudok beszélgetni a családommal. Gyakorlatilag a lorient-i megállóval lezárult a transatlanti utam, most csak hazamegyek LSDdO-ba.

Ettől a két, de mégis egy úttól megkaptam minden választ, amikre kíváncsi voltam, úgy a hajóról, mint magamról, teljesítettem a VG rendezőinek elvárásait, nyugodtan hátradőlhetek a kormányállás ülésében.

 

07. 20. 01:30 GMT, éjszaka,

Két üres tankhajó jött velem szemben, mintha ikrek lettek volna, 20 SM különbséggel. Más név, más zászló, csak abban hasonlítottak, hogy pont az én vonalamban jöttek szembe, és küllemre, mintha ugyanaz jött volna kétszer. Mindegyiknek szólni kellett, hogy ne jöjjön nekem, egyik sem csinált semmit, csak elmentek 200 m-el mellettem. Végül is elég. Bőgött a riasztóm, mert neki ez már ütközési helyzet.”

Az utolsó perdülés óta jó irányba poroszkálunk. Lehet, hogy többre megyek vele, mintha rossz irányba robognék, nem vagyok telhetetlen, csak fogyjanak a mérföldek.

Ez már jobban tetszik. Egész éjszaka mentünk jobbcsapáson, miután sokkal pozitívabb volt mint a K-i irány. Most reggelre viszont fordult a szél és a balcsapás lett a pozitív, húzom a La Manche-csatornát. Úgy 100 mérföldet kellene ebben az irányban mennem, hogy a bresti-fokra rá tudjak hauzolni. Minden előrejelzés azt mondja, hogy kint megáll az élet megint, csak Bretagne alatt marad szél, amivel LSdO felé lehet menni. Az a csatlakozást szeretném elérni.

Reggel.

Két üres tankhajó jött velem szemben, mintha ikrek lettek volna, 20 SM különbséggel. Más név, más zászló, csak abban hasonlítottak, hogy pont az én vonalamban jöttek szembe, és küllemre, mintha ugyanaz jött volna kétszer. Mindegyiknek szólni kellett, hogy ne jöjjön nekem, egyik sem csinált semmit, csak elmentek 200 m-el mellettem. Végül is elég. Bőgött a riasztóm, mert neki ez már ütközési helyzet. Unalmas és zavaró 10 percig hallgatni egy fülsértő hangot, mert lekapcsolhatatlan. Olyan, mint a modern autókban az övriasztó.

Kitisztult az ég is és a levegő is. Felhőfoltos persze, de amúgy süt a nap és messzire lehet látni.

Találtam a tableten pár angol nyelvű könyvet, még a Conrad rakta rá őket. Gyermekkorom izgalmas kalandregénye, a Rejtelmes Sziget, Jules Verne-től is köztük van, elkezdtem olvasni. Jó nyelvgyakorlat és megy vele az idő. Most semmit nem kell csinálnom, csak lesem a képernyőt, és persze odakint is, de ez nem köt le teljes időben.

Már nagyon szeretnék a Bishop Rock-nál lenni, az alatt fogok ismét csapást váltani, de még kb. 6 óra odáig.

Itt erősek az áramlatok, amik az ár – apály szerint járnak körbe. Most éppen szembe áramlik 2 cs-val. Nem bosszant, mert még az odamenet ideje alatt fordul, és amit elvett, visszaadja.

Halászból itt sincs hiány, minden időben van a képernyőmön néhány. Úgy állítottam a radart, hogy 24 SM-et lát előre, ez nagy terület. Néha bosszant ez a rengeteg halász, ugyanakkor meg arra gondolok, hogy mindenki szereti a halat, én is, valakinek meg kell fogi, amit megeszünk. Amikor látok egy – egy delfinrajt, családot, néha végeláthatatlan mennyiségű ragadozó, amit azok elfogyasztanak, az is felér a halászok fogásával.

Lepörgött a szél, hauzoltam. Nem értem el a Rockot, de ez a csapás a cél felé visz egy ideig. A délelőtt egyenletesen fújó 15 – 18 cs-s szél egyelőre a múlté. A szép idő nem hozott stabil szelet. Még biztosan kell csapást váltanom néhányszor, de ezért vagyok itt.

Meggyőződésem, hogy a legyek valami Földön kívüli világ küldöttei, ha úgy tetszik UFO-k. Jöttek a hajómra a semmiből a nyílt óceánon és távoztak vezényszóra ugyanúgy a nyílt óceánon. Már amelyiket nem ütöttem agyon. Sem amikor jöttek, sem amikor mentek nem volt még csak hajó sem közelemben. Egy ideig arra gyanakodtam, hogy itt születtek a hajón valamiből. Körülnéztem, de semmi olyat nem találtam, ami erre alkalmas, ráadásul legalább 4 különböző méretet és fajtát különböztettem meg. Szóval, egyik óráról a másikra eltűnt az összes, hírmondójuk sem maradt. Még mindig 60 SM a part.

20:00 Z-kor 197 SM van hátra a célig. Az elmúlt 24 óra alatt meglehetősem kacskaringós, veszteséges volt a menet, de így is haladtam a cél felé 206 SM-et. Ha szerencsém van a széllel, van esély arra, hogy holnap estig megérkezzem LSdO-ba.

07. 20. 20:35 GMT, 48° 24′ N, 005° 37,8′ W, 193 SM a célig, minden rendben.

 

07. 18. 11:00 GMT, délután,

Lett egy legyem. Itt az óceánon a partoktól több mint 100 SM-el. Repült idáig, vagy valamelyik hajón utazott nem tudom, de nem a szél hozta, mert az már jó ideje Ny-ról fúj. Vagy ha igen, nagyon messziről.

Lehervadt, majd kicsit visszaélénkült a szél, de mostantól nagyon köhögősnek néz ki, amíg egyáltalán van. Mindennel megyek, ami kicsit is visz, nem válogatok.

Látom az Ír partokat, viszont elfogyott a szél. Csak pár fokkal és egy órát tévedett a forecast, amúgy az történt eddig, amit írtak.

Az egy légy nem úgy keletkezett, jöttek társai is, minden megtett mérfölddel a partok felé, többen és többen lettek.

Két óra motorozás után visszaélénkült a D – K-i szél, újra vitorlázom. Délnek szorítom most, miután Ny felé fog fordulni, forduló után pozitívon, D – DK-nek tudok menni valameddig.

Körülöttem élénk a vizi élet. Fúrótornyok, tartályok, vagy tartályhajók, vontatott monstrumok libasorban (nem tudom mik azok, csak az AIS-en látom), és a minden köztes teret kitöltő halászok, most már megszámlálhatatlan mennyiségben. AIS-en sem tudom számolni, mert, hol megjelenik a jelük, hol eltűnik. Mindezek között, néha utat tör egy-egy tanker, ami céllal hajózik nagyobb távolságon. Na és én, aki szintén töröm az utat.

Megállt a szél, de csak annyira, hogy vitorlázni kevés – 6 cs – viszont ez a kevés kitartóan az orromba fúj. Kellene fordulnia Ny-nak, de még nem tudja.

Aztán 14:30 Z-kor fordult, de azonnal mögém, és ahhoz még gyenge, hogy magában ezen a szögön vigyen. Kihúztam, amit érdemes, így motorral együtt 6,5 cs.

Azért abban van show, hogy 50 méteres látótávolság mellett halászhajók között keresgélem az utat a Kelta-tengeren. Jól látom az AIS jelüket a komputeren is, és a plotteren is, az meg nem lehet, hogy valamelyiknek ne lenne jele, mert azt már rég legázolták a többiek. Nyolc hajó. Egy flotta megszáll egy területet és addig cirkulálnak ott, amíg van fogás. Szerintem ezt a delfinektől tanulták.

Elcsobogtam ismét egy cápa mellett. A felszínen úszott, látszott mindkét úszója. Nem idegeskedett, csendesen poroszkált valamerre. A hátúszója kb 30 cm volt, a teljes állat mintegy 3 m.

16:00  Z körül kezdett ébredezni a Ny-i, amit várok. Már nagyon megörültem, mikor 8 cs lett, és nem kellett motorozni, vitorlával is tudtam 4 fölött haladni. Aztán mind biztatóbb lett, amíg 20 cs-ig erősödött. Gyönyörűen vágtatott a hajó a ködben, csak a radaron láttam, hogy egy nagyobb eső nyomja a szelet. Úgy is van, hirtelen kitisztult, elment az eső, de vitte a szelet is, mármint a nagyját. Maradt 16 cs, ami még mindig szép. Ha megmarad, húzok rá gennakert. Most a C0-al ügyeskedtem idáig, mert az volt fent, jól viselkedett, viszont ebben a szélben már nem az igazi.

Másodszor játssza velem a szél, hogy energiát, izzadságot nem spórolva lecserélem a C0, az A3-ra, és mire végzek vagy leáll a szél, vagy szembe fordul. Most éppen leállt. Az egyetlen reményem, hogy visszaerősödik és hasznosul a meló. Olyan stabilnak tűnt, ráadásul ez az előrejelzés is, nincs benne semmi meglepetés. Vagy előre kaptam meg ennek az árát, vagy majd ezután fogom, mert hiszek a balanszban. Ha egyik oldalon kapsz valamit, előbb, utóbb másutt elveszik tőled. Ez a rend.

Változó erejű és irányú szellő fúj, sajnos az előjelzésnek megfelelően. Volt egy fellángolás, amikor belendültünk irreális sebességi tartományokba, 12 cs, de az csak beetető volt, hogy így is lehetne. Routingjaim, az előző, illetve a most éjszaka letöltött legfrissebb GRIB-em szerint is most K-nek kellene tartsak. Elhittem, kihauzoltam. Félóra múltán már É – K-nek tartottam, perdülés vissza. Lassan már úgy csinálom, mint a routing. Pik – pakk, megy a másik irányba. Most az eredeti csapáson legalább jó irányba megyek, egyébként meg mindegyik csapás lassú. 11 cs-s szélben 8,5 cs sebesség.

07. 20. 01:15 GMT, 50° 01′ N, 009° 18,9′ W, 370 SM a célig

 

A várakozás óráiban drukkolva

2016.07.19. 10:26

Fa Nándor a misztikus Kelta-tengeren, alig 10 mérföldre a meseszerű Skellig Michael szigettől fordult délre Franciaország irányába.

2016. 07.19. 12:00

Fa Nándor üzenete a hajóról:

“Most az a stratégia, hogy minél előbb lejussak LSdO-ba. Teljesen szembefordult a szél, viszont nekem közel kellett kerülnöm az Ír partokhoz, mert ott jön majd új szél. Motoroztam 2 órát, de megerősödött  12 cs-ra a maradék D-K-i vagyis a szembeszél, és most újra vitorlázom. Most épp D-nek, de majd később fordulok még K-nek. Ha leáll, újra motorozok addig, amíg megjön a Ny-i. Estefelére várom. Ez mind a tervezett út, semmi újság. Teljesen rendben vagyunk. (én és a hajó.)”

2016.07.19. délután
A meteorológiai előrejelzések alapján arra lehet számítani, hogy kedd (07.19.) estétől erősödik használható szintre a szél, ráadásul nyugati irányból, ami kedvező Nándinak. Ez a szél kitart majd nagyjából szerda délutánig-estig. Addigra a Spirit of Hungary leérhet az északi szélesség 48. foka környékére, ahonnan Les Sables d’Olonne már 200 tmf-ön belül lesz. Sajnos az előrejelzés szerint akkor megint eláll majd a szél, és jelentősebb légáramlat legközelebb csak csütörtök délután várható. Jelen állás szerint pénteken várható a célba érkezés Port Olonába.

2016.07.19. 21:30
SOH pozíció: N 50.59639 W 9.95959
Mintegy 420 tmf-re a céltól
Aktuális sebesség 9-11 csomó

2016.07.20. 10:17
SOH pozíció: N 49.48378 W 7.86423
Mintegy 315 tmf-re a céltól
Elmúlt 5 óra átlagsebessége 11 csomó

2016.07.20. 16:15
SOH pozíció: N 49.30656 W 6.6424
Mintegy 275 tmf-re a céltól
Elmúlt 5 óra átlagsebessége szűk 9 csomó

2016.07.20. 23:12
SOH pozíció: N 48.30832 W 5.5643
Mintegy 200 tmf-re a céltól
Elmúlt 5 óra átlagsebessége bő 11 csomó

Fa Nándornak sikerült elérnie a tegnap előrejelzett szélességi fokot (É48) a francia partok közelében. Az utóbbi órákban a délutánihoz képest frissebb tempót sikerült mennie, azonban a szél hajnalra teljesen leáll majd, ahogy az egész Vizcayai-öblöt egy óriási magasnyomású buborék tölti ki. Ennek felszakadozása csak csütörtök délutántól várható, A Spirit of Hungary pozíciójának térségben jellemzően a parttól meginduló szelek segítségével. Kérdés, hogy Nándornak mennyire sikerül – és mennyire lesz biztonságosan kivitelezhető (lásd halászhajók) – partközelbe kerülnie még a teljes szélcsend beállta előtt. Ettől függ majd, milyen hamar foghatnak újra szelet a vitorlái. Ha szerencsésen alakulnak az események, akkor péntek reggelre elérheti a kvalifikációs transzatlanti útjának végállomását, Les Sables d’Olonne kikötőjét a Vendée Globe városában. Az előrejelzés alapján azonban az is könnyen előfordulhat, hogy csak péntek estére ér majd célba a magyar hajó.

2016.07.21. 10:08
SOH pozíció: N 47.60275 W 4.47491
Mintegy 140 tmf-re a céltól