Vendée Globe  
93 nap 22 óra 52 perc

Fa Nándor – Vendée Globe 8. hét, 54 nap óceáni krónikája – Spirit of Hungary of Hungary blog Dec. 25-31. Fa Nándor fogadalma ’17-re

BOLDOG ÚJÉVET  –  ZENÉS SOH77 STREET PARTI VIDEO – JÓKÍVÁNSÁGOK NÁNDORNAK 2017-re HANGMONTÁZS BARÁTOKTÓL  – SOH77 Vendée’blog

BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNUNK 2017-re mindenkinek!

JÓKÍVÁNSÁGOK NÁNDORNAK 2017-re  – HANGÜZENET MONTÁZS BARÁTOKTÓL, ISMERŐSÖKTŐL (audio©mixpress)

Boldog Új Évet kívánunk mindenkinek ezzel a hangulatos, rövid exkluzív videóval –  amely Fa Nándor búcsúztató party-ján, a VG rajta előtti utolsó napon készült

video: FaLili_mixpress©video/SOH_FA_Nándor (telefonos videofelvételekből (Les Sables d’Olonne november 5).  


SOH77 Vendée’blog  –  2016. évbúcsúztató hajónapló

#VendeeGlobe Dec. 31. “Mennyi az esélye annak, hogy azokból a GPS antennákból, amikkel 40 ezer mérföldön át semmi gondom nem volt, most gyors egymásutánban mindkettő elszálljon. Mindegy, menni kell tovább” 

Fa Nándor a Spirit of Hungary-vel a 8. helyen vitorlázik a Csendes-óceánon, mintegy 9-10 napi vitorlázásra a legendás Horn-foktól. 29 Imoca 60 lábas versenyhajó és skippere rajtolt, 54 napja vannak versenyben, a szélsőséges időjárási frontokban zajló küzdelemben, súlyos hajósérülések miatt 19-re fogyatkozott a mezőny

IGÉRETEK – FOGADÁSOK –  az év utolsó napján a Spirit of Hungary  fedélzetén

Fa Nándor:  “Hogy mit csinálok szilveszterkor?”  A magyar VG skipper válasza a OUEST FRANCE újságírói kérdésére – magyarul: “Ahogy elnézem az időjárásjelentést, a nagyvitorla és az A3-as gennaker társaságában fogom ünnepelni a szilvesztert, amit majd jól előkészítek egy ízletes, kiadós étkezéssel. Kellemes zenéket fogok hallgatni, előbányászom az erre a célra hozott pezsgőmet és figyelem a hazai időt. Akkor lesz nekem itt szilveszter, amikor otthon a családomnál elüti az óra az éjfélt.

Kiállok majd a kormányállásba, abba az irányba, amerre az otthonom van, megbontom a pezsgőmet és megvendégelem Neptunt, kap egy kortyot az Óceán, SOH kisasszony, aztán én is iszom az otthoniak egészségére, a magam örömére, és elénekelem a Magyar himnuszt az Óceánnak, magamnak, és mindenkinek, akik nem hallhatják, de talán gondolnak rám, ahogy én is gondolni fogok mindenkire, aki nekem fontos.

Mindezek után megfogadom a jövőre nézve, hogy ugyanolyan ember leszek, mint eddig, ugyanúgy fogok élni ahogy eddig, de többet leszek a szeretteimmel, mint eddig.

Mikor mindezzel megleszek, fölhívom telefonon a családomat és boldog újévet kívánok nekik!
Aztán megyek tovább az úton, ahogy eddig, immáron 2017-ben! Hát, valahogy így képzelem eltölteni a szilvesztert itt a Csendes Óceán kellős közepén.”

*A kép a Vendée Globe rajt előtti estéjén, Fa Nándor búcsúztató partiján készült. photo©Cserta_Gábor Les Sables d’Olonne 2016. nov. 05. Köszönet a parti supportért a ZOLTEK Co. (USA, FR, HUN) delegációjának és személyesen Didier Ecabert-nek valamint a Gelencsér családnak és a  CHOCOLATIER GELENCSER -nek.

A földkerülő szóló-nonstop vitorlázóversenyen Fa Nándor legjobb megtett távolsága/24 óra: 432 tengeri mérföld=800,1 km, 18 csomó=33,3 km/h napi átlagsebességgel. A magyar hajó a középmezőnyben, túl a verseny elméleti távjának 63 %-án, kevesebb, mint 10 000 mérföldre van a céltól.

Az élen Armel Le CLeach (F) és Alex Thomson (GB) a Horn-fokot megkerülve, gyenge, zavart szeles zónákkal küzdve csatáznak “felfelé” az Atlanti óceánon. A győztes hajó érkezését a mai haladási adatok szerint 2017. január közepére várják, a verseny rajt-cél kikötőjébe, a franciorszagi Les Sables d’Olonneba. A kalkuláció mindig óvatos, mert a forgatókönyvet mindig az időjárás és az óceán írja.


A 2016. évbúcsúztató óceáni hajónaplója – SOH77 Vendée’blog – Dec 31-én érkezett Fa Nándortól

Olyan hosszú volt ez a mai nap, hogy már nagyrészére nem is emlékszem. Jó, hogy mindent akkor írok le, amikor közvetlen utána lehetőségen van. Most már a harmadára sem emlékeznék, és amire igen, arra is csak vázlatszerűen.

SOH77 Napló: Dec. 30. 08:50 UTC, este,
Olyan békés lett a menet, hogy néha ki kell menjek megnézni, hogy haladok-e. Haladok, még ha nem is gatya szaggatóan. Le kell mennem az AEZ vonalig a határra, mert a szél följebb teljesen meghal. Elsején este ér utol az az É-i szél, amivel rendesen meg tudok indulni ismét, addig kárminimalizálás a program, minden lehelettel igyekszem haladni.

Egész éjszaka a szelet és a jéghatárt figyeltem, szólt a zene, egy darabig olvastam, aztán csak simán gondolkodva virrasztottam. A hajnali derengés mindig gyengém volt, ha autóval egész éjszaka vezetek semmi bajom hajnalig.

Most is! Ugyan arra is emlékszem, hogy milyen zene szólt, de ültömben lecsukódott a szemem, valamire felriadtam, ránéztem a monitorra és már túl voltam a zárt zóna határvonalon! A villám vágott belém, ugrottam, de hirtelen azt sem tudtam mit csináljak. Gyorsan meghauzoltam, de már késő volt, 1,7 mérfölddel túlmentem a megengedetten. Gennaker le, szembeszelesre átszereltem, uszony le és megindultam vissza. Persze hogy a szél lehervadt kicsit, így lassultam is és tompábban mentem, egy csapásváltás nem volt elég, muszáj volt még egy aprócska egy mérföldes csapást rátenni, hogy visszaérjek a belépési pontom mögé. Ez a szabály. Ha átlépem a határvonalat, vagy ugyanott, vagy visszafelé bárhol kell visszajönni.

Ez most megtörtént, még ha nem is esett jól és veszítettem vele kereken egy órát. Amint elrendeztem a vitorlákat, gennakerrel pályán voltam ismét, gyorsan csináltam a trackingről egy PrintScreent, amit elküldtem az esemény leírásával a verseny rendezőségnek. Tíz percen belül itt volt a válasz, hogy látják és elfogadják a korrigálást, illetve az igazolását, és további jó versenyzést kívánnak. (Perényi Peti  – Nándor elektrikus szakembere ma reggeli telefonbeszélgetésünkben nevetve ennyit mondott: “Jó kis csomót kötött Nándi a malac farkára” – szerk))

SOH77_AEZ_line_crossing_2016_30Dec.jpg photo_nav_desc©nandorfa_SOH77

Lassan, de biztosan az Óceán mindent elfogyaszt. Kérdés, hogy a lényeges dolgaink kibírják a befutásig, vagy idő előtt végük lesz. Ez is egy verseny a korrózióval, a kopásokkal az UV-vel és ki tudja még mivel  – a digitális rendszerben is.

Pont ma, a számomra emlékezetes illegális határátlépés, és visszalépés után, éppen megnyugodtam volna, mikor azt látom, hogy eltűnt a hajójel a térképről. Gyorsan, már rutinból végigellenőriztem mindent – néha olyan érzésem van, mintha értenék hozzá -, igazából a B&G-ből tűnt el, vagyis ismét nincs antenna jele a GPS-nek. Ez már a második antenna volt, ebben a rendszerben, és nincs is több. Ismét Perényi Peti! akit elsőre nem érek el telefonon, de röviddel utána visszahív. Itt hallom, ahogy otthon Fűzfőn zakatol az agya. Végül azt találja megoldásnak, hogy az adrenára érkező AIS jelet kinevezzük GPS jelnek, AIS-nek pedig marad a Plotter. Így minden van, de mégsem, mert a műszerekben nincs GPS jel, és ennek következményeként elveszítem a valóságos irányt és a valóságos sebességet. Csak az van, amit a vízhez mérek. Ettől még tudok jól navigálni, routingot csinálni, haladni, csak egy újabb kis mozaik esett le a képről.

Az AIS – Plotter kombinációval az a picike bajom, hogy a plotter egy bizonyos távolságon belül riaszt, ami úgy jó is, csak ezen nem lehet lekapcsolni, vagy a távolságot változtatni, öntörvényűen ordít, mint egy dervis. Nyomom rajta az OK gombot, értem, látom, rendben, de egy perc múlva kezdi előröl, amíg a hajó ki nem megy a zónájából. A legnagyobb veszélye ennek a nagyszerű fejlesztésnek az, hogy amikor az ember belefárad az állandó sípolásba, lekapcsolja az egészet, és akkor sincs, amikor kellene.

Hallom, olvasom, hogy melyik hajó milyen technikai gondokkal küzd, ki merre áll meg megoldani a szinte lehetetlent, és közben reménykedek, hogy velem ezek nem történnek meg, vagy csak olyanok történnek, amiket meg tudok oldani. Vannak hajók, amiket felkészítenek és végigszaladnak a pályán minimális problémával. Nem tudom, hogy ennyire ügyesek, okosak, vagy  a szerencse is jól melléjük pártol.

Mennyi az esélye annak, hogy azokból a GPS antennákból, amikkel 40 ezer mérföldön át semmi gondom nem volt, most gyors egymásutánban mindkettő elszálljon. Mindegy, menni kell tovább, amíg csak lehet, vagy be nem érek.

A szél gyenge, de legalább folyamatosan forog, hauzolgatok. Amennyire lehet követem a pozitív csapást, de igen remélem, hogy valamerre eldől ez a csóválás, és nem marad tisztán mögöttünk a szél. Persze, fog ez fordulni É felé, csak azt holnapra várom, illetve addigra ígéri az előjelzés.
(Egy hauzolás 15 perc vegytiszta munka nekem, de nem használ a vitorláknak sem, főleg az A3-nak nem.)

Ettem, de már nem tűnik eseménynek, mert 24 órában egyfolytában eszem, vagy iszom valamit. Egyrészről fontos az energia bevitel – ha két órán át nem eszem valamit, reszketni kezdek a hidegtől -, másrészről pótcselekvéssé alakult. Ha nincs valami fontos dolgom, éppen nem alszom, vagy olvasok, akkor ennem kell valamit. Most itt azon töröm a fejem, hogy éppen mivel folytassam a fogyasztást. A főételen túl vagyok, csak valami ital jöhet némi aprósággal. Mondjuk egy kakaó két kekszel.
Az előjelzés szerint itt most gyenge hátszél fúj, 14 – 14,5 cs, a valóságban ez 11 – 11,5 cs. Alsó oldalra teljesen kibillentett tőkesúllyal cammogunk 7 – 8 cs-val. Ha nem billenteném ki a tőkesúlyt, egyfolytában csattognának a vitorlák és nem, hogy haladnánk, még szét is szaggatná a hullámzás őket. És ez holnapra még gyengébb lesz. Ha marad a hullámzás, nem tudom, hogy fönt tudom-e tartani őket.
Sokadszor nézem végig az előttem lévő csendes óceáni időjárást és semmi jót nem ígér. Lesznek szakaszok, amikor meglódulok egy egy apró, lokális frontocskával, elmegy a közelemben két kisméretű ciklon, de a többi nagyon zavaros. És akkor még a Horn Fok közvetlen közelében nem is látom, hogy mi vár rám. Azt egy kicsit később tudom majd letölteni, még időben messze van.

E-mailben bejelentkezett a chilei MRCC, miután beléptem az ő mentési zónájukba.

Emlékszem a BWR-en hogy megörültünk nekik, akkor nagyon is szükség volt a figyelmükre. Most is örülök nekik, az ember soha nem lehet elég biztos a dolgában.

Valamiért úgy érzem, hogy az időjárás előbbre jár a valóságban, mint a monitoromon. Pont olyan szél fúl, mint amilyet holnapra várok. Ez volna a szerencsésebb eset, mert ha ez gyengül még tovább, azt nem fogjuk SOH-val szeretni.
Milyen kevés elég az ember jóérzéséhez, hogy a kifeszített húrok kicsit lelazuljanak. A DK-i csapáson oldalt jöttek a swellek, és már nagyon csattogtunk a mindössze 9 cs-s szélben. Még mentem volna 10 SM-et, de a szélirány is leesett, úgy döntöttem, hauzolok. Most az ÉK-i csapáson hátulról jönnek a swellek, és csöndben, simán ballagunk, nem érzem, hogy kivégzik a hajómat. A tetejében csináltam egy klassz vacsorát, és itt, így együtt, már elég a boldogsághoz.
Ha már az örömöknél tartunk, melegítettem egy harmad vödör édesvizet, megmosakodtam. Ugye nem egy nagydolog, de micsoda jó érzés volt ez többheti kényszermegoldás után, aztán vissza a nyirkos csizmába. Errefelé, mostanában ilyenek a nagy dolgok.

Poz: dec. 31, 07:30 UTC, 52° 35,2′ S, 129° 42.5′ W, minden rendben. Most, hogy ezt a sok jót megfejeljem, alszom egy kicsit az ágyamban, hálózsákban, csizma és vízhatlan nélkül.

 


SOH77 Vendée’blog – Dec 30-án érkezett

Dec. 29. 07:50 UTC, este,

Azt hiszem több ezer kilométeres körzetben nincs hajó rajtunk kívül én mégis minden este akkurátusan bekapcsolom a navigációs fényeket, reggel pedig le. Ez a hajózás rendje, betartom.

Még most is találtam karácsonyi ajándékcsomagot a hajóban. Nagyon megörültem neki, mert már éppen kifogytam a finomságokból, így most van némi utánpótlás.

Még korom éjszaka volt, amikor megérlelődött bennem az A3. Meglepett ez a mély sötétség, mert fölöttem csillagos, tiszta ég volt, a déli horizonton mégsem volt fény. Nyilván, arra volt, ami eltakartja.

Néha még beerősödött 28 – 29 cs-ra a szelem, jöttek föl a fröccsök, semmi kedvem nem volt éjszaka, ilyen körülmények között kínlódni a vitorlacserével, így reggelre halasztottam, ami csak pár óra.

Még hajnali szürkület van, amikor nekiveselkedek a cserének, és 30 perccel később már minden a helyén van, csusszanunk 10°-al mélyebbre ugyanazzal a sebességgel. Talán még gyorsultunk is kicsit, nyomásokban biztosan.

Folyamatosan borogatom a könyökömet, napi 3, 4-szer, és már majdnem teljesen leapadt. A kézfejemet, a körmeimet úgy ápolom, hogy jól és hosszan áztatom forró édesvízben. Azután letakarítottam a fölösleges bőrhalmozódásokat, így most majdnem teljesen rendbejöttek. Amelyikkel több a gondom, azt mosás után beragasztom leukoplaszttal. Úgy pár nap alatt rendbe jön, nagyjából.

Tovább gyengült a szél és mögém fordult, de haladok. Addig húzom ezt a csapást, amíg kicsit már É-nak tartok, akkor hauzolok és lemegyek a jéghatárra. Lejjebb, ha picivel is, de több szelet jeleznek, és annak most jelentősége van.

Ismét kiszedtem vagy 6 vödör vizet az orrból. Félő, hogy nem csak akkor megy be, amikor kinyitom a fedélzeti ajtót, hanem lecsukva, mellette is szivárog, ilyenkor folyamatosan. Amikor ennyire fröccsös a menet, valahogy mindenhova jut belőle. Előre, hátra, középre, nincs mese, folyamatosan szedni kell.

Csöndesen, de jó sebességgel poroszkáltunk majdnem tökéletes irányba, de még délebbre kell mennem. Fölöttem 300 SM-el kialakult egy nagykiterjedésű magasnyomású anticiklon, amit nagyon el kell kerülni, mert a környezetében semmi szél nincs. Amennyire a jéghatár engedi lemegyek, ott pár csomóval több szél látszik és az ebben a tartományban az számottevő.

Este, 06:00 UTC-kor meghauzoltam, húzom a D-DK-i irányt, 160 – 170°-ot. Nagyjából 70 SM-et kell ezen a csapáson mennem, aztán visszahauzolok. Ez reggeltájban lesz, addigra leérek.

Felhős, borús, párás idő van, de stabil a szél és kellemes a hullámzás. Nem érzem hidegnek, de a kabinban 10°C van, nagyjából, ami ez előző napokon volt, ez megfelel a vízhőmérsékletnek, talán kicsit melegebb.

Conrad mögöttem 450 SM-re jön, gyakorlatilag napokig menekült egy igen durva ciklon elől és 980 hPa-ról beszélt, itt most az én műszeremen 1030 hPa van, óriási különbség. Valahol a kettő között volna jó, a légnyomás is, és a szél is.

Poz: dec. 30, 06:30 UTC, 51° 33,1′ S, 134° 08.8′ W, minden rendben,


Vendée Globe hivatalos versenyoldal: http://www.vendeeglobe.org/en

Fa Nándor hivatalos Facebook oldala: https://www.facebook.com/SpiritOfHungary

#VendéeGlobe #földkerülővitorlázás #FaNándor #SpiritofHungary


Dec. 29. Az SOH77 az elmúlt 24 óra 3. leggyorsabb hajója – Csendes óceáni hajónapló, abszolut kompetens szakmai értékeléssel Fa Nándortól – mégcsak nem is szubjektív, csodás új fedelzeti fotóval – és egy friss hangfelvétel

VendéeGlobe Spirit of Hungary – 8. helyen hajózik Fa Nándor – 52 nap szóló-nonstop vitorlázóverseny a föld körül. A VG elmúlt 24 órájának statisztikája szerint a magyar hajó érte el a mezőny 3. legjobb sebességét, 16,4 csomó =30,4 km és távolságát, 394,3=734,2 km. Fa Nándor egyéni távolsági óceáni rekordja eddig a Spirit of Hungaryvel 432 cs=800 km.

A november 6-án rajtolt szóló-nonstop vitorlázóversenyen Fa Nándor tartósan a 8. helyen hajózik – túl van az elméleti versenytáv 60%-án. 52 napja zajlik a világ egyik legnézettebb sporteseménye. 29 elrajtolt IMOCA 60 lábas hajóból számos, súlyos hajósérülés miatt 19-en maradtak versenyben.

Tegnap újabb két hajó (ír és a holland) kényszerült északnak venni az irányt, ha sikerül nyugodtabb vízeken külső segítség nélkül elvégezniük a VG riportokban hosszan sorolt, jelentős, szükséges javitásokat, akkor ők is versenyben folytathatjak az útjukat.

Az élen a francia Armel Le Cleach (Fr) halad, nyomában brit üldőzőjének, Alex Thomsonnak eltökélt szándéka megnyerni a versenyt, és ezzel megtörni a francia hegemóniát. A győzelemre robogó két “szárnyas” hajó karácsonykor elhagyta a Horn-fokot, és megkezdték a hajszát felfelé az Atlanti ócéanon.

Az 52 napja zajló, “Antarktisz kerülőnek” is emlegetett óceáni vitorlázó versenyben ezidáig Fa Nándor a nemzetközi mezőny második legjobb nem-francia versenyzője, aki a 92-93-as Vendée Globe -on az első “non-french skipper” hajósként, ráadásul 5. helyen futott be saját tervezésű- és építésű 60 lábas (18,28 m) versenyhajójával, a mai napig is franciák által dominált szólóvitorlázó diadalon.

Dec.29. SOH77 Vendee’bloG 

Annyira elvoltam’ itt a dolgaimmal, hogy nem figyeltem a megtett távolságra, de jól jöttem, az biztos. Nagyon sok minden történt az elmúlt napon, már nem is emlékszem a tegnapra. Jó, hogy leírom. Olvasom a híreket. Sajnálom az Endát, meglepően jól jött. Nekem kellemes meglepetés volt az ő teljesítménye.

Napló. Dec. 28. 08:50 UTC, este,

“A jobb oldali hydro generátorom 20 cs körüli sebességnél erősen berezonál. Korábban nem volt ilyen jelenség egyik generátornál sem. Rajt előtt el voltak a gyártónál teljes felújításra, de semmi olyan nem történt velük, ami az áramlást befolyásolja. Már tüzetesen átnéztem, de semmi olyat nem fedeztem fel, ami ezt okozhatná. Sem a tartó test, sem a lapátok nem sérültek, egyelőre nincs magyarázatom, csak aggódom érte, nehogy elveszítsem. A Horn fok után többségében a másik csapáson haladok, addig bírja ki valahogy.

Hurrá! Nem hagyott nyugodni, fogtam két 13-as kulcsot, beöltöztem, kimentem és behasaltam a generátorhoz, húztam egy felet a tartó csavarján, ami a tokba rögzíti, és ha nem is szűnt meg a rezgése, de nagymértékben csökkent. Így már nyugodtabb vagyok, ez nem az a mérték, amitől tartani kellene.

Éppen most mentünk 26 cs-val. Csupa jó dolog történik ezen az éjszakán, pedig nem barátságos egyáltalán.

A vitorlázás olyan sport, ahol az ember mindent elkövet, vitorlaválasztással, állításokkal, időjárás figyeléssel, széltaktikával, hogy picit is gyorsabb legyen, vagy jobb pozícióban legyen a másik hajóhoz képest. Ennek megfelelően azért, hogy egy kis előnyre tegyen szert, sokat kell vállalni, tenni. Mindez addig igaz, amíg a hajók relatív közel vannak egymáshoz, van a fenti részleteknek jelentősége, ezekből az apróságokból áll össze a különbség.

A mi versenyünk ilyen szempontból más, mint a versenyvitorlázás általában. Mindenből van benne, nagyon hosszú, nagyon különböző szakaszokból rakódik össze és a kis különbségek is óriásivá tudnak halmozódni, a hajók között térben nagy különbségek alakulnak ki. Ugyanakkor az a sajátosság, ami itt nekünk markánsan megvan, az csak a nagytávolságú versenyeknél igaz, hogy a sziszifuszi munkával fölépített valamekkora előny pillanatok alatt tud elolvadni, eltűnni, illetve keletkezni is, alapvetően az időjárás következtében. Sokáig mentünk fej-fej mellett a Conrad-al, mindegyikőnk kihozott mindent a hajóból, de nem alakult ki jelentősebb különbség, mígnem olyan szélbe kerültünk, ami a Conrad hajójának kedvezett és lett mintegy 60 SM-es előnye, de ezzel más időjárási körülmények közé is került, más lehetőségekkel. Nekem megjött egy front – illetve elmentem érte -, amivel több napig tudtam rohanni, míg Conrád az ő helyzetéből lemaradt erről a frontról és kialakult közöttünk a 60 SM hátrányból 600 SM előny.

Ennek semmi köze nincs a hajó képességeihez, és hogy milyen finomságokkal küzdök tized csomókért, ez a globális időjárási viszonyok kínálta lehetőségből annyi, amennyivel élek, vagy élni tudok. Sokáig tartottam ezt a távolságot, míg beleszaladtam két olyan, ún. transition zónába – két front közötti zavartszeles zónát hívják így -, amivel nem tudtam mit kezdeni, át kellet magam verekedni rajtuk. Mindeközben Conrad zavartalanul vágtatott az ő frontjával, és egy nap alatt visszanyert kétszáz SM-et. Amíg nekem gyors egymásután két ilyen zónán kellett átküzdjem magam, addig ő egyenes vonalban nagy sebességgel haladt és szedte vissza az elveszített távolságot. Ahogy elnézem az előjelzéseket, egészen a Horn Fokig neki áll a zászló, amíg én újabb, és még nagyobb váltó zónákkal bajlódok, addig ő végig jó frontszelekkel jöhet. (Persze, csak amíg utól nem ér, mert attól kezdve ugyanazt vitorlázzuk ismét.)

A versenyt vezető hajó, a Banque Populaire, Armel hosszú következetes munkával fölépített egy 800 SM-es előnyt a BOSS -al, Alexel szemben, és most a Horn Fok után a vezető hajó olyan kikerülhetetlenül gyengeszeles viszonyok közé került  hogy a mögötte már reménytelen távolságban küzdő BOSS két nap alatt rászalad. A verseny szinte elölről kezdődik.

Mindennek az a lényege, hogy az összes okossággal, információval is csak a saját pályánkból tudjuk kihozni a legtöbbet, de hogy az időjárás szeszélye másnak mit kínál, azzal nem sokat tudunk kezdeni. Gyakorlatilag a verseny végéig bármi lehetséges, senki nem mehet biztosra.

Ugyan 26 – 28 cs.-s szél fúj, de kireffeltem, mert nem éreztem az erőt a szélhez képest.

Van egy tekercs leukoplasztom, amit az ujjaimra tekerek, ahol sérült a bőr. Valahogy sikerült olyan gumis ragacsot kifejleszteni a gyártónak, ami mindenhez ragad csak önmagához és az ujjamhoz nem, ahova kellene. Útálom, minden alkalommal, mikor csinálok valamit, perceken belül leesik, de nincs szívem kidobni. Akármilyen rossz, elhasználom.

Éjszaka a nagyon elázást kockáztatva meghúztam a hydro tartócsavarját, de nem oldotta meg a vibrációs gondot. Most délelőtt nekiálltam ismét a problémának. Először is leellenőriztem a hidraulika olaj szintjét a rendszerben, nem volt elég, feltöltöttem, de ez sem változtatott a gondon. Van a generátor tartóprofiljában két hosszú tőcsavar, ami összefogja a generátort azzal a műanyag elemmel, ami a tokban tartja az egészet. Ez az utolsó, amit még nem ellenőriztem, mert nehezen hozzáférhető. Összeraktam egy hosszú kulcsot, hogy elérjem őket, újra beöltöztem és meghúztam őket. Lehetett mindkettőn húzni, és úgy tűnik a gond nagy része ez lehetett, mert a rezgés visszaállt a korábban megszokott szintre. Mindjárt végigcsináltam mindent a másikon is, ne kelljen újra foglalkozni vele később.

Süt a nap ismét, bár ettől még nem lehet kimenni, folyamatosan fröccsök mossák a kormányállást is. Azért jobb az érzetem és melegebb is van.

Kezdett sós lenni az ivóvizem, amit a szűrő berendezés gyártott. Eleinte észre sem vettem, mert olyan fokozatosan történt, hogy nem tűnt fel, főleg sós ételnél, vagy direkt ivásnál. Olyan sok sós íz hatás ér, hogy egy picit sós egyáltalán nem feltűnő. Akkor éreztem először, mikor édeset csináltam, főleg a tejeskávénál és a teánál. Eddig mindkét szűrőt használtam egyszerre, hogy ne pangjon bele a víz egyikbe sem, de most egyenként gyártottam mindegyikkel egy flakonnal és azonnal kijött az igazság. Féltem, hogy kicsit sósat csinál majd mindegyik, mert erre is volt már példa a BWR-en. Most jobb a helyzet, az egyes számú pumpa egyértelműen sósat csinál, a kettes élvezhetőt, így mostantól a kettes lesz üzemben. Valahogy az egyest is meg kellene menteni a teljes elszennyeződéstől, nem állhat itt a verseny végéig, főleg az egyenlítő környékén nem. Valószínű, hogy rááldozok némi jó vizet és átjáratom vele, aztán leveszem a rendszerről.

Ma megcsináltam az út legszebb videó és fotó felvételeit. Eleinte csak a fedezékből előre, hátra, de amikor kisütött a nap, muszáj volt beöltöznöm és kimenni a fedélzetre, ha már ott voltam föl a bumra és ki a végére. Gyönyörű színeket hozott a napsütés, szép a menet, jól sikerültek a felvételek két kamerával is. Két gyufásdoboznyi kamera, az egyik egy GoPro, a másik a 4K-s Olympus, ami nem nagyobb az előbbinél. Egyik fantasztikusabb kütyü a másiknál. Eszembe jut, amikor még a Szent Jupáttal egy dinnye méretű kamerával sikerült a fokvárosi kihajózást film nélkül végigfotózni. Hja, azok a régi szép idők!

Alkonyattájt a felhők alól kikacsintott rám a nap. Az nem lepett meg, hogy lapos volt és sötét narancsszínű, de az kicsit elgondolkoztatott a 3D-s térben, hogy miért is látom az én pozíciómból DNy-nak. De rendben van, ott kell lennie.

Gyengül a szél és fordul is lassan ÉNy-nak. Nem lep meg, fel vagyok rá készülve, hogy egy megfelelő pillanatban visszahúzzam az A3-at és beejtsek kicsit délebbi pályára. Előttem 90 SM-el elindul a jéghatár is lefelé, így én is mehetek egy kicsit déliesebb pályán, ami majdnem egészen a Horn Fok-ig tart.

Poz: dec. 29, 07:20 UTC, 51° 18,8′ S, 142° 21,6′ W, minden rendben,

Mellékelek egy szép fotót, nekem nagy kedvencem most.”


#VendéeGlobe onboard_photo©NándorFa_SoH77 29Dec 2016 #spiritofhungary

A Le Figaro rendkívül érdekes írást tett közzé a Vendée Globe mezőnyről Dec.22-én, melyben különös figyelmet szentel az idősebb korosztaly helytallásának, megkülönböztetően kiemelve Fa Nándor teljesitményét, nagy elismeréssel és tisztelettel ír a magyar óceáni vitorlás versenyzőről.

A magyar fordítás itt a Spirit of Hungary oldalon olvasható:

A Vendée Globe-os „Nagypapik” még mindig keményen állják a sarat! – Le Figaro (FR) publikációja, Guillaume Loisy írása (magyar változat)

A Vendée Globe-os „Nagypapik” még mindig keményen állják a sarat!  – Le Figaro (FR) publikációja, Guillaume Loisy írása (magyar változat)

A cikk eredetije képként itt: 

A Spirit of Hungary weboldalon a karácsonyi krónikájában is izgalmas beszámolók olvashatók Fa Nándortól a viharos napokról, elsőkézből a Csendes óceánról.

A Spirit of Hungary és a Vendée Globe weboldalakon visszanézhetőek a Fa Nándorral készült élő VT WEB TV kapcsolások. Számos audio és videó található magyar és angol nyelven a világ ezidáig legsikeresebb és legnagyobb nemzetközi tekintélyt kivívott magyar versenyvitorlázóról, a Spirit of Hungary kormányosáról.

Pilanatképek a VG hivatalos treking és statisztika oldalakról.



#VG #FaNándor #SpiritofHungary #sebesség #távolság #speed #distance #CsendesÓceán #Pacificocean

 


Dec. 26.”Ma jó szelem volt, ismét jól haladtam. Már ideje volt, mert minden két jobb napra jut egy rossz, lassú menet.

Sötét van, esik az eső, és nagyon hideg a szél. Szerencsére most nem sokat kell kint lennem.

 08:10 UTC, este, Gyönyörű az este, próbáltam lefényképezni, de a kameráim ezt nem tudják. Minden szín hideg, ahogy a levegő is, de attól még szép. A nagyon világoskéktől a sötét tintakékig minden, apró felhőkkel díszítve és közöttük világít egy nagyon fényes csillag…

Miután a hajó pályán van, a vitorlázaton nem tudok változtatni, csak várom, hogy a szél forduljon É-felé és erősödjön, így nem volt más, mint hosszú idő után ismét az ágyamba, a hálózsákomba bújni. Fantasztikusat aludtam, legalább 5 órát, és arra ébredtem, hogy szépen surrog a víz a hajó oldalán, odakint süt a nap. Első pillantásom a monitorra, hogy merre megyünk? Húzzuk Polinéziát? … vagy befordultunk a nekünk fontos irányba. Befordultunk, tökéletes irányba megyünk 12 – 14 cs-val, ami így kezdetnek bíztató.

Néha, ha megtehetem, hosszan kémlelem a horizontot, hátha felfedezek némi életet. Alapvetően bálnákra gondolok, amiket szívesen látnék, ugyanakkor meg tartok is tőlük, túl közelről nem szívesen nézegetném őket. De semmi okom az aggodalomra, mert üres a horizont, semmit sem fedezek fel a hullámokon kívül. Madarak vannak, de azok is csak időszakonként, és fogalmam sincs, hogy amikor látom őket, akkor mi van, és ha nem látom őket, akkor mi van. Érdekelne, hogy ezeknek a szárnyas lényeknek jelent-e valamit a napsütés. Sötétszürke, esős viharos időben ugyanúgy köröznek, mint szép időben, egyedül a szélcsendet nem szeretik, mint én, akkor nekik extra erőfeszítés a repülés, míg szélben csak úgy vannak a levegőben, talán még alszanak is közben, mintha az lenne a legtermészetesebb. Nekik nyilván az is, csak nekem misztérium.

Délelőtt megérkezett, pontosan időben, az a szél, amire annyira vártam már. É-Ény, 22-24 cs egyelőre, de fog még erősödni. Az A3-at lekaptam, be az orrba, mert most hosszabban, erősebb szelek fújnak, igen vizes menet lesz. Már most kezdésnek 16 – 20 cs-val surrogunk, néha kapunk el egy hullámot, ami megüt bennünket, amúgy szinte békés a menet. Amúgy dőlünk szépen, gyakorlatilag a maximumon. Ha tovább erősödik a szél, reffelnem kell majd, de csak haladjunk.
Nem kellett sokat várnom az erősödésre, ebéd után már 30 cs fújt, azon a bizonyos reffelésen már rég túl vagyok. Néha még ez a mostani vitorlázat is soknak tűnik, de csak rövid időszakokra, amikor jobban befúj. Észrevétlenül nőtt meg a hullámzás, ami délelőtt még 3 m körül volt az most 6 m, néha több. Szerencsére, egyelőre szélirányból jön, nem interferálja semmi.

Kaptam Patricktól egy kis üveg vörösbort, el volt rejtve az élelmiszerek közé, most került a kezembe. Pont jókor, mert a meglévő, összesen egy palack, 7,5 dl már elfogyott. Pont jókor fogyott el, mert közben el is romlott. Még indulás előtt átöntöttük egy könnyű pet-palackba, hogy ne cipeljem az üveget, de ez a váltás megártott neki. Teába még élvezhető volt, de bornak már nem ittam volna meg.

Szóval a kis palack itt és most mindjárt egy feladványt is jelentett, mert dugó volt benne, de ezen a hajón nincs dugóhúzó. Kerestem egy facsavart, de csak rövidet találtam. Belehajtottam, kijött a dugó addig, amíg a csavar benne volt, illetve a palackban. Félúton kiszakadt belőle, ez a módszer nem fokozható, mást kellett keresnem. Próbáltam kézzel feszegetni, de jó esély volt rá, hogy beletörjem, ezt abbahagytam. Egy kis fogóval próbáltam óvatosan megfordítani, és ment. Pár tekerés után kint volt, siker, megoldottam Patrick. Nem volt több 20 percnél, viszont ez finom.

Hála ennek az ÉNy-nak most végre megint jól haladok. Az elmúlt órák átlaga ismét 16 cs fölött volt, ez már közelebb van az eredeti képességeinkhez. Most, ebben a menetben nem hiányzik a vitorla, csak a tőkesúly profil. Amióta nincs a profil, nem voltam a 27 cs közelében sem. Könnyen fölszaladunk 22 – 23 cs-ig, de ott mintha befékeznénk, nem megy tovább. Ez fizika, nincsenek csodák.

Most, hogy ezt ilyen szépen leírtam, fölnéztem a műszerre és 25 cs-t mutatott.
Poz: dec. 28, 08:20 UTC, 51° 27′ S, 152° 25,4′ W, minden rendben.

Dec.28. hajnali térkép pillanatok. Fa Nándor a 8. helyen vitorlázik.


Dec.27. 50 nap, Spirit of Hungary  a top 10-ben, a 8. helyen, megtett versenytáv 58%, egyéni távolsági rekord: 432 tengeri mérföld=800,1 km.

Fa Nándor hajónapló:Dec. 26. 15:00 UTC, reggel,

Ez, most egy kicsit eseménytelen nap volt, legalábbis a napló számára, amúgy mindig történik egy csomó esemény.

Olyan az éjszaka, és most, hogy vékonyabb, szakadozott a felhőzet nagyon szépen látszik, hogy az esti alkonyat nem fordul át éjszakába, hanem az Antarktisz fölött körbejár, és újra kivilágosodik. Egyszerűen átjön a nap világossága a túlsó oldalról. Skandináviában ez természetes, hogy télen nincsenek nappalok igazán, és nyáron nincsenek éjszakák igazán. Itt is úgy van, csak nem vagyok eléggé délen, ahhoz, hogy világos maradjon.

Felhúztam az A3-at, kihúztam és 20 perccel később 26 cs-s szél fújt. Föltekertem, most 21 cs, várok kicsit, mondjuk megreggelizem közben.

Nem fejeztem be a reggelit, nem volt türelmem hozzá, visszahúztam. Most délután van és több, kevesebb aggodalommal, de végig fönt volt az A3. Éppen kisütött a nap is, kiteregettem a zoknijaimat, száradjanak. Aztán kiterítettem magamat is, hagy száradjak én is, hetek óta először vízhatlan nélkül.

Teljesen hátulról, Ny-ról fúj a szél, hauzolgatok, ahogy a routing mondja. Negyven, ötven mérföldes csapásokkal kerülgetünk buborékokat, ahol fele ennyi szél van. Az egyiknek azért sikerült a szélét eltalálni, azonnal lelassultunk. Elvileg már csak egy csapásváltás van előttem, aztán északiasodnia illene, attól kezdve sokáig egy csapáson megyünk, a routing szerint legalább 1100 SM-et.

Olyan a kézfejemen a bőr, mintha vékony bádog kesztyű lenne rajta. Már kétszer lecserélődött indulás óta, rövidesen itt a harmadik is. Ilyenkor foltokban elhal, aztán leválik. Nagyon rojtosan tud kinézni, és persze tele van a hajó bőrdarabkákkal. Ez nem zavar, de hogy az összes körmöm alja begyulladt a tengervíztől, az már igen. Amikor dolgozom nem is annyira fáj, de ha lepihenek, sajog, lüktet mind. Ha kikerülök innen a mindig hideg, mindig vizes környékről, majd szép lassan lenőnek, nem először történik velük.

Ismét egy fél nap gyenge hátszélnek nézek elébe, mielőtt jobban kezdenék menni. Meglepően széles gyengeszeles sáv húzódik a két front között, ráadásul most volt és van a két nagy ciklon, egyik előttem, ami egy tropikus eredetű, a másik itt formálódott ki Új-Zéland alatt, és ez még most történik. Ez utóbbi a jóval nagyobb és nagyon ijesztő, nem szeretnék még a közelében sem lenni.

Nagyon békés lett a világ körülöttem, túl békés. Már vágyom egy kis surrogásra, vagy még többre, ami a hajó haladásának a hangja. Haladunk mi, csak nagyon nyögve nyelősen. Elvileg az ember ilyenkor nekiáll és megcsinálja, amiket meg kell csinálni, de én jobban szeretem a feladatokat elvégezni, amikor azok felmerülnek, nem halogatom, ha tehetem.

Megyek a routing vonalának közelében, nagyon nem akarok eltávolodni tőle, annak ellenére sem, hogy most kivételesen jelentősen gyorsabb vagyok a pöttynél. Ha túlzottan eltávolodok tőle, már nem lesz igaz rám nézve, amit mutat. Lehet, hogy előnyömre leszek valahol máshol, de ez nem biztos. A routing lát és kalkulál mindent, biztosan nem vagyok nála okosabb. legfeljebb az időjárási modell nem a valóságnak megfelelő, de attól kezdve lutri az egész. Ezért szoktam több routingot lefuttatni több modellel és kiválasztani, ami a legvalószínűbbnek tűnik. Még így is lehet hibázni, de ritkábban.

Poz: dec. 27, 07:50 UTC, 51° 23,7′ S, 160° 56,8′ W, minden rendben,

Most éjszaka még kicsit áldozok a menetből ÉK-nek, de holnapra már jó irányba megyünk majd.



Dec. 26. Csendes óceán SOH77 a 8. helyen vitorlázik a nemzetközi földkerülő szóló-nonstop vitorlásversenyen. 29 elrajtolt Imoca 60 lábas versenyhajóból súlyos hajósérülések miatt 19-en vannak versenyben. Az élen Armel Le Cleach halad.

Fa Nándorral dec 25-ről 26-ra virradóra készült sat-telefon interjú – amikor a skippernél épp új nap kezdődött – a tartalmas satelite-telefoninterjú itt hallható:

Fa Nándor hivatalos Facebook oldala: https://www.facebook.com/SpiritOfHungary

VG hivatalos weboldal: vendeeglobe.org

ÉLŐ KAPCSOLÁS  WEB TV – ma Fa Nándorral és Alex Thomsonnal:


The Vendée LIVE of the 26th December / Vendée… by VendeeGlobeTV


FA NÁNDOR HAJÓNAPLÓ – dec 26. időközben nála már elmúlt a karácsony.

Ez a karácsony is elmúlt mint egy pillanat. A kis fa még itt himbálózik előttem, aztán majd leveszem, visszakerül a csomagba. Ma szerintem jól haladtam, – gyorsan megnéztem, 330 SM-et jöttem. A körülményekhez képest nem rossz.

Napló: Dec. 25. 22:45 UTC, délelőtt, Karácsony második napja.
Ugyan fölakasztottam ide a műszerfalra egy 20 cm-es, havas fenyőfát, aláraktam azokat a kis csomagokat, amiket még indulás előtt rejtettek el szeretteim és Patrick Viau a hajóba azzal a céllal, hogy most alá halmozzam őket a karácsonyfámnak. Kint 35 cs-s szél fúj, időnként ugrok reffelni, vitorlát cserélni, lefagy kezem, lábam, de hogy miért nincs karácsonyi hangulatom, azt nem tudom, de azonnal megjön a kedvem, és a hangulatom is, arra a pár percre, amíg telefonon beszélgetek szeretteimmel, az otthonnal.

Tegnap bontottam egy 3,75 dl-es karácsonyi pezsgőt, de többet kapott az Óceán, Neptun Apánk és a hajó is, mint amennyit én ittam belőle. A maradék eltart még egy hétig. Mi lenne, ha nem szeretném.

Tegnap, mikor még a szélcsendben fityegtünk, kibillentettem a tőkesúlyt, hogy figyelmesebben megnézzem, milyen állapotban van. A vitorla árnyékában annyira tisztán látszik minden, mintha nem is vízben lenne. Nem kellett sokat törni a fejem, hogy mit látok, a rozsdamentes penge tökéletesen tisztán látszik végig, le a bulbáig, nincs rajta semmi. Nem maradt mutatóba egy tenyérnyi laminát sem, vagy festés, semmi. Csillog az egész. Mikor nagy sebességgel megy a hajó, olyan mintha vízborotvával takarítanám a felületet. Addig ellenáll a felületkezelés, amíg meg nem bomlik valahol, bele nem tud kapaszkodni a víz. Attól kezdve, hogy megsérült, csak idő kérdése volt, hogy mindent letakarítson az áramlás. Megtörtént, mostanra ékszer tisztaságú lett.

Volt időm, két csörlőt is szétszedtem. Mikor ellenkező irányú meghajtásnál automatikusan sebességet vált, a tetején lévő manuális váltótányérnak ki kellene ugrania, de nem tették, csak kerregve ugráltak a helyükön. Nem találtam semmi hibát, csak kitakarítottam, bezsíroztam, őket és most rendben működnek.
Frusztrál, hogy erre a szélre, ami éppen most is fúj, 23 – 28 cs, 145°-TWA-ról, nincs már vitorlám. Ideális az A7 volna, de némi kompromisszummal még a reacher is jó lenne, viszont már egyik sincs. Rövidesen, biztosan visszahúzom az A3-at, de még vannak 30-as, vagy afölötti befújások és nem szeretném elveszíteni azt is.
A fülem, amivel a minap lekezeltem a térképasztalt, már nem fáj, viszont mögötte a koponyacsont érzékeny. Azt hittem lesz egy közepes karfiol fülem, mint ahogy már most is van egy emléke, pont ennek a fülemnek a birkózói múltból. Még ifi birkózóként egyszer lefogtak a társaim, és Kálmán, az edző, (ragyogó birkózó és kiváló edző, szerettük), az a szadista ökör, tenyér éllel addig verte, amíg el nem tört. Mert nem lehet valaki válogatott birkózó gyűretlen füllel.
Odáig jutottam az A3-al, hogy kint van a fedélzeten, az eleje be van kötve, a behúzók be vannak fűzve, lekötöztem a fedélzetre, aztán elmostak a felvert hullámok. Beerősödött közben a szél, ismét 16 körül surrogunk. Megvár a fedélzeten, eljön az ő ideje hamarosan.

Ma 26.-a van, 13:02-kor lesz a verseny 50. napja. Késő délután egyszer csak kilukadt a felhőzet, és besütött a nap. Be az ajtón, rám, ahogy a babzsákon olvastam. Aztán szépen kitisztult, csak szakadozott felhőzet maradt, de ahogy elvékonyodott, úgy vissza is vastagodott mire beesteledik.

A jó kis szelem, ami az elmúlt napon hozott, most nagyon elbizonytalanodott. Egész nap 25 – 31 cs között fújt, néha sok volt a teljes nagyvitorla, de fönt tartottam, mert nem éreztem kockázatosnak. Most estefelé a nyomások fölmentek 33 cs-ig is, ami tud kellemetlen lenni, ha fölnyomja a hajót, ezért jól körülnéztem, de nem volt semmi helyi hatás, hát úgy döntöttem, hogy leveszem az elsőt. Levettem, de az történt, ami ilyenkor szokott, hogy mire elrendeztem a köteleket 10 perc leforgása alatt leesett 15 cs-ra. Egész nap, főleg délután, bármikor lecsökkenhetett volna, de akkor csökkent le, amikor éppen levettem egy reffet. Mérges voltam, de figyelmesen megnéztem az előjelzést és tényleg van benne mostanra egy buborék, de kicsit északabbra. Mindegy, annyit várok, hogy csinálok egy vacsorát és meglátjuk mi lesz közben.

Nem lett semmi, csak visszahúztam a vitorlát. Most beállt 20 cs környékére, A3-at kellene húznom. Ott vár a fedélzeten, bármikor felránthatom, de megvárom a világosságot. Nem annyira megbízható az időjárás, hogy az éjszakai korom sötétben kockáztassak.
Poz: dec. 26, 12:50 UTC, 51° 43,5′ S, 166° 11,8′ W, minden rendben.

 


Dec. 24. 23:20 UTC, délelőtt,

Korán reggel, ami otthon a kora esti időszak, telefonon hívtam a családot, akik nálunk otthon álltak a fa körül. Jó volt beszélgetni velük, de nekem itt most sok mindenre állt az agyam, csak a karácsonyfára nem.
Amióta átjöttem a dátumvonalon gyengül a szél, és mostanra teljesen beleszaladtam a két front közötti zavart zónába. Olyan hosszan kialakult É-D-i irányban, hogy nem elkerülhető. A routing szerint, és egyáltalán É-nak csobogok legalább 50 SM-et, ott lehet legelőbb áttörni a szélcsendet.
Ráértem a csöndben, újra leeresztettem a nagyvitorlát, mert a múltkor fölrakott védő foltok egyszerűen eltűntek róla. Süt a nap, meleg, száraz a vitorla, lemostam acetonnal is, és nem ragad rá az öntapadó, erre gyártott koptató folt. Rányomom, és már jön is le. Próbálkoztam vékonyabb, vastagabb, különböző anyagú foltjaimmal, de egyik sem tapadt föl. Nagyon csalódott vagyok, mert már másodszor dolgozom meg vele, semmi eredmény, és nem értem miért. Biztosan van valamilyen bevonat az anyagon, de fogalmam sincs mi az, és mit lehet vele tenni. Még szerencse, hogy a kopás csak enyhe mértékű, nem életfontosságú most a folt. Elhatároztam, hogy a legközelebbi alkalommal egyszerűen vastag dynema cérnával rávarrok. Annyi öltést viszek bele, hogy azt a tenyérnyi foltot megvédje. Mint édesanyám gyermekkorunkban, mikor megstoppolta a lyukas zoknit. Valami olyasmire gondolok, csak lyuk nélkül.
Ebéd után jött 6 cs-nyi szél DNy-ról, kihúztam az A3-at, azzal kemény 3 – 4 cs-s sebességet értem el.

Előszedtem végre a karácsonyi ajándékaimat. Egy kicsi pezsgő, – amit majd délután megnyitok – csoki, apró sütemények, két fotóalbum.
A szélcsend nagy hullámzással, vagy swellel: az gyilkos. Itt most swell jött valahonnét és gyakorlatilag széttépi a hajómat. Ha húzok vitorlát, mint most, a nagyvitorla elé A3, akkor azokat tépi szét előbb-utóbb, ha nem húznék semmit, az még rosszabb lenne, semmi sem csillapítaná a táncot. Nem sok kell, 6 – 7 cs, és máris stabil minden.
Délután megjött az ígért szél, bár egyelőre gyengébb kicsit, de legalább mozgásba lendültünk. Tisztán É-nak tartok, legalább még 40 SM-et, hogy elérjük az átjárót a szélcsend fölött. Utána tudok hasznos irányba menni, de azért azzal lesz még némi küzdelem, amíg egy újabb vonat utolér.
Az SMA-val, az előző verseny győztes hajójával, Paul Meilhat bejelentette, hogy föladta a versenyt. Sajnálom őt is, nagyon fegyelmezetten vágtattak elöl Jérémie Beyou-val. Nem véletlen, egy fészekből jöttek, azonos iskola. Eltört a tőkesúly hidraulika munkahengere. Kötelező minden hajóba egy alternatív rögzítési mód, ami nekem is van, és azzal középállásban rögzíthető a tőkesúly, amivel akár be is lehetett volna fejezni a versenyt. Valamiért ő ezt nem tudta rögzíteni. Már napok óta É-nak vitorlázik, Polinézia felé.

Nem csak szél jön, igen mogorva fellegek közelítenek szél felől. Gyorsan beöltöztem, hátha hirtelen dolgom támad kint. Ekkora vitorlákat nem lehet folyamatos kontroll nélkül fent hagyni, abból mindig baj származik. Eltűnt a napsütés, a világosszürkét váltja most a sötétszürke. Ezek itt most uralkodó színek.
Erősödött a szél, 30 cs-nál levettem az A3-at. Annyira, hogy el is raktam az orrba. A következő napokban inkább erős, de sajnos nagyon rapszodikus szelekre számítok, miután a front elejében megyek itt a zivatarfellegek között. De legalább fúj valami és haladok. Hogy mennyire haladok, azt még nem tudom megítélni, mert még nem látom, hogy a 12 és 20 cs átlaga majd mire jön ki.
A vitorlacsere után nem sokkal elértem azt az É-i magasságot, hogy áthauzolhattam jobbcsapásra, most már minden megtett mérföld hasznos. Ebben az irányban együtt futunk a hullámokkal, ami most jó is és rossz is. Jó, mert visznek, meg-megsiklunk rajtuk, de rossz is, mert nagyon forgatnak, az automata nehezen kormányoz.
Elveszítettem komplett 15 órát a menetből, az legalább 200 SM.n
Délután megbontottam a karácsonyi pezsgőmet. Az Óceán és a hajó után kaptam én is egy kortyot, ami nagyon jólesett, köszönöm annak, aki a hajóba rejtette, mint ajándékot!

Poz: dec. 25, 07:50 UTC, 51° 59′ S, 177° 20′ W, minden rendben.

Hasznos linkek:

Fa Nándor hivatalos Facebook oldala: https://www.facebook.com/SpiritOfHungary

Vendée Globe hivatalos versenyoldal: http://www.vendeeglobe.org/en

Spirit of Hungary media_files©NándorFa_SoH77 2016/ FA_N_mixpress