SOH77 Fa Nándor a 12. helyen vitorlázik Hajónapló:  Dec. 4-6 Dél-Indiai óceán – a verseny második felvonása

SOH FA NANDOR VG_official©img_8997.jpg

2016.Dec.6. A SpiritofHungary a 12. helyért szoros csatát vív a középmezőnyben, pár mérföldre nyomában vitorlázó hajókkal, a legjobb szélszögért. A 4 méteres hullámzásban, 18-19 csomós bőszélben, most nagyon hiányzik a hétvégén szétszakadt, elvesztett 300 m2-es A7-es vitorla, d e a biztonságos hajózás most még fontosabb, itt az indiai ócean írja a törvényt. A november 6-án rajtolt 29 szólóvitorlázó közül hivatalosan 24-en vannak vetsenyben, számos hajó serülés miatt nyerőesélyes versenyzők is feladásra kényszeültek. A versenyt Armel Le Cleach és Alex Thomson párharca dominálja, akik minden kockázatot vállalva, kizárólag a győzelemre szerződtek.

SOH77’blog Nándor legutóbb, a Dél-Indiai óceánról küldött naplója itt a képek olvasható: 

“Ez most egy lassúbb, de nem békésebb nap volt eddig. Két órán belül hauzolok, mert elértem a kerítést.”

FA NANDOR VG OFFICIAL WEBSIT

A Vendée Globe hivatalos versenyoldalon meghallgathatók a skipperekkel készült satellite-telefon interjúk, köztük a Fa Nándorral  készültek: vendeeglobe.org/en/audios hangfelvételek

SOH77 Napló: Dec. 05. 04:20

Elaludtam a babzsákon, és arra riadtam, hogy csöndes a menet, nem zuhognak a felcsapó hullámok a fedélzetre. Ugrottam megnézni, hogy mi a szél és hányadán állunk odakint. 20 cs-s szél maradt, és felhőfoltos stabilnak látszóak a viszonyok. Reggeli derengés. Vitorlák majdnem ugyanabban a sorrendben vissza, mint ahogy este leszedtem őket. Most először a reacher jött ki, aztán a két reff a nagyvitorlán föl. Egyelőre 19 – 23 cs között stabilizálódott a szél, de ez bármikor egy pillanat alatt meg tud változni. Csinálok egy kávét és egy adag gyümölcsös müzlit.

Lecseréltem a reachert az A3-ra. Egy kemény órámba került ezen a táncoló fedélzeten, de akármennyire is igyekeztem, ez most, ilyen körülmények között ennyi. A szél tovább gyengült 16 cs környékére, de a hullámzás nem, a hajó minden irányba ugrásszerűen mozdul métereket, csak négykézláb lehet közlekedni az orrfedélzeten és rendkívül fárasztó még úgy is. Lefelé kell kapaszkodni, hogy ne szakadjon el az ember, mert még kiugrik alóla a hajó. Az embernek normálisan eszében sincs, hogy micsoda élmény szilárd talajon járni, száraznak lenni. Itt sokat gondolok rá.

Valamiért sokat van eszemben a Philippe Jeantot. Ő volt a Vendée Globe megálmodója, szülőatyja, megalapítója. Neki köszönhet a világ egy rendkívüli, emberi teljesítményen alapuló, milliókat megmozdító eseményt, és mi neki köszönhetjük, hogy életfilozófiát, célt és valami nagyon mélyen értékeset adott, amiért érdemes éveket, évtizedeket dolgozni. Neki is ez volt az élete, amíg egy drámai törés el nem szakította a saját világától. Ma a glóbusz túlsó felén egyedül, mindettől, amit alkotott, távol él és öregszik meg. Philippe, tudod, hogy a barátom vagy és az is maradsz, bármi történjék is!

Sajnos az előjelzést megelőzve leállt a szél. Maradt ebben a táncban 10 cs, ami nem elég, hogy megtartsa a vitorlákat, és főleg nem, hogy haladjunk is. Ahogy elnézem a következő napokat, most visszaadom a jól felépített előnyömet a srácoknak. Nekik mögöttem még van szelük, jönnek, én már állok. Itt most az első be, az első ki is nem érvényesül, nem az néz ki. Irigykedve nézem, ahogyan az előző ciklon utolsó szélcsíkjával elment a Bureau Valée. Volt közöttünk 70 SM, most meg van 300 és nővekszik. Teszem legjobb tudásom szerint, aztán jutok, ahova jutok.

Olyan rendet tettem az orrban, amilyen a rajt óta nem volt. Igaz táncol bent is, de ott térdelve, ülve lehet dolgozni. Most nincs a járófelületen vitorla, könnyebb mozogni.

Az elmúlt napok fáradtságai, a mai nap frusztráló széltelensége, tetejébe utolért a Stéphane, gondoltam megajándékozom magam némi édességgel. A készletemben nagy és igazán bőséges mennyiségű Gelencsér féle finomság van (egyebek között), belekotortam és egyszerre három dolog is a kezemben ragadt. Mindegyikbe beleettem, csináltam egy tejes kakaót, szóval hízelegtem kicsit a boldogság hormonjaimnak. Igazán köszönöm Patrick és Valérie Gelencsérnek, nem csak a barátságukat, hanem a finomságaikat is.

Stéphane-nal összefújt bennünket ismét a szél. Beszélgettünk rádión egy ideig, bár nem volt egyszerű, mert szerény az angol tudása, csakúgy, mint azén franciám. A lényeget azért megértjük. Már 19 SM-ről látott engem az AIS-en, ami kiválló.

Olvastam a dermesztő híreket a Conrádtól. Nagyon jól el tudom képzelni, hogy miket élhetett át és nem szeretnék a helyében lenni. Persze azok a részletek, mikor megtalál bennünket egy 40 cs-s nyomás, az mindünknek megvan, de az elektromos tűz és a belső elázás az a tervezhetőn kívül van. Mindehhez képes nyomja, amennyire csak tudja, viszi előre az ifjúi tűz.

Minden nap korábban zárom napi feljegyzéseimet, ahogy haladok K felé, és itt minden nappal korábban van este.

Poz: dec. 05. 17:10 UTC, 43° 09′ S, 024° 55′ E, ez egy lassúbb nap volt.

SOH77 blog Dec. 04. 05:50 UTC, 

Ahogy haladok K felé, most már egyre nagyobb lépésekkel, úgy minden nap korábban kel fel a nap. Fokonként 4 perc a mérték, és 5 – 6°-ot haladok, az napi legalább 20 perc. Így kell a végére összehozni 24 órát. Már eddig is 4 nappal többet éltem meg, mint amennyi a születésem óta megillet, ha ezt is megjárom, akkor 5 nap lesz ez a pozitívum.
Egész éjszaka zakatoltunk a maradék 29 – 33 cs-s széllel, és bár a szél gyengült, a hullámok visznek szépen. Időnként fölszaladunk 25 cs- sebességre is. Most reggel aztán kireffeltem a másodikat. Már éjszaka gondolkoztam rajta, de nem voltam biztos benne, hogy nem erősödik vissza. Az előjelzés szerint megteheti.

Egy órával később a szél tartósan legyengült 25 cs alá, kireffeltem az elsőt is. Egy órára, mert, úgy erősödött vissza 30 cs-ra, hogy szép tiszta idő van, aranyos bárányfelhőkkel, semmi jele nem volt, én meg újra lereffeltem az elsőt. A szél és a felhőzet olyan, amilyen, viszont tartozik hozzá egy agresszív 6 m-es hullámzás, ami meg úgy dobál, visz bennünket, mint egy tollpihét.
Olvastam a híreket Arnaudról, Conradról és hát főleg Kojiróról, az én szamurájomról, aki elveszítette az árbocának a felső felét. Kojit megkönnyeztem. Yuko jutott eszembe, és nagyon visszás gondolataim támadtak tőle. Kojiró fantasztikusan vitorlázott végig, nem ezt érdemelné.
Persze tudni kell, hogy itt nincsenek érdemek, irdatlan mennyiségû precíz munka és hasonló mértékû szerencse, ennyi az egész.

Nagy küzdelmek árán felhúztam a reachert. Ha valaki próbált már valami érdemi munkát végezni egy olyan teherautó platóján, ami 60-al megy szakadó esőben a mélyszántásban, annak lehet valami elképzelése az elmúl egy órámról. Viszont fent van és haladunk, bár nagyon rapszodikus a szél. Nem értettem miért van ez a furcsa, szürke gomoly felhőzet fölöttem, de rájöttem. Langyos az Óceán alattam. Itt megy el a Malgas áramlat, ami kifejezetten langyos vizet szállít Madagaszkár felől valamerre. Minimum 24°C.

13:00 UTC-kor, majdnem percre pontosan 28 nappal a rajt után átléptem a Jóreménység fokának vonalát, mostantól az Indiai Óceánon vagyok. Most megiszom egyet azokból az apró pezsgőkből, amiket a feleségemtől kaptam, kifejezetten ezekre a célokra. Isten éltessen Irénem!
Kitisztult az idő és lehûlt a levegő. Lehet, hogy kiértem a meleg áramlatból? Meglátjuk.

Pótoltam az elveszett behúzó kötelét a gennakereknek. Olyan szerencsém van, hogy a használt, tartalék nagyvitorla behúzó pont olyan hosszú. Nem egyforma színûek, de így legalább nem keverem össze őket. Tervezem felhúzni az A3-at, de egy kicsit még várok a hullámzás miatt.
Naplemente előtt már beöltöztem a vitorlacseréhez, mármint az A3-at föl, de helyette a reffelésen kellett gondolkodnom a 30 cs-ig erősödött szélben. Tehát egyelőre reacher marad, a nagyvitorlát majd meglátom. Mindenesetre ez így most visz bennünket 16 – 23 cs között.

Aztán megmutatta az Indiai Óceán, hogy miért kell tisztelni. Tíz perc leforgása alatt 35 cs-ra erősödött a szél és nem tudom honnét, de ráerősített a hullámzás is. Nekiálltam reffelni, de mire az első leért, megállás nélkül folytattam a másodikkal. 38 cs. Nem volt időm elrendezni a köteleket, nagy hirtelen felsodortam a reachert is. Csak a kettőre levett nagyvitorlával vitt bennünket 24-el, víz mindenütt, minden mennyiségben. A végén megállapodott 33 cs környékén, kihúztam a solentet, most így megyünk. Iszom egy kortyot a maradék pezsgőből.

Poz: dec. 04. 19:30 UTC, 40° 46′ S, 020° 31′ E, haladok az Indiain.

(hivatalos Vendée Globe hírek: vendeeglobe.org)