06. 30. 13:30 GMT  “Küldök egy printscreen képet a navigációról, hogy legyen némi betekintése az érdeklődőknek róla.”

A képen narancssárga a hajó, mögötte az a vonal, amin jött. Előttünk a zöld vonal pöttyökkel, a javasolt útvonal, ez a routing. A routing vonalán van egy négyszög, az elvi haladásunk, narancssárga a valóság.

A vékony kék vonalkák zászlóval a szél, a nyilak az áramlás. Az áramlásokat a színek is mutatják egészen pirosig, attól függően, hogy milyen erős. Jól látszik a Golf áramlat az összes kanyarulatával és mellék áramlataival, mint a Tisza.

Van egy enyhén sötétebb sáv az útvonal mentén, az a javasolt terület, amiből nem szerencsés kivitorláznunk. Most csak ennyi az okosságokról. Fordult a szél kicsit és most jó irányba haladunk jó sebességgel.

térkép/navigáció/screen/SOH Imoca60

---

06. 29. 11:55 

Ha nem tudnám, hol vagyok, megesküdnék rá, hogy valahol a passzát övezetben. Pont olyan a szél, olyan a felhőzet, hőmérséklet és az egésznek a hangulata. Harmadik napja szinte változatlan körülmények között hajózunk, átlag napi 3 – 5 hauzolás a feladat. Erősen lessük, tanulmányozzuk az időjárási térképeket, napi 5 – 6 routingot lefuttatunk, nagyon nem szeretnénk kicsúszni ebből a szélcsatornából, ami a körülöttünk lévő szinte végtelen térhez képest igen keskeny és kacskaringós. Kirajzolja nekünk a program azt a sávot, amiben ajánlott maradnunk, figyelembe veszi a szelet és az áramlásokat, mi pedig szinte szolgaian követjük. Nincs más választásunk, nem vagyunk annak a tudásnak a birtokában, amivel felülszabadna bírálni.

12. napja vagyunk úton, ez alatt megtettünk bő 2600 SM-et, de csak mintegy 2000 SM-et haladtunk. Ha minden időszakot összeadok, amikor a cél felé tudtunk vitorlázni, akkor ebből a 12 napból max. 3 nap jön ki. Tudjuk persze, hogy ilyen a vitorlázás természete, nem zavar, eredetileg is hasonló időtartamot terveztem, csak a tényeket rögzítem.

Szabadidőmben most kötélszobrászattal foglalkozom. Na, nem a Laokóni csoportot formázom, csak kutyacsontos, rövidítő kötélhurkot gyártok az árboc csúcsba menő hátsó merevítőre. Ennél egyszerűbben sajnos nem tudom leírni, de nem sokkal egyszerűbb a feladat, mintha figuratív alkotásban lennék.

Helyi 11 óra körül jár az idő és nem lehet cipő nélkül kilépni a fedélzetre. 35°C a kabinban, sokkal melegebb kint.

Délután megborotválkoztam, annak a reményében, hogy jobban alszom, ha nem viszket. De jobban is vagyok, ébren, mert nem viszket. Így 12 nap után már túl volt azon a szinten, amikor borostának nevezhető, de még nem szakáll.

06. 29 18:00 GMT, 37° 28,5′ N, 046° 11,4′ W, minden rendben.

06. 28. 12:20 GMT

Egyenletes, csöndes menetben vagyunk, átlag 10 – 14 cs-s hátszél. Néha rövid időre elleng valamelyik irányba, de többségében tisztán mögülünk fúj. Itt már igencsak figyelni kell az áramlatokat, mert helyenként 1 cs-val visz előre, vagy hátra, ha rossz ágba tévedünk. Ezek az áramlatok a nagy Golf rendszerhez tartozó mellékáramlatok, amiknek mi csak a felszíni 2D-s mozgását látjuk, de ennél lényegesen bonyolultabb 3D-s rendszerben szállítja az egyenlítői meleg vizet, csak, hogy fűthesse Skandináviát, Európát. Tőlünk 200 SM-el északabbra helyenként 5 cs-s erősséggel óriási, kacskaringós folyam teszi ugyanezt, oda nem érdemes betévednünk, legfeljebb majd nekem visszafelé.

Ma kicseréltem a gennaker felhúzót. A vízkészítőink hol nagyszerűen működnek hol meg csak zakatolnak, és nem csinálnak semmit. Ma Patrick rávetette magát és addig tanulmányozta a leírást és magát a szerkezetet, hogy valószínűleg megoldotta a problémát. Tény, hogy most ott lötyög 20 liter víz a kannában és mindkettő ad fogyasztható vizet.

Kitört a nyár a fedélzeten. Második napja van 30°C a hajóban és égető napsütés kint, de csak napközben. Ahogy eltűnik a nap, azonnal öltözni kell.

21:00 GMT, 36° 49′ N, 043° 10′ W, 1900 SM mögött

__________________________________________

06. 27. 12:50 GMT

“a mai routing 7 nap alatt elérte Newportot … vágtatunk az A3-al jó irányba, jó sebességgel

 

Először az utunk során van időm olvasni. Annyi a változás a korábbi útjaimhoz képest, hogy most nem könyveket hozok, hanem tabletról olvasok, amit megszoktam és megszerettem. Móricz-ot és Szókratész-t olvastam éppen, az utóbbi régi kedvencem, csak felújítom az élményt. Imádom Szókratész azon bölcseletét, miszerint “nem a vagyonból lesz az erény, hanem az erényből lesz a vagyon”. Nem értek vele persze egyet, vagyis korunk nagybetűs élete nem ezt igazolja, de jó ilyeneket olvasni, jelentéktelen értékrendünket támasztja alá. Már korábban is magával ragadott Szókratész kérdezős, rávezetős bölcseleti stílusa, mit nem adnék érte, hogy egy időutazással részese lehessek egy ilyen beszélgetésnek.

Voltak éjszaka felhők, eső is, időszakosan lelassultunk kicsit, de mégis jól haladunk. Este, pont sötétedéskor hauzoltunk és az óta a D – Ny-i irányt húzzuk. A routing programomnak van egy olyan opciója, hogy nem csak kijelöli az optimális útvonalat, hanem megmutatja azt a területet is, amelyben maradva relatív szabadon követhetem a valóságos szelet, félelem nélkül, hogy kifutunk a szeles zónából.

Késő este, már sötétben találkoztunk egy érdekes hajóval. Úgy nézett ki, hogy lekeresztez bennünket, viszont csak a zöld és piros pozíció fények világítottak rajta, nem derült ki miféle hajó. Mielőtt elért volna bennünket megfordult és észak felé, látszólag értelmetlenül távozott. Lehet, hogy halászok voltak, de akkor egy sor egyéb fény hiányzott róluk.

Reggel arra lettünk Karcsival figyelmesek, hogy Patrick egy darab kenyeret majszol egy maradék darab csokival. Szereti a hasát, amit akkor is észrevettünk volna, ha titkolná. Azért eszed, mert szereted, vagy, mert nincs már kajád? Kérdeztük. Látjuk, hogy az általa bespájzolt zsák nagyon lapos már, de nem mondja. Messze még a kikötő, ennyikét nehéz beosztani egy ilyen jó étvágyú legénynek. Szerényen mosolyog, értjük. Ott vannak a készételes ládák, az ágy aljában, amiket most vettünk, van bőven étel. Ami a miénk a tiéd is, egyél nyugodtan, mondjuk neki. Szívesen elfogadja, tudja, hogy ott jó falatok vannak, és tényleg van bőven. Még akkor is, ha nekem még a visszaútra is elég kell, hogy legyen.

Lepörgött a szelünk, hauzoltunk, most É – Ny-nak tartunk pozitív csapáson. Van előttünk az ajánlott zónából 80 mérföld, nyugodtan húzhatjuk ezt a csapást vagy 8 órán keresztül. Az eddigi tapasztalat szerint előbb lendül vissza a szél, mint ahogy hauzolnunk kell, nem aggódom. Ebben a majdnem tiszta hátszélben muszáj mélységet vitorlázni, különben nem haladunk. Ha mély szögeket vitorlázunk, lelassulunk, róka fogta csuka, igyekszünk az optimális szögön haladni, hogy haladjunk is. Ez most 145 – 150°-os TWA. (valóságos szélszög)

Otthonról kapom a beszámolókat a Magyar futball válogatott szerepléséről, főleg a helytállásról és még itt az óceán közepén, így látatlanul is büszke vagyok rájuk. Hajrá fiuk!

18:45 GMT, 37° 08,3′ N, 039° 31,1′ W, minden rendben.

 

06. 26. 13:20 GMT
Mozgalmas esténk volt. Alkonyatkor erősen felhősödött, de szél stabil maradt, semmi okunk nem volt arra gondolni, hogy levegyük at A2-t. Néha beerősödött 18 cs-ra, de az teljesen rendben van ezekkel a vitorlákkal, futottunk tova az éjszakában. Permetezni kezdett az eső és valami megváltozott, nem tudom mi, de az ösztönöm azt súgta fel kell venni a munkaruhát, csizma, vízhatlan. Bementem felöltözni, de a vízhatlan nadrág pántjába már nem jutott idő belebújni, megfeküdtünk. Ugrottam, ahogy voltam, csakúgy, mint a srácok. Rövid ordított parancsok, sikítva szaladnak ki a behúzó kötelek, én elkaptam a kormányrudat és ejtem tiszta erővel a szélbeszaladt hajót.

Lassan fordulunk szél alá és állunk fel, semmi gond nem lenne, ha a gennaker “sottja” nem szaladt volna túl és a vitorla boldog táncot járva nem tekeredik rá a felsodort solentre számtalan úgynevezett “répát” alkotva magából. Rohanok előre és tiszta erőből húzom le a zoknit, Karcsi segít, pár másodperc múlva Patrick is, együtt küzdjük lefelé a biztonságot jelentő tölcsért. Jön is az első répáig aztán ahol a vitorla rátekeredett a solentre, ott megáll a tölcsér is és a tudomány is. Biztonságba helyezem a lehúzó kötelet az árbocon lévő csörlőn és Patrickkal igyekszünk visszahúzni a tengernyi anyagot a solent alá. Ilyenkor az a tengernyi négyzetméter, ami oly szépen húz a helyén, irgalmatlanul sok és kezelhetetlen. Végül centiről-centire fogságba ejtjük a zabolátlanul lobogó, csattogó hófehér anyaghalmazt. Leér a tölcsér a deckre, aztán még tovább be a fedélzeti ablakon a hajóba, majd leengedjük az egészet, elrendezzük a köteleket. Azt hiszem megmentettük, nem érzékeltem semmi szakadást, sérülést közben. Ha már benne voltunk meghauzoltuk a nagyvitorlát, kihúztuk a solentet a másik csapáson, és mikor ismét futott a hajó lerogytunk mind a hárman. Férfias küzdelem volt és a körülményekhez képes megúsztuk nagyobb baj nélkül.

Egész éjszaka így szaladtunk, ezzel a vitorlázattal. Volt még több nagyobb nyomás, köztük egy, ami így “fokkal” is lefektetett bennünket. Erősen gondolkoztam egy reffen is, de elvetettem, mert alulvitorlázotakká váltunk volna.

Reggeli után Karcsival levonultunk az orrba és elkezdtük kibogozni az erősen összegubancolt A2-t. Amennyire lehetett kihúztuk a zokniból, kitekertük, volt mit bőven, majd vissza. Hogy mit csináltunk, majd akkor derül ki, ha újra felhúzzuk.

Nekiveselkedtem ismét az A3-nak, hogy kiszedjem a felső veretéből a szűkítő gyűrűt. Karcsi erősen fogta, hogy oda üssek, ahova kell és ne a kezemre, de semmi eredmény és remény. Nincs olyan eszköz a hajón, ami alkalmas a probléma megoldására. Végül, mint utolsó lehetőség, arra gondoltam, hogy sarokköszörűvel óvatosan leköszörülöm az egyik oldalon a betét vállát és akkor már komolyan lehet rá hatni a félkilós kalapáccsal, átütni az egészet a lyukon. Hátrahúztuk a vitorla tetejét a kormányállásba, ahol kevésbé ugrál a hajó, ketten lefogják én meg köszörülök. 20 perc alatt körben lent volt a perem úgy, hogy magához a titán verethez nem nyúltam. Vissza az orrba, a tőkesúly kulcsát rá a gerincre – az a legkeményebb felület – rá a topveretet, fogóval rá egy másik kulcsbetétet, aztán suhi. A második ütésre megmozdul, a hatodikra kint van, hurrá.

Most 14:10 GMT van és már vagy három órája vágtatunk az A3-al jó irányba, jó sebességgel. Jól érzem magam, ismét megoldottunk egy problémát – mit egyet, egy sor problémát – és nem mellesleg estére átlépjük az út felezővonalát, már kifelé vitorlázunk az Attlantiról.

19:00 GMT és még hasonló szépen csoszogunk, hol gyorsabban, hol meg nem, néha jobb irányban, néha nem, de mindenképpen haladunk. Félórája utolért bennünket egy eső, az elő és utószele ideális irányba vitt bennünket, csak közben pörögtünk el kicsit és le is lassultunk rövid időre.
Patrick rávetette magát a műszereimre és minden olyan kalibrációt, állítást megcsinál, amihez nem kell speciális referencia. Jót tesz vele, mert valamiért még az egy computerre kötött műszerek sem beszéltek egy nyelvet, és az automata kormány érzékenysége jelentősen le volt butítva. Most rendben látszik, de majd erősebb szélben is teszteljük.

19:10 GMT, 38° 09′ N, 035° 50,2′ W, minden rendben.

---

06. 25. 10:00 UTC, reggel,
és az A2 még fent van, ragyogóan haladunk vele. Néhány igazi, szigorú nyomás ugrasztott bennünket, egyszer rendesen lefeküdtünk egy 26 cs körüli nyomásban, de amúgy rendben voltunk.
Mindig stressz, amikor megközelítünk egy halász rajt, mint most is egy órája. Nem tudni, hogy merre mennek, a térképen körben ugrál az AIS nyila, csak akkor derül ki, hogy mi a pálya, amikor már közvetlen a közelében vagyunk. Néha akkor is irányt változtatnak, ha mellettük van az ember, egyedül a halrajra figyelnek és arra, hogy a hálóba került hal onnét ne úszhasson ki. Amíg magunk mögött nem látjuk őket, addig semmi sem biztos. Itt a szigetcsoport közelében fokozott a halásztevékenység, rengeteg kishajó portyázik, tele van velük a képernyő.

Úgy tűnt, hogy ma is szép napunk lesz, de befelhősödött és csak ritkán kerül fölénk egy lyuk. Az utolsó sziget, Flores, még 50 SM-re van tőlünk, aztán már csak az új világ lesz a legközelebbi szárazföld.

Este,
Egész nap hibátlan gennakeres menetben voltunk, csak délelőtt fordult elő párszor hogy hirtelen akciózni kellett egy-egy széllökésben. Délután Karcsi és Patrick abból csináltak versenyt maguknak, hogy kézzel vezetve kinek sikerül többet mennie egy adott idő alatt. Karcsi nyert egy tized csomóval.
Én eleresztettem magam, aludtam a békés surrogásban, senki és semmi nem ugrasztott, így nem ugrottam.

15:40 GMT-kor elhagytuk Flores nyugati vonalát, így az egész szigetcsoportot is, szabad a pálya.
Egész nap felhős volt az ég, csak lyukakon át sütött be a nap, ennek ellenére meleg volt. Már az itteni viszonyokhoz és az elmúlt héthez képest, mert rólam még mindig nem kívánkozott le a hosszú alsó és a meleg zokni. Tegnap előtt fürödtem ugyan a délutáni napsütésben, de csak vödörből és a szükséges szintekig. Még nem tartunk a “vödrözés”-nél, ahhoz kellene még +6 fok a víznél is.
19:40 GMT, 38° 50,6′ N, 032° 11,6′ W, minden rendben.

---

06. 24. 09:00 UTC
Jó hír az, hogy végül lett szelünk, az a bizonyos É-i, amit jeleztek. Még tegnap este levettük az A2-t, mikor leállt a szél, és azzal a lendülettel visszahúztuk a C0-t, hátha jön valami, és berúgtuk a motort. Félóráig sem ment, mikor óvatosan visszaszivárgott a szél É-ról. Először csak 4, aztán 5, majd hat csomó, már vitte a vitorlázat a hajót, motor leáll. Azóta volt már 15 cs is, de átlagban 10 körül fúj, megyünk 8 és 13 cs között, végre jó irányba. A jó irány nagydolog, mert az elmúlt egy hét alatt talán 10%-ot vitorláztunk a szükséges irányba, a többi vagy szembeszeles cirkálásból, vagy szélkeresésből állt.

A következő napok hátszelesre forduló szelekről szólnak majd, ennek megfelelően előkészítettem az A3-as gennakert, az egy jó, univerzális vitorla, 10 cs-ban már húz, fölötte pedig sokáig, úgy 30 cs-ig az optimális vitorla.

Már a Code 0-nál kiderült, hogy a kábel fölső végében kisebb a lyuk, mint a vadonatúj felhúzó zárban lévő csap. Akkor kiütöttük a kábelvégben lévő szűkítő betétet és összeraktuk a vitorlával. Most ugyanez a probléma, csak éppen nem tudtam kiütni a betétet. Történt minden, jutott egy jól irányzott ütés a kezemre is a billegő hajón, de a betét nem mozdult meg. Most visszaraktam a zsákjába azzal, hogy majd ezt is Newportban oldjuk meg, addig meg nyomjuk az A7-essel, ami csak egy kicsivel kisebb, mint az A3.

(azt álmodtam, hogy jégen találtam egy megfagyott sólymot, kézben melengetve vittem haza, de közben feléledt és véresre karmolta, csípte a kezem.)

09:00 UTC-kor lekereszteztük Ponta Delgada É – D-i vonalát, tehát elértük a szigeteket. A szigetcsoport K – Ny-i szélessége kb 280 SM, több mint egy nap lesz, amíg el is hagyjuk őket.

Alapvetően borult az idő, több felhő, mint lyuk az égen. Időről időre összeállnak a felhők, kialakul egy nagyobb tömeg, ami már megérződik a szélen is, sajnos inkább ártalmas formában. Gyengül, és mögénk fordul ilyenkor a szél, lelassulunk tőle.

Patrick megtalálta a computerben a műszerek leírását és azonnal a fogságába is esett. Pár olyan kalibrálási műveletet el tudott végezni, ami az árboc tetején lévő szél jeladók cseréje miatt szükséges lett volna, de nem jutott rá sem idő, sem figyelem. Ő a vitorlázás mellett három dologban fokozottan aktív. Evés, alvás és gombnyomás.

Karcsira úgy kell rábeszélni némi ételt, még nálam is kevesebbet fogyaszt, azt is erősen megválasztva. Elmondása szerint most jó az étvágya és mást sem csinál, mint eszik. Nála ez ilyen.

Délutánra csak magas légköri felhőink maradtak, szinte kitisztult az ég. Ennek megfelelően a menetünk is egyenletesebbé vált, talán még élénkebbé is.

16:40 GMT, 39° 19′ N, 026° 38,2′ W, minden OK.

06. 24. 19:00 UTC, este
Ismét elporoszkált mögöttünk egy bálnacsapat, 6 – 8 egyed, dél felé tartottak és csak a fújásaikat láttuk kb 300 m-el a hajó mögött.
Már láthatnánk a szigeteket, de a tiszta idő ellenére, abban az irányban párába burkolózik a horizont. Patrick nagyon készült rá, hogy látja majd a csúcsokat, de be is esteledik, mire olyan közelségbe érünk.

1200 mérföld van mögöttünk és 1900 előttünk. Az elmúlt hétből legalább háromnapi teljesítményt levonhatunk, miután csak keresztbe vitorláztunk, de szinte semmit nem haladtunk előre.

Este ért bennünket a vitorlacsere, a legszebb, ami történhet ilyenkor. Annyira leesett mögénk a szél, hogy a C0-al már nem haladunk, vagy rossz irányba, ha élesítek. Az egyetlen jó alternatíva az A2, amit ilyenkor levenni szoktak az óvatos vitorlázók. Fölhúztuk, szépen áll, szépen húz, most éppen 585 m2 van fent. Minden rendben is lenne, csak a szél visszalengett 20 fokot, most mélyebbre vitorlázunk, mint jó volna.

Ha most egy széllökésben ejteni kellene, akkor éppen ott van Graciosa alattunk, az Azoriak egyik kis szigete, és elállja az utat. Pont most, pont itt. Egyelőre a szél stabilnak látszik, remélem, nagy meglepetéseket nem tartogat. Ha mégis történnék valami, hát levesszük a vitorlát és visszahúzunk valami élesebbet. Edzünk.

GMT éjfélre probléma nélkül túljutottunk a szigeten, szabad az út. Nem volt semmi váratlan, bár néhányszor erősen lepörgött a szél, de csak rövid időre. Most tartjuk az optimális 250 – 260-as irányt, még mindig mélyebbre merülünk a tényleges iránynál, nehogy kiszaladjunk a szélből a következő napokban.
Gyönyörű így az éjszaka. Még nincs fent a hold, sziporkáznak a csillagok és annyira tisztán kirajzolódik a tejút, hogy keresem a kannát, amiből kiömlött.