1 héttel ezelött rajtoltak – VENDÉE LIVE – FA NÁNDOR  Vendée Globe sikeres élő kapcsolás volt – nov. 13-án vasárnap – itt látható az eredeti VG felvétel – a Spirit of Hungary skipperét hívta beszélgetésbe a VG média team. A beszélgetést Hubert Lemonnier VG versenyigazgató és Andi Robertson angol szakújságíró vezették! VG 2016 Első heti SOH77 összefogalo Fa Nándor naplójából eslsó kézből  itt …

---

FA NÁNDOR: “Itt a napló, abban benne van az egész nap. Menuhint hallgatok.”

Nov. 13. 09:00 UTC
Szeretnék Ny felé mélységet nyerni, de nem hagynak a szelek. Tartom a 200°-os irányt, de nem vagyok képes mélyebbre vitorlázni 155°TWA-nál. Korábban az Arnaud és a Conrad tudtak 215 – 220°-ra tartani, de nyilván más szeleik voltak. Ez csak a Zöldfoki szigetek miatt érdekes, de az sem probléma, ha át kell menni közöttük. Két átjáró van előttem, irányomban, mindegyik biztonságos és nincs szélárnyék alattuk, mert kicsik a szigetek itt és nem túl magasak.
Kicsit legyengült a szél, most 20 és 25 cs között fúj. Éjszaka több volt, szépen csusszantunk, néha túl szépen is.
Gyönyörû holdvilág volt végig, óriási ezüsthíddal a hullámokon, szinte olvasni lehetett kint. Bár, amióta tableten olvasok, ez nem jelent semmit.
A tegnap levett széltérkép szerint az É-K-i és a D-K-i passzátszél a 30°W körül összeérnek, ott látszik a legkeskenyebb zavart zóna, a leg fájdalom mentesebb átjáró. Persze ez csak computer modell, de elég pontosan mutatta eddig az összes lényeges “apróságot”.
Az aspiráns hajók nagyon látványosan elléptek tőlünk. Tudtuk, hogy ez az Ő zónájuk lesz, erre tervezték, hegyezték őket, mégsem esik jól látni ekkora különbséget. Itt most minden kijön. A súlykülönbségek, a vitorlázat különbségei, és persze mint legfontosabb, az uszonyok. Alex, aki köztudottan kedveli és érzi ezt a rohanást, korábban 18 cs-s átlagot tudott itt, most 20 – 22-t mennek. Tudom, messze van még a befutó, de azért ez jelzés értékû. A PRB, Riou teljesítménye figyelemre méltó, neki nincs uszonya, vagyis van, olyan, mint az enyém, hagyományos, mégis lépést tud tartani az újakkal, a leggyorsabbakkal. Ehhez másfajta kockázatokat kell vállalni és Vincent vállalta.

Nekem nyilván a magam pályájára kell figyelnem, a saját céljaim elérése a fő szempont, és jól haladok. Voltak apró meteo-taktikai hibáim, de nem alapvető és nem is voltak egyértelmû helyzetek. Viszont jól haladunk, minden okom megvan a bizakodásra.

Az első meleg nap után a tegnapi nem volt igazán vetkőztető. Nem néztem a hőmérőt, volt más feladat is, de főleg délután, jól esett a két réteg. Ma ismét meleg van, az egy réteg is kezd sok lenni, pedig még délelőtt van.
Bárhogy is szeretnék, nem tudok változtatni a vitorlázaton. Az egyetlen növelés az lenne, ha felhúznám az A2-t, de az kockázatos, pont a felső határán fúj, de többnyire fölötte. Megszoktam a 16 cs fölötti meneteket és ahhoz képest, most csak 13 cs körül poroszkálunk.
Reggelim egy pohár tejeskávé volt egy nagy szelet Gelencsér féle briossal, rajta megylekvár.

Felragasztottam egy fekete csíkot a térképasztalom sarkára, emlékezésképpen az éppen egy éve Párizsban történt borzalmas merénylet áldozatainak emlékére. Itt zsongnak a fejemben mindazok a gondolatok, amiket az emlék kivált. Éppen óceánon voltam akkor is, de ez nem változtat semmin. Nagyon megvisel mindig, amikor oktalan támadás ér ártatlanokat. Van ennek egy szintje, ami már nem múlik el nyom nélkül. Szeptember 11, november 13 ilyenek, de sajnos hosszan lehetne sorolni még a dátumokat.

Magam előtt látom, ahogy nyakkendős, okos emberek, légkondicionált irodákban ötletelnek arról, hogyan lehet a világot mégiscsak arra terelni, amerre az nem akarózik menni. Van az a szint, ahol már minden eszköz megengedett. Megengedett? Persze mindez a szürke szférában, mert nem képzelhetjük, hogy a fehér szféra ilyeneket kitaláljon.

Muszáj letöltenem egy új széltérképet, mert a tegnapi szerint a Zöldfoki szegetek alatt nagyon gyenge szellők lesznek. Hátha a friss modell mást lát arra felé.
Letöltöttem, és sajnos ugyanazt mutatja, mint az előző, tehát fel kell készülnöm a gyengébb szelekre.

Egyelőre úgy néz ki, hogy az élmezőny már nem akar nyugatabbra menni. Nyílegyenesen megcélozták az egyenlítőt a 27°W környékén és úgy néz ki az előjelzés, hogy át is lehet törni. Nekem az még legalább négy nap, de akkor sem néz ki rosszabbul. A modellek szerint hosszan összeérnek a K-i szelek, nincs közöttük jelentősnek látszó zavartszeles sáv. De jó lenne!

Megkóstoltam az első Sodebó által nekünk gyártott liofilizált ételt. Csirkemell darabkák rizses, zöldséges köretben és jelentem finom és kiadós!!!
Poz: nov. 13. 16:30 UTC, 20° 02,2′ N, 023° 09,9′ W, minden rendben.

Holnap újra jelentkezem,

---

ÍME VG2016  TV  AZ ÉLŐ MŰSOR TELJES EGÉSZÉBEN – VENDEEGLOBETV LIVE 

Köszönjük Nándor, hogy jól időzítettél a kapcsolatra, és a hajódnak, hogy addig is önjáróan szolgált.

The Vendée LIVE of the 13th November by VendeeGlobeTV

VENDÉE’BLOG Fa Nándortól – Spirit of Hungary HAJÓNAPLÓ 2016. november. 6-12.” Vendée Globe 2016 November 6.-án megtörtént az, amiért 4 évet dolgoztam. 9:38 órakor másodperc pontosan elengedtük a pontont… Albert, Monacói Herceg kifogástalan akcentussal kívánt jó utat magyarul…”

VENDÉE LIVE – FA NÁNDOR – Vasárnap 13 archer

VendéeGlobe élő kapcsolás – vasárnap délután 1 órától a tervek szerint a Spirit of Hungary skipperét hívja beszélgetésbe a #VG média team.

12:00 UTC, tehát hazai időben 13:00-tól várható Fa Nándor bejelentkezése az Atlanti óceánról.

Nov. 11. 23:30 UTC

Újra kell írni a vitorlatérképet! 33 cs-s szélben már le kellett volna vennem az A7-et, de ami tényleg kemény, az a nagyvitorla. Mostanra már rég a második reffet is levettem volna, de nem vettem le egyiket sem, mert elképesztően repesztünk. 16 – 22 cs-s sebesség hátszélben! Végül mikor már nem csak beerősödött, hanem tartósan 30 fölött fújt, cm-ről cm-re hátszélben levettem az első reffet, miközben 20 cs körül robogtunk. Most 1 reff, A7 van fent és tökéletes egyensúlyban van a hajó.
Kb. 2 óra hosszat haladtunk így, aztán engem is elért La Palma árnyéka. 80 SM-re a szigettől még mindig érezteti a hatását. Négyen mentünk erre, mindegyiknek benne van egy kanyar és a lassulás a pályájában. Mögöttünk a holland hajó jóval közelebb merészkedett és még nagyobb árat fizet. Teljesen elkanyarodott, majdnem megállt és ki kellett neki hauzolni. Minimum 60 SM veszteség.

Olyan hosszan tartott a felkészülés, annyi keserves epizóddal, zajos hétköznapokkal, évekkel, hogy a hangulata még mindig itt dohog az agyamban. Nem részletek, csak a hangulat, a hétköznapok reggeltől estig valósága. Már lassan egy hete, hogy úton leszek, de ha lehajtom a fejem a babzsákra, és becsukom a szemem, azonnal benépesül a világ körülöttem. Ismerősök, ismertetlenek zakatolnak körülöttem, mindenki teszi a dolgát. Ha meg akarok szabadulni a látomástól, ki kell nyitni a szemem, miközben folyamatosan ébren vagyok. Ha épp elalszom, azonnal csönd lesz, sem a külvilág, sem az idegrendszerem zajai nem hallatszanak be. Jó, ha alszom, de csak rövid ideig tart, valami mindig ébreszt. A hajó mozgása, a szél, a kötelek, vitorlák, a hydro generátor hangjai, élnek az eszközök körülöttem. Mindegyiknek megvan a saját élete és megvan nekik, nekünk az együttes életünk is. Bízom benne, hogy lassan átveszi az uralmat az idegrendszeremben az, ami éppen történik, a jelen.

Itt nincs más, csak jelen idő, minden más csak a tárolt adatmennyiség kivetülése, múlt és jövő, mint civilizációs gazdagság. Gyönyörűek, de nem ide valóak, itt csak az én agyamban van helyük. Nem volt alkalmam kimenni a temetőbe indulás előtt a szüleimhez, és így még jobban velem vannak. Sokszor visszatekintek az életükbe és ez energiát ad.

Kint süt a nap, 25 cs körüli passzát fúj, közepesen haladunk. Ha lecsökken a hajósebesség 16 cs alá, az már közepes. 16 – 24 cs, az igen, az haladás. Könnyedén hozza a hajó, de kell hozzá min. 28 cs-s szél.
Letöltöttem a legaktuálisabb előjelzést, le egészen az Egyenlítőig. Végig fúj valamilyen erősségű passzát. A következő napon, talán kicsit tovább, erősebben, aztán gyengül majd. Valahol az É-i 2. fok környékén beleszaladunk az egyenlítői zavart zónába, a “Doldrums”-ba, aztán a D-K-i fúj várhatóan napokig.
Poz: nov. 12. 14:50 UTC, 25°13,8′ N, 020° 25,4′ W, minden rendben

---

Nov. 11. 10:45 UTC

Egész éjszaka vágtattunk délnek, pont Tenerife felé. Nem akarok bemenni a szigetek közé, mert a magas hegyek nagyon befolyásolják a szeleket. Egy akkora hegy, mint Tenerife legalább 100 SM-re kifejti hatását, úgy a szélerőre, mint az irányára. 100 SM-el a sziget előtt ellengett kicsit a szél, ez kiváló alkalom volt, hogy meghauzoljak. Még sötét éjszaka volt, mikor nekiláttam, mire végeztem már halovány csíkot rajzolt az égaljára a hajnal. Nem telt el 20 perc közben, így megy ez errefelé.
Most 11 UTC van és haladok Ny-DNy-nak hasonló kondíciókkal, mint előtte D-nek. Süt a nap, néha összeáll egy felhő, akkor permetez belőle valami, 25°C van a kabinban. Egy trikó kivételével minden lejött rólam.
Délben megpróbálkoztunk egy élő videó kapcsolattal, Párizzsal, ahova a kommunikációs központ költözött. Végül a video nem jött össze, de később Andi Robertson szakújságíró hívott és jót beszélgettünk, mint mindig. *audio – angol: http://www.vendeeglobe.org/en/audios  (szerk)

Nem könnyű hátszélben gyorsan vitorlázni. Vagy gyors vagyok, és akkor nem megyek túl mélyre, vagy mélyre megyek és lelassulok. Előttem a vezető hajók mennek, mint a rakéta, de ők már 130 – 140°-os TWA-n mennek. Úgy már más, úgy lehet. Helyenként mi is felgyorsulunk 20 cs fölé, de nem tartható, nekem itt muszáj maradnom a 155°-os TWA-n.
Visszahauzoltam D-nek. Látszik, hogy már biztonságos távolságot tudok tartani a szigetektől és ez sokkal pozitívabb. Szerencsém volt. Éppen befejeztem a műveletet, rendezem el a köteleket, mikor jel nélkül bedudált 29 cs-ra. Az teljes nagyvitorlával kicsit sok lett volna. Amúgy 23 és 29 között fúj egész nap, csak hauzolni sok. Ahhoz az ember kivárja a gyengülést.
Minden percben, minden hullámban történik valami, és nagyon kell figyelni. Gyorsan megyünk és ez sokkal nehezebb, mint kívülről látszhat.
Az ágyat elfelejtettem, mintha nem is lenne. Beöltözve a babzsákon szundítok, ha van rá lehetőség. Éjszaka volt kicsi, de napközben semmi.

Poz: nov. 11. 19:00 UTC, 29°33,2′ N, 018° 35,6′ W, minden rendben.

---

2016.11.10.

(…

Az, hogy én a világon leszek, szerintem akkor dőlt el, amikor Anyám és Apám, valamikor a harmincas évek második felében, egy bálban összenéztek. Olyan mély nyomokat hagytak egymásban, hogy egy évtizeddel később még mindig élt.

Közvetlenül a bál után Apámat elvitték katonának. Levél szintjén tarthatták a kapcsolatot és a reményt, de mire eljött az ideje a leszerelésnek, kitört a második világháború, bent fogták. Nem került ki a frontra, mert hidász volt, állandóan robbantottak és építettek, ahogy azt éppen parancsba kapták. 190 cm feletti, bikaerős ember volt, aki kibírta a jeges Dunát, a nagy meneteléseket, hadifogságokat. Mikor széthullott a Magyar hadsereg, elindult gyalog haza. Megfogták a németek, szökevényként kezelték, elindították valamelyik német tábor felé. Bécsújhely közelében megszökött tőlük, és elindult gyalog haza. Mórnál megfogták az oroszok, és mint ellenséges katonát egyből elindították valamelyik gulág felé keletre. Munkács közelében tőlük is megszökött, és elindult gyalog hazafelé, már óvatosabban, mert ha megfogják, azonnal agyonlövik. Egy télen át gyalogolt, csak éjszaka, méterről méterre. Végül hazaért 1946-ban. Azonnal jelentkezett a balinkai bányavasútnál, ahol tíz évnek előtte dolgozott.

Anyám élte a fiatal lányok akkor lehetséges életét. Testvérei a fronton, szerelméről már rég nem tudott semmit, várták, hogy véget érjen a borzalom. Fehérváron háromszor ment át a front, és mindhárom öldöklő csata formájában. Bombáztak, ágyúztak, lőttek házról házra, közelről, távolról. Hol pincében, hol veremben betemetve vészelték át, éltek túl. A bombák és az ágyúzás elől bújtak pincébe, a vonuló, felszabadító orosz hadsereg katonái elől verembe temették és álcázták a fiatal lányokat az idősebbek. Keserves, hosszú évek lehettek, túlélni a reménytelent.

Aztán összefújta őket ismét a szél és már nem volt min gondolkodni. Összeházasodtak, építettek Fehérváron a romokból, saját kezeikkel, egy kis egyszoba konyhás lakást, ahol szép sorban négyen a világra jöttünk. Apám tette a dolgát a vasúton, nem érdekelte a kommunizmus, nem volt rá alkalmas. Anyám megmaradt a háztartásban, nevelte a négy fiát. Továbbadták az életet, a bölcsességeket, az értékeket, a tartást. Én voltam vagy tíz éves, amikor először vajat ettem az iskolában, de azt tudtam, hogy nem szabad lopni, hazudni. Első áldoztunk, bérmálkoztunk mind a négyen. Mikor anyámat behívatta a kommunista iskolaigazgató és szemrehányást tett neki a vallásos nevelésért, csak annyit mondott neki: maguk itt az iskolában arra tanítják a gyermekeimet, amire akarják, én meg otthon arra tanítom őket, amire én akarom, és faképnél hagyta a nagytekintélyű igazgató urat. Semmink sem volt, így veszíteni való sem.

Nem lehettem ott halottak napján az öregek sírjánál, így csak fejben állítottam kis emléket.
Végtelenül büszke vagyok a szüleimre, igaz emberek voltak, jó rájuk emlékezni!

…)

Nov. 10. 09:10 UTC

Hajnalban a babzsákon bóbiskolva arra riadtam, hogy legyengült a szél. Kinéztem, és nem csak legyengült, fordult is É felé. Fölkaptam a vízhatlan alsót és nekiláttam vitorlát cserélni. A J1-el hiába ejtek, még jobban lelassulok. Tehát J1 felsodor, le, A3 előszed, fölhúz, elrendez. Mikor minden kész, elrakom a J1-et is, aztán átöltözöm, mert vizes rajtam gatya, ing, nem fröccs, nem eső.

Ha fordul még legalább 15 – 20 fokot a szél É felé kihauzolok, mert az afrikai partok felé előbb látszik passzát. Conrad alattam már megcélozta, de visszahauzolt, korán volt.

Most reggelizek a felkelő nap első sugarainál. Felhős az ég, csak lyukakon át látszik az ég. Gyümölcsös müzli, tejeskávé a menü.

12:30

Már órák óta É-K-i 15 cs-nak kellene fújni az összes modell szerint. A valóság É-Ny-i 9 cs, csak botladozok itt.

Délután arra riadtam, hogy elfordult a szél É-ra egyik percről a másikra. Pont abban a pozícióban voltam Madeira fölött, hogy még mindkét irány jó. Ha marad a korábbi szél, megyek a Ny-i oldalra, ahogy a mezőny eleje, ha fordul, akkor hauzolok és megyek a K-i oldalon, ami a szél szempontjából előnyösebbnek tűnik. Szóval megjött az É-i, 5 perccel később már a másik csapáson voltam, pont azon az irányon, hogy kényelmesen elmenjek a szigetcsoport legészakiabb kis szigete felett.

Szépen kicsusszantunk a szigetek fölül, már tiszta széllel, szabadon megyek, amerre akarok.

Összefújt bennünket páran itt a szigetnél. 10 SM-en belül van a Kojiro, Conrad, Arnaud, Romain és én. A túloldalon is van pár hajó, akik jóval előttem voltak, most döntetlenre áll. Ettől érdekes.

17 – 20 cs-s szélben 11 – 15 cs-s sebességgel haladok 145°-os TWA-n. Nagyvitorla, A3, 460 m2.

Poz: nov. 10. 19:40 UTC, 32°51,2′ N, 016° 03′ W, minden rendben.

---

MA 12 óra GMT a Vendée Globe LIVE-ban a Spirit of Hungary-Fa Nándor

ITT NÉZHETŐ ONLINE: http://www.vendeeglobe.org/fr/web-tv

(ha a körülmények is engedik, drukkolunk a kedvező időjárásnak és a tennivalóknak, hogy engedjék)

---

Nov. 09. 12:30

Ha két tennivaló között elkalandozik a figyelmem, még vissza, visszatérnek a gondolataim a partra, az indulás előtti nagyon eseménydús napokra. Ahogy nap, mint nap, óráról órára megosztottuk a feladatokat Patrick-kal, ahogy a lányaim (Irén, Anna, Lili) 16 órában görnyednek a komputerek fölé a média centerben, ahogy a munka mellett Gelencsér Patrick szaladgál, hogy olyan finomságok kerüljenek a hajóba, amiket egy hónap után is megeszek majd, ahogy az otthonról érkező srácok egyből, pihenés nélkül birtokba vették a hajót és tette mindegyik, amit kell, Perényi Peti, Keller Andris, Varga Lajos, még a többnyire póker arccal sétálgató Déry Attila is talált magának némi feladatot. Az első hetekben a falu megnyitása után sokan beköszöntek magyarul. Beszélgetésekből aztán kiderült, hogy a nagyvilágból érkeztek, nem otthonról. Kanada, USA, Spanyol, Francia és egyéb távoli zugokból jöttek el a verseny kedvéért. Csak az utolsó héten érkeztek otthonról ismerősök, ismeretlenek. Egyben mindenki hasonlított, nem akartak zavarni, csak bíztatni, erőt adni. Nagyszerű, büszke érzés volt megosztani velük a “Magyar Szellemet”.

Nagy hatással vannak rám a Nagy Öregek, akik vagy nincsenek itt, mint Philippe Jeantot, vagy itt vannak, csak megöregedtek, mint Mr. Jacques Achambaud, vagy Mr. Jacques Ruchaud, akik megteremtették mindazt, amiért most a világ idejár megcsodálni. A fiatalok – tisztelet a kivételeknek – már nem tudják, hogy kik voltak ezek az emberek, őket meg nem zavarja, csak nyugalomra vágynak.  Abban a hihetetlen helyzetben vagyok, hogy őket mind barátomnak nevezhetem, még ha nem is látjuk egymást évtizedekig. Ilyen Philippe, aki Thaiföldön él, messze a világ zajától. Most volt alkalmunk meglátogatni mindkét Jacques-ot. Egyikük sem beszél angolul, én sem megyek versenyekre a franciámmal, de tökéletesen értjük egymást és ugyanúgy látjuk a körülöttünk lévő világot.

Népszerű voltam a mellettem kikötött Spirit of Yuko, japán hajóhoz érkező császári televízió munkatársainál. Tudták, hogy az 1990-ben a BOC Challenge alatt tragikusan meghalt Yuko a barátom, sőt lélek rokonom volt. Sokat meséltem nekik, minden érdekelte őket Yukoról, rólam, Magyarországról. Az operatőrük egy vékony, 30 körüli srác elképesztően profi, úgy közelített mindenhez, mintha a molekulák mélységéig akarná bemutatni. Egyszer a pontonon majdnem ráléptem, ahogy egy kötélcsomó alatt feküdt és a beszűrődő fényeket örökítette meg éppen.

A Sodebo, az euro milliárdos egyik cégtulajdonosa, elnök vezérigazgató asszonya, Patricia Brochard úgy üdvözöl bennünket Irénnel, mint rég nem látott gyermekkori barátokat. 1992 óta ismerjük egymást, a Vendée Globe csodába éppen beszálló, az akkor még “csak” a mainak a töredéke méretű családi cég, a Sodebo PR-marketingesét.

Kihajózásra készülünk. A kedves, barátságos, kulturált, de szerény külsejű ember kifogástalan magyar akcentussal mondja nekem, miközben kezet fogunk, hogy jó utat Nándor. Ő Albert, Monacói herceg. Eddig csak “kis” herceggel volt dolgom, de ez a nagy sem okoz csalódást. Pár mondatot váltunk, aztán elvonják a figyelmemet a többiek. Denis Horeau és Jacques Caraes, a régi és az új versenyigazgatók egymás mellett, és még sokan mások. Mindenki mosolyog, jó utat kíván és biztonságos visszatérést. Biztosítom őket, hogy én is ezen fogom törni magam.

Élénken él bennem az a buli, amit Irén szervezett, az indulás előtti szombat estére, az Óceán partjának egyik kocsmájába. Korábbra tervezte a baráti búcsúpartyt, de a magyar vendégek, barátok csak az utolsó napokra érkeztek. Élő zene fogad bennünket és elképesztő tömeg. Mi csak egy kicsi frakció vagyunk a többnyire francia zsongásban. Gelencsér Patrick a feleségével Valerie-vel és a mamájával és a Gelencser csokoládé manúfaktúra alapító Édesapjával hozza az isteni falatokat, Didier, a Zoltek európai nagyfőnöke felajánlja az első pár kör kiváló francia pezsgőt. A zenekar és a vendégek nagy része kint a szabadban, mi egy ideig bent. Itt van Patrick Viau, felesége és picilányuk is a késő estében. Érkeznek a hazai média képviselők, barátok is, egyikük nemmellesleg a “cselló paganinije”, Mérei Tamás. Tolongás, bábeli zsivaj, de mindenki lelkes és kedves. Egy idő után a francia vendégek felismernek és mindenki fényképezkedni akar. Kint a zenekar, Didier intézkedésére, tiszteletemre rázendít valami vérpezsdítő zenére. Ezt már mi sem bírjuk, Irénnel kimegyünk és táncra perdülünk, óriási ováció. Jó most itt lenni és fanándinak lenni. Ez az a pillanat, fél tíz táján, mikor búcsút intek a népnek és elindulunk haza. Holnap rajt, hajnalban kelünk.

J2 csere J1-re, majd kicsit később vissza J2-re, kizökkent a gondolataimból, visszaránt a jelenbe.

Észrevétlenül lekerült rólam két réteg gúnya. Három nap elteltével kiértem a télből, 20°C van a hajóban. Két óra múltán újra J1, azóta az van fent, jól visz.

Durván Gibraltár magasságában vagyok és tartom a 12 – 14 cs-s tempót D-DNy-nak.

Poz: nov. 09. 18:20 UTC, 35°51,6′ N, 013°25,7 W, minden rendben.

---

Nov. 09. 00:30

Lisszabon magasságában vagyok, kb 80 SM-re a partoktól. Egész nap Ny-i szél fújt, délután kicsit elfordult dél felé. Éles menetben vagyok, 70°-os TWA-n. Most este ismét megjelentek a zivatar fellegek. Kimegyek, minden tiszta, süt a hold. Félóra múlva kezd búgni a rig, kimegyek, egy vége nincs feketeség siet fölém, szakad az eső, 10 cs-val több fúj, mint rendesen. Egy reffet levettem még késő délután egy 30-as nyomásban és nem is húztam vissza, mert az előjelzés szerint az alapszél is erősödik. Jól tettem, mert időnként még ez is sok.

A lényeges hajó átalakítás után még nem volt alkalmam ilyen szelekben tartósan menni. Még Barcelonában átalakítottam – többek kötött – az uszonyok helyzetét is. Második generációs uszonyom volt az annak megfelelő házban és paraméterekkel. Uszonyok megmaradtak, de harmadik generációs házban és kondíciókkal, föl kifelé. Most van alkalmam megtapasztalni a hatékonyságát. 40°-os AWA-n (látszólagos szélszög) 20 cs-s szélben meg-megsiklunk. Gyakorlatilag szembeszélben siklásba jön a hajó, ha csak időszakosan is és max 15 cs-ig. Jól el tudom képzelni, hogy az új, L kifelé uszonyokkal mire képesek.

Anne Le Cam mesélte, hogy a férje Jean nem hajlandó megenni a liofilizált ételeket, mert nincs bennük elég energia. Egy másik gyártót ajánlott, akiktől ők veszik a készételeket. Elhittem, vettem én is 25 adagot. Most, hogy eléggé elfogyott a kondim az első éjszaka, gondoltam kipróbálom. Nem csalás, nem ámítás, van a jónál is jobb. Finom volt és tartalmas.

A reggel itt azt jelenti, hogy kivilágosodott. Az ágyat messziről nézegetem, még eszembe sem jutott, hogy abba bele lehet feküdni. Perceket alszom a babzsákon, ami igen jó szolgálatot tesz. Könnyű lerogyni rá vízhatlanostól és persze pattanni, ha kell. A pattanást most úgy kell érteni, hogy erősen kapaszkodva kihúzom maga belőle. Háttal a menetiránynak vagyok benne és minden hullámnál belepréselődök, még izomból is csak jó ritmusban, két hullám között lehet kiszállni.

Reggelire egy tejeskávé két csokis sütivel – pan sokolá – és egy kireffelés volt a menü. A kávé sütivel jól esett.

Hajnalban még megtalált egy nagyobb zivatar, lotyogott az eső vagy 20 percig, de szerencsére csak legyengült a szél, de nem állt el.

45°-os AWA-n haladunk, 14 – 16 cs-s TWS-el (valóságos szélerő)200 – 210°-os headinggel (haladási irány)12 – 16 cs-val. Nem rossz.

Miközben itt ülök, érzem, hogy gyorsul a hajó egy hullámban. 16 cs-s éles félszélben 19,5 cs-val vágtattunk percekig.

Poz: 10:30 UTC, 37°06′ N, 012°41 W, minden rendben.

---

” Vendée Globe 2016 November 6.-án megtörtént az, amiért 4 évet dolgoztam. 9:38 órakor másodperc pontosan elengedtük a pontont, miután a búcsúztató bizottság – vagy 10-en – jókívánságok közepette útra bocsájtott.

Albert, Monacói Herceg kifogástalan akcentussal kívánt jó utat magyarul. Pár keresetlen szó és kitolattam a ponton mellől. A legendás kiút a csatornában tökéletesen elképzelhetetlen azoknak, akik ezt nem élték meg.

Négyszázezer ember kelt zajt minden létező módon, kicsit megsüketülök, leszakad a vállam az integetéstől, de hihetetlenül megindító, inspiráló. Egy csapat egyenruhában fúj valamit, amitől az az érzésem, hogy egy méhrajba keveredtem. Mellettem a kis motorosban ott kísér a családom és a barátaim egy szűk csoportja, egy fotós. Van egy hivatalos rendezői média személy a hajómon, aki úgy tűnik el közben, hogy nem tudom hova lett.

Perényi Peti vezeti a hajót, Varga Lajos szorgosan elrakja a kikötő felszereléseket, én lelkesen integetek a tömegnek és bíztatom őket még nagyobb ovációra. Van is!

Van a rajtvonal körül egy bő mérföld széles és mély védett terület, ahova csak mi mehetünk be és a kísérő motorosom. A nagyvitorla már fent van, minden rendben a hajón 2 órával a lövés előtt.

Fél szélben oda-vissza vitorlázva ismerkedünk a gondolattal, hogy eljött a nap, az óra, a perc, miközben ijesztően befalazzák körülöttünk a nézőhajók az Óceánt. Először a Lajos száll át a motorosra, majd kicsit később a Peti is, magamra maradok.

A szélből azt gondolom, hogy a szél alatti rajt terület lesz a jobb kimenni, ráadásul a hajók nagyobbik része a felső oldalon méregeti a távolságot. 13 – 15 cs-s északi fúj, kiváló szél a távozásra. Három orrvitorlám van fenn, J1, J2, J3. Az egyetlen aggodalmam a lenti rajttal kapcsolatban, hogy ott gyülekeznek a határon a nagy nézőhajók. Tömör falat alkotnak, át sem lehet látni közöttük.

Északon a kishajók, vitorlások gyülekeznek, lent ezek a 100, 200 személyes nagyok. Tudom, hogy ezeket a nagy szponzorok bérlik a csapatuknak, ennek megfelelően a rajt után átvágnak majd a mezőnyön keresve a saját versenyzőjüket. Ments meg Uram minket!

Rádión folyamatosan hallom a visszaszámlálást, már két órával az idő előtt. Aztán 8 perc, 4 perc, 1 perc, aztán Albert herceg meghúzza a ravaszt, nekilendülünk.

Nagyvitorla, J1 van fent, ezzel nyitok. Alattam 20 méterrel az SMA, alatta a bója és a hajóhad. Az SMA J2-vel nyit, így élesebb és felszúr, de így is az elsők között megyek át a vonalon. Hamar rájövök, hogy Paulnak van igaza, J2-vel élesen megy fölfelé, el az armadától. Nekem már késő, nyomom, ami csak kijön a cájgból. Pár mérföldig tartom magamat, aztán leelőznek a nagyhajók és bejönnek elém, ahogy gondoltam. Kedvesen integet pár ezer ember, én vissza kevésbé kedvesen, de nem érdekli a kormányosokat, mennek előre. Három méteres, irtóztató lötyögés a nyomukban, kiveri a szelet a vitorláimból, lelassulok.

Patrick próbálja kiterelni a zavaró hajókat, de igazából mind zavar, aki elénk jött, viszont ezek között a hullámok között iszonyú nehéz ezzel a kis hajóval biztonságosan haladni. Hallom mögöttem, hogy felbőg a motor. Odanézek és látom, hogy repül a levegőben az a másfél tonnás hajó tíz emberrel a fedélzetén. Interferálódtak a hullámok, több méteres völgyek vannak, rövid, meredek lötyögés. Ahogy vizet érnek, belefúródnak az előttük lévő hullámba, több köbméternyi víz csapódik bele.Pár perc alatt eltűnnek a látómezőmből, nem látom, hogy merre vannak, mit csinálnak. Mire rádiózni akarok, megjelennek
mellettem, mindenki integet, mosolyog. Röviden elbúcsúzunk egymástól és eltűnnek a távolban.

A helikopterek kijönnek még kb 10 mérföldre, odakanyarodnak hozzám is, integetünk egymásnak, fölvesznek mindent, amit csinálok, aztán eltűnnek ők is. Már csak a szétszóródó mezőnyt látom a szürkülő délutánban. Magunk maradtunk.”

---

2016. nov. 06.  RAJT UTÁN Az Atlanti-óceán minden 4 évben megmutatja marcona arcát a Vendée Globe skippereinek – Rövid hírt kaptunk a Spirit of Hungary fedélzetőről, Fa Nándortól:

“Itt kemény éjszaka volt zivatarokkal, időnként jégzivatarral, kutya hideg. Szél a semmitől a 45 cs-ig minden, nagyon nehéz volt jó vitorlázatot föltenni. Még most sem egyszerű, hatalmas hullámzásban hátszelezek A7-el. Alvás eddig semmi, talán holnap.”

A legelső VG szóló üzenet a versenyigazgatóságnak telejesített kötelezettség, amelynek másolatát a team menedzser kapja. A motor lezárva.

“Here is the photo of the prop seal. please confirm.

Nandor Spirit of Hungary  Ps: all OK on board”