Vendée Globe  
93 nap 22 óra 52 perc

Vendée Globe 2017. 13. hét – SOH77 hajónapló Január 29-Febr. 4. AUDIÓ –  VG live web tv Fa Nándorral – hazafelé tartunk

*ETA: Febr. 7-8. Fa Nándor hajónaplója az észak-atlanti-óceánról, a SOH77 fedélzetéről, 8. helyen vitorlázik a Vendée Globe egyszemélyes non-stop földkerülő verseny 13. hetében.

RD – Race Director – a Vendée Globe Versenyigazgatóság szerinti kalkuláció: Febr. 7-8.

*ETA (Estimated Time of Arrival = Várható Érkezési Idő): módosulhat az időjárás függvényében

Fa Nándor a jelenlegi időjárás-előrejelzések alapján alakuló routingja szerint  február 7 esti, későesti órákra kalkulálja a megérkezését Les Sables d’Olonne-ban.

A kalkuláció “matematikája” + a hajó, hajós, az időjárás aktuális mivolta, az időjárási előrejelzéstől esetleg eltérő helyi jelenségek és az egyre növekvő hajózási forgalomban indokolt óvatosság, együtt alkotja a haladás dinamikáját. Várjuk türelmesen a Spirit of Hungary -t! Szerencsés utat hazafelé! 

Fa Nándor a 8. helyen, 90 napja hajózik szóló-nonstop a földkerülő vitorlázóversenyen – túl az elméleti versenytáv 95%-án. Az Atlanti óceáni ciklonok okozta bonyolult routing után ismét jó irányban, jó széllel rohan SOH kisasszony. Fa Nándor egyéni távolsági óceáni rekordja a Spirit of Hungaryvel 432 tmf=800 km

Pillanatképek a VG hivatalos hajó-követés és statisztika oldalakról. VG_onboard_photo©NándorFa_SoH77  Vendée Globe hivatalos versenyoldal: http://www.vendeeglobe.org/en, Fa Nándor hivatalos Facebook oldala: https://www.facebook.com/SpiritOfHungary

Tartsanak velünk a Föld körül, a  cél: Les Sables d’Olonne, már egyre közelebb, ahová Toronyi András szervezésében megérkezett Nándor balatoni vitorlázó klubjának delegációja, a KEREKED klub 10 fős csapata, köztük Kiss Péter, a ZOLTEK korábbi elelnöke és Fináczy György, Finn dinghy olimpikon, többszörös magyar bajnok, a Fa Nándor alapítású Balatonkerülő szóló-nonstop vitorlásverseny ötszörös győztese.

SOH77 febr. 5. pozíció

6HOO local time, course 85

speed :14 nds
poz: 42° 27N / 25° 36 W


SOH77 Hajónapló  Febr. 4.

Rövidesen hauzolok, és várok egy erősödő DNy-i szelet. Most itt nagyon legyengült, de remélem rövidesen jön a váltás.

Éjszaka, nem jött vissza a szél egy csíkban, nem jött sehogyan sem. Nagyon meglepett, mert ekkorát, ilyen egyértelmű helyzetben, eddig a Squid nem tévedett. Szépen fölszívódott az a gyengülő É-i, ami a zivatar után bejött, és nem jött helyette semmi. Fent rohantak a felhők, egy órája, két órája, három órája, aztán négy órája, mikor a hullámzás már teljesen legyilkolt bennünket, akkor kezdett nagyon lassan, óvatosan bejönni ez a szél, ami most már fúj rendesen 30 cs-val, és az előjelzésben van. Az érthetetlen az, hogy semmi olyan képződmény nem volt, ami magyaráz ekkora szél kiesést. A front elment, a légnyomás nem változott, sem zivatar, sem más nem akadályozta a szelet, hogy lejöjjön. Az én tapasztalatom alapján nincs magyarázat. Lényeg az, hogy most már van ismét szél, ez most tisztán Ny-i, és haladok rendesen, kapaszkodok a routing után.

Sajnos a radarantenna teteje megint elszállt, ugyanúgy, mint korábban a TJV versenyen. Annyi szerencsém volt, hogy éppen kint voltam és mellém esett, gyorsan elkaptam, mielőtt elment volna a vízbe. Nincs illúzióm, az antennának annyi, reggelig biztosan telemegy sós fröccsel, még ha 5 méteren van is. Ennek a finom elektronikának más sem kell, még a pára is megárt neki. Azért valahogy visszaviszem és ráragasztom szalaggal az alapra, hogy a vitorlákat legalább ne bántsa a széle. A fedél hét tartó csavarjából négy kilazult, három kitört az alapból.

Küzdelmes, rémálomszerű éjszaka, főleg az első fele. A szél ugyan megjött, de nem olyan, nem onnét, képtelen vagyok, még a lebutított routingot is tartani. Sem sebességre, sem, irányra nem teljesíthető az, ami ilyen időben elvárható. 25 cs-tól az 50 cs-ig minden, az iránya egy ideig Ny-i, aztán É – Ny-i, szépen telerakva zivatarokkal, amik megőrjítenek. Elvileg 30 cs-s szelem van, azzal megy a pötty, Ny – Ény-ról. Mikor először látom, hogy 42 cs a szél, még nem csináltam semmit, gondoltam néhány perc és elmegy.

Úgy is volt, először. Másodszorra már 46 cs volt és jóval tovább kitartott, jóval túl volt a két reff, J3 limitjén, de olyan hirtelen jött, hogy nem tudtam reagálni sem. Mikor visszagyengül, akkor meg annyira, hogy még kevés is a vitorla, nem haladok. Harmadikra nem látom az elejét, végét sötétség jött be fölém, az már 50 cs-val indított 25 után közvetlenül. Nem érdekelt mennyire lobog, föltekertem a J3-at, hogy ne zavarjon, ha kitör a hajó és leüt a szél, azonnal elkezdtem levenni a harmadik reffet. Mindközül ez a legnagyobb, ha leveszem, igazán kicsi nagyvitorlám marad, de nincs választásom, sem a vitorlát, sem az árbocot nem akarom elveszíteni.

#VendeéeGlobe #SOH77 photo©NandorFa_South_Atlantic_12012017-G0010819-1

Ebben az irdatlan nyomásban nem jön le a vitorla csak úgy, tiszta erőből csörlőzöm a reffkötelet, és időről időre előre kúszok az árbochoz, hogy húzzam az első élet lefelé, de meg sem tudom mozdítani. Fölmászok és beleállok a vitorlába, így jön egy kicsit. Ezt megismétlem még vagy négyszer, mire bele tudom a lehúzó kötelet fűzni a lyukba, attól kezdve megy már csörlővel az is. Végül lent van, még begumizom, amennyire tudom, de csak az első füleket tudom összegumizni, a többi már kilóg a víz fölé, egyszerűen nem érem el a fület sehonnét. Nem kockáztatok, úgy marad. Mire mindent elrendezek eltelik egy óra, viszont a szél már a felénél visszagyengült 30 cs-ra, de nem hagytam abba, ha már belekezdtem. Jól tettem, mert újabb fél óra elteltével 45 cs fúj, aztán minden követhetetlen a szél, le sem tudom írni, mi minden jött még reggelig.

Sokkal lassabban és tompábban mentem, mint a routing, mérgemben kitöröltem az egészet. Reggelig csináltam még további 5 routingot és mind a kidobás sorsára jutott. Haladok valahogy, de tervezhetetlen, fölösleges itt tudományoskodnom, most nincs itt annak az ideje. Most délelőtt letöltöttem a legfrissebb GRIB-et, ennek alapján lefutattam egy újabb routingot, de ezt sem tudom tartani. Merő sorvezetőként megtartom, de nem küzdök a követéssel. Azért a tendenciák a szélben jól láthatók, biztosan jól fogok haladni a következő napokban. A holnap délután, éjszaka, és holnapután délelőtt még igen keménynek ígérkezik, hasonló a képlet, mint a múlt éjszaka volt.

Reggelre nagyjából beállt a szél 35 cs környékére, kibontottam, felhúztam a harmadik reffet, ettől mindjárt jobban mentünk. 10 óra körül már a J3 is kevés volt, visszahúztam a J2-t. Most, délután kibontottam és fölhúztam a reff 2-t, remélem ez nem volt túl korán. 24 cs körül fújdogált, de amióta kireffeltem, visszajött 29 cs-ra. Most ennem kellene valamit, mert a reggeli kávé már elfogyott belőlem, és sokat csörlőztem közben.
Amikor a harmadik reffet csörlőztem föl, megjelent pont előttem egy nagy csapat delfin. Most a nagy hullámokban nem foglalkoztak velem, volt jobb játékuk. Teljesen szabályosan szörföztek. Beleúsztak a hullám meredek falába lefelé, és csúsztak vele egyszerre vagy tízen. Nagyon érdekes volt, csak emberektől láttam hasonlót.

20 – 22 cs-ra gyengült a szél, de még nem reffeltem ki az elsőt, mert nagyon aktív fellegek vannak fölöttem. Várok.
Végül kireffeltem, a szél gyengült is és fordult is, ami tervben van, rövidesen hauzolok, és várom, hogy rövid időn belül a D – Ny-i erősödjön.
Poz: Febr. 04, 20:150 UTC, 42° 34,2′ N, 027° 55,7′ W, azért haladok,

Jövök, csak semmi aggódás, minden rendben van.


SOH77 Hajónapló Febr. 3.

Alkonyat után szépen beerősödött a szél, a 26 – 30 cs-ban tudok 13 – 16 cs-val haladni, jó irányba. Holdfénynél nagyon romantikus reffelni, erre most jöttem rá. Lekapcsoltam a fejlámpát és pontosan ugyanúgy tudtam dolgozni, láttam mindent, csak a csomag bekötéséhez kellett kapcsolnom fényt.

Sajnos valamit vonszolok a tőkesúlyon. Eddig is éreztem, hogy nem stimmel a sebesség, amíg lassan mentünk, de nem volt ennyire feltűnő, csak inkább éreztem, mint hallottam valami zajt lentről. Most, hogy gyorsan kellene menni, nagy a különbség és erős a rázkódás. Nem igazán tudom, hogy mit tehetek, éjszaka van és 32 – 33 cs-s szél. Ha kivilágosodik, megpróbálom letolatni, csak ahhoz fel kell majd sodorni a J2-t, és csak nagyvitorlával próbálkozni. Be kellene menni a vízbe, de ahhoz már hideg van, még neoprénben is. Valami halászháló lehet, mert érzem, ahogy lobog és veri a hajó alját.

Nem bírtam ki, beöltöztem, kimentem, fölsodortam a J2-t, és a vaksötétben kétszer egymás után megtolattam a hajót. Ez úgy történik, hogy kézbe veszem a kormányt, fölnyomom a hajót teljesen a szél felé, és ebben az irányban megtartom, megvárom, hogy teljesen megálljon és elinduljon visszafelé. Ilyenkor az, amit a menetsebesség rátapaszt akármire is, az leúszik és elsodródik valamerre. A sötétben, fejlámpával nem láthattam, hogy elúszott-e valami, ezért, biztos, ami biztos, megcsináltam másodszor is. Másodszorra, mikor megállt a hajó, kibillentettem maximumra a tőkesúlyt és megnéztem lámpával látok-e valamit. Láttam az uszonyt majdnem a hajó fenekéig, de semmi nem volt rajta. Visszaejtettem, és először csak nagyvitorlával megnéztem mi történik, nem éreztem, nem hallottam semmit. Kihúztam a J2-t, teljesen visszarendeztem mindent és újra füleltem, de sem kopogás, sem zaj, simán fut a hajó. Viszont előtte a sebességem 13 – 17 cs volt, most 15 – 21 cs, és könnyen gyorsulunk. Érzetre komoly féktől szabadultam meg, de sajnos semmit nem láttam, hogy mit ráztam le, viszont örülök, hogy megoldódott, mert mindig erősebb szelekbe megyek, és mind nagyobb gond lett volna.

Nagyon hosszúak lettek az éjszakák. A hideg nem is tűnik annyira fel, azt megszoktam. Az egyenlítői meleg volt a rövid kisiklás, és a hideg idő volt az, amiben az idő nagy részét töltöttem, hozzászoktam. Viszont az éjszakák rövidek és világosak voltak, most pedig hosszúak és sötétek.

Nem sokáig örülhettem a megkönnyebbült futásnak. Műsoron kívül érkezett néhány igen durva zivatarfelhő, esővel, és elvitték a szelet. Itt most 30 cs kellene fújjon, ehelyett 16 – 18 cs fúj és kacsázunk össze, vissza a térképen, ahogy éppen fordul a szél. Remélem ez is elvonul és ismét rendesen haladunk majd.

Néha úgy érzem magam, mint a legkisebb királyfi, aki útnak indul és átverekszi magát számtalan megpróbáltatáson, és végül elnyeri méltó jutalmát. Én most még úton vagyok és verekszem át magam a megszámlálhatatlan megpróbáltatáson. Hogy mi lesz a jutalom? Talán, hogy hazaérhetek. Elnyerem méltó királyságomat az otthonomban, és uralkodok majd a feladatok fölött.

Miközben itt a kiskirályságról elmélkedtem, rájöttem, hogy ami itt boldogít, az nem egyéb, mint elő zenekara annak a frontnak, ami 80 SM-re van tölem É-ra. Nem lehet más. Viszont kíváncsi vagyok, hogy ebből most mi jön ki, tudok menni, ahogy azt a pötty teszi rendületlenül, vagy megfog. Éppen átment rajtam egy igazi zivatar, kéthullámnyit látok a sűrű porzásban. Most alul, felül, mindenütt víz van. Valahogy el kellene jutni a frontig, aztán tovább, ahogy terjed a szél fölfelé. Még haladok, most éppen nagyon jó irányba, egészen jó sebességgel.

Ismét tartoztam egy mászással az ördögnek. Lassan több időt töltök a lézi-dzsekben, mint az ágyamban. Reffeléskor szépen összegumiztam a bugyrot, négyből az első hármat, mert a boom végéig nem mennek el a hullámok úgysem. A hullámok nem is mentek, de az esővizet, amit a nagyvitorla levezetett, azt mind összegyűjtötte. Volt benne 60 liter, többé, kevésbé édesvíz, de most nem gyűjtöm be, kilapátolom, aztán végül összegumizom ott is. Most rendben van ismét.

A Les Sables d’Olonne óvárosának nagytemplomát úgy hívják, hogy Notre Dame Bonne Port, vagyis a Mi Asszonyunk Jó Kikötő. Hajók lógnak a levegőben, töméntelen gyertya ég állandóan, és mindig vannak, akik csöndben imádkoznak, többségükben olyanok lehetnek, akiknek elvett valakijét az Óceán. Idős hölgyek, férfiak betérnek ide kapcsolatot teremteni az Úrral. Az első olyan templom, ahol, ha bemegyek, megszáll valami jó érzés, úgy érzem, hogy ez az a hely, ahol igazi kapcsolatom van a Teremtővel. Meggyújtok egy gyertyát magam is, elmondom az imámat, és formális kötelezettség nélkül körbesétálok, beszippantom a hely hangulatát. Irén fedezte fel, hívott engem is, azóta mindkettőnk kedves temploma. Érkezés után, amikor már lesz egy kis nyugalmam, szeretnék ellátogatni ide, meggyújtani egy gyertyát, letérdelni, és elmondani egy hálaimát.

Ahogy elmentek a zivatarok, mögöttük első lökésből 40 cs jött le, azonnal rohanni kezdtünk. Mindent előkészítettem a második reffhez, illetve a J2, J3 cseréhez, de vártam kicsit, hogy az első lökés után mi marad. 20 percnyi robogás után lassan gyengült 35-re, majd 30 cs-ra, most ez van, ez visz, hol erősebb, hol gyengébb.

Helyi délben (14:00 UTC) 1480 SM-re vagyok a céltól.

Szélváltás van, de nem úgy történik, ahogy az előjelzés elképzelte. Egyszer csak egy nagy zivatarral elment az addig fújó Ny – DNy-i és jött helyette É-ról egy gyengébb, teljesen más szél. Várom, hogy visszajöjjön az eredeti Ny-i, és a horizonton látom is a változást, de még órák, amíg ideér.

A routing javasolta, hogy hauzoljak ki és tartsak időhasznosításként K-nek. A pötty azt csinálta. Én nem akartam 40 cs-s szélben hauzolni, ezért lemondtam róla, vártam, hogy mi alakul ki. Majdnem egy időben a routinggal úgy fordultam K-nek, hogy a szél vitt ugyanazon a csapáson, nem nyúltam semmihez. Mostanra nagyon legyengült ez az É-i, de még nem változik. Gondolom, ez teljesen elhal, és a Ny-i bejön majd egy csíkban. Meglátom hamarosan.

Poz: Febr. 03, 20:30 UTC, 39° 59,5′ N, 033° 33,6′ W, bonyolult menet, 1430 SM van hátra,



VG Hírek – magyar változat:

Fa Nándor tökéletes ütemben robog Les Sables d’Olonne irányába egy gyorsan mozgó alacsony nyomású szélrendszerben. Szombat reggel 1300 tengeri mérföld van hátra a célig. Nándor kiegyensúyozott 15 csomós sebességgel vitorlázik 25-30 csomós szélben, várhatóan kedd délutánra tehető a magyar skipper második Vendée Globe befutása!

Fa Nándor az első nem-francia skipper, aki teljesítette a Vendée Globe-ot. 1992-ben az ötödik helyen futott be, Alain Gautier, Jean Luc Van Den Heede, Philippe Poupon és Yves Parlier után, 128 nap és 16 órás földkerülő idővel. Most több mint egy hónappal gyorsabb időt megy, 93 napra várható a befutása.

http://www.vendeeglobe.org/en/news/18605/fast-fa-on-les-sables-layline


SOH77 Hajónapló az Atlanti óceánról:

Febr. 02.-án reggel, Végre kicsit jobban haladok, mindjárt jobban is érzem magam.

Szenzációs, grammra, milliméterre az történt, amit a széltérkép mutatott. Nem láttam pontosan a felhők mozgását, változását, mert közben besötétedett, de a szél, ami megmaradt mögötte, az precízen vitt a meghatározott irányba. Most reggel van, már csak 30 SM választ el az igazi széltől, és még, ha lassan is, de haladok felé. Az éjszaka is meglehetősen lassú volt, de még így is gyorsabb, mint a routing pöttye. Legyengült a szél 12 cs-ra, és visszapörgött mögém, így csak 7 cs körül ballagok. Az ilyen küzdelmek a semmi ellen mindig megviselik az embert, de a vége a legnehezebb. Az utolsó egy, két óra a szélig, amit egyre türelmetlenebbül élek meg.

Hihetetlen, hogy a nagyon komplikált helyzetben a széltérkép tű pontos, most, amikor elvileg kifújt szélnek kell lennie, semmi zavaró nincs a környéken sem, akkor 30°-al délebbről fúj, és nem tudom tartani az egyébként is kompromisszumos irányt. Egyre nehezebben élem meg, pedig igazán igyekszem magamra kényszeríteni a nyugalmat. Próbálom magam meggyőzni, hogy már csak pár óra és rendben lesz, de ez soha nem ér véget. Már három napja kínlódok itt minden aprócska mérföldért.

Ülök a konyha előtt, várom, hogy elkészüljön az étel, vagyis kellően fölázzon a forró vízben. Egyáltalán nem vagyok éhes, de valamivel le kell kötni magam, a gondolataimat, az érzéseimet, az idegrendszeremet, mert most nagy szükségem van rá. Azon gondolkozom, hogy amikor nekiindultam ennek az útnak, akartam-e ezt is újra megélni, ezt a kínzó, önkínzó, illúzió és személyiség romboló állapotot. Akárhogy gondolkodom, mindig oda lyukadok ki, hogy bizony, amikor elragadja az embert a hév, hogy itt akar lenni, csinálni és megélni a teljesítmény örömét, akkor valahogy nem jut eszébe a sötét oldal. Azzal hessegeti el magától a negatív gondolatokat, hogy talán most nem lesz olyan, nem annyi, nem akkor, és nem úgy. Valahogy azon átjutunk és minden szép lesz. Csakhogy a sötét oldal az itt van és arányaiban nem kevesebb soha, pontosan olyan, mint a korábbi útjaimon. Lelkünk és emlékezetünk nagyon kíméletes velünk, a rossz valahogy kitörlődik, arra nem emlékszünk a helyének megfelelő módon. Mikor új hajóról ábrándozok, akkor sohasem jelenik meg gondolataimban az árnyoldal, csak a nagy rohanások, a kemény, küzdelmes, de mégis élvezetes vitorlázás. A valóság most ismét fölébresztett, ez is benne van, ezt is hozzá kell kalkulálnom a teljes képhez.

Amúgy szép, napos idő lett, még élvezném is, ha jó felé haladnék. Most, déltájban, 22°C van, de éjszaka, már kifejezetten csípős volt a hőmérséklet. Kint lecsapódott a pára a fedélzetre, mindenre, és a tiszta idő ellenére valami ködféle szitált, elálltam a két réteget.

Sikerült egy Német gyártmányú liofilizált ételt választanom, csak úgy vaktában, ami a régi időket idézi nekem. Akkor ettünk ilyen krumplipürés, mindent bele ételeket utoljára, amikor anno kijártunk versenyezni a DDR-be. Sokkal inkább egy serpenyő malter jut eszembe róla, mint a gasztronómia. Megeszem, mert ételt elvből nem dobok ki, de ezt a típust mostantól mellőzöm, jellegtelen valami, és rossz emlékeket idéz.

Homérosz Iliászát olvasom, és nagyon élvezem a történeten túl, azt az antik verselési stílust, amiben íródott. Nem könnyű, sem a szöveg, sem a nyelvezet, de ha az ember kellő figyelemmel olvassa, sok érdekességet, élményt ad. A gimnáziumi idők jutnak eszembe, amikor nagyon kedves Magyar tanárunk felolvasásokat tartott belőle. Felült az első padra, az én padomra, közölte velünk, hogy most felolvasást tart, mert különben úgysem olvassa el senki. Tátott szájjal, pisszenés nélkül hallgatta az osztály a művészi szintű előadást, amit ő nem annak szánt, csak egyszerűen olyan volt. Idős, igazi úriember volt Dr. Mohácsi Károly, tőle és miatta szerettem meg a Magyart.

Valami történik. Erősödött a szél, bár még mindig Ny – DNy-ról fúj, de legalább 20 cs már, és kicsit gyorsabban haladok fölfelé. Nagyon kellene az A7-es, de nincs. Rövidesen le kell vegyem a C1-et, mert az már nem jó ennél a mély menetnél. Sajnos itt lesz egy lyuk 25 cs-ig, amitől a J2 már húz. Előttem nagy gomoly felhőzet magasodik É-Ny-ra, ami talán nyugatiasabb szeleket jelent. Jó lenne.

Beöltözöm, mert, ha munka lesz, az már vizes lesz.A fellegek meghozták nekem a Ny-i szelet, amiben végre jó irányba megyek. Ők maguk, pillanatok alatt elsodródtak K felé, teljesen tiszta eget hagyva maguk mögött. Hat méter körüli, közel 100 m hosszú swellek futnak Ny – Ény felől, bizonyára annak a 70 cs körüli ciklonszélnek a gyermekei, ami egy napja söpört el fölöttünk párszáz mérfölddel. Végre jól haladok, jól érzem magam.

Alkonyat. Elment előttem egy érdekes, nagyon kivilágított hajó, óriási toronnyal. Megszólítottam, azonnal válaszoltak. Semmi érdekeset nem mondtak magukról, egy munkahajó, úton Gibraltár felé. Mindent jól láttam, levideóztam, mert egy mérföldre ment el előttem, szél alatt még közelebb is volt.

Kint szép tiszta idő, növekedő holddal. Szél Ny – DNy, 22 – 26 cs, sebsség 11 – 14 cs.

Poz: Febr. 02, 21:10 UTC, 36° 14,9′ N, 037° 09,4′ W, végre haladtunk,

Február 2.

Vendée Globe rádiófelvétel Fa Nándorral itt meghallgatható angol nyelven:

Ma reggel befutott a VG 7. helyezett Louis BURTON – Bureau Vallé 87 nap 21 óra 45 perc 49 mp – HATALMAS GRATULÁCIÓ, LOUIS!

 


Január 30 – Február 1. Napló:

Jan. 30-án éjszaka

Élénken emlékszem, hogy 1993-ban az akkori VG-n, 24 éve, szinte ugyanitt, már ugyanígy hazafelé rogyasztott meg lelkileg, fizikailag az út. Az Istenért sem fordult a szél, már régen a cél felé kellett volna tartanom és én Amerikába vitorláztam. Igaz, akkor kemény aknamezőn mentem, végig éles menet, meredek hullámok, és minden hullámban azt hittem, hogy ledől az árbocom. Olyan zökkenések, döngések, rázkódások, hogy a lelkem szakadt ki és fáradt volt akkor már minden, én is.

Most nem ennyire barátságtalan a helyzet, de idegileg most is nehezen élem meg, hogy az egyébként precíz előrejelzés valamit mutat, és nagyon más a valóság. Most is Amerikába vitorlázok a haza irány helyett, és tehetetlen vagyok, nincs semmi alternatívám. Ha áthauzolok, az pozitív, jó irányba visz, csak kivitorlázok a szélből, pont bele a magasnyomásba. Ezen a csapáson tökéletesen ellenkező irányba megyek, mint kellene. Az észak jó irány, belevisz a szélbe, de pont arra nem tudok menni. Örjítő.

Éjszaka van. Mögöttem felhős, előttem tiszta az ég, de fogalmam sincs már, hogy mit gondoljak róla. Melyik miért van, és mi lesz belőle. Végül kitisztult mindenütt.

Reggel. Éjszaka egy ideig stresszeltem, aztán ideültem a komputer elé és a széltérképet átértelmeztem fejben, a szerint a szél szerint, ami fúj. Csináltam egy elvi routingot fejben, végigléptettem a térképen és meggyőződtem, hogy mégiscsak ki kell hauzolnom és menni K-nek legalább 80 SM-et. Nem törtem tovább a fejem, kimentem és meghauzoltam. Az éjszaka második felében végig ezen a csapáson jöttem, és még a szél is élénkült kicsit. Most szépen az történik, amit elképzeltem, egy lágy íven jövök és esik a szél iránya, vele a miénk is. Még 20 SM-et kell ezen a csapáson haladni, és akkor nyugodtan áthauzolhatok az É-i irányra.

Egy másik pozitív élmény is ért, amire nagyon szükségem volt. Az Adrena napjában legalább kétszer elveszíti a kapcsolatot az AIS jellel, amit most GPS-nek használok. Ilyenkor lefuttatok egy illesztő programot, ami összerakja az elszakadt szálakat. Éjszaka ugyancsak lefutattam ezt a programot és végeredményként a GPS kapcsolatot nem ugyanoda tette, mint a korábbi alkalmakkor, hanem egy opcióval odébb, és csodák csodájára megjelent az AIS az Adrenán. Azóta látom a hajókat magam körül. Ez nem várt nagyszerű változás, sokkal biztonságosabban közelítem a nagyon forgalmas parti környezetet, a Biscaja-öblöt. Gyorsan fölírtam a kapcsolati összefüggéseket, hogy a legközelebbi alkalommal már tudjam mit hova tegyek, ha eltéved.

Reggelizek egy jó kávét és mellé valamit. Van talán még két zacskó müzlim, az egyiket most elfogyasztom.

Csak úgy rutinból megnéztem a térképen, és belülre kerültem a 2000 SM-e bűvös határon.

Kedves Lajos Barátom! Nektek, akik beszereztétek nekem a rajt előtt a 4 palack Colát a teljes útra, üzenem, hogy jól beosztottam. Egy palack még megvan és arra az alkalomra tartogattam, hogy amikor átlépem a 2000 SM-es határt, akkor megbontom. Most eljött az ideje, és iszom belőle a Ti egészségetekre is.

Visszahauzoltam É-ra. Az általam elképzelt út szerint most arra kell mennem elég sokat, és valahogy elérnem a Ny-i szeleket. A széltérképek szerint van előttem legalább két frontvonal, amin át kell valahogy jutni. Nem tűnik egyszerű menetnek, de nincs más választás. Az éjszaka eljöttem annyira K-re, amennyire csak nagy kockázat nélkül tudtam, de nem szeretnék beleszaladni az előttem, alattam lévő magasnyomásba. Most délben letöltöm a legfrissebb széltérképet, és meglátjuk majd merre tovább, mi vár rám a következő 48 órában.

Tegnap nyugodt körülmények között leellenőriztem a kormányok összes csavarjait. A bal kormány alsó tartócsavarjai közül az egyik olyan laza volt, hogy épp ki nem esett. Kézzel húztam meg először, csak azután kulccsal. Ez a két csavar volt az, amikhez nem fértem hozzá a legutóbbi ellenőrzéskor, mert akkor folyamatosan fröccsben, víz alatt voltak. Most nyugodt vagyok, az összes csavar rendben, és remélem már a célig nem okoznak semmi meglepetést.

Örülök, mert az új, mai GRIB nem mutat semmi rosszabbat az előzőeknél, sőt, talán kevesebb komplikáció vár ránk, főleg itt, most, előttem. Csináltam azonnal egy friss routingot, amitől azt remélem, hogy tartható lesz, olyan szelekkel kalkulál, amik vannak is. Első látásra rokonszenves, reális utat mutat, érthetőek a manőverei. Mindjárt, itt az elején kér egy 25 SM-es igazítást K-re, amit azonnal meg is csináltam, értve az okát. Hasznosan akar időt húzni, hogy fölteljen széllel a fölöttünk 60 SM-el lévő magasnyomású buborék. Megtettem, már túl vagyok mindkét hauzoláson, ismét É-nak haladunk, és igen remélem, hogy ott már tényleg szelet találunk a semmi helyett. Van még előttünk néhány hasonló váltás, de azok inkább szélváltásból adódó frontok, és nem buborékok.

Érdekes jelenség kint. Miközben Ny – DNy-i szél fúj, ez visz és ez is az előjelzés, addig egy nagyon alacsony, meglehetősen sötét, középméretű felhő együttes pedig Ny – Ény-ról rohan K – DK-felé nagy sebességgel. Kíváncsi vagyok, hogy lejön-e belőle valami. Fölöttem, mögöttem van, remélhetőleg nem bántja a szelemet nagyon.

Az előbbi felhő csomag, ahogy jött, úgy távozott, és fölszívódott. Szó szerint, mert nem elment, hanem eltűnt. Rohant még kis ideig, aztán egyre kevésbé látszott. Nem jött le belőle semmi. Viszont jött egy csapat common delfin és itt úsznak mellettünk már egy órája. Tetszik nekik SOH kisasszony.

Ez most izgalmas lesz. Itt van 20 SM-re előttem az a magasnyomású front, ami miatt kellett egyet igazítanom délelőtt, hogy ne érjünk ide idő előtt. Igazi sötétszürke fellegek tornyosulnak előttem horizonttól, horizontig, és látványra nem tűnik 20 mérföldnek sem. A széltérkép szerint a szél sebességével távolodik tőlem, nyomja, viszi az a szél, ami engem is hoz. Marad a helyén egy kicsit legyengült, de Ny-i szél, ami visz tovább. Na, erre vagyok kíváncsi, hogy a modell tud-e ennyire pontos lenni, ekkora kiterjedés mellett.

Poz: febr. 01, 20:40 UTC, 32° 27′ N, 038° 53,3′ W, lassan, keservesen haladtunk

 

FEBRUÁR 1. SOH77 EGYRE KÖZELEBB, DE AZ ÓCEÁN A HAZAFELÉT SEM ADJA KÖNNYEN! JÖN, JÖN, AZ IDŐJÁRÁS MÉG TÉPÁZZA AZ IDEGEKET, DE JÖN FA NÀNDOR ÉS A SPIRIT OF HUNGARY, ÉS MINDEN NAPPAL EGYRE KÖZELEBB.

NEM A 90 nap és nem az elvárások, HANEM az ÉRKEZÉS, UGYE? HAJRÁ SOH BIZTONSÁGBAN!

Luis is jön, neki hazai szelek fújnak már, neki is örülünk, ma este vagy holnap érkezik és minden VG skipper felfelé kapszkodik az Atlantin!

SZERENCSÉS UTAT MINDANNYIUKNAK!

Fa Nándor hajónaplója itt olvasható a pozíció térkép alatt.


Jan. 30.-án éjszaka, Az éjszaka beöltözve kint kellett lennem, csörlő és kormány mellett. Folyamatosan változik ez a kevés, ami fúj, 4 – 16 cs között 20 – 140 TWA-ról. Lehet haladni, mint, ahogy gyorsabbak vagyunk a pöttynél, de folyamatos állítást és kormányzást igényel. Tőkesúly a + 20°-tól a -20°-ig folyamatosan vándorol. Most éppen 9 cs fúj 150°-ról, persze, hogy megállunk benne. Az Adrena szerint 20 másodpercenként kellene vitorlát cserélnem. J2, C1, A3, A2, ezek vannak műsoron. Egyedül a C1-et tartom fent, ezzel, némi kompromisszummal megoldom a menetet.

Még másfél nap ilyen örömteli vitorlázás vár rám, mielőtt elérem a Ny-i szeleket. Nincs más választásom, teszem.

12:10 UTC,  A ma déli új GRIB, és az abból készített roting előnyösebb az előzőnél, több szelet mutat közvetlen előttem, és talán el is tudom kapni a szélét. 28 SM, kb 4 óra múlva meg kell hauzolnom, és attól kezdve a szelesebb É-i irányba megyek, már DNy-i széllel. Holnapra jut még egy pár óra gyengülés, mikor is átvonul előttem K-nek egy kis kiterjedésű magasnyomású buborék, de utána már egyre jobban megyünk bele a szélbe.

Két órával később már frissült a szél, nem csak foltokban jön, hanem lefújt rendesen, de még D – DNy-ról, amiben még nem válthatok csapást, kell még legalább 20 °-ot fordulnia tovább Ny felé.

Hauzoltam, kis negatívval É-nak tartok, de forog tovább a szél és rövidesen barátságosabb lesz ez a csapás. Pár órája csak, mikor még 100 fokokat lengett a szél, azon meditáltam, hogy ember legyen a talpán, aki itt eldönti, mikor hauzoljak. Hiába mutatja a routing, a valóságnak köze sincs hozzá. Szerencsére megjött ez a relatív stabil szél és egyértelművé váltak a dolgok. Még mindig leng valamennyit, de ez belefér. Amennyi elmegy az egyik végleten, az megjön a másikon. Az átlag jó.

Különleges érzés és izgalom, hogy tudom, a családom úton van LSdO felé, rövidesen már ott leszek velük kapcsolatban, és onnét folytatják a megkezdett munkát. Elképesztő mennyiségű feladatot láttak el hárman, más csapatoknál külön, erre szakosodott cégek, erre elkülönített költségvetésből csinálnak ennél szerényebb munkát. Ennek az érdeklődők látják hasznát, mert én hiába írom meg a naplóimat, a nem jut el senkihez, és nem csak ennyiről van szó.

A szél persze nem úgy fúj, ahogy előjelezték és én sem úgy haladok, ahogy kellene, és szeretnék. Egy ideig rendben volt, jó irányba fordult, csak maradt gyenge. Mikor kihauzoltam, megindultam É-nak, csak jóval lassabban, mint kellene. Most, már beesteledett, sajnos visszafordult déliesre, én meg Amerika irányába megyek megint, arra is lassan. Idegőrlő, de nem tehetek semmit, húzom fölfelé bármi áron.

Poz: Jan. 31, 21:40 UTC, 30° 24,6′ N, 041° 12,4′ W, gyengén haladtunk. Előbb, utóbb majd összejön és megindulok, csak nagyon keserves ilyenkor már. Nagyon mennék!


2017 Jan 31.  SOH77 tartósan a 8. helyen vitorlázik, 85 nap szóló-nonstop versenyben a Föld körül.



Jan.30. reggel – a Spirit of Hungary áthajózott a Ráktérítőn

Napló: Jan. 29-én éjszaka, Azon meditálok, hogy már több mint két hete ezen a csapáson, a jobb csapáson vitorlázok, és ez idő alatt jöttem 3800 mérföldet, ami több mint 7000 km. Még Argentína magasságában, amikor kiszabadultam a viharos küzdésből, akkor fordultam erre a csapásra. Már akkor tudtam a routingból és az előttem lévő passzátokból, hogy ez egy hosszú menetelés lesz, de így belegondolni azért mégis hátborzongató. 15 napja egy erősen balra dőlő, bukdácsoló, nagyokat zökkenő, billegő mikrovilágban élek, amit sohasem szokik meg az ember.

Aránylag békés menetben vagyok, de a szél forgolódik, néha ráhúzok, néha ráeresztek a nagyvitorlára. Éjszaka már elállom a ruhát, fölvettem a kimosott, sótlanított, vékony polár, alsó réteget, és kifejezetten jólesett száraz tiszta gúnyában lenni. Egy teljes óráig. Tíz másodpercre kiléptem ráengedni a nagyvitorla kocsijára, és ez elegendő volt egy hullámnak, hogy egy vödörnyi vízzel pont hátba találjon. A naplóra csak az tartozik, hogy nagyon ordítottam, az már nem, hogy mit és kinek. Berekedtem tőle. Most már se nem száraz, se nem sótlan a ruha, de marad rajtam. Egy törülközővel leitattam a nagyja vizet, a többi majd rám szárad, ahogy szokott.

Mikor kireffeltem tartósan 16 cs körül fújt. Azóta 18 – 20 cs, de nem reffelek vissza, pedig a sok határán van, még várok. Inkább azért sok, mert élesedett is hozzá 10°-ot. A prognózis szerint tompábbnak is és gyengébbnek is kellene lennie, amiből, ha az egyik teljesülne, már jók vagyunk.

Az este kicsapódott, olyan szigorúnak látszó felhőzet teljesen fölszívódott a tovább hűlő levegőben. Kristály tiszta kint az ég, virítanak a csillagok.

Pirkadatra viszont teljesen befelhősödött. E nem az a szigorú, szeleket nagyon befolyásoló fajta, ez inkább egy zsabós vékony terítő fölöttem, amin átszűrődik helyenként a napfény. A szél változatlanul fúj, de sem irányra, sem erőre nem stabil. Ereje 15 – 22 cs, iránya 41 – 75° AWA. Ezt nyilván nem tudom lekövetni, megyünk egy átlagon, de így sem rosszul. A teljes nagyvitorla még mindig néha sok, de többnyire jó, maradt fönt.

Éjszakára be kellett öltöznöm, egyrészt a fröccsök miatt, másrészt hideg lett. Reggel, ahogy feljött a nap, egyből enyhült, de addig elálltam a két réteg, plusz vízhatlant.

Jó érzés, hogy már É-nak tartok, legalább nem távolodok a céltól. Holnap ilyenkor, a nap folyamán valahogy át kell szlalomoznom két magasnyomású zóna között egy elnyújtott Z vonalon, de ez még változhat a mai előjelzés tükrében. Délben letöltöm a friss GRIB-et, és kiderül az igazság.

Itt az új routing, és ez nagy örömömre elvisz már LSdO-ig. A következő két napon van ugyan változás, de nem érdemi, haladunk majd, ha kicsit lassabban is egy ideig. A mostani ETA február 8.-a, valamikor napközben. (ETA: feltételezett érkezési idő)

Akarva, nem akarva, sokat és nagyon vizuálisan gondolkodom egy hajóról, ami versenyképes tudna lenni ezzel a mostani szárnyas generációval. Az outriggeres wing, és az uszony kiindulási alap a gondolkodásban, itt inkább a hajó formája, belső szerkezete, és a munkatere a fő kérdés. A hajó napokat, heteket rohan 20 cs feletti átlagsebességgel, és ennek megfelelően kell a munka, és az életteret kialakítani. Nagy kedvem lenne magvalósítani, de már nem magamnak. Az önbizalom és a vállalkozó kedv nem elég, kell a tapasztalat ezekhez a hajókhoz, meg kell tanulni és szokni a nagy sebességet, ami folyamatosan stresszes és időnként igen félelmetes és akkor a navigációs és meteotaktikai gyakorlatról még nem esett szó. A most legjobbaknak is második, harmadik köre, mire összeáll a teljesítmény eredménnyé, pedig ebben nőnek fel, van kiktől tanulniuk és végigjárják az ábc-t.

Foltossá ritkultak a felhők, és teljesen ártalmatlanoknak látszanak. A szél még tartja a 15 – 18 cs-t, de az iránya változott, fordult mögém valamennyit. Nehéz mértéket megállapítani, mert folyamatosan változik, de az átlag már kicsit K alól fúj. 100 – 120°-os TWA.

Most jön a neheze, 100 SM-re vagyok a szélcsendtől. Ha stimmel az előjelzés, akkor elcsobogok mellette, ha nem, akkor bármi lehet, de stimmeljen. Előszedtem, fölhúztam a C1-et, már eljött az ideje, 8 – 11 cs a szél, változó irányból, csóvál 20 – 30°-ot, és gyengülő a tendencia. Ennél jó lenne, ha nem csökkenne tovább, mert akkor nagyon lelassulok. Valahogy 150 SM-et kell megnyernem fölfelé, és akkor már csak egy csapda marad.

Poz: Jan. 30, 21:20 UTC, 27° 14,4′ N, 042° 35,4′ W, haladtunk, minden OK.



Jan. 29. VENDÉE GLOBE LIVE közvetítés: Vízről a Spirit of Hungary, a partról a SOH kommunikációs csapat jelenkezett! Itt visszanézhető:





Audió felvétel Fa Nándorral január 29-én este: Az aktuális viszonyokról és az útvonalról.

Hajónapló:

“Jan. 28.-án éjszaka,

Valóban beerősödött a szél, de egyúttal le is pörgött, így egyelőre nem kell reffelni.
Olyan, mintha egyfolytában lőnének ránk. Óriási koppanás, aztán vagy van vergődés, vagy nincs. Az utóbbi találatoknál semmi, szó szerint síri csönd. A mostani repülőhalak nagyok és nem is veszélytelenek. Ha szerencsétlenül találják el az embert, komoly balesetet tudnak okozni. Maguknak is, mert ezzel a tömeggel, sebességgel becsapódni fejjel előre, az maga az öngyilkosság. Azok vergődnek, és talán maradnak életben, amelyikek nem frontálisan érkeznek. Tízből, ha egy megússza, a többi itt végzi, vagy azonnal, vagy rövid vergődés után. Majd reggel visszaszórom őket a vízbe, már amelyik addig itt ragad, és nem mossa le a víz.

Egész éjszaka jó sebességgel robogtunk a csillagos ég alatt, hold még sehol. Lehet, hogy hajnalban már ébredezik, de akkor én most az álmok vizein jártam a bzs kényelmes öblében.

Kíváncsian figyelem, hogy mögöttem Éric és Conrad milyen viszonyokat találnak az Egyenlítőnél. Főleg a Conradnak szurkolok hogy mielőbb kiszabaduljon, annak ellenére, hogy az utolsó levelében azt írta, már van bizalma a maradék távra, úgy számolja lesz elég élelme hazáig. Jó hír, mert ez a jóember még a halat sem eszi meg, ha elfogynak a szuper vega ételei akkor éhen marad. Bíztattam hogy ne aggódjon, erre van hínár elég, abban nincs hús.

Gyengült a szél, időszerűnek látszott a kireffelés. Ilyenkor először áttanulmányozom az előjelzést itt és előttem, most és pár óra múlva, aztán kimegyek és alaposan körülnézek, mit mutat az ég és a horizont. Most is ez történt. A komputer rendben valónak mutatta elképzelésemet, de kint a kép már megfontolásra késztetett. Előttem nem sokkal, ahol fél órája még kék ég volt kis bárányfelhőkkel, ott most egy sötétszürke gerenda keresztben, helyenként a vízig érő esőcsíkokkal. Nyilván a kivárás mellett döntöttem, ezen a sávon át kell menni és meglátjuk, mi van mögötte. Súrlófénnyel süt a nap a nagyvitorlára, jól látszik rajta minden. Mintegy 6 méter magasban jól rekonstruálhatóak egy repülőhal elhibázott érkezésének nyomai. Csík hátrafelé, körülötte pikkelyek rászáradva a vitorlára. Nagy teljesítmény ez, ők közvetlenül a vízfelszín fölött repülésre vannak programozva. Őkelme nem maradt a fedélzeten, és még csak frontálisan sem ütközött, mégsem vagyok biztos benne, hogy túlélte.

Kireffeltem végül. Ugyan vannak még a szokásostól eltérő fellegek a horizonton, de az előző sem hozott olyan szelet, amit egy kis ejtéssel, fetrengéssel ne lehetett volna megúszni. 16 – 17 cs fúj 85 – 90°-os TWA-ról, ez 43 – 45°-os AWA, 14 – 15 cs-val megyek.
Így a part felé közelítve néha eljátszom a gondolattal, hogy rövidesen visszacsöppenek a normális életembe és adódik a kérdés, hogy mi is hiányzik a legjobban. Egy ideje visszatérően kérdezik is tőlem, és most nagyon határozottan megjelent egy sorrend az agyamban, amiből csak az első kettő érdekes számomra. A családom evidens, barátaim, ismerőseim, egyáltalán emberek, ez mind az első hely, és a második helyen most arra vágyom, hogy kocogjak egyet a plázson. Ez jobban hiányzik, mint bármely gasztronómiai lehetőség. Ettem én itt a hajón eleget, és nem is rosszakat, de a lábbal történő helyváltoztatás, ami egész életemben fontos szerepet játszott, nagyon hiányzik. Harmadik hónapja pár négyzetméteren élek, mint egy űrhajós, és ez nekem nagyon kicsi élettér. Vállaltam a teljesítmény miatt, de ezt a részét nem szeretem.

Niccoló Machiavelli, “A fejedelem” c. könyvét olvasom, és lassan pontosan tudom, hogyan kell uralkodóvá válni, leigázni másokat, elveszíteni, vagy megtartani birodalmakat. Ez a mi mai világunkban hasznos tudás. Ha véletlenül úgy alakulna a maradék életemben, hogy kicsit uralkodnom kell, hát sok mindent megtudtam most hozzá. Túl a poénon, imádom a történelmet és nagyon izgalmas adalékok bukkannak elő az emberi társadalomról egy ilyen munkából.

Ami az előbb csak távoli felhő volt, az most megtolt 22 cs-val, rá kellett engednem a vitorlákra, és így is megfeküdtünk kicsit. Attól tartok, hogy az előttem lévő napok szelei messze nem lesznek olyan egyenletesek, mint amit a vektorok mutatnak. Így, az alkonyathoz közeledve nincs olyan gondom, hogy mi legyen egy-egy felhővel, mert kezd egyre sűrűbben befelhősödni. Nem szürkül, hanem mind több felhőcske keletkezik. Előbb-utóbb valamennyi majd összeáll és tömbösödik, kicsapódik. Lesz ezekkel még dolgom, valami azt súgja.

Poz: Jan. 29, 20:40 UTC, 21° 55,7′ N, 041° 40′ W, haladtunk, minden OK.”


Vendée Globe LIVE web TV show Jan. 20-i adás  – Fa Nándorral – a linkre kattintva visszanézhetö.

http://dai.ly/x59zduew

Minden VG live web tv adás visszanézhető itt: http://www.vendeeglobe.org/en/web-tv