Spirit of Hungary – a skipperek döntése: technikai “pit stop”. Irány Új-Zéland – Invercargill. Jó szelet és biztonságos partot érést!

Február 22. Ma este kilenc után érkezett az email a Spirit of Hungary  fedélzetéről, hogy a döntés értelmében, megkezdik a versenyszabályok szerinti procedúrát, a szükséges adminisztrációt és a partot éréshez szükséges  koordinációt.

Fa Nándor skipper és és Conrad co-skipper a “technikai pit stop” során elvégzett javítási munkák után egybehangzóan  a verseny mielőbbi folytatását tűzték ki célul.

—————————————————-

Fa Nándor mai hajónaplója  – egy keményre sikerült árboc akcióról és a BWR media team hangfelvétele magyarul  – beszámoló a hajón zajló munkákról és a hajó képességeiről … (Fa Nándor BWR interjú – Andi Robertson szakkommentátorral a BWR TV felvételén)

 

A mai nap sem volt egyszerűbb, pedig egy teljesen rutinszerű, egyszerű nap lehetett volna, ha működnének a drágán vett dolgaink. Viszont nagyon, nagyon tanulságos, és “nem múlik el nyom nélkül”.

Napló: 02 21, 21 40 UTC,

Itt már új nap van, én keltem, átvettem a szolgálatot, C elment aludni. A szél erősen legyengült, de a rajtunk átment front hullámzása még változatlan, meglátjuk, a délután mit hoz. Változatlan a vitorlázat, bár a J2 már kicsi, viszont a J1-et még féltem a rángatástól és most a nagyvitorla sem csillapít, nincs benne erő a második reff és a teteje nélkül. Erősen visszafogott így a menet, legalább 2 cs-val lassúbbak vagyunk, mint kellene. Kint köd szitál, bár nagyobb szemû ez a ködnél, de még nem eső és hozzá 6 – 8°C. Sunyi a dolog, mert kimegyek felső nélkül, hisz nem esik és perceken belül átázok és a víz ugyan nem fagy meg, de én igen.

Borongós, rossz hangulatú álmaim vannak, valami erőszak mindig van bennük és a részletekre ugyan nem emlékszem, de a hangulata még sokáig megmarad ébredés után is. Nem szeretem, ahogy ezt a negatív hangulatot még megfejeli a valóság, a kinti világ, a ránk váró feladat halmaz, ezek együtt akár depressziót is okozhatnának, ha hajlamos lennék rá.

Szerencsére nagyon egészséges optimizmussal születtem, amit tudatosan ápolok, időnként erős racionális önszuggesszióval. Mikor elhatalmasodik bennem a negatív hangulat és úgy érzem, hogy ennek a negatív szériának sohasem lesz már vége, dejavu érzéssel gondolok az Indiai elején való 6 napos szembeszélre, ami tényleg nem akart véget érni, és hol van az már?! Ismét megállapítom, hogy a percek, órák vánszorognak, a hetek meg repülnek. Még bennem van az indulás előtti hangulat, néha részleteket újra élek, miközben már lassan két hónapja úton vagyunk. C-vel jókat derülünk azon, hogy mindketten kapjuk otthonról a nagyon szép, meleg, szerető életképeket, tudjuk mit hagytunk otthon, akkor most mi a … keresünk mi itt. Tudjuk is a választ, meg nem is.

Közös nosztalgiánk csak az indulás előtti momentumokra korlátozódik, de az is éppen elég felidézni. A személyeseket megtartjuk magunknak, de a többit lelkesen soroljuk egymásnak, szinte gyógymódként.  Barcelona, amit mi csak futtában és esti, vacsorakereséseink közepette tapasztaltunk meg.

Feljebb okosan megállapítottam, hogy nem tanácsos vízhatlan nélkül kimenni. Fröccsök ugyan csak az orron vannak, de ez a nyirkos szitálás átható. Csak a solentet cserélem le a reacherre, gondoltam, nem kell ehhez páncélba öltözni. A solet pillanatok alatt föltekerve, de a reacher nem jön ki. Szaladok előre, magára tekerte a tányér a furling kötelet, kiszabadítom, vissza a cockpitba, húzom, nem jön. Nézem fönt a frakcióban, hátha elkapott a felső sarka és magára tekert egy másik felhúzót, de tiszta. Nehezen látok, mert a szemüvegemet 10 mp alatt bepermetezi a szitálás. Előre, dob, kötél kiszabadít, hátra, húz, nem jön. Ez még x 4. C előjön a nagy dobogásra, de jelzem minden rendben, csak pihenjen. Azért odaáll a csörlőhöz és húzná, de neki sem jön. Végül sokadik előrémnél észreveszem, hogy a tányér széle egy apró helyen be van görbülve, az minden alkalommal tovább viszi a kötelet és beszorul a másik ág alá. Hátra szerszámért, egy mozdulattal kiegyenesítem és már szalad is. Mire mindezzel végzek pont hat kiló rajtam a polár felső, csavarni lehet belőle a vizet. Miből is tanulnak az okosok?
Pontosan 23 30-kor passzáltuk a Whale fokot. Én ezt tekintem a Csendes óceán kapujának, tehát az Indiai óceán a múlt. Isten veled nagy víz, nem sokat könnyítettél az életünkön. (Ilyen marhaságot, csak egy fáradt, frusztrált hajós tud mondani.)
Volt egy vágyam – mindig lejjebb adom ezen a versenyen a vágyaimat -, hogy előbb érjük el a Csendes óceánt, mint ahogy a vezető hajó elhagyja azt a Horn foknál. Apró, talán kicsit nevetséges öröm, de én most örülök.

Sejtettem, hogy nem lesz leányálom az árbocon dolgozni, de a valóság azért kicsit túltett a reményeimen. Egész délelőtt kellemesnek mosdható időben , ha nem is gyorsan, de jól vitorláztunk, még a nap is kisütött kicsit, bágyadtan, de sütött. Délutánra kezdett a szél élénkülni, ami csak jól jött, stabilizálja a hajót, de aztán elfordult mögénk és hiába követtük, így már szembe mentünk a hullámoknak. Nincs választásom, muszáj felmenni, ezzel a felhúzóval, a beszorult csuszkával nem mehetünk neki az előttünk álló napoknak. Másrészről, ha nem sikerül leszabadítani a csuszkát meg kell, hogy álljunk Új Zélandon. Szóval, amíg C kipiheni a tegnapi küzdelmét, addig én felkészülök az enyémre.

Eljött az idő, mindketten készen, élesen állunk a feladathoz, én fel az árbocra. Menetben már éreztem, hogy fent kemény világ vár rám, de mentem. Első lépcső a csuszka. Az alsó, plasztik része hosszában eltörve, de ahogy lecsavarozom látszik, hogy a szerkezetnek amúgy semmi baja. Próbálom felütni, de nem megy. C felküld egy másik felhúzót és amíg ő csörlővel húzza, addig én kalapáccsal, dornival bíztatom alulról. Meg, megugrik, de nem laza. Szemből odaverek neki párszor és hurrá, elengedi a sínt, lazán mozog. Gyorsan összekötöm a nagyvitorla tetejével, így már az első feladat teljesítve.

Már úgy mentem fel, hogy a második fejezetet, a felhúzó duplázást is megcsinálom, vittem mindent hozzá. Viszont egyre keményebb ütéseket kap a hajó szemből, engem minden alkalommal ki akar lőni. Teljes erőmből kapaszkodok, de valamivel dolgozni is kell, így egy kézzel dolgozom, két lábbal és a másik kezemmel teljes erőmből fogom az árbocot, hátsó merevítőt, vantnit és mindent, amit elérek. Egy darabig karabinerrel is oda vagyok rögzítve a J1-es felhúzóhoz, de ahogy haladok fel, elfogy a felhúzó, ki kell akasztani. Először fel a topra, előkészíteni a bekötést a felhúzónak, aztán le a vitorlához, hozzákötöm az árbochoz, lent C elereszti a felhúzót, hogy szabadon dolgozhassak vele, lekötöm a felhúzót a szemről, rákötöm a csigát, áthúzom a felhúzót rajta és vissza vele a topra. Ott még utolsó erőmmel összekötöm az előkészített rögzítési ponttal, de ekkorra már nagy a baj. Többször elszakadtam az árboctól munka közben, elrepültem előre, megpördültem árbocon, repültem hátra. Minden
em fáj és fogy az erőm, de be kell fejezni, már csak másodperces részletek vannak, de nincs már szünet, folyamatosan döng lent a hajó, elképesztő erők tépik a kezemet fent.

Vagy dolgozom, vagy kapaszkodok. Igyekszem döntetlenre kihozni, ami részben sikerül. A kötéseket befejezem, de el-elrepülök, vágódok mindenhova, míg újra találok valahol fogást. Persze az oldalamon a vödör legényest jár, szálnak el a szerszámok belőle. (Még nem csináltam leltárt, de a fele hiányzik.) Amíg a toppon vagyok rövid a röppálya, de jövök lefelé és megállok a vitorla tetejénél kikötni. Itt már három méterrel vagyok a csúcs alatt, innét messzire lehet repülni és megtörténik. Az első pörölycsapást még kivédem, de a másodiknál leszakadok a vitorláról, amibe kapaszkodtam a felkarommal. Az ismert pályán haladok, csak most sokkal messzebb. Nagy erővel csattanok az árbocon, onnét tovább hátra, ahol belecsapódok a vitorlába, az visszarúg, ismét az árboc. Itt már nincs kontroll, igyekszem elkapni valamit,  de reménytelen, lefejelem az árbocsínt. Nem tudom hogyan, de elkapok valamit és végre odahúzom magam az árbochoz. Kotorászok valami vágóeszköz után, de azok már haladnak lefelé az óceánban. Kikötni a kötelet képtelenség, muszáj vágni. Vér folyik a szemembe, nem látok, aztán a vitorlára, a dzsekimre, mindenhova. Végre megtalálom a vödör alján az ollót és keservesen, többszöri nekifutásra elvágom a kötelet, levenni már nincs erőm. Ordítok C-nek hogy eresszen, elsőre nem ért, repülök még kettőt, aztán elindulok lefelé. Még az első szálingnál is leszakad a fogásom egyszer, de ez már nem számít, benne van az árban.

Végre leérek, C rémült arcából arra következtetek, hogy nem lehetek túl rózsás. Elmászok a cockpitig és ott elhagy az erőm, ülök a bejáratnál és tulajdonképpen jól érzem magam. Megcsináltam, amit kellett, biztonságban vagyunk. Amíg kimosom magam a vérből, addig C előkészíti a szükséges felszerelést a VMSZ által összekészített elsősegély csomagból, tű, cérna Betadin, stb. A homlokom felső harmada, csontig felhasadva, nagy dudor körülötte. Lemosom, papírral megtörölközöm és addig nyomom ki belőle a vért, amíg teljesen leapad. Egész jól néz ki. Azért a biztonság kedvéért C elhelyez bele négy öltést, így már olyan, mintha nem történt volna semmi. Most le van ragasztva.

Ezzel a történet nem ért véget. C meghosszabbította felhúzót és leengedte volna a vitorlát javítani, ha az jönne, de nem jön. A csuszka fent ismét beszorult, és itt megállt az ész. Esti szürkületben C még egyszer felmegy, legalább a vitorlát leszabadítjuk róla, hogy azt leengedhessük, ha kell. A csuszka persze most már nem enged, C üti, én alulról húzom, mindig feljebb ugrik, de nem akad ki. Leengedem C-t, mára elég. Holnap reggel adok neki és magamnak még egy esélyt.

Mára már csak evés és pihenés van, a szél amúgy is gyenge, 10-el poroszkálunk, viszont ez sem volt egyszerû nap.

10 16 UTC-kor a pozíciónk 50° 01,4′ S, 149° 42,7′ E

FA NÁNDOR HAJÓNAPLÓ Febr.21.  A CSENDES-ÓCEÁN-ra egy horrorisztikus árboc-akcióval köszönt be a #SpiritofHu legénysége.

napló részlet: “…még az első szálingnál is leszakad a fogásom egyszer, de ez már nem számít, benne van az árban. Végre leérek, C rémült arcából arra következtetek, hogy nem lehetek túl rózsás. Elmászok a cockpitig és ott elhagy az erőm, ülök a bejáratnál és tulajdonképpen jól érzem magam. Megcsináltam, amit kellett, biztonságban vagyunk. Amíg kimosom magam a vérből, addig C előkészíti a szükséges felszerelést az elsősegély csomagból, tű, cérna Betadin…”

… A VMSZ támogatásaként összeállított gyógyszer-kötszer kollekciót használva Conrad lassan profi sebésszé lép elő. De azért inkább vitorlázzanak csak. (szerk)

folytatás az esti órákban

Február 22. kora reggel

BWR HIVATALOS INFORMÁCIÓ: A Spirit of Hungary tegnap 22 óra UTC körül behajózott a Csendes-óceánra. BRAVO Spirit of Hungary Ocean Sailing Project – 60 foot racing boat, BRAVO SOH SKIPPEREK, NÁNDOR és CONRAD

Fa Nándor tegnapi – febr. 21-i nem hivatalos bejelentésnek számító pár soros üzenetében csapata felé jelezte: “Mi itt mindent elkövetünk, hogy úrrá legyünk a gondokon és menjünk tovább. Ha ez nem elég, az egyetlen hely Új-Zéland megállni, azt még rövidesen, holnapig  eldöntjük.” – Várjuk a legbiztonságosabb döntést, és ha ez technikai megállást indokol, azt a BWR versenyszabályokban meghatározott módon, hivatalosan a versenyigazgatóság felé kell elsőként bejelenteniük elsőkéngt a szándékot, majd a hajó és a skipperek viszonyaira, a tervezett munkákra nézve kötelező jelentést tenni több pontban. Majd a döntést a BWR versenyigazgatóság kommunkálja a közönség felé. Addig ez opció és azt kívánjuk a SOH skippereinek, hogy a legjobb döntést hozzák meg maguk és a hajó biztonsága  érdekében.

(BWR versenyszabály: 11.5 of the Notice of Race)

Weather Forecast Barcelona World Race Issued 0300Z 22-FEB-2015 OVERVIEW: A significant Southern Ocean storm is impacting race leader Cheminees Poujoulat with Storm Force winds and massive seas. In second and third place, Neutrogena and GAES Centros Auditivos are well positioned for some strong following winds and surfing swell. Light winds continue to plague the boats around and south of New Zealand, while Spirit of Hungary is riding a strong cold front to the east.

Február 21.

HELLÓ, az már ott a CSENDES ÓCEÁN? és bár még nem elég csendes, mégis van #SpiritofHu hajónapló ma is – de hogy futja az időből ? Árbocmunkák 40 csomós szélben – ez feladat, bátorság, kényszer, bizalom, döntés, felelősség hozzáértés fenn és lenn!

 

A SPIRIT OF HUNGARY és Déli óceáni küzdelmeiben szinte fáradhatatlan SKIPPEREI ÓRÁKON BELÜL A CSENDES ÓCEÁNON HAJÓZNAK! Számtalan drukkoló üzenet és jókívánság érkezett nekik a szerkesztőségbe, amit akkor továbbítunk a hajóra, amint egy kicsit elcsendesednek a viszonyaik – reményeink szerint az óceán nevéhez méltóan csendesednek viharos körülmények! Addig sem az idejüket, sem a figyelmüket, sem az energiájukat nem terhelhetjük. Non-stop munka van a fedélzeten, alatta és felette. Mobil szervíz szolgálat a déli vizeken.

Íme itt a friss HAJÓNAPLÓ Fa Nándortól. De hogy futja az időből és az energiájukból?  Árbocmunkák 40 csomós szélben – ez volt megint a feladat.  Nézek magam elé és azon töprengek, mi is kell ehhez? Bátorság, kényszer, lényeglátás, bizalom, döntésképesség, felelősségérzet, realitás, életképesség, fizikum, sokoldalú hozzáértés fenn és lenn… de itt nincs vége a felsorolásnak. Mobil service szolgálat a déli vizeken – helyrehozni a rosszul gyártottat, megjavítani az elromlottat, közben versenyezni, vitorlázni, néha pihenni, regenerálódni, készülni  a 4 óra múlva következő feledatra – és esetleg épp a pihenő idő alatt segíteni a skippertárs “siftjében”… ja! és az étkezés, a gasztronómia, a mosoda etc.

A SPIRIT OF HUNGARY  ÓRÁKON BELÜL ÁTHAJÓZIK  A CSENDES ÓCEÁNRA.

FA NÁNDOR HAJÓNAPLÓ:  “02 21, 04 00 UTC, de.  Minden nagyon jól alakult, jó sebességgel, jó felé jöttünk és a következő napok kilátásai is igen bíztatóak. Jöttünk egy mért szakaszt 18,0 cs-s átlaggal, illetve az elmúlt 24 óra alatt 395 SM-et tettünk meg, ez 16,49 cs-s átlag.

Ugyanakkor a nagy sebességért magas árat fizetünk, a hajó is és mi is.

A hajó elképesztő mennyiségű ütést kell kibírjon és ha ezt lebontjuk alkatrészire, jut belőle mindenhova bőven elég. Szerkezet, tőkesúly, veretek, árboc, kötélzetek, vitorlák, elektronika stb., nem érdemes külön sorolni, csak akkor, ha valamelyik részt külön kell kezelni.

Reggel arra ébredtem, hogy C vadul csörlőz odakint, többször is aztán mondja a magáét, nem éppen az elégedettség hangján. Beöltözök, kimegyek, hogy segítsek akármiben. Ül a fedezék alatt s villognak a szemei, arca nem mutat semmi jót. Mi van, mi történt? -kérdezem. Magyarázza, hogy kireffelt egyet, aztán vissza kellett volna kurtítani, de nem tudja leereszteni a nagyvitorlát, megragadt az első reff szintjén. Tényleg le kellene engedni belőle, 35 cs fúj, az egész vitorla kieresztve lobog. Próbáljuk újra, semmi. Belobogtatjuk a vitorlát, hátha elakadt valami, semmi, nézzük egymást, igyekszünk kitalálni, egyrészt, hogy mi van, másrészt, hogy mi a megoldás. Ha a lock-kötél akadt el és feszül, akkor lehetséges, hogy visszazár lefelé. Még magasabbra húzzuk, de úgy sem jön le. Fölvisszük az első, alsó lehúzót a második reff szemébe és csörlőzzük. Jön 40 cm-t és megáll.

Távcső, de ahonnan látnám, ott köbméteres fröccsök érkeznek. +37 cs a szél és 17 – 20 cs-val haladunk. Néhány fröccs a nyakamban árán annyit látok, hogy a felső jel alatt vagyunk, tehát nem a lock tart, de legalább is nem a helyén. Ha a zár farkasfogai belemartak a sínbe és rászorult, akkor bajban vagyunk. Ismét! Iszunk egy kávét, ez a gondolkodási idő. Aztán lecseréljük a solentet a stay-re, hogy lassítsunk a meneten, így már csak 14-el megyünk. Étvágygerjesztőnek C megvarrja a felhúzó külső huzatát, ami megkopott, majd elszakadt valamitől az éjszaka, 3 m magasban.

Megvan. Megegyezünk minden egyezményes jelben, mert hallani azt nem lehet, aztán felhúzom lassan a rugdosós magasba. Magamat is kikötöm, mert minden második hullám el akar vinni az árboc mellől, és csörlőzök. – El van törve a zár – ordítja -, mi a teendő? Előre megbeszéltük mi a teendő a különböző helyzetekben, most nekem kell eldöntenem mit tegyen. – Vágd le a vitorlát róla – ordítom vissza. Így most semmi nem tartja a vitorla felső másfél méterét az árbochoz, de szabadon mozoghat le, fel. Megteszi, gyorsan leengedem, az ájulás határán van.

Ülünk az árboc tövében, mennek át rajtunk a hullámok és igyekszünk rendet tenni a kötelekben és a fejünkben. Most a felhúzó tartja a vitorlát, ami a jelen körülmények között jó, viszont amíg C-re figyeltem, nem vettem észre, hogy a nagy imbolygásban a nagy felhúzó átlibbent a radar antenna túlsó oldalára és most ott kapta a terhet. Megy egy oda, visszát az árboc előtt, ami meg nagyon rossz. Nincs más választásom, kiengedem a boomot, hogy fölterüljön a vitorla a rigre és így talán elengedhetem annyira a felhúzót, hogy visszalobbantsuk a jó oldalra. A manőver mûködik, de annyit lejön a vitorla, hogy a második száling vége kitépje egy 30 cm-es szakaszon. Bosszant, így mindennek a tetejében, de javítható.

Most van egy mozgatható nagyvitorlánk, aminek eláll a teteje, mert nincs rögzítve az árbochoz, csak a felhúzó tartja és az első latninál lévő kocsi, és van egy törött, beszorult felső csúszkánk, egyel feljebb.

A bennem megérlelődött lépések a következők: 1. árbocmászás – ez én leszek – szétszerelni és elszabadítani a csúszó veretet fent, lehozni a vitorla tetejéhez és összekötni, hogy sima csúszkaként mûködjön, fogja a vitorla tetejét, 2. mászás – ez is én leszek – felvinni egy nagy csigát, rákötni a vitorla tetejére és visszaduplázni a felhúzót az árboc tetejéhez. Mértem, számoltam, még a harmadik reffig is lejön dupla felhúzóval a vitorla. Alul megtoldjuk a felhúzót és ugyan az alsó szekcióban terhelni nem lehet majd, de leengedni és visszahúzni elég erős lesz. Így lesz egy szigorú, terhelhető dupla felhúzónk és vele egy minden méretében használható nagyvitorlánk. Negyedik reffünk korábban sem volt, viszont volt alkalmunk megtanulni kezelni a hiányát 45 cs-s szél fölött csak a stay-el.

Stabilnak mondható állapotban vagyunk, két reff és a solent visz bennünket megállás nélkül 16 cs fölötti átlaggal.

C kimerült, a fél éjszakás ügyeletét fejelte meg a mászással és látom rajta, hogy nyomja a lelkét a zár törés is, azóta alszik, hogy bejöttünk. Kemény hidegfrontban, jéghideg szélben, permetben haladunk, minden csupa víz és sarkvidéki viszonyok vannak kint. Itt bent valamivel jobb, de itt is hideg van és minden ugyancsak vizes.

Az árbocmászásokkal megvárom, míg kicsit gyengül a szél és nem ennyire vad a hullámzás. Ez holnap valamikor látszik elkövetkezni.
Viszont jó érzés látni a térképen, hogy Hobart vonala mindössze 140 SM-re van előttünk, és átlépünk a Csendes óceánba. Szerintem már túl vagyunk a déli menetelés felén egy fél napja, kb a 140 E-nél ugrottuk át a vonalat, csak mással voltunk elfoglalva, mint ezt számolni.

10 10 UTC-kor a pozíciónk 50° 12′ S, 142° 16,8′ E, Főzök valamit, az legalább meleg.”

Ez volt a Febr. 21-i kora reggeli hír a Spirit of Hungary fedélzetéről, Fa Nándortól.

“Ma nem lesz napló, van annál több feladat. Reggel eltört a nagyvitorla felső zár ismét, a vitorla se fel, se le. 40 cs-s szélben fel kellett menni C-nek, hogy levágja a csúszkáról. Most közlekedik a vitorla, de a csúszka ott maradt megragadva az első reff helyén. Később gyengül a szél és megjavítjuk.

Jól haladunk, de nagy ára van ennek a sebességnek eszközben, energiában.”

A BWR IDŐJÁRÁSELŐREJELZÉSE MA VIHART ÉS MÉG KEMÉNYEBB VISZONYOKAT JELEZ a SPIRITOFHU” TÉRSÉGÉBEN.

BWR meteo info Febr. 21:

A dátum-vonaltól balra lévő hajók most gyorsan haladnak, kedvező szelekkel. Egy nagyon erős vihar várható északról, mely dél felé halad át a vezető Cheminées Poujoulait és az őt üldöző két hajó között.
A Renault Captur szembeszelekkel vitorlázik – a szabályok által megengedett technikai pit-stop miatt Wellington felé halad egy  Új-Zéland déli szigete és közte lévő  alacsony nyomásban.
A Spirit of Hungary-nek viharos erejű szelekkel kell megbirkóznia egy erős hideg fronthatás miatt.