01.08. 1130 GMT, 230 SM.re LP-tól.  “Épp hauzoltunk és már Las Palmas-t célozzuk… Tegnap egész nap az A2-es alatt szaladtunk, néhány, szinte tökéletesre sikeredett hauzolással…”

A Fa Nándor (HUN) és Conrad Colman (NZL) vitorlázó duó együttműködése alig két hónapja kezdődött. NY-ban Conrad igyekezett az ominózus “fél-nap-a június 1-i-rajt előtt” a magyar hajósok felkészülésében segíteni, de az idő szűkében Fa Nándornak még elmondani sem volt alkalma, mi a teendő, már a rajthoz kellett hajózni.

A legközelebbi talákozás telefonon október közepén – amikor Fa Nándornak új co-skipper után kellet nézni. Conrad volt az egyik célszemély – 4 mp alatt mondott igent. A szűkre szabott idejű hajóátépítési és újraveretezési munkák non-stop terhe egy emberként Fa Nándor vállát nyomták, egyedül ő tudta, hogy mi fér még az időbe. Ott kell lenni a Barcelona World Race rajtján. A hajó újra tengerre szállítására viszont  időben ott volt a munkákban az új-Zélandi fiatalember is. Skype-on egyeztettek minden lényeges pontot, eszközt és tennivalót.

Két hétig dolgozott Fa Nándor kislétszámú felkészítő csapata, éjjel-nappal, lélekben egy célért, elszántan, fáradhatatlanul, szó szerint körmük szakadtáig, hogy Nándor ultimátuma szerint legkésőbb október végén elhajózzanak és a BWR verseny hivatalos megnyitására ott legyenek Barcelónában. Ott voltak. (későbbi összeállításunkban bemutatjuk Fa Nándor csapatát)

A Barcelona World Race mezőnyének összeszokott, sikerekben-edzett versenytársai, párosai közt a vadonatúj magyar – új-Zélandi duó is nagy sikerrel mutatkozott be az érdeklődők előtt. A megérkezés pillanatától kezdve nagy figyelem kísérte a felkészülésüket. Conrad úgy nyilatkozott, hogy Triestben szinte Lego-ként rakták össze két hét alatt a hajót, és Barcelónában szintén két hetük van mindarra, ami a rajt előtt szükséges és kötelező. És így volt, újabb két hét reggeltől-estig tartó munka következett. Javítani, átalakítani, szétszedni, összerakni,  beszerelni, újabb Imoca hajó vizsgáztatás, skipper értekezletek,  média megjelenések és ami nélkül semmi nem megy a modern versenyhajózásban: navigáció, sat-kommunikációs szisztémák és eszközök tesztelése, vizsgáztatása. Megtörtént.

A Spirit of Hungary legénységének parti felkészülése sokszor egy szó nélkül egész nap zajlott. Nógatás nélkül kócosan, álmosan, de korán kezdték a napot, mindenki-tudta-a dolgát-szinkronban. Jó ha este 10-kor eljutottak a kikötő-közeli sikátorba egy álló-büfés-göröghöz vagy a hajóból előmászva a zebrán túl az indiaihoz egy last-minute vacsoráért, mielőtt kireggeledik. Rövid alvás és jött a holnap. Karácsony? Az most Fa Nándoréknak nem volt.

December 31. Elrajtolt a Barcelona World Race mezőnye. Nagy volt a siker, a Spirit of Hungary az élbollyal hajózott, remek média visszhangja volt a mezőny első és egyetlen újépítésű hajójának  – amely egyébként, épp az új szabálykövetelmények miatt  – a 60 lábas egyenhosszától eltekintve úgy hasonul a verenytársaihoz, mint alma a körtéhez.

A kezdeti örömteli elhajózás aztán egy óvatos stratégiai döntés és hosszú keserves mediterrán szélcsendes őrülettel folytatódott – egy jobb választással a mezőny eleje megszökött. Ők pedig a közben összeszedett hátrányt Január 6-án kezdték meg  ledolgozni, amikor végre kiszabadultak a mediterrán fogságból az Atlanti óceánra. Komoly pszichikai teher volt rajtuk túl azon, hogy a magyar hajó és hajósai egységként újoncnak számítanak a több-éves sikerekben-győzelmekben edzett IMOCA Ocean Masters hajókhoz és a versenytársakhoz képest.

A rajt, a víz, a szél és a célvonal nem ismeri a “sztárok múltját”.  Hogy ki, hogyan válik be hajóstársnak, összezárva az egyébként óriásnak tűnő vitorlásban (18 méter hosszában, 4 méter széltében, komfort nélkül) non-stop fizikai munkában ázva,  fegyelemben akár egy hónapra is?  – és itt egy Föld-kerülő versenyről beszélünk, 80? 90? -100 nap?  … kinek, hogy sikerül?

Fa Nándor naplója egy nem kívánatos éjszakai vitorlamentésről , amikor Conrad első bajtársi tesztjére jelest kapott – az ifjú titán pedig megerősődött annak tudatában, hogy, a 60 lábas hajókategóriába visszatért hatvanas magyar legenda “nem piskóta” egy kritikus bőszeles akcióban sem. (“C”  Conrad nevét rövidíti így Nándor a naplóban)

Fa N.  “Tegnap egész nap az A2-es alatt szaladtunk, néhány, szinte tökéletesre sikeredett hauzolással…

Jó sebességgel, jó szélszögeket vitorláztunk, 17 – 20 csomós szélben 13 – 15 csomó 155 fokra, kellemes, napsütéses menet volt. Estig.

Este kezdett beerősödni ugyanaz a szél, 19 – 23 csomó É – ÉK-ről. Sötétedéskor én voltam ügyeletben, megegyeztünk C-vel, hogy ha kell kézzel vezetjük a hajót, legfeljebb rövidebbeket váltunk, de tartjuk a tempót.
Még nem jött fel a hold, de az Orion csillagkép – kedvencem – biztatóan hunyorgott rám, ez jól esett, mégsem vagyok így egyedül.
Már korom sötét van, amikor elvágtatunk egy tetőtől talpig kivilágított álomhajó mellett. Amilyen gyorsan jött a képbe, olyan gyorsan tûnik is el mögöttünk.

Épp ébreszteném a kollégát, amikor hatalmas csattanással leszakadt a gennaker fent az árboc tetején. Dermedten nézem, ahogy szép, méltóságteljes módon lefekszik elém 350 m2 fehér lepel. A teljes nagyvitorla persze fent van, viszi a hajót tovább. Reflexből azonnal fölé kormányozok és sodródva húzom 5 kötélen az egész leplet a vízben. C már a csattanásra ugrott, most felkapkodja ruháit és jön segíteni. Amennyire lehet fölmegyek szélbe és gyorsan leeresztjük a nagyvitorlát. Persze csattog minden a hullámzásban, nincs ami csillapítaná.

Affelől nincs kétségem, hogy szétszakad a vitorla, de rettegek, hogy rámegyünk és rátekerednek a kötelek, vitorlaanyag  a kormányokra, tőkesúlyra.
Én is villámgyorsan troken felsőt rántok és megkezdjük a mentést. Ordítok C-nek, hogy engedjen rá az első tartó kötélre, hogy az orrsudárról behozhassam a fedélzetre. Innét ketten húzzuk, vonjuk az anyagot hullámról hullámra. Hol lelazul, hol ki akar rántani bennünket a hajóból, de húzzuk, húzzuk, ami kifér a csövön. Persze mindig vissza akar menni az is ami már kint van, C elszalad néhány vitorla rögzítő hevederért és lekötözzük, ami már bent van. – Nyissuk fel a fedelet és egyenesen szedjük be oda, ordítok C-nek a küzdelem hevében.

Mindig könnyebben jön, ahogy egyre több van fent és egyre kevesebb a vízben. Egyenesen szedjük be a hajóorrba. A vitorla javarészben egy darabban van, csak a hátsó behúzó pont szakadt le teljes egészében, magával tépve a teljes hátsó szegélyt. C hátraszalad, elold, kicsomóz minden kötelet, én elöl szedem be egyenként azokat. Egyik behúzó, másik behúzó, zokni lehúzók, az első tartó kötél, majd végül külön a zokni.

Most látjuk, hogy mi történt. A zokni gyári felfüggesztő hevedere, ami a kapcsolat a vitorla és a felhúzó között, egyszerûen leszakadt. Bosszankodva látjuk, hogy egyszerû polyester hevederből csinálták, aminél csak idő kérdése volt, hogy szakadjon.
Miután tudtuk, hogy erősödő szél felé tartunk, ezért nem az A2 saját felhúzóját használtuk, hanem a Code 0 zárszerkezetes felhúzóját, ami biztonságosabb kapcsolat az árbochoz.
Elképesztően nagy öröm mindkettőnknek, hogy megúsztuk magunkra tekerés, nagyobb baj nélkül.
Ha felcsavarodott volna a tőkesúlyra, még mindig vagdosnánk a hajó alatt

C negyedszer kér elnézést, magáénak érzi a bajt. Egyrészről szerinte magamra hagyott az éjszakai rohanásban, másrészről én javasoltam az A2 lecserélését az A3-ra, még sötétedéskor. Egy megérzés volt, nem több. Már veszítettem el vitorlát így, hogy belevitorláztam az éjszakába.
A hevederen kívül senkit nem blamálunk, viszont bajban ismerszik meg a vitorlázó is. Hogyan reagál, mit vállal és hogyan csinálja. Mindketten most láttuk először a másikról, hogy mire számíthatunk “élesben”.

Mikor túl voltunk a mentésen, visszahúztuk a nagyvitorlát, reachert elé és 2 óra elteltével ismét 12 csomós sebességgel robogtunk az előbújt hold fényében, ösztönösen megöleltük egymást.
Igen, kölcsönösen elismertük egymás képességeit, hozzáállását, egy teszten túl vagyunk, megfeleltünk.

Hajnalban reffelni kellet egyet a nagyvitorlán és hauzolni egyben. Most kifelé vitorlázunk Ny-nak, magasságot gyűjtünk, hogy a következő csapással már becélozhassuk a szigetek között átjárót.

A most elveszített egy A2-es új vitorla volt, tartaléknak csináltattam és mindjárt befogtuk kipróbálni. Eddig tartott. Van másik, de tartalék már nincs ebből a sérülékeny, de könnyû, bő szélben nélkülözhetetlen darabból. A másikra majd jobban kell vigyáznunk, nem éjszakáztatjuk bizonytalan körülmények között.

Amúgy süt a nap, felhőfoltos az ég és fantasztikusan haladunk.”

Conrad Colman fotója a mai árboc munkákról és az átküldött pár mondata a naplójából:

“A little photo from the day’s adventures”

Spirit of Hungary – Conrad Colman árbocmunkája közben készített brilliáns fotója. BWR 2014-2015 Atlanti óceán Január8

“… Well, ocean racing is a rocky road sometimes. Moral had risen along with the sails as we hoisted the spinnaker and finally made a good course and speed that we could be proud of. Still miles from our competitors but we felt like we were back in the game, had the tools to get the job done and were on our way. I climbed the rig to confirm that all was well with the halyards and had a kings view of the ocean spread out before me.” (continues on the English site)