Spirit of Hungary Fa Nándor Naplója Január 03.
és a BWRTV műholdas telefonkonferenciája (audio és BWR TV kapcsolat a skipperekkel a napló alatt hallható
Fa Nándor: A korai felkészülésről most ebben a naplóban nincs szó, csak a rajt és előzményei érdekesek számomra.
Conrad Colman teljesen véletlenül került a képbe, annak okán, hogy Goszleth Marcell a felkészülés hiányosságaira hivatkozással visszalépett a BWR-től. Jött Conrad, nagy lelkesedéssel vetette magát a felkészítési munkákba, hasznos tanácsokat adott, szép munkákat végzett a kötélzetben.Fiatal kora ellenére – 31 – már tapasztalt Óceán versenyző. Új Zéland és USA polgára, de Francia országban él.
Sokad magunkkal megfeszített tempóban összeraktuk a hajót, de sem polár-görbénk (sebesség karakterisztikai mutató), sem sail-chartunk (vitorla használati térkép) nincs, tapasztalati alapon és megérzésből vitorlázunk, eleinte biztosan.
Két alkalommal mentünk ki vitorlázni a rajtot megelőzően és mindkettő hasznos volt minden szempontból. Kipróbáltunk vitorlákat, állításokat és nem mellékesen készült rengeteg, gyönyörû külső felvétel is.
A rajt napjára elkészültünk, amennyire ez lehetséges volt, bár a Conrad által hozott software semmiképpen nem akart működni, Perényi Peti a rajt előtti pillanatokban igyekezett még csodákat tenni vele. Most működik.
2014. dec. 31. de.10 óra 05 perckor hivatalosan is elhagytuk a barcelonai pontont, ünnepélyesen búcsúztattak bennünket a rendezők, család, barátok és a polgármester.
A VMSZ motoros kíséretében kipöfögtünk a kikötőből, felhúztuk a vitorlákat és az utolsó simítások mellett vártuk a 13 órai rajtot. Mire eljött az idő, betelt a víz néző és mindenféle hajóval, nem kis feladatot adva nekünk ezzel a rajtvonal megtalálására.
Bumm, elrajtoltunk.
Mi bal csapáson a külső oldalon jól jöttünk ki, talál másodikak lehettünk. A végleges távozás előtt még egy bóját kerülnünk kellett, aztán miénk a világ.
Sajnos nem volt időm indulás előtt áttanulmányozni az időjárást, így rábíztuk magunkat Conrad meteo taktikusára, aki alaposan tanulmányozta a lehetőségeket és az alapján alakítottuk ki az első nap taktikáját.
Zavaros, gyenge É-i szélben rajtoltunk, ami lassan erősödve É-K-ire fordult.
Éjszakára a hajók többsége az egyenes, legrövidebb utat választva délnek húzott, míg mi kifelé tartottunk, kicsit keletebbre, a jónál is jobb szelet remélve. Az volt az ajánlat, hogy Ibiza szigetét a külső, K-i oldalról kerüljük, és volt is ebben logika, de kockázat is.
Ahogy besötétedett beerősödött a szél is, kb 25 csomós szélben kellett kitalálnunk a helyes vitorlázatot. Ha arra mentünk volna, amerre a többség, mindjárt délnek, akkor az A3-as gennaker lett volna a jó választás. Mi viszont kifelé akartunk tartani, így élesebben a szélhez képest és nekünk a reacher látszott jobb választásnak.
Egész éjszaka 13 és 18 csomó közötti sebességgel robogtunk nagy vidáman lefelé Ibiza felé. Már csak 20 mérföldre jártunk, amikor látszott, hogy nem tudunk a külső oldalra menni, nagyon fel kellett volna élesednünk hozzá, és persze lelassultunk volna. Beejtettünk a sziget nyugati oldala alá, de ott meg közel voltunk a hegyekhez és azok takarták el a szelünket. Így is lelassultunk. A reggeli pozíciókból derült ki, hogy mennyit veszítettünk ezzel. Eleinte nem sokat, de összességében mindent.
Reggel még nem mertem nagy, A2-es gennakert húzni, erősek voltak a nyomások és nagy a hullámzás. Ez az edzések hiányosságának és a vitorla-térkép hiányának tudható be. Hiba volt ez is. Most húztuk fel az A3-ast, amivel jól haladtunk egy darabig, de a legrosszabbkor leszakadt a behúzó kötelünk és elveszítettünk újabb egy órát a cserével. Az egyetlen, spanyol hajó, aki szintén a K-i vonalat erőltette itt elment alattunk. És nem csak ők mentek el, hanem a vonat is, lemaradtunk sorban azokról a szelekről, amikkel versenyben maradhattunk volna a többiekkel.
Mikor később élesebbé vált a menet leszedtük az A 2-t, hogy code 0 húzzunk a helyébe, akkor láttuk hogy a felhúzó kötelünket elrágta az árboc nyílása, már megint. Volt már hasonló gondunk korábban, de azt hittem sikerült megoldani a problémát egy polírozott inox kerettel. Most a felhúzót javítottuk meg és Conrádot felhúztam az árboc tetejébe megnézni mi okozza. Hosszabbra kötöttük a felső csigát, most nem tudunk mást tenni, talán elég ez is.
Most, a harmadik napon, mikor a mezőny eleje már kint jár az Atlanti Óceánon, mi még itt nézegetjük a spanyol hegyeket az Alborán tengeren, teljes szélcsendben és fogalmunk sincs, hogy mivel fogunk kijutni innét. Az előjelzések szerint persze van szelünk és teljesen érthetetlen miért nem haladunk, de a valóságban semmi, de semmi nincs, tükör vízen lógnak a vitorlák. Nem sokáig, mert non-stop munkával cserélgetjük őket, ahogy éppen hülyét csinál belőlünk egy – egy pár perces szellő.
Conrad fiatal, ambíciózus versenyző, nagyon nehezen viseli a helyzetet, én már megtanultam, hogy minden történésnek van valahol magyarázata – még ha most nem is látjuk -, és nyugodtabban viselem, tűröm, ami adatott.
Hosszú út, elképesztően sok munka van abban, hogy most itt vagyunk, versenyben.
Épp elindultunk és van előttünk még legalább 85 – 90 nap, bármi lehetséges.
Minden jót, Boldog Új Évet Mindenkinek!
Hangfelvételt készítettünk a BWR TV reggeli műholdal telefonbeszélgetéséből – Fa Nándor és Conrad Colman beszélget Andi Robertson szakújságíróval
(hangfelvétel angolul és magyarul – egy file-ban – a hangminőség a műholdas kapcsolat miatt nem mindeütt érthető tisztán )
BWR TV – sat tel kapcsolat a skipperekkel : video
további hivatalos versenyinformáció: http://www.barcelonaworldrace.org/en