#SOH77 Szivárványos Csendes óceáni KARÁCSONY-FA KRÓNIKA ” átléptem a Ny-i féltekére, nem gondoltam, hogy az ünnepekig ilyen messzire jutok”

SZÉP TÉLI ÜNNEPNAPOKAT MINDENKINEK, BOLDOG KARÁCSONYT,  BÉKÉS ÉLETET FÖLDÖN, VÍZEN ÉS A LELKEKBEN!

SOH77 karácsonyi gyorsposta Dec. 25. hazai időben – hajnal. Munkás ünnapnapok – a békés, nyugodt szelek nem segítenek

“Egész délelőtt dolgoztam, ismét leengedtem a nagyvitorlát. Sok apróság van mindig csinálni. Itteni délután jutottam oda, hogy kiraktam az ajándékokat és örültem nekik. Akkor már inkább éreztem valami karácsony félét. Semmi baj nincs velem, csak, ahogy jeleztem korábban, beleszaladtam egy kikerülhetetlen szélcsendbe. Most É-nak tartok, hogy följebb átevezzek valahogy a zavart szeles zóna másik oldalára. Pár óra múlva már jobban haladok, de még nem igazán jó irányba. A következő napjaim még eléggé komplikáltak, de azután talán jobban megyek majd megint. Egyáltalán a Csendes óceán nekem most nehezebben megvitorlázhatónak tűnik – egyelőre. Az Indiai jobb volt.”

Valaki túl békés ünnepet kívánhatott?

—- —- —-

Dec.23. SZIVÁRVÁNYOS KARÁCSONY-FA KRÓNIKA a Csendes óceánról

20:10 UTC, délelőtt, Ha nem tudnám, biztosan nem találnám ki, hogy milyen napszak van éppen, mert lehetne akár estefelé is. Sötétszürke van, esik az eső és jéghidegen veri a szél az ember arcába a vízsöréteket. Errefelé, ha nincs rosszidő, az egyáltalán nem jelenti a jó időt, pedig elvileg és gyakorlatilag is nyár van.

Járattam a motort, kell neki időnként egy kis mozgás, és természetesen zoknikat szárítok ismét. Ahhoz, hogy üzemi hőmérsékletre melegedjen a motor, ebben a hidegben kell minimum 20 perc. Ahhoz, hogy töltsön áramot, pedig kell 1100 – 1200-as fordulat, amit csak fülre tudok belőni, miután a fordulatjelző műszere szinte a legelejétől nem jó. Első időkben néha még működött, de egy idő óta már nem is alibizik, nem mutat semmit. Ki kellett volna cseréltetnem, de a figyelmem nem volt elegendő foglalkozni vele. Az említett fordulaton viszont csodát művel a két alternátor, az adott 20 perc alatt, amíg a motor megmelegszik már fel is töltötte az akkumulátorokat. Itt, most 140 A töltés, 24 v-on.
Még hajnalban fölélesedett a szél, É-i fúj azóta. Ezt a szélszöget csak alapvitorlázattal tudom hasznosítani, ezért az A3 helyett jött a J2. Néha kicsit sok a teljes nagyvitorla a 22 – 24 cs-s szélben, de az előjelzés szerint csak rövid, egy-két óráig fúj ez, aztán visszafordul Ny-ra. Azért így is haladunk 14 – 15 cs-val, ami sokkal jobb, mint a routing szerinti tempó. A pötty 10 – 11 cs-val halad és lemaradt 70 SM-el egy nap alatt. Azért ilyen nagy a különbség, mert szerencsére lényegesen erősebb szél fúj, mint az előjelzés, amivel a routing kalkulál.

Itt van előttem 25 SM -re egy függőleges vonal, amitől jobbra, ha továbbmegyek, vége a világnak. (sic) Ha odaérek, eltűnik a hajóm a térképről, és egy nappal korábban jelenek meg máshol, a Földgolyó másik felében. Még szerencse, hogy ezt a tudományos fantasztikumot kikerülöm azzal, hogy végig UTC-ben mértem az időt, és nem követtem a helyi időt. Most nem kell eltűnnöm az időben, viszont mindenképpen eltűnök a térben. Egyetlen pillanat alatt átlibbenek a dátumvonalon, és megkezdem pályafutásomat a nyugati féltekén. Most nem látom azokat, akik már átmentek a túlsó oldalra, viszont, ha most átlépek, nem fogom látni azokat, akik mögöttem jönnek. Pontosabban akkor látom őket, ha végigszáguldok 360°-ot K-nek a túlsó oldalra, ott megtalálom őket.

Tehát, december 24.-én 09:23:05-kor átléptem az újvilágba, a Ny-i féltekére. Kifejezetten örülök neki, hogy a karácsonyt, már ebben a hozzánk közelítő zónában ünnepelhetem. Induláskor nem gondoltam, hogy az ünnepekig ilyen messzire jutok, de most, hogy itt vagyok, kifejezetten boldoggá tesz.

Kaptam otthonról egy jó nagy csokor levelet és FB hozzászólást, jó kívánságot, ismerősöktől, ismeretlenektől, otthoniaktól és a világ túlsó feléről egyaránt. Igen, átjön a szurkolás, a JÓ akarása, a szimpátia, és köszönöm Nektek, Mindannyiójuknak, Felnőtteknek, Gyerekeknek, egyaránt. Nem úgy indult, nem volt szándékom, nincs küldetéstudatom, de most már értetek is teszem, nyomom, kitartok az utolsó száraz zokniig, meg még azon is túl.

Besötétedett, este van, itteni karácsony este. De nekem nem ez a karácsony este, hanem, amikor otthon a szeretteim odaállnak majd a fa mellé és gondolunk egymásra. Velem vagytok, és én ott vagyok veletek!
Poz: dec. 24, 09:40 UTC, 53° 18,4′ S, 179° 59′ W, Karácsony!

---

Dec. 24. reggel HAPPY WINTER HOLIDAYS, MERRY CHRISTMAS, Joyeux Noël, Frohe Weihnachten, ¡Feliz Navidad, Feliz Natal!  #SpiritofHungary #FaNándor #CsendesÓceán #SOH77 Here we are – Itt vagyunk!

DEC. 23. VENDÉE GLOBE LIVE kapcsolás FA Nándorhoz – stúdió vendég Didier Ecabert (FR) ZOLTEK Co. alelnöke

DEC. 23. 13:00 (12:00 UTC) VG LIVE – ma élő ma stúdióbeszélgetésben sat-telefonon kapcsolta Vendée Globe párizsi media központja Fa Nándort és a Spirit of Hungary  versenyhajót, a magyar óceáni hajós a 9. helyen halad,  épp Campbell Island alatt hajózik a Csendes óceánon. A műsor vendége volt Nándor projektje első szponzorának, a karbon anyag ellátó támogatójának, a ZOLTEK Co.-nek Párizsban élő alelnöke, Didier Ecabert, aki ZOLTEK delegáció élén a Vendée Globe rajt hetében Les Sablesben tartózkodott, hogy elbúcsúztassák Fa Nándort. A Spirit of Hungary hajó megszületésének szakmai inspirációját és első szponzori kapcsolatát Rumy Zsolt (USA), a ZOLTEK Co. magyar származású alapítója és egykori tulajdonosa indítványozta, aki Magyarországon rendszeresen meglátogatta Nándort és fihyelemmel kisérte a projekt fejlődését.
VG LIVE official – benne Fa Nándor beszámolója, Didier Ecaberral,  – (FR) a ZOLTEK képviseletében  – és Andi Robertson brit szakíróval folytatott beszélgetése – itt visszanézhető. A tv adás hangfelvételének rövid kivonata itt a képek alatt meghallgatható,  angol nyelven.

The Vendée LIVE of the 23th December / Vendée… by VendeeGlobeTV

Az adása VG oldalon  visszanézhető: http://www.vendeeglobe.org/en/web-tv

---

SOH 77 HAJÓNAPLÓ FA NÁNDORTÓL : Dec. 22. 12:30 UTC, este,

Az éjszaka hozza, amit eddig is, kicsit megélénkülő szél, aktívabb felhő, és eső tevékenységgel, ami állandóan legalább 10 cs plusszal érkezik. Napközben a sötétszürke váltotta a szürkét, kis túlzással fejlámpa kell, ha valamit akarok csinálni. A sötétszürke esőfelhők teljesen lelógnak az óceán felszínére, ott rohannak a széllel, elképesztően gyorsan történik minden. Jönnek a fellegek, átszaladnak rajtunk és már el is tűntek, de nem kell aggódni, van utánpótlás.

Előttem a széltérkép szerint csendesebb világ van, elvileg mi hozzuk a szelet, már a második nap a front elejében jövök, azért ilyen agresszív, ezen nem csodálkozom. Azon viszont igen, hogy nagy kereszthullámzás van, és nincs rá magyarázatom, hogy honnan.

Kíváncsi lennék, hogy éjszakára a madarak leülnek a vízre, vagy köröznek akkor is. Szerintem nem látnak éjszaka, ennek megfelelően nem tudják követni a hullámzást és nem látják a táplálékot sem, de ez csak az én véleményem, nem tudom, nem látom.

Belegondoltam, hogy mennyire meg tanul az ember itt takarékosan élni. Annyit és olyat mozdul, amire szükség van, mindenből annyit és olyat használ fel, amire éppen szüksége van, amit megkövetel a feladat, annyi vizet készítek, és használok fel, amennyi feltétlenül szükséges a fogyasztásomhoz, teendőimhez, annyi wc papír kerül a vödörbe, amennyi éppen kell, néha még a gondolataimat is korlátozom, hogy fölöslegesen ne csapongjanak, nincs rá szükség, fölöslegesen terheli az idegrendszeremet. A konyhapapír egy jó példa minderre. Egy lap papír megkezdi pályafutását a térképasztalon, kettőbe hajtva szemüveg törlőként, kamera lencse törlőként folytatja, törlök vele egy ideig mindent, monitort, asztalt, billentyűzetet – ezeket folyamatosan törölni kell a víztől – végül zsebkendőként végzi, és csak ez után kerül a szemétbe. Egy ilyen egyszerű papírdarabka több funkciót lát el, mielőtt kidobásra kerül.

Hajnalban kireffeltem az elsőt is, most teljes nagyvitorla és a solent van fent.

Reggel, illetve kora délelőtt annyira legyengült a szél, hogy lassan minden vitorlára szükség van. Ez az elmélet. A gyakorlat meg az, hogy a szél legyengült, de a hullámzás egy picit sem, így aztán a hajó legényest jár, bármely művelet komoly erőfeszítést jelent. Ennek ellenére elhatározom, hogy leszedem a felsodort, szakadt reachert. Megbirkózok a feladattal, de komoly energiákat követel. Végül lent van, bent a hajóban, egy gyors vizsgálatot követően elrakom a zsákjába is. Ezzel a vitorlával nem az a baj, hogy elszakadt, mert azt meg lehetne javítani, ez a vitorla szétmállott, hullik rostjaira. Laminált 3D-s vitorla, aminek a hordozó anyaga esik szét, az egy oldali tafetta foszlik le róla, a szépen géppel fölrakott szálszerkezet szabadon csomókba bogozva, ahogy a szél elrendezte, és nem csak ott, ahol először fölfedeztem a behúzó saroknál, hanem változó mértékben egy több négyzetméteres területen. Ez volt az egyetlen vitorla, amit már a BWR-en is használtunk, de nagyon jó állapotúnak látszott, ezért (és az ára miatt) nem csináltattam másikat. Ő már csak árnyékvetőnek, vagy szatyornak újrahasznosítva lesz jó, nekem itt megszűnt létezni. Ez a második vitorlám, ami végleg kiesik. Még van hat.

Ha már elöl voltam, jól megnéztem a solent alsó sarkát, mert távolról nem tetszett, de eddig nem tudtam a közelébe menni. Az első él zipzárja egy tépőzáras biztosítással ér véget, ennek a feladata megóvni a szétnyílástól. A tépőzárat szétszedte a víz, zipzár vége szabadon lobog a szélben, a húzója eltűnt. Nincs mit késlekedni, szépen, akkurátusan visszahajtom a zipzár végét a helyére, rábiztosítom a tépőzárat, ahogy eddig volt, és elmegyek tű és cérnáért, levarrni a sarkait, hogy ne tudjon újra megbomlani. A hajó orra továbbra is táncot jár, a hullámok vidáman mosogatják a fedélzetet az árbocig. Szóval tű, cérna, ár, és fogó. Ezen a helyen a vitorla sarka számolatlan réteg, fél centi vastag, elsőre az árral sem tudom átszúrni, de végül nagy küzdelemmel fúrok bele pár lyukat az árral és kezdem öltögetni, ha éppen beletalálok a lyukba a tűvel. Annyira elgémberedik a kezem a hideg víztől, hogy már nem érzem, amikor az ujjamba szúrom a tűt, csak a vérfürdőből jövök rá. Végül három sarkot levarrok és visszavonulok a kabinba kicsit megpihenni és fölállítani egy tervet a folytatásra.

Fölhúzni az A3-at, ez a terv. Elég egyszerű, csináltam már ilyet, nosza rajta. Kiszedem a fedélzetre, aztán kiszedem a vizet is, ami közben bement az ablakon, befűzöm a shottokat, összeszerelem elöl a dobnál, és a lockot a felhúzónál. Csörlőzöm föl, közben látom, hogy elég közel járunk a Campbell-szigethez, pár mérföld, az A3-al nem biztonságos elmenni fölötte, miközben egy felhővel jön némi erősödés is. Azért befejezem a felhúzást, elrendezem a köteleket és visszahúzom a solentet, élesítek és 3 – 4 mérfölddel szél fölött elballagok az amúgy fantasztikus sziget mellett. Ahogy túljutok rajta, visszaejtek, kihúzom az A3-at és azóta azzal ballagunk a változó, de gyenge szélben.

Leesett a szél egyre jobban mentünk szembe a hullámoknak. Kicsit később kellett volna, de kiugrottam és meghauzoltam, most futunk a hullámokkal. Így gyorsabb is kényelmesebb. Valószínűleg a szél is előbb változott, mert legalább 15°-al északabbról fúj, mint az előjelzés.

Ettem egy igen gazdag ebédet, kicsit visszatölteni az energiát, így most jobban érzem magam.

Így, az 53. D-i szélességen, a jéghegy zóna határán, napközben is hideg van, amit a néha kikandikáló bágyadt nap sem tud felmelegíteni. Egyedül a jó és bőséges étel képes meleget adni. Nagyjából kétszer annyit, és sokkal energia gazdagabb ételeket eszem, mint otthon általában szoktam.

Széltaktikailag lassú, nehéz napok vannak előttem legalább dec. 27-ig, amikor talán jön egy újabb vonat és lehet vele majd jobban haladni. Addig meg türelem és meló.

Poz: dec. 23, 10:10 UTC, 52° 56′ S, 170° 40′ E, holnap karácsony!

---

“megérzés…egy időben küldtünk levelet egymásnak Konráddal… aggasztó az az óriási ciklon Új-Zéland alatt. Én már túl leszek a veszélyeztetett zónán, de a Konrád! … Miles Davis szól a háttérben “

Vendeeglobe Dec. 23. Good luck Stephane and Paul! 

Spirit of Hungary Fa Nándor Csendes óceán – Nov.6-án rajtoltak az IMOCA OCEAN MASTERS 60 lábas versenyhajók – szóló-nonstop vitorlásverseny a Föld körül.

Az élen Armel Le Cleach, az út kétharmadánál, ma éri el a Horn-fokot. 

Fa Nándor a magyar versenyvitorlással a középmzőnyben a 9. helyen a VG elméleti táv 54%–án hajózik. A A 29 elrajtolt szólóvitorlázó mezőnyből 21-en vannak hivatalosan versenyben. A mezőny végén haladó hajó a táv 40 %-ánal jár.

DEC.23. 13:00 (12:00 UTC) VG LIVE a tervek szerint ma kapcsolják Fa Nándort. A műsor vendége lesz Nándor szponzora, és karbon ellátó támogatójának, a ZOLTEK-nek Párizsban élő alelnöke, Didier Ecabert, aki ZOLTEK delegáció élén a Vendée Globe rajt hetében Les Sablesben tartózkodott, hogy elbúcsúztassák Fa Nándort. A Spirit of Hungary hajó megszületésének szakmai inspirációját és az első szponzori kapcsolatát Rumy Zsolt (USA), a ZOLTEK alapítója és egykori tulajdonosa nyújtotta, aki rendszeresen meglátogatta Nándort a hajóépítés során.

link az élő kapcsolásra , ahol az adások később is visszanézhatők. http://www.vendeeglobe.org/en/web-tv

VG live TODAY at 12:00 UTC with Nándor Fa Spirit of Hungary skipper and invited Nandor’s guest in the studio, his szponzor fom the #ZOLTEK – Didier Ecabert – Zoltek Co. Vice President European Business and Supply Chain Management.

The ZOLTEK carbonfiber company was the first sponsor and carbon supplier to inspired Nándor Fa to build a new 60 foot in Hungary, the founder of ZOLTEK, former owner and CEO Zsolt Rumy (USA) visited several times Nándor during the boatbuilding in Hungary.

Fa Nándor hivatalos FB boldala: napi rövid hírekkel, elsőkézből a Csendes óceánról: https://www.facebook.com/SpiritOfHungary

Vendée Globe versenyoldal: vendeeglobe.org

— — —

FA Nándor HAJONAPLÓ Dec. 21. 11:10 UTC, este,

Gyengült a szél és mégsem mertem kireffelni. A hullámzás is és a nyomások is olyanok voltak, hogy kockázatosnak éreztem. Inkább veszítsek pár mérföldet így, mint egy kínai hauzolás következtében. Napközben annyira forgattak még a hullámok, hogy többször is a közelében voltunk. Én folyamatosan a gyengébb szél felé vitorlázom, az erősebb szél pedig jön mögöttem és csak a Jóisten tudja, hogy éppen mi történik. Ismét megyünk bele egy felhős, koromfekete éjszakába, ami sok mindent tartogathat a számomra, de a tegnapi éjszakát nem szeretném megismételni. Napnyugta előtt azért mégis kireffeltem a másodikat, azt nem nagy ügy visszavenni. Most 22 – 24 cs fúj, eddig egész nap 30 körüli volt, erősebb nyomásokkal. Most inkább gyengülések vannak az alapszélben, egyelőre.Mindkét kezem feje, a bőröm és a körmeim fájnak. A körmeimre a délelőtti szerelés tette most a legnagyobb hatást, a fagyállótól az olajon, zsíron át mindent kapott. Amúgy is túl vannak terhelve a folyamatos sós terápiától, annak ellenére, hogy minden bejövetel után leöblítem kevés édesvízzel.

Miles Davis szól a háttérben éppen, kiváló hangulatot teremt a kabinban. Néha halkan szól, mondjuk Charlie Parker és álmomban is hallom, hat rám, jobban érzem magam, jobban pihenek tőle. Ugyanígy vagyok Yehudi Menuhin-nal, egész nap mehet tőlem, sohasem sok. Napi 4 – 5 óra zene szól a kabinban, nagyon emberi hangulatot teremt bármelyik műfaj. Lilim összerakott nekem egy igen gazdag kollekciót, van választékom könnyűzenéből, klasszikusból, jazzből, sosem unom meg.

Kaptam a rendezőktől egy viharjelzést, ami előttem van, illetve 25.-én lesz. Szerencsére akkora a távolság, hogy még pont nem érint, de a maradék hullámzásába lehet, hogy beleszaladok. Nekem sokkal aggasztóbb az az óriási ciklon, ami mögöttem alakul ki 26 és 27.-én Új-Zéland alatt. Én már túl leszek a veszélyeztetett zónán, de a Konrádot nagyon is érintheti, közel lesz. Biztosan figyeli ő is, illetve kap figyelmeztetést. Sajnos akkora kiterjedésű orkán erejű szélről lesz szó, ami elől nehéz félrehúzódni. Ma reggel, teljesen megérzéses alapon, egy időben küldtünk levelet egymásnak Konráddal. Ő karácsonyi jókívánságokat és néhány kedves mondatot küldött, én csak az aggódásomnak adtam hangot az időjárási szituációra vonatkozóan. Aztán én is küldtem jókívánságot is.

Most délelőtt még kitartóan fúj az a szél, amire képtelenség pont megfelelő vitorlát húzni. A két reff egy picit, és időnként kevés, az egy reff meg jó és időnként sok. Most éppen nem szeretném túlterhelni egyik vitorlámat sem, ezért a két reff mellett maradtam, így is néha verjük a 20 cs-t. Egyébként is, ha gyorsabban haladnánk, leelőzzük a saját szelünket, ami együtt halad velünk. Előttem gyenge szellő van, mi hozzuk a komolyabb hajtóanyagot.

Küldtem két fotót a versenyorvosnak a könyökömről, ezek után Ő pontos diagnózist állapított meg, és a hozzávaló gyógyszeres kezelést is. [admin: Köszönjük szépen dr. Jean-Yves Chauve versenyorvosnak, aki az összes Vendée Globe alatt végig követi és segíti a skippereket.]. Most már a gyógyulás fázisába léptem, de ezt a könyököm még nem tudja.

Szép kis madár kolóniákat látok repkedni. Valamiért ezek egymás társaságában kedvelnek lenni, vagy valamiféle szimbiózis van közöttük, mert vagy egyet sem látok magam körül, vagy itt röpködnek, mint most, és akkor legalább öt különböző fajt látok egy csapatban, a kis fecskétől az igazán óriási albatroszig minden, méret, szín és forma, de még a repülési stílus is más. Délután kireffeltem végül, és mikor kész voltam leültem a fedezékbe, és gyönyörködtem a röptükben. Mindaddig, amíg a csörlőzés hője tartott bennem, aztán a hideg bekényszerített.
Veszélyesek ezek a hosszú menetek, mert a hajó mozgása, a hideg, a körülmények igazán kimerítik az embert, ugyanakkor a munka-kondit meg elveszik. Ezt én is érzem kissé, amikor egy-egy reffelést csinálok.

Itt vannak előttem az új zélandi kis szigetek, mint az Auckland, vagy a Campbell sziget. Annyira varázslatos a fizikai tagoltságuk, olyan csodás, védett öblök, horgonyzóhelyek vannak bennük, hogy egyszer kedvem lenne bemenni és eltölteni némi időt. Amúgy magas, sziklás szigetek némi növényzettel, irdatlan gazdag élővilággal. Nem tudom élnek-e rajta életvitel szerűen emberek.
Érdekes, hogy sem a széltérkép, sem a routing nem megy át a dátumvonalon. Itt egy vonalban véget ér az élet, és vissza kell mennem a térkép másik végébe, hogy folytassam az utamat. Már megtettem, csak érdekesség, hogy 360°-ot kell, hogy utazzak Ny-ra, körbe a glóbuszon, csak azért, hogy ugyanitt lehessek.
Poz: dec. 22, 09:30 UTC, 51° 08′ S, 163° 01′ E, jól vagyunk.

---

BONNE CHANCE PAUL! BON COURAGE STEPHANE ! 2016. november 6-án 29 Imoca60 hajó rajtolt a Vendée Globe-n  – hajósérülések sora – “a bajba jutott társaimra gondolok, drámai … egy nehéz nap és éjszakája”

Vendée Globe dec.22 Bonne chance Paul Meilhat – pár napja még az élbolyban vitorlázott a 2012-es Vendée Globe győztes, F.Gabart hajójájával, az ex-Macif, ami most SMA, de két napja tőkesúly problámák miatt Északnak fordította a hajót. Bon courage Stephane Le Diraison – Nándor közvetelen közelében vitorlázott francia hajós árboctörés miatt, szüksegvitorlázattal Ausztrália felé tart! 

Minden versenyző bonyolult időjárási viszanyok közt küzd az elemekkel, a technikai problémákkal. Az élen, a Horn-fokot közelíti Alex Thomson és Armel Le Cleach. A nagy tudás, tapasztalat mellett a szerencse is legyen veletek!

A Spirit of Hungary Fa Nándorral a 9. helyen vitorlázik a Csendes ócánon, kemeny viharokat él át a napokban, a magyar hajós a Vendée Globe elméleti távjának felén túl van, de fellélegezni ettől még nem lehet.

minden hivatalos versenyinfo: vendeeglobe.org

—- —- —-

Fa Nándor hajónaplója – egy nehéz nap és éjszakája – amikor a Csendes-óceán rácáfol a nevére

Napló: Dec. 20. 20:20 UTC, reggel, Az eddigi legküzdelmesebb éjszakámon vagyok túl, ha túl vagyok. Az éjszakán biztosan, de küzdésen nem biztos. Szép sötét éjszaka borult rám, a világon semmit nem lehetett látni. Azt sem, hogy kemény zivatarfelhők közelednek, és csak akkor észleltem, mikor 40 cs-s lökéssel megfektette a hajót. Ugrottam fölsodorni a reachert, amivel addig kiválóan haladtunk. Ahogy felsodortam az egyik vitorlát, azonnal kihúztam a J2-t, az megfelelőnek tűnt a közben 30 cs-ra visszaállt szélhez. Még csörlőztem a shottot, mikor újabb lökésben felszaladt a hajó, majd egy nagyon meredek hullámban annyira túlfordult, hogy meghauzoltunk. Maga a borzalom.

Állok a kormányállás szélén és csörlőzöm vissza a J2-t, a nagyvitorla a fejem felett fekszik a hátsó merevítőn, de nem engedhetek rá, amíg ott a merevítő.  Bent röpködnek a holmik, hátulról megtakar egy hullám, ami a kabinig meg sem áll. Szerencsére csak az egyik ajtó van nyitva. Nyomok egy közép gombot a tőkesúlyon, és hátra húzom az árboctól a szabad hátsó merevítőt, meghúzom. Elengedem az alsót, majd utána engedem a nagy shott kocsiját. Félig fölállunk, lassan beejtek, hogy elinduljon a hajó. Mikor minden rendben, visszahauzolok, hogy ne visszafelé haladjak. Pályán vagyunk, lereffelem a másodikat, és csak nagyvitorlával stabil a menet, bemegyek rendet tenni, kiszedni a vizet. Mire mindezekkel végzek, 23 cs-s a szél, zötyögünk a hullámokon. Aztán 20, majd 17 cs, majdnem megállunk.

Nincs mit tenni, kihúzom a J2-t, fél óra múlva a reachert, és jól haladunk az előjelzett széllel. Annyira békésen, kiegyensúlyozottan megyünk, hogy elhiszem az előbbi zivatarról, hogy “egyke” volt. Ledőlök a babzsákra úgy ruhástól. Percek telhettek csak el, mikor vijjogásra, fetrengésre riadok és ugrok. A reacher besodrója rajta a csörlőn, azonnal tekerem föl. A baj csak az, hogy lett rajta egy bugyor, ami lobog veszettül, muszáj kiengedni, hogy újratekerjem. Csak a felét akartam, de kiszaladt az egész, vadul csörlőzöm újra. Már csak a csücske van kint, húzom a shottokat, hogy azokat is helyesen rátekerjem. Nézem a zseblámpával, hogy jól megy-e, és döbbenten látom, hogy a hátsó sarka a vitorlának szét van szakadva. Nem tudom mekkora, de nem lehet kicsi, most mindegy, föltekerem, ahogy kell és kihúzom a J3-at.

Már nem érdekel, hogy mi fúj, csak a biztonság! Így is két reff és a J3-al 16-okat megyünk. Elrendezem a köteleket, aztán bevánszorgok a kabinba.

Csupa víz rajtam minden, a padlón térdelve átöltözöm. Annyira elfáradtam, hogy már nem tudok állva közlekedni a kabinban. Lerogytam a konyha elé, hogy eszem valamit. Ahogy ülök ott, a hajó megtorpan egy hullámban, én a fülemmel fogom fel az ütközést a térképasztal hátulján. Elszakad a cérna, ordítok, ami a torkomon kifér, mondok mindent, ami a számra jön. Úgy lüktet a fülem, mint anno, birkózó koromban, amikor eltörték. Ettem valamit, már nem tudom mit, átmásztam a babzsákra és filmszakadás. Hajnalban ébredtem, hogy nagy a csönd. Felállok, hogy kinézzek, de minden porcikám
fáj, alig jutok el az ajtóig. Megnyugodtam, jó sebességgel jó irányba megyünk, csak ez most csöndnek tűnt. Megjutalmazom magam egy reggelivel.

Reggeli után látom, hogy leesett a töltöttség az akkumulátorokban, de arra gondoltam, hogy nem a hydrot teszem le, hanem elindítom a motort, legyen egy kis meleg megszárítani a levetett gúnyáimat. Pöccenésre indul, szépen zakatol, leülök ide a komputer elé megnézni a postámat.

Sziszegésre riadok, sajnos azonnal tudom mi az. Kinyitom a motorház fedelet, dől ki a gőz, megfőztem a motort. De annyira, hogy a kipufogó dob bemenő csövénél elolvadt a műanyag. Vízkeréknek persze annyi, ilyenkor az már darabokban. Levetkőztem, előszedtem a szerszámokat, elrakodtam a motor mellől, és nekiláttam. Kb két óra múlva ismét pöfög, szebb hangja van, mint valaha.

Töltök, ruhát szárítok, aztán eszem és most itt vagyok és leírom.
Felhők jönnek, mennek, hol nyomják a szelet, hol ölik, hol sok a vitorla, hol kevés. Néha csak 10 cs a sebességünk, néha 25, attól függ, hogy éppen a fellegek mit akarnak velünk. Az előbb lecseréltem a J3-at a J2-re, mert tartósan túl lassúak voltunk. Most hol jó, hol sok, lesem, ha kell, visszacserélem.

Hát, így léptem be a Csendes-óceánra, 20.-án 09:30 UTC-kor.

A Déli-óceán is mögöttem van, már csak ezen az aprócska vízen kell valahogy átkelni, ami a glóbusz egyharmada felület. Mostantól még 140 hosszúsági foknyit kell, hogy haladjak a Horn-fokig. Ha az eddigi tempót veszem figyelembe, akkor ez kb. annyi, mint amit a Jóreménység fokától idáig jöttem, nagyjából 17 nap. Ha nem tévedek, valahol félút környékén lehetek, de még nem néztem a pontos számtant.

Lehet, hogy valamilyen ünneplésnek kellet volna történni ebből az alkalomból, de az események felülírták, majd összevonom a szilveszterrel.
Poz: dec. 21, 09:45 UTC, 48° 22,9′ S, 154° 58′ E, jól vagyunk.

Mindezek ellenére jól vagyok és nyomom tovább. Úgy érzem a reacher javítható, de majd ha leszedem akkor fogom látni. Ha nem, akkor is hazatalálok. Régen egyáltalán nem volt ilyen vitorlám, mégis hazaértem.

---

Vendée Globe 2016. december 20. A Vendée Globe 29 elrajtolt hajójából hivatalosan 21-en vannak versenyben, hajósérülések miatt nagyon megfogyatkozott a mezőny. 2016 nov.6-án indult útnak az IMOCA OCEAN MASTERS skipperek földkerülő, szóló-nonstop viadala 60 lábas high-tech versenyhajókkal. Tegnap szerencsésen partközelbe ért Új-Zélandnál az ismeretlen tárggyal ütközés miatt szinte rommá tört hajójával Thomas Ruyant (Fr), ahol NZ parti őrség átvette a hajón az irányítást és biztonságban Bluff kikötőjébe mentette a skippert és az akkorra már süllyedő versenyvitorlást. Szükségvitorlázattal még úton van Ausztrália felé az árboctörést szenvedett Stephane Le Diraison (Fr).

A tegnap késő délutáni információk szerint, a mindeddig 3.-4. helyet stabilan tartó Paul Meilhatért izgulunk, ( hajója a 2012 VG győztes ex-Macif F.Gabartal – a nyomkövetőn látható a 2012-es győztes hajó útvonala) Paul a Csendes óceán közepén tőkesúlymozgató és felfüggesztő rendszerrel kapcsolatos sérülések miatt Északnak vette az irányt. Remélhetőleg biztonságosan rögzíteni tudja a rendszert, mert 2000 mérföldre van legközelebbi szárazföld. Sok szerencsét Paul! Jó szelet, szerencsés partot érést Stephane! 

12H53 THOMAS BIZTONSÁGBAN VAN! BRAVO, KIVÁLÓ HAJÓS!  ELKÉPESZTŐ CSELEKEDETTEL, ELSZÁNTAN MENTETTE MAGÁT ÉS A HAJÓJÁT! Köszönet a koordinációért a VG Versenyigazgatóságnak, a Souffle du Nord csapatának és a NZ Coast Guard-nak. Óriási dolog, a skipper jelezte csapatának, hogy vélhetően a hajó is megmenthető.

VG LIVE  – ma 13 órakor Fa Nándor és a Spirit of Hungary kapcsolta a párizsi versenyközpont:

---

FA NÁNDOR HAJÓNAPLÓ: Dec. 19. 15:40 UTC, éjszaka, Ledőltem a babzsákra és azonnal elaludtam. Biztosan, mert álmodtam, most is társaságban voltam a hajón. Ez most visszatérő álmom. Bő félórát alhattam, mikor arra a hangra riadtam, hogy “kavitál” a víz a kormánylapáton, erős szörtyögő hang, semmihez sem hasonlít. Aztán már hallottam, hogy füttyög a szél és harsogva vágtat a hajó. Fölnéztem a műszerre, 35 cs. Nem kellett sokáig ébresztgetni. Fölkaptam a vízhatlan fölsőt és ugrottam reffelni. Még elalvás előtt memorizáltam a feladatot, ha erősödik a szél. Már jött le a vitorla, de a szél még erősödött, már 37 volt, és komolyan elgondolkodtam, hogy folytatom a másodikkal.

Mire végeztem beállt 31-32 cs-ra, maradt az első, ez most stabil. Aztán 20 perccel később jött egy esőfelhő, eső és most csak 23 cs, várok.
Tipikus front előtti szél, ereje, iránya folyamatosan változik. Hol világít a hold, és szép, hol esik, és korom sötét van. Mire ezt leírom, már 32 cs fúj ismét.
Az éjszaka végig a megbízhatatlanság jegyében telt, nagyon, és nagyon gyorsan változó felhőzettel, széllel, 28cs-tól a 38 cs-ig változó erővel minden. Kétszer ugrottam levenni a reachert, de mindkétszer meggondoltam magam a gyors visszagyengülés miatt. Most is az van fent, és jó, hogy az van fent, mert így azért sokkal jobban haladunk, mint J2-vel.

!!! Ha fel kellene sorolni, hogy mik a nehezen kivitelezhető feladatok a hajón ilyenkor, biztosan nem kerülne az első tízbe, de én kifejezetten problematikusnak érzem azt a pár percet, amikor letolt vízhatlannal, ruhadarabokkal ülök egy vödrön, és meg kell, hogy oldjam a magam stabilitását is, és a vödörét is (!), mindaddig, amíg ki nem ürítem biztonságosan. Minden alkalommal, mikor szükség van erre a néhány perces attrakcióra, arra gondolok, hogy mi van, ha most történik valami. Nem is több, csak mint ugrani és ráengedni egy kötélre. Mostanság annyi minden történt hajós társaimmal, joggal képzelem el, hogy ilyen szituációban talál, és repülök, vagy ugranom kell. Kiszolgáltatottabb helyzet, mint az alvás.

Nagyon hasznos volt a tegnapi vitorla művelet, kifejezetten örülök, hogy túl vagyok rajta. Nem lehet úgy nyugodt lélekkel fenn hagyni a vitorlát, hogy folyamatos veszélyérzet van az emberben, hogy melyik széllökésben hasad ketté. Azt meg végképp nem kívánnám, hogy itt ragasztgassam, öltögessem napokig, teljesen lelassulva. Volt már olyan a BOC Callengen annó 1990-ben, mikor úgy jártam – cca 2000 öltés volt a nagyvitorlán – és igazán egyetlen porcikám sem kívánja.

Még tegnap délelőtt, mielőtt kitört rajtam a vitorlajavítás, megborotválkoztam. Még ilyet sem csináltam soha, hogy teljesen beöltözve, szinte száraz arccal borotváljam le az egy cm-es szakállt, de nagyon zavart. Már és ettől is jobban érzem ma magam, hogy nem vakaródzom, mint egy bolhás.

Ahogy elnézem, Thomas Ruyant Bluff felé tart, ami az egyetlen kikötő itt Új-Zéland déli részén. Két évvel ezelőtt Conraddal mi is ott álltunk meg, amikor tőkesúly és egyéb gondjaink voltak a BWR-en. Nagy megkönnyebbülés lesz nyilván Thomasnak megérkezni a biztonságos kikötőbe, de aztán szét kell szerelniük a hajót és elszállítani valamerre. Én fölvinném Aucklandba, ahol minden van a megjavításhoz, de ha haza akarják szállítani Franciaországba, akkor az igen komoly logisztikai munka és költség. Ez a része már nem volna érdekes számomra, de Thomas logisztikai menedzsere *Marine – az én francia csapatvezetőm, Patrick húga –  az ő feladata lesz mindezt megszervezni, levezényelni. Éjjel-nappal koordinációs munkát végeznek azóta, hogy Thomas bajba került. Az én csapatom is felvetette, hogy átadjuk a tapasztalatainkat.

Befújt egy 38 – 40 cs-s szél, némi eső társaságában, hirtelen aggódni kezdtem a reacherért, ez már s J2-nek is sok. Kiugrottam, ráeresztettem, és a már előkészített felsodróval felsodortam. Ez ilyen egyszerű, most. Korábban kétszer, háromszor sodortam fel minden vitorlát, ami erre a dobra ment, mert félúton, ahogy a lobogó vitorla rángatta a shottot, állandóan kiszaladt. Megcsúszott a kötél a dob V alakú vájatában és vége, végigszaladt, kezdhettem elölről. Legutóbb, mikor javítottam a kötelét, megegyengettem a dobot is, és egy kicsit összenyomkodva az egész vájatot szűkebbre vettem egy svédfogóval. Most nem csúszik meg a kötél benne, így csak egyszer sodrom fel a vitorlákat. Jól jött ez most, mert ekkora nyomásban biztosan többször nekirugaszkodhattam volna.

Ebben a hidegben megérzem, ha egy étkezés kimarad. A ruha az megóv, vigyáz a hőre, amit termelek, de maga nem termel hőt, csak a bevitt kalória, ami csak étellel lehetséges. Néha, valami miatt kimarad egy étkezés. Annyira tudok utána fázni, hogy remeg bele a testem. Nem ám csak egy kicsit, hanem kezdődik belül, a zsigereimben, aztán egyre jobban az egész testem átveszi, mint egy kocsonya. Nagyon kellemetlen érzés. Már megtanultam kezelni az ilyen fázós állapotokat, és tudom, hogy része a teljesítménynek, és mégis, ha lehet, elkerülöm. Nagyon finom, energia dús ételeim vannak,  – köszönet részben Anne Le Camnak, és a Mme SODEBO-nak, Patricia asszonynak. Csak meg kell őket enni. Most éppen túl vagyok egy ilyenen.

Ahogy tartottam K-ÉK-i irányba, föl Tasmania felé, az előjelzés szerint kapok egy szélfordulót, amivel egy hauzolás után folytathatom K-DK irányba utamat. Már meg kellet volna kapnom a fordulót, e-helyett fölpörgött É felé és én ugyan egyre jobb irányba mentem, csak esélyem sem volt a csapásváltásra, és elindulni lefelé.
Épp végigbeszélgettem Andi-val a mai VG élő kapcsolatot, mikor kinéztem és egy irdatlan gerenda közeledett furcsa irányból.

Eleinte azt hittem, hogy megy, de aztán elhelyeztem magam a térben és kiderült, hogy jön, mégpedig az új szelemet hozza. Alapból 30 cs fölötti szelek fújtak egy ideje, egy reff és a reacher fönt. Belehauzolni egy esetleges 40 cs-ba, elég ijesztőnek tűnt, ezért gyorsan lecseréltem elől J2-re. Könnyebben kezelem, kevésbé sérülékeny és kisebb. Miközben vitorlát cseréltem, már fordult is a szél, sok várakozni valóm nem volt, de annyira ijesztő volt a látvány, hogy aggódva mentem bele a manőverbe.

Kell a szerencse az életben, ezt már sokszor megtanultam, és most mellém szegődött.

Előtte 30 cs fölött, utána 30 cs fölött közben meg 26 – 28 cs, kényelmesen, biztonságosan áthauzolok. Még az is belefért, hogy visszacseréljem utána a reachert, és teljes fegyverzettel robogjak az új csapáson jó irányba. Mindezt még sötétedés előtt. Mire besötétedik, én már az új széllel jó felé haladok, és bent nekiállok vacsorát készíteni. Ennyire nem vagyok ügyes, ehhez kell valaki, vagy valami más is. Currys csirke zöldségekkel, utána egy szelet kenyér nutellával, narancslekvárral és egy kakaó hozzá.

Vacsora után átveszem az ügyeletet magamtól és elmegyek pihenni kicsit a babzsákra, ha engedik az elemek.
Poz: dec. 20, 12:10 UTC, 46° 28,4′ S, 147° 27′ E, jól vagyunk.

*Marine Viau – számos Volvo Race és más óceáni verseny logisztikai szakembere, kiváló csapatember, nagyszerű vitorlázó – fiata lkora ellenére óriási tapasztalattal és kreativitással rendelkezik.

---

DEC 20 05:00 Bon Courage Thomas Rouyant. He is closer and closer to New-Zealand. Bon chance Thoma et Stephane! BIZTONSÁGBAN PARTOT ÉRNI! SIKERÜLT

Thomas egyre közelebb Új-Zélandhoz, 20-25 cs. eszaki szélben 7-10 cs. sebességgel elszántan vitorlázik az ismeretlen tárggyal ütközött, kritikusan sérült hajóval, versenyezve az idővel és az idójárással, hogy partra mentse magukat. Ma megérkezhet Bluffbe. Stephane le Diraison az árbocvesztett hajóján szükségvitorlázattal közeledik Ausztrália felé.

Fa Nándor a 10-helyen vitorlázik. Ma hajnali SOH77 GyorPosta: 

Fa N: “A mostani routingomat követve minimum 250 SM-re megyek el az alatt a hely alatt, ahol a Thomas ütközött. Délebbre leszek jelentősen a hajózási utaktól, nagyon remélem ott már tiszta a víz. Egyébként meg erősen bízom a lóherémben, hogy segít.Jót aludtam most délelőtt, mert éjszaka csak nagyon rövideket tudtam, és összesen is keveset. Most jól vagyok.

Köszönöm a hajóra érkezett jókívánságokat, a francia iskolai osztályoknak, a magyar családoknak és gyerekeiknek, barátaimnak és az ismeretlen SOH szimpatizánsoknak, Vendée Globe követőknek a hátborzongatóan jóleső bíztatást. Örömmel olvasom, hogy az utam és a naplóim során követik a Vendée Globe útját! Nagyszerű, hogy a gyerekek otthon is rátapadtak a témára. Sokat lehet így is tanulni, ez egy más földrajz óra!  Igérem azon leszek, hogy biztonsággal befejezzem az utat és személyesen válaszolhassak a rengeteg kérdésre. Döbbenten ébredek, hogy most hétvége már Karácsony. Hát ilyet! Nemrég még olyan messzinek tűnt. Hihetetlen.”

A versenyigazgató és a partra menekülő skipperek nonstop kommunikálnak, zajlik a logisztikusaik, a csapatok közti információcsere, benne a BWR-en Bluff-be kényszerült SOH skipperei tapasztalatának és a legutóbb Ausztráliába érkezett hajósok információinak átadása, köztük Volvo Race logisztikusai információi. A bajba jutott skipperek támogatásáért folyó egyeztetések apró részleteit kizárólag a VG hivatalos kommunikácíójából publikálhatjuk. De a végeredmény a cél, BIZTONSÁGBAN PARTOT ÉRNI.

Bízunk a legjobbakban! Vive et Bon Chance Thomas et Stephane! 

—————-

Dec. 19. Fa Nándor a 10. helyen vitorlázik, változóan szélviszonyok közepette, erős, a hajót nem kímélő hullámzásban, taktikai játékban a szélelőrejelzéssel, 500-600 mérföldre az előtte és mögötte hajózó versenytársaktól, magára maradva a mezőny közepén. Nagy lelki teher számára – lévén Nándor egy fejben hajótervező, -építő és skipper – mi történt a társaival, mit élhetnek át a balesetek során, mennyi tudás, rátemettség, milyen fizikai és mentális felkészültség szükséges a “túléléshez”. Nándor az átküldött írásokból tájékozódott a súlyos hajósérülésekről. A hajókra átküldött leveleivel tud némi együttérző támogatást nyújtani skippertársainak.

FA77’SOH’blog

SOH Vendée’Blog Dec.18-19 Hajónapló Fa Nándortól

Dec. 18. 22:40 UTC, délelőtt,
Kicsit szerényebbek a siklásaink, gyengült a szél.
A hajnal még éppen csak észlelhető, mikor kireffelem a másodikat, úgy még jól megyünk egy ideig, de már sanszos, hogy hamarosan fölmegy az első is. Közép derengéskor fölcsörlőzöm az egész nagyvitorlát, rá félórára kihúzom a reachert. Gyorsan változott, de vártam már.

Most pár óra csöndesebb menet jön, aztán erősödik és Új-Zélandig egy hauzolással elszaladunk. Most ott van Bluff alatt 300 SM-el a routing pont, arra tervezi a program a következő napok útvonalát.

Nem volt alaptalan az aggódásom Thomas Ruyantért. Most éppen áll, felméri, hogy Új-Zélandig egyáltalán hogyan jusson el. Súlyosan megsérült a hajója. Mindenképpen dráma.

Egész nap szembe mentünk egy rövid, agresszív hullámzásnak. amit nem a mi szelünk gerjesztett, zötyögős a menet, időnként erre még megjön egy K.O. szintű felütés, amit állunk, de nem szeretünk. Ülök a computer előtt és bizony erősen támaszkodom, hogy ne fejeljem le időnként a monitort.
A routing most felvisz Tasmania alá, ahonnan jó széllel, egy csapáson leszaladunk Új-Zéland alá. Az eleje kicsit még lassú, mert hátszélben igyekszem mélységet vitorlázni, és ez a hullámzás méginkább lassít, de későbbre bíztató. Sajnos a routing  olyan szélszögekre, amiket én most az A7 nélkül nem vagyok képes teljesíteni. Valószínűleg ezeken a szakaszokon nem tudom hozni a routingnak sem a vonalát, sem a sebességét.

Valamikor déltájban átprogramoztam az Adrena routing adatbázisát, megértettem vele, hogy milyen szögeket tudok vitorlázni, és mindjárt lefutattam három verziót is. A harmadik tetszett, de az egy azonnali hauzolást javasolt, igazítsak a szél miatt 60 SM-et DK-nek. O.K. kihauzoltam, semmi gond, és a szokásomnak megfelelően ilyenkor mindent átnézek.

Megakadt a tekintetem fent a nagyvitorlán, a legfelső száling végénél egy fekete foltot láttam rajta. Kaptam a távcsövet, az bizony egy kopás folt, de lentről megállapíthatatlan, hogy mennyire kopott, ki is szakadt, vagy rövidesen fog- Ezt komolyan kell venni, így a nagy vízsivatag előtt.

Első gondolat fölmenni, de ebben a hullámzásban, egyedül, nem! Másik lehetőség lehozni a vitorlát, de hogyan? Hátszélben vitorlázok és nem szeretnék megállni, tehát úgy kell lehúznom, hogy ne feküdjön rá a rigre.

A három reffig O.K., lassan engedem, a reffkötéllel , csörlővel húzom. A maradék részt majd megoldom valahogy. Eldöntöttem, nekiállok, de előbb lemondtam a párizsi élő telefon kapcsolatot.

Lecsörlőztem a vitorlát lépésről lépésre a harmadik reffig, közben a reacherrel igen jól, néha 15 cs-val haladtunk. A maradékot is lehúztam az árbocnál, nyers fizikai erővel, közben figyeltem a vitorlát, hol vannak kopások. A két felső száling végnél találtam, mindkét oldalon. Örömömre, nem annyira kopott, mint amilyennek a lelki szemeimmel láttam, nem volt a szálszerkezete sérült sehol, csak a tafetta, a kétoldali védőréteg kopott ki. Gondosan lemostam acetonnal, és ragasztottam rá, már előgyártott dynema javító foltot. Nekem megnyugtatóbb így, hogy tudom, semmi gond vele a következő időszakban.

Ha már lent van a vitorla, távcsővel gondosan végignéztem a felhúzó kötelet is, ugyanis van annak egy hosszú szakasza az árbocban, amit sohasem látok, és mindig rettegek, hogy valami elrágja és leszakad. Ez egy terhelt lefelezett felhúzó és egyszerűen tragédia, ha beszakad. Minden rendben, még apró kopásjelet sem láttam sehol. Nekiláttam visszacsörlőzni az ellenkező irányban, mintha kireffelnék.

Le és fel összesen mintegy háromezer tekerés a darálón, de sötétedésre megvolt. Még gyorsan visszahauzoltam, itt volt az idő, elrendeztem a köteleket és kész!
Most gyorsan leírtam, és eszem valamit-Elégedett vagyok és baromi fáradt. Pihenek, ha tudok, ha hagy az idő. Jól haladok, minden rendben van.
Poz: dec. 19, 12:10 UTC, 47° 33′ S, 138° 50,6′ E, jól vagyunk.

---

Dec 19. reggeli SOH GyorsPosta

Fa N: “megyek most É-K-nek, mert arra vannak a szelek és arra visz a routing. Így lesz szerintem is a legjobb, onnan lesz csatlakozás tovább. Fölmegyek majdnem Tasmaniáig, majd ismét lefelé. Így megy ez, ahogy követjük a ciklonokat, frontokat. … és egy kis kezelés, ha van idő rá… valamikor beütöttem a könyököm, ez itt gyakran megesik, kezelem, ha van időm két vitorla akció közt lehántani magamról a vizes gúnyát, de nem egyszerű… Minden rendben van, megborotválkoztam, haladok, jól vagyok.”

Spirit of Hungary onboard_photo©NándorFa_SOH77 Southern Ocean Vendée Globe 19Dec2016

---

Dec. 18. A harcos versenytárs. a tegnap árboctörés miatt havária helyzetbe sodródott Stephane LeDiraison nélkül érthetően szomorúan folytatta az utat Nándor, de a verseny megy tovább. Nem könnyebb a pár-csata nélkül – a harc az elemekkel  folytatódik – a motivációs összefüggések viszont nem ugyanazok. Kiürült tér, többszáz mérföldre hajózik az SOH előtt és mögött a legközelebbi versenytárs. SOK SZERENCSÉT MINDEN SKIPPERNEK A FÖLD KÖRÜL! BIZTONSÁGOS PARTOT ÉRÉST STEPHANE-nak, aki sok munkával és tehetséggel szükségvitorlázatot épít a haladás érdekében a megmaradt elemekből és Ausztrália felé hajózik, közben a csapat  igyekszik a legbiztonságosabb partot érési tervet kidolgozni számára !

Nem az SOH helyezéséről, nem a ranglista előrelépéséről szóló mondatoké itt most a főszerep. VG térkép-infók láthatók itt a verseny állásáról. Hazai kora reggeli időben beszélt Nándor Perényi Péterrel,  akinek 40 csomós szélről számolt be. A legutóbbi VG adatok szerint a Spirit of Hungary 24h/400 mérföldet haladt.

Perényi Péterrel, az SOH elektronikai szekemberével, Fa Nándor co-skipperével   készült mai hangfelvételünk itt hallható:

---

Fa Nándor hajónaplója – friss beszámoló – a Vendée Globe csata folytatódik az elemekkel a Föld körül. A Spirit of Hungary a 11.helyen vitorlázik.

December 18. délelőtti térképinfók:

 

---

FA NÁNDOR Vendé’blog Dec. 17. 16:15 UTC, éjszaka,

Még benne van az én széltérképemben a Thomas Ruyant, ahogy küzd az elemekkel Tasmaniától D-K-re. Kemény időjárás van most arra 50 cs-s szelekkel, szívből kívánom, hogy különösebb sérülés nélkül jöjjön ki a helyzetből. Ahogy nézem, van még 15 kemény órája, ami nem a vitorlázásról szól, hanem a túlélésről.

Szívszorító hír ma, Stéphane-nak, itt előttem 80 SM-re letört az árboca. Több mint egy hete fej-fej mellett jöttünk, privát versenyt vívtunk egymással, végig az Indiai Óceánon. Hol Ő volt a gyorsabb, főleg, ha A7-es menetben voltunk, hol én, amikor keményebb időben nyomni lehetett.

Magamra maradtam. Előttem a Bureau Vallée, Louis 600 SM-re, mögöttem a Conrad szintén 600 SM-re. Ez a déli világ nagyon szétszórta, szelektálta a mezőnyt, és ennek még messze nincs vége, még félúton sem vagyunk. Nekem komoly motivációt adott a Stéphane-al való versengés, és hiányozni fog. Ilyen ez tudom, csak ritkán jönnek össze párok, vagy több hajó és viszi őket a routing egyforma, vagy hasonló pályán hosszabb ideig.

Az én flottámból már csak a Louis van előttem, neki még hasonló, talán kicsit kiforrottabb hajója van, mint az enyém, a többiek mind az űrhajó kategóriába tartoznak, akiket én nem tudok vitorlázva megverni. A most épült szárnyas hajók, vagy az utolsó előtti fészek alj LPVP Verdier tervezésű szuper könnyű és szuper gyors hajók. Ja, és a Jean le Cam, aki egy külön intézmény a flottán belül. Velük versenyzek.

Hideg, felhős idő van, a barométer úgy leesett, hogy szinte koppant. Két óra alatt 1020 hPa-ról 1000-re. Most itt egy hosszú szakaszon jelentősen délebbre van a jéghatár, mint korábban, kevésbé fenyegetett környék, ennek megfelelően jóval délebbre is megyünk. Jó, mert nagyobb a mozgástér, jobban lehet a szelekért, vagy azoktól elmenni. Taktikailag bonyolultabb lesz az egész Csendes Óceán, van tér keresgélni a hasznos szeleket.

Egyik pillanatról a másikra elment a GPS jel. Korábban is volt már hasonló, csak akkor az Adrenából ment el (a programból), most pedig eltűnt a saját B&G rendszeréből. Ez nagyobb baj mert szoftveresen nem javítható, valószínűleg elromlott az antenna, nem jön egyáltalán jel, mert nincs. Sat-telefon konferenciát tartottunk Perényi Petivel otthoni vasárnap hajnalban (gondolom nagyon örült nekem hajnali 4-kor) és körvonalazódott, hogy hol, mit kell átkötnöm, hogy a tartalék antenna kerüljön a rendszerbe.

36 – 40 cs-s szél fúj, 6 méteres hullámok között zakatolunk 20 cs-s sebességgel, néha jócskán fölötte, kifejezetten műszerész idő van. Először is a vizet kellett kiszedni onnét hátulról, ahol a kötő doboza van a rendszernek. Aztán bevonultam szerszámokkal, törlő papírral, író papírral és föltérképeztem a helyzetet. Mi van, és mit kell e-helyett csinálnom.

Kibástyáztam magam és nekifogtam a feladatnak. A kábelek fél milliméter vastagságúak, a kötő kapcsok akkorák, mint egy közepes bab, és mindezt
az adott körülmények között… Egy óra múlva kimásztam, ránéztem a monitorra és ott ment a hajóm. Juhééééé! Nagy az öröm, de még Peti otthon is hujákolt. Ügyesek vagyunk. Most ezért megjutalmazom magam egy finom ebéddel.

Itteni estefelé megközelített egy nagyon alacsonyan kicsapódott esőfelhő, egy a nagyon sok közül ma, és meglehetősen legyengült tőle a szél. Vártam kicsit, aztán úgy gondoltam 30 cs.nál kireffelem a másodikat. Kimentem és azt láttam, hogy a nagyvitorla első éle nagyon lélegzik, hát ráhúztam. Abban a pillanatban elégnek tűnt a vitorla, letettem a kireff-ről. Fél órával később 40 cs bömbölt megint, jó, hogy úgy maradt. Úgy van most is, így megyünk az éjszakába.
Poz: dec. 18, 11:50 UTC, 47° 33,4′ S, 130° 50′ E, jól vagyunk.