Vendée Globe  

Vendée’bloG 10. hét FA NÁNDOR 5. HORN-FOK – Üvöltő Negyvenesek – SOH77 📯 GyorsPosta egy agresszív ikerciklon rohamából

Túl az elméleti versenytáv 77 %-án  – HORN FOK – ÖTÖDSZÖR  “dörgés, villámlás, sok munka”  – Fa N. telefoninterjú és hajónapló – egy görbe routing a hajó biztonságért – Dél-Atlanti óceán

VendéeGlobe a 10. hét vége 2017. Jan. 15. 🐬KIJUTOTTUNK AZ ÜVÖLTŐ NEGYVENESEK BIRODALMÁBÓL.

A Spirit of Hungary tartósan a 8. helyen hajózik Fa Nándor – túl az elméleti versenytáv 7️⃣7️⃣ %-án.

SOH77 VENDEE’bloG:  A 2016. november 6-án 29 indult IMOCA OCEAN MASTERS mezőnyből súlyos hajósérülések miatt 18-an maradtak versenyben. Fa Nándor hetek óta a 8. helyet tartja francia és Új-zélandi üldözői előtt. Az élen haladó francia Armel Le Cleach és a brit Alex Thomson már a januar 18-ára kalkulált győzelmi befutásért harcol  100-150 tengeri mérföld tavolságra egymástól. Nemzeti tét a francia vitorlazóhegemónia szempontájból, hogy ne adják ki kezükből a “Vendée Globe koronát”.

Az első ún. nem-francia skipper Fa Nándor volt, aki teljesítette – ráadásul saját tervezésű és építésű 60 lábas versenyhajójával a távot, az óceáni vitorlázás “F1-ét”.

A brit Alex Thomson többször megkisérelt a francia trónra törni, egy VG harmadik helyezése már van. A Vendée Globe egyetlen vitorlázója a francia Michel Desjoyeaux, aki kétszer szerezte meg a szóló-nonstop földkerülő vitorlásverseny győzelmet. A szóló rekordot Mich’Dej professzor tanítványa, François Gabart tartja, amelyet bizonyára megdönt az idei győztes.

FA NÁNDOR a legendás, ötödik Horn-fok sikeres megkerülése után, búcsút intve a Déli óceánoknak, a 60 lábas magyar versenyhajó a Dél-Atlanti-óceánon a 8. helyen vitorlázik.

A Spirit of Hungary és Fa Nándor sikeresen megküzdött az “Üvöltő Negyvenesek” birodalmában kialakult, elkerülhetetlen viharokkal és úgymond “hazafelé” tart.

Jan. 15.,  a verseny 70. napja következik  – a magyar hajó túljutott a földkerülő szóló-nonstop vitorlázóverseny elméleti távjának 77%-án.


2017. jan.14. SOH77 esti krónika a kíméletlen ikerciklonnal folytatott harcokról.

részlet Fa Nándor 14-én éjszaka érkezett Hajónaplójából :
“… kint ültem a fedezékben és a köteleket rendeztem, mikor a semmiből egy óriási villámlás hasított a szürkeségbe, azonos időben óriási csattanás. Első gondolatom, hogy belénk vágott a villám, éreztem a kisülés szagát. Gyorsan rápillantottam a műszerekre, működtek, beugrottam az ajtón, bent is működik minden. Sem előtte, sem utána semmi, ez az egy eltévedt villám megnézett közelről, de szerencsémre megkegyelmezett.”

Az izgalmas, kegyetlen viharokról szóló SOH77 hajónaplónapló teljes egészében a képek alatt olvasható.


Jan.14. SOH77 Vendée’bloG 

📯 GyorsPosta egy agresszív ikerciklon rohamából ” kiértem belőle, de nagyon megviselt bennünket. Napok kellenek, hogy kipihenjem és mindent rendbe tegyek. Most süt a nap, jól haladok jó irányba, bár a hullámok még gorombák velünk, de nem annyira, mint az éjszaka. Majd írok hosszabban, de most megyek és sorban reffelek ki.”


SOH77 Napló: Jan. 14-én késő este érkezett *(instabil internet probléma miatt újra frissítjük ezt a bejegyzést) 

Jan. 13.-én este, ahogy szoktam, azonnal le akartam írni az eseményeket, de képtelenség volt eltalálni egy billentyűt. Legfeljebb lefejelni tudtam volna az egész asztalt mindenestől. Borzalmas viszonyok jöttek ki abból, hogy az előttem északról fújó 60 cs-s szél építette hullámzással majdnem szembe kell mennem. Szerencsére csak majdnem, különben forgácsaimra szedett volna bennünket.

Már az előszél, amivel én jövök, 26 cs helyett 45 cs-val fúj és építi a maga hullámzását, ennek keresztbe jönnek a még nagyobbak, és olyan durva kereszthullámzás alakult ki, ami járhatatlanná teszi a környéket. Na, ebbe szaladtunk bele. Bent a hajóban képtelenség a közlekedés, mert ha elengedem, amibe éppen kapaszkodok, biztosan nekivágódok valaminek.

Akartam valami vacsorát csinálni, de nem lehetett megülni itt a konyha előtt. Még elmászok valahogy babzsákig, úgy ahogy vagyok, vízhatlanban, csurom vizesen belefekszem. Nem alszom, mert képtelenség, de zsibbadok, és egyre jobban didergek. Vizes vagyok, fáradt és hideg lett megint. Még kimászok a hydro generátort fölvenni, aztán felsőt cserélek, 10 perc, amíg a két felsőt lecserélem. Percekig nem tudom elengedni a kapaszkodót, nem hogy ki-be bújjak bármiből, bármibe.

Végtelenség, amíg hajnal lesz, és nem voltam biztos benne, hogy egyben megérjük. Néha olyan hullámtörések kapnak el bennünket, hogy egyszerűen odébb hajítanak 20 – 30 méterrel, ahol úgy landolunk, mintha betonra érkeznénk. Recseg, ropog a hajó, dől a víz keresztben, hosszában  mindenen.

Valamikor, valahogy elaludtam, és arra ébredtem, hogy jön be az ablakon a fény, aránylag csend van. Fölnéztem a műszerre, 35 cs, sebesség 13 cs, szinte béke van. Micsoda relativitás! Kint fehér tajtékos még minden, de mégiscsak kialakult egy új rend a hullámzásban, majdnem egy irányba futnak a széllel, kireffelem a harmadikat.

Ahogy végeztem a csörlőzéssel, be akarok menni, de nem megy. Kapaszkodok a karokba, nézem az Óceánt és meg vagyok bűvölve. Micsoda világ ez, ahol az erő és az energia az úr, nem kér és nem ad kegyelmet senki és semmi, érzelemmentesen nyelik be a nagyhullámok a kisebbeket, mintha ott sem lettek volna, és viszik az energiájukat tovább fáradhatatlanul. El innét, ez az egyetlen gondolatom, ugyanakkor meg lenyűgöz a látvány és mindaz, amit kivált belőlem. Szavakba nem önthető érzések kavarognak bennem, és valami nagyon vegyes egyvelege a múlt éjszakának és a mostani reggelnek. Bárhol szeretnék lenni, csak itt nem, és nem tudok elmozdulni a kávédaráló mellől, bámulom ezt az elképesztő energia demonstrációt.

Tegnap estefelé, mikor még az esőt a zivatar váltotta és viszont, kint ültem a fedezékben és a köteleket rendeztem, mikor a semmiből egy óriási villámlás hasított a szürkeségbe, azonos időben óriási csattanás. Első gondolatom, hogy belénk vágott a villám, éreztem a kisülés szagát. Gyorsan rápillantottam a műszerekre, működtek, beugrottam az ajtón, bent is működik minden. Sem előtte, sem utána semmi, ez az egy eltévedt villám megnézett közelről, de szerencsémre megkegyelmezett.

Mindenem fáj! Nem az a beteges fájás, ahogy a derekam, könyököm, egyéb porcikáim szoktak, hanem izomláz van bennem a fejem búbjától a lábam újáig. Lelassultam, nehézkes a mozgás, és fáj bármit megfogni. Fáj a bőröm a tenyeremen, már ahol még van. A legtöbb helyen már tapasz van helyette. Nagy a leukoplast fogyasztásom, függővé váltam.

Conrad írt, gratulál, mert látja, hogy már jövök ki a nehezéből, szerinte nekem már zöld utam van É-ra. A próféta szóljon belőle, nagyon szeretném, ha úgy lenne. Én is gratuláltam neki, mikor megkerülte a fokot, neki ez a harmadik volt.

Délelőtt van, kint süt a nap, de nem lehet kimenni, csak innét az ajtóból gyönyörködöm benne a kapaszkodók fogságában. 6 – 7 méteres hullámok vannak, amiken meg, megszaladunk, aztán a lejtő végén ott vár ránk a pofon elkerülhetetlenül. Az alapszél 30 -34 cs, arra jó is a vitorlázat, de ha lecsökken 27 cs-ra, akkor lelassulunk. Még ritka a lyuk, de vannak, és nem örülök nekik, mert még aránytalan a hullámzással.

Kireffeltem a másodikat. Bő szélben ez úgy történik, hogy kicsiket engedek rá az egyik csörlőn a reffkötélre, a másik csörlőn húzom a felhúzót, hogy ne terheljem a latnikat az árboctartó kötélnél, amire ráfekszik a vitorla. Nem szeretem erőltetni a húzásokat, inkább követem a terhelési ritmust. Amikor egy hullám hátsó falán fölfelé lassítunk, nagyobb erő van a vitorlán, akkor hagyom, amikor lebólint, gyorsul, megkönnyül a vitorla, akkor húzom. Van időm nézegetni, és most van is mit. Tanulmányozom a hullámokat, hogyan szaladnak és mi a törvény közöttük. A domináns hullámzás nekem most háromnegyedes, rendben jönnek, szépen visznek is bennünket, de közöttük a kisebbek már inzultálják egymást. Egy részükről úgy néz ki, hogy feles irányból jön, de vannak jócskán negyedesből is, és ezek vernek minket. Rajtunk, és egymáson torolják meg, amit elszenvednek a nagyoktól.

Kész voltam, de kint ragadtam. Leültem a napra csuklyával a fejemen, mert fröccsök jönnek, és gyönyörködöm a hullámok végtelen futásán. Micsoda sor. Valahol, tőlünk nagyon messze a napban zajlik egy fúzió, az kisugárzik, ami megérkezik hozzánk napsütés formájában, melegít, abból fölszálló légtömegek lesznek, amiknek a helyére más légtömegek áramlanak, ez a szél, ami létrehozza a hullámzást, az meg fut, viszi az energiát és alakítja glóbuszunk földrajzát. Épít és pusztít, ahogy éppen alakul. Mi meg, akik utazunk a széllel, mint középszintű energia közvetítővel, zakatolunk itt ezen az energiaközlekedési rendszeren. Ültem kint és ezeken gondolkodtam.

Kireffeltem az elsőt is, már a teljes alapvitorlázat fönt van. Mostanra, ez itt délután valamikor, legyengült a szél 20 – 24 cs-ra, de ahogy haladok, még visszaerősödik valamennyire. Rossz, amikor valamit megcsinálsz, mondjuk reffelsz egyet, és még nem volt időd megtörölni a homlokodat, de már érzed, hogy kevés. Kell a következő lépés. Most, hogy majd föl vet az erő amúgy is, folyamatosan kell valamit csinálni. Nem baj, ezért vagyok itt, de néha jólesne pár órát szusszanni. Szóval, fönt van a teljes nagyvitorla és azt érzem, hogy kevés. Öt perce vettem le a csizmámat, nem baj, visszahúzom, megyek előre, hogy kiszedem, felhúzom az A3-at. Eljutok az orrig, kinyitom a fedelet, de érzem közben, hogy gyorsulunk. Körülnézek és látom, hogy frissül a szél, boldogan visszacsukom az ajtót, majd kicsit később.

Talán lassan véget ér a folyamatos vízhatlan ruhában való lét. Öt hete vettem fel, és azóta csak percekre húztam le az alsót, amíg tisztálkodtam. Csak az tudja milyen ez, becsomagolva élni, aki már csinálta.

Tegnap este, amikor amúgy is nagy küzdelmet folytattam a legapróbb mozdulatokkal, ismét elment a GPS jel, nem láttam a térképen, hogy merre járok, hogy haladok. Vártam egy ideig, hogy majd visszajön, de nem jött. Végigcsináltam minden ilyenkor szokásos kereső és illesztő programfuttatást, semmi. Van jel, itt van a gépemben, és nem látják egymást a programmal. Már újraindítottam az Adrenát, a gépet, az AIS-t, semmi.

Ilyenkor jön Peti, csakhogy mindig olyankor történnek ezek, amikor otthon éjszaka, vagy már pihenő idő van, alig van merszem hívni. Viszont, meg kell oldani a gondot, így nagyon vak vagyok, tehát hívom. Már jobban ismerem az álmos hangját, mint a felesége. Több lépcsőben beszélünk, ő leírja a teendőket, átküldi, én megcsinálom, ismét kitárgyaljuk, újabb levél, újabb feladatok, ismét megcsinálom, és végül itt van a kishajó és megy a térképen.

Egy ilyen kicsi, hajó formájú folt mekkora örömöt tud okozni az embernek! Minél borzalmasabbak a viszonyok, minél nagyobb a küzdelem a megoldásért, annál nagyobb az öröm végül, ha sikerül!

A mai napot a napló számára egy vacsorával zárom, keresek valamit és megeszem.

Poz: Jan. 14, 19:20 UTC, 42° 02,8′ S, 035° 22,1′ W, rendben vagyunk!


Jan.14. hajnalban érkezett Fa Nándor viharos hajónaplója: “kedvezően fordul, minden rendben lesz.


Jan. 12.-én este, Éjszaka és délelőtt követtem a szelet és a routingot, készülök a délutáni keménykedésre. Persze ez már most is kemény, 30 – 35 cs-s éles fél szélben tartom a magasságot, 3 reff, stay. Olyan túl sok vitorlát már nem tudok levenni, talán már nem is kell. Amikor igazán begorombul, már raumos irányból fúj majd, azt még nagyobbal is tartjuk, de most a pöttyöt sem akartam leelőzni, és a hajót sem akarom erőltetni. Ha nagyon kellene, még levenném a stay-t és csak a 3 reffel mennék, úgy már egyszer megvitorláztam 58 cs-t, igaz, nem félszélből.


Furcsa, ritkán látott kép, hogy a MOL logó van közvetlenül a boom fölött, ami egyébként a nagyvitorla felső harmadában van. Most a vitorla kétharmada itt van lent a boomon szépen összecsomagolva, három részletben legumizva, hogy ne szedje össze a fröccsökből a vizet. Ha ilyenkor kialakul valahol egy bugyor és azt jól megrakják a hullámok, hát nem kis küzdelem kivarázsolni onnét. Most rövid időre készülök, mégis nagyon gondosan összecsomagoltam, mert az utolsó szó nem az enyém, még nem látom az estét.

Amilyen szép idő volt tegnap, úgy visszajött a déli klíma mára. Hozza a szél az Andesek jeges üzenetét. Viszont a reffeklésekbe, vitorlacserékbe megéheztem, rendelek valamit a menüből.

Nagyon zötyögős, kemény menet alakult ki, amiben egyelőre kicsit élesebb a szél a vártná. Pont az a 10° teszi keményebbé, amivel élesebben vagyok kénytelen menni. Még 2,5 – 3 óra, és az előjelzés szerint fordul kicsit mögém. Szerencse, hogy előbb fordul a szél mögém, mint ahogy erősödik, mert utána jelentősen erősödik. Az előjelzés szerint 35 cs, de az a valóságban 45 – 50 cs lesz.


Nagy a küzdelem, egyszer csak azt vettem észre, hogy tele van a nagyvitorla bugyra vízzel. Porzik a 45 cs-s szélben minden, kimenni szinte lehetetlen és nem is értem hogyan szedte be a vizet, mikor úgy össze volt csomagolva. Végül nincs más választás, beöltözök, vödör, beejtek 30°-ot, és kimegyek kiszedni. A két hátsó összekötő gumit kibontotta a víz, ott szedte tele magát. Kivödrözöm, újra összekötöm a gumikkal, most teszek rájuk négy csomót. Vissza az irányra. Vagyis, nem tudok visszaállni az irányra, pár fokot szembefordult a szél képtelenség ugyanoda élesedni, szétdöngetnek a hullámok. Mázlim van, mert fél órával később 20°-ot lepörög, és még tovább is tudok élesedni a korábbinál.

Este még tovább fordult és még fog is a következő órákban egészen raumos szögig, viszont 45 cs fúj most, és még erősödni fog.  Poz: Jan. 13, 23:00 UTC, 44° 25,5′ S, 040° 30,3′ W, OK!


——–

SOH77 GyorsPosta Jan.13. péntek este “Kemény menetben vagyok és a következő pár óra ilyen is lesz. Talán éjfél, egy órától már jobb lesz, kicsit kevésbé zötyögős és jobb irányba. Rövidesen kezdek fölfelé kanyarodni, ahogy a szél fordul majd. Holnapra leszek teljesen rendben, addigra elvonul ez a ciklon és mögötte jobban tudok majd menni. A kemény szél előttem megy el. Nehéz, de nem veszélyes a menet.”

Fa Nándor és a SOH77 a 8. helyen vitorlázik a földkerülő szóló-nonstop vitorlásversenyen, egyéni távolsági óceáni rekordja eddig a Spirit of Hungaryvel: 432 tengeri mérföld=800 km.

Jan. 13. péntek esti hangfelvétel – A  magyar skipper rövid telefon-bejelentkezése a Dél-atlanti óceánról:

FA N 2017 01 13 este audio©mixpress

 

Fa Nándor hivatalos weboldala: http://spiritofhungary.hu/

VG hivatalos weboldal: vendeeglobe.org

#VendéeGlobe #spiritofhungary #FaNándor onboard_photo©NándorFa_SoH77

Fa Nándor hivatalos Facebook oldala: https://www.facebook.com/SpiritOfHungary

——-

VendéeGlobe 2017. Jan. Péntek 13. LEGYEN SZERENCSÉNK, NAGY SZÜKSÉG VAN RÁ

🎏🎏🎏🌎🌐🌩🍀🍀🍀🇭🇺SOH7️⃣7️⃣ ⏩⏩⏩

A versenyigazgatóság által tegnap a magyar hajóra küldött időjárási riasztás miatt útvonaligazításra kényszerült Fa Nándor, mégha ez sebesség és hasznos irányveszteséggel is jár, de nem mindegy, hogy a 45-50 csomóval, 55 csomós befújásokkal, nagy rohammal érkező magasnyomású ciklonnak mely területén, hány órát kell a hajónak harcolni a markáns hullámzásban. Ha sikerül kimenekülni a ciklon keleti szélébe, ott sem lesz az ereje gyengébb, de talán rövidebb idő alatt szabadul…

SOH77  Vendée’bloG  Január 12 éjfél előtt kaptuk Fa Nándor legfrissebb naplóját, épp jókor, mert O.K., hogy széltaktika, de este 10-hajnal 5-ig sokan a szemüket le nem hunyták volna, ahogy a hajó orra mutat a legutóbbi tracking szerint. De a versenyigazgatóság 4×2 szeme nonstop a hajókon, épp Nándor naplójának érkezése előtt jelezték, hogy minden rendben.Az SOH 7,2 csomóval 40 fokra tart – könnyű szélben. Nándor naplója itt olvasható.



Ma egy csendes, de hasznos nap volt, jó felé megyek, lessan de így is akartam. Nem akarok a nagyon erős szelekbe belemenni, amik előttem lesznek, holnap délután érjük el egymást.
Napló: Jan. 11.-én estétől, 

Tartalmas, gyors, és nehéz nap ez eddig. Sok minden történt reggel óta, és ha nem írnám az eseményeket le azonnal, már most nem emlékeznék rájuk.

Délelőtt még gyengébb szelek fújtak, aztán délutánra megjött az igazi, tudtam jól haladni és izgalmasnál izgalmasabb videó felvételeket és fotókat sikerült csinálnom közben. Most már este van, és egy hatalmas sötét felleg kicsit átírta routing által diktált tempót és irányt. Többé, kevésbé tudom tartani a pöttyöt, de veszítettem vele szemben 5 – 6 mérföldet. Iszonyú fárasztó ez a sebesség ilyen körülmények között, mert sok a dolog és kevés lehetőség van a pihenésre. Igaz, nem is azért jöttem ide, majd pihenek később.

Most éppen 42 cs fúj a szürkeségből és 18 – 23 cs között haladunk különböző irányokba, ahogy a szél forog. Összességében jó ez így akár irányra, akár a haladásra, soha rosszabbat.

A szürkeség is és a szele is fokozódott jó két órát, és egyáltalán nem biztos, hogy vége van, nem látok mögé, hogy mennyi utánpótlás van mögötte. A csúcs szél, ami egyébként eléggé kitartott, hosszan fújt és többször visszatért, az 50 cs volt, és bizony aggódtam a vitorlákért és mindenért. Ekkora szél az nem szórakoztató, ez megtanítja az embert alázatra. (Nem mintha nem lett volna bennem eddig is.)

Emlékszem, mikor a Szent Jupáttal jöttünk ugyanígy fölfelé, akkor is a Falklandok után kaptuk el a nehezét. Akkor borultunk hosszában és repültem el a kormánykerék mögül. Ez a környék nem szereti a félmegoldásokat. Teljes vértezetben ülök itt és írom a naplót, csuklya és fejlámpa a fejemen, ha ugrani kell, azonnal ugrok.

Többször ugrottam, de nem volt mit tennem, a hajó megoldotta a feladatokat. Nem vehettem lejjebb a vitorlát, mondjuk a 3. reffet, mert nagyon lelassulok, akkor az a baj, így meg minden egyes felhő eljátszott velünk a maga 50 cs-s szelével, aminek én csak nézője, és aggódó drukkere lehettem. Normálisan az 50 cs, a két reffre levett nagyvitorlának nagyon sok. A biztonságot a hajó iránystabilitása, és nagyon masszív kötélzete adta. Most hálás vagyok a 3 pár hátsó merevítőnek, amin annak idején nagyon sokat gondolkodtam. Minél több helyen fogom meg hátrafelé az árbocot, annál stabilabb, viszont növekszik a légellenállás minden kötél párral. Most nagyon kellett az alsó pár, ami a stay magasságban tart, mert így segített az árbocnak középen a nagy hátulról jövő nyomást kivédeni.

A mostani dilemma, a merre tovább. Szép volt, jó volt az elmúlt 2 és fél nap, de az előttünk lévő két, de inkább négy napra kell most koncentrálnom. Sem széltaktikailag, sem biztonságilag nem mindegy, hogy merre megyek. Az egyik verzió szerint megyek tovább ezen az úton, és akkor holnap estefelé beletalálok egy ciklon 45 – 50 cs-s É-i szélébe, ami 4 – 5 óráig gyötör majd bennünket. Egy meglehetősen nagykiterjedésű ciklon van kialakulóban, alattam mintegy 250 mérföldre lévő centrummal, ami elég gyorsan vonul K – DK felé, és a K-i lefelé ágában komoly, 50 +-os szelek fújnak.

A másik verzió szerint most kell hauzolnom, 80 SM-et igazítanom kifelé K-nek. Akkor is elér a ciklon széle, de rövidebb ideig leszek benne, és picit távolabb a fronttól, ugyanakkor később, kijjebb előnyösebbek a szélviszonyok, főleg irányra.

Hauzoltam, tartok kifelé, K-nek, nem szeretném a hajót kitenni olyan megpróbáltatásoknak, amik elkerülhetők. Most kicsit lassúbb vagyok a routingnál, de ebben a szituációban később még jól is jöhet, hogy picit hátrébb vagyok.

Fantasztikus! Elvonultak a komor fellegek az összes vad szeleikkel együtt egy időre, kisütött a nap és olyan meleg lett, hogy egy rétegre vetkőztem, kifeküdtem a napra és szívtam a pozitív csííí-t, nagy a deficitem belőle.

Ez a jó és szép része a javulásnak, a kellemetlenebb része, hogy a szél is legyengült a melegedéssel. Érdekes, hogy a szél nem tud csak kicsit erősödni, vagy kicsit gyengülni, mindegyik esetben azonnal a végletek jönnek és vagy leszaggatja a gatyát rólam, vagy kirojtozza az idegeimet a lassú csattogásban. Persze, tudom, van része a glóbusznak, ahol melegebb is van és jobb szél is fúj,de valamiért mi mégsem oda megyünk.

Furcsa érzés ismét, hogy mehetnék gyorsabban is ebben a szélben, ha felhúzom az A3-at, de nem akarom, most nem tanácsos gyorsabbnak lenni és idő előtt az erős szelek útjába érni. Most udvarias szeretnék lenni, előzékenyen magam elé engedem őket, had menjenek. Kapok azért majd belőle, ha nem is túl sokat, ha hinni lehet a routingnak. Ahogy odaérek, kezdjük egy 40 cs körüli éles fél széllel, ez erősödni fog és fordul mögém, majd ahogy túlszalad rajtam a frontvonal, előjelzés szerint pár óra elteltével, úgy gyengül élvezhető 30 – 40 cs-ra. Ha elment a front, mögötte igen kellemes szélben tudok ismét másfél napig haladni, aztán gyengülés megint, de akkor már bevetek mindent, nincs spórolás.

A Horn Fokot tegnap megkerült két hajó, Éric és Conrad most gyorsabbak nálam, miután én keresztben vitorláztam és lassan, de a következő napokban talán ez kiegyenlítődik, amikor ismét nekilendülök.

Poz: Jan. 12, 22:10 UTC, 44° 47′ S, 047° 32,6′ W, OK! Ja, gyönyörű idó volt ma megborotválkoztam.”

Fa Nándor egy kicsivel későbbi, éjjeli gyorspostában a Spirit of Hungary navigációjába ad betekintést:  “elküldöm az aktuális routingomat, ami a türkiz. Most ott vagyok, ahol a piros kishajó, holnap este leszek ott, ahol a rombusz van és pont előtte keményen fúj. A széle elkap engem is, de remélhetőleg csak rövid időre, aztán jól tudok utána menni. Remélem az elvonuló szél hullámzása nem lesz túl durva. A kék routing belemenne az erős szembeszélbe, utána meg megáll a csöndben, és a kialakuló hatalmas döghullámok nem használnának a hajónak. Ezért tettem ezt a kis kitérőt. Azért kell ekkora kerülőt mennem, mert most ezt a frontot kerülöm ugyan, de utána egy óriási területen nem lesz szél. Csak a jobb oldalon lehet remélhetőleg áttörni. Így sem egyszerű képlet.”

——-

2017 Január 12. FA NÁNDORRAL koradélután készült telefoninterjúnk kezdeti percei a zajos és gyenge hangminőség miatt nem használhatóak, de a felvétel azon percei előtt, amelytől érthető a szöveg, a következőt mondta. “… Nagyon szigorú állapotok uralkodnak, kemény idők járnak mostanság errefelé, és a megpróbáltatások tárháza kimeríthetetlen, havas, zivataros, goromba befújásokkal, 50 csomós széllel. Ha nem a Déli óceánokról jönnék, lehet, hogy most összet’jnám magam. A hajóm viszont fantasztikusan viselkedik… A következő órákban is további erősödésre számítok. Megkaptam a rendezőség időjárási előrejelzését,  13-ára.”

A beszélgetés hangfelvételének minőségileg érthető része itt hallható:

VendéeGlobe 2016-17  SOH77_Fa_N_audio©mixpress


Ez itt Fa Nándor hivatalos weboldala, tartsanak velünk a Föld körül! Fa Nándor hivatalos Facebook oldala naponta többször frissülő  rövidhírekkel : https://www.facebook.com/SpiritOfHungary


SOH77  képek: onboard©NandorFa_VendeeGlobe_Jan2017

SOH77 Vendée’blog – 2017. Jan. 12 -én érkezett

Jan. 11-én délelőttől,
Azt tudtam, hogy erősödni fog a szél, de azt mindig másként teszi, még ha vannak is ismérvei, jelenségei. Itt most egy 20 – 25 cs-s alapra vártam 30 – 35 cs-t, ami elég jelentős váltás. Jött is, csak nem úgy, ahogy egy potméterrel megoldanánk. Ahogy csavarjuk, úgy erősödik. Itt nem. Itt jött egy gerenda, nem volt kétséges, hogy mi fog történni, csak az volt a kérdés, hogy mennyivel köszön be.

Egy reff, solent a takli, ez így jó 36 – 38 cs-ig. Első löketből 48 cs-t kaptunk, azonnal fölnyomott, és csak gyors ráengedésekkel tudtam visszaejteni, és nem is azonnal. Kicsit lobogva, fél szélben tolt bennünket úgy keresztben, hogy közben 17 cs-val haladtam előre is. Aránylag hamar be tudtam ejteni 155°-os TWA-ra, így már előre nyomott bennünket 20 – 25 -el. 20 perc lehetett az első lökés, mögötte gyengébb, 30 cs körüli szelek fújtak. Épp csak elhagyott bennünket az első front, közvetlenül mögötte jött a második, amiről úgy gondoltam, hogy szerényebb lesz, de nem volt, ez is úgy kezdte, hogy föltolta a hajót, pedig számítottam rá, és időben ejtettem.

Mikor 40 cs-nál jártunk gyorsan, óvatosan föltekertem a J2-t és csak nagyvitorlával vártam a nagynyomás végét. A harmadik gerendánál már nem voltak kétségeim, hogy mennyi lesz az annyi, jó időben lecseréltem a J2-t a J3-ra, és ez a kombináció volt a stabilabb. A három lépcsős érkezés után szinte kitisztult az idő és beállt a szél 30 cs körülire. Ez is csak ideiglenes, mert az előjelzés szerint, ahogy fölérek a szigetek É-i szintjére, kapunk egy újabb erősödést.
Ahogy az átlag szél elérte a 36 cs-t, levettem a nagyvitorláról a második reffet, és az úgy teljesen jó volt. Érdeklődéssel várom, ha megjön az erősödés, akkor mi lesz az ábra. A 2 reff, stay az egy elég erős fegyverzet, ezen a szélszögön 50 cs-ig jónak kell lennie.

Leginkább a reggelijeimet szeretem. Több ok miatt, mert egy új nap kezdődik, néha még a nap is kisüt, jólesik a reggeli kávém, és ami új számomra, hogy megszerettem ezeket a müzliket, amiket zacskóból, kis forró víz hozzáadásával keltek életre. Gyümölcsök vannak benne, mézet én teszek hozzá és így nagyon ízletes. Indulás előtt bepakoltam 3 kis karton tejet, fél literesek, gondoltam elég lesz az Egyenlítőig. Arra nem gondoltam, hogy a hazafelé Egyenlítőig tartanak majd, de most még mindig van 2 x fél liter. Ha nagyon beosztom, tényleg kitart az Eegyenlítőig.

Egész éjszaka gyors, de kemény menetben voltunk a 40 cs-s alapra fújó pöffökben, időnként 25 cs-s hajósebességgel. Dobáltak, ráztak, lökdöstek bennünket a hullámok ezzel a sebességgel, kapaszkodás nélkül lehetetlen megmozdulni, még ülve is támaszkodnom kell valamiben. Most, reggelre legyengült a szél, a másodikat kireffeltem, és visszahúztam a J2-t.
Újra be fog erősödni, de még nem tudom, hogy mikor. Déltájra írja az előjelzés, de előbb szoktak jönni. Egyelőre a felhőzet nem olvasható, talán később megmutatja magát.

Lajkó Félix Mező-jét hallgatom és fantasztikusan rímel az itteni viszonyokra. A hajó bele-bele bólint az utolért hullámokba és ellentmondást nem tűrő módon rohan tovább. A fröccsök méterekre szállnak a levegőben, hogy aztán a fedélzeten, kormányállásban landoljanak, csobog, csorog mindenütt, még a fedezékben sem vagyok igazán védve, a szél befújja a permetet ide is. A zene pont ilyen tiszta, lendületes, energikus, áradó, ahogy a hajóm megy most a hullámok között. Már vagy negyedszer pörög az egész album, de hagyom, mert olyan, mintha az óceán szólna hozzám.

Bő két hónap után felfedeztem egy új ételcsaládot a készletemben. Sok van, és sokféle, eleinte inkább azokat választottam, amiket ismertem, lent délen inkább a nedves ételeket részesítettem előnyben a liofilizálttal szemben. Most ezt az újat merő kíváncsiságból megkóstoltam, és nagyon kellemes meglepetés ért. Tartalmas, ízletes, és változatos. Most hirtelen többet is elfogyasztottam és mondhatom, örülök, hogy bekerültek a kosárba. Voyager a neve és természetesen francia termék.

Baric Imre, imádom a csokijaidat!

Fantasztikus menetünk van, pont olyan széllel, hullámzással, napsütéssel, amit igen lehet szeretni, bár igen szigorú, főleg ha ennyire hideg a víz, mint itt. Úgy gondoltam itt az idő, csinálok néhány igazi felvételt róla, nem csak a fedezékből, hanem beöltözöm, és kimegyek.

Fölvettem a száraz felsőt, (dry suit a neve – de valójában állig zárt vízhatlan) kamerát, és hajrá. Hamar vizes lettem, mondjuk az első hullám után, de a gumis nyak, kéz nagyon hálás dolog, igazán megvédett. Már ami benne van. Ami kívül, az úgy vizes, ahogy van, a kezem, fejem “élvezi” a 8°C-t. Nem baj, megéri, fantasztikus felvételek készültek. Ha már benne voltam, összeraktam a kamerarögzítő csavart és kiraktam hátulra a kamerát, fölvenni egy reffelést, ami igen időszerűvé vált így 36 cs-s szélben. Jó félórás munka most összerakható egy percbe, és úgy mindjárt versenyképes egy csapattal. Azóta szépen, szinte békésen haladtunk, amíg most egy esőfelhő kicsit bele nem nyúlt a szélbe. Hamar elmegy és mi is folytatjuk a rohanást, ahol abbamaradt.

Többnyire 16 – 23 cs között megyünk, ennek azért már jó az átlaga is. Meleg még nincs, de a napot többet látom, mint az elmúlt 2 hétben összesen.
Poz: Jan. 11, 21:30 UTC, 47° 55,8′ S, 051° 35,6′ W, Ennyi mára, holnap folytatom. Jól vagyok és egyre jobban.


2017. jan.11. SOH77 – a ma hajnali adatok szerint változó erejű, többnyire 35-40 csomós, fél-háromnegyed széllel, az utóbbi órában mért adatok szerint amezőny leggyorsabb hajójaként 17.3 csomós sebességgel, a 8. helyen versenyez.

65  napja versenyben a Föld körül, két nappal a Horn-fok kerülése után, elbúcsúzva a Déli óceánoktól, Fa Nándor és a Spirit of Hungary a Dél-Atlanti óceánon vitorlázik. A havas-jeges, viharos szélben, a “Víjjogó Ötvenesek” világában, a Falkland szigeteket Keletről kerülve, 65 napja hajózik a szóló-nonstop vitorlázóversenyen a föld körül – túl az elméleti versenytáv 73 %-án. A magyar versenyző, vitorlázó karrierje során ötödször is megkerülte a legendás Horn-fokot. A 35-40 csomós félszélben É-K-i irányban,  az Északi félteke elérése a következő cél, de a következő napokban jut még egy-két nap küzdelem az  “Üvöltő Negyvenesek” birodalmában is. Csak a hó ne esne!

Fa Nándor egyéni távolsági óceáni rekordja eddig a Spirit of Hungaryvel 432 tengeri mérföld=800 km.

Ez itt Fa Nándor hivatalos weboldala, tartsanak velünk a Föld körül! Már csak olyan 6500 tengeri mérföld van a célig.

Pillanatképek a VG hivatalos hajó-követés, VG app és statisztika oldalakról. SOH77_SNOW_onboard©NandorFa_VendeeGlobe_10Jan2017



Vendée Globe hivatalos versenyoldal: http://www.vendeeglobe.org/en

———

Jan. 10. SOH77 Vendée’bloG – “Az elmúlt 24 óra krónikája. Minden rendben, már nagyon jól haladok fölfelé.

Jan. 09.-én délelőtt valamikor,

Az Atlanti Óceán első mérföldjeit még igencsak felhős, instabil, gyengécske szélviszonyok mellet tettük meg, de ahogy jöttem föl É felé, úgy egyre jobb lett. Kisütött a nap, felszívta a párát és élénkebb szél jött a helyére, mint az előjelzésben volt. Gyorsan fölértem a Los Estados sziget alá, ahol hauzoltam. Most nem lehet a szoroson átmenni, mert sem a szorosban, sem utána nincs szél, áramlás viszont annál erősebb. Megyek még 60 SM-et K-nek, kifelé, és csak utána fogok É-nak fordulni, akkorra elvileg leterjed az a szél, ami a következő napokban sokáig visz majd fölfelé.

Azért itt is jönnek felhőcsíkok, és itt is megnyomják a szelet. Néhány perce fölnéztem a billentyűzetről és 28 cs-t mutatott a műszer. Úgy ugrottam ki, mint akit kilőttek. Aztán kint megálltam a csörlő mellett és végignéztem, hogy ezen a sima vízen hogyan kezeli le az automata az ilyen erősödést. Kellemes és megnyugtató látvány, tapasztalat. Ilyen erős szélben az A7-el szoktam menni, az való erre, ahhoz szoktam, és az A3 miatt még aggódom kicsit. Leginkább azért, mert, ha ez elveszik, nem marad semmim könnyű és közepes mély szögre.

Élvezem, hogy fölfelé vitorlázok, haladok, minden megtett mérfölddel közelebb kerülök a célhoz. Két hónap után egyértelműen megerősödik az emberben ez a vágy: tisztességgel befejezni. Szép és jó, de még jobb lesz, ha vége lesz. Valahogy a Horn-fokkal egy olyan mérföldkövet hagy maga mögött az ember, ami lezár egy nagyon nehéz időszakot, és nehéz újabb energiákat mozgósítani az előttem álló egy hónapra. Pedig kell, és fogok is, mert a cél ott van, nem itt.

A családommal beszélgettem telefonon hosszan itteni ebédidőtájban, nagyon jól esett hallani a hangjukat, és a híreket a civilizált világból. Kérdezték,  most mikor lesz nekem itt jó idő?. Megnyugtattam őket, hogy az még napok, legalább egy ezrest kell még fölfelé mennem ahhoz. Ezek után két órával itt, ahol vagyok kitisztult az idő és olyan nyár kerekedett, hogy azonnal levetkőztem. Úgy melengettem a lábamat, hogy mezítláb toporogtam a kormányállásban. Elképeszt, hogy semmi egyéb nem történt, mint megkerültem egy nagyobb sziklazátonyt, és megváltozott körülöttem a világ. Lehet, hogy most a másik oldalon is kitört a nyár, de nem hiszem, az nem olyan világ. Biztosan lesz itt is még szigorú idő, tudom az előjelzésből, de ez az ajándék pár óra nyár, hozzátartozik a Horn-fok élményemhez.

Az egész hideg, küzdelmes egy hónap már mögöttem van, és még egy rendeset nem aludtam rá, már megszépül, már csak a teljesítmény része marad fent a szitán, nem a néha reménytelen, véget nem érő küzdés. Hihetetlen kreációk vagyunk mi emberek, mit meg nem teszünk, olyanokat, amik nem feltétlenül a létfenntartást szolgálják. Valószínűűleg ez különböztet meg bennünket a többi élőlénytől, hogy egyéb ambícióink is vannak túl a lét- és fajfenntartáson.

Éjszaka végre alhattam volna az én saját, kényelmes, meleg ágyamban, de a chart-plotter, ez az idióta teremtménye a technológiai civilizációnak nem hagyott. Rendszeresen, van úgy, hogy percenként elveszíti a GPS jelet, és akkor annyira kétségbeesik, hogy addig riaszt, amíg meg nem nyomok rajta kétszer is egy gombot. Ha nem nyomkodom, reggelig füttyög megállás nélkül. Ezt a nagyszerű szolgáltatást persze nem lehet lekapcsolni, ez így fog riasztani, amíg ki nem hajítom a hajóból. Meg nem értem, hogy azok a fejlesztők, akik ilyen magas színvonalú eszközt képesek létrehozni, miért nem teszik bele azt a morzsányi pluszt, hogy a kütyü kezelhető legyen.

Csöndes volt az éjszaka, lassan poroszkáltunk, több irányba is, de nem volt mit tenni, várom az igazi szelet. Még éppen csak derengett a hajnal a horizonton, mikor kezdtek a fellegek gyülekezni, az addig szép tiszta égen. Egy órára rá, teljesen behúzták a rolót, villámlott, dörgött és jött nagy sebességgel felém. Lent a szél nem volt erős, továbbra is az A3-al ballagtam.

Először eső esett, aztán átváltott jeges hóba, és vele nagyon leesett a szél, ki kellett mennem meghauzolni. Erősen gondolkodtam, hogy fölsodrom az A3-at, de a szél éppen csak annyi volt itt lent, hogy haladjunk kicsit a csattogás helyett.

A mi csizmáinkat nem a havas jégre tervezték, csúszkálok a fedélzeten és a kormányállásban, bár ott kicsit félre kotrom a latyakot a láb alól, ami vastagon megállt. A nagyvitorláról lecsúszik két talicska hó a lézibe, leengedem és kirázom belőle a fedélzetre. A gennakeren szerencsére nem áll meg, az mozog állandóan és fényes a felülete, lecsúszik azonnal, ami ráesik.

Annyira hideg lett, hogy miközben a hátamon érzem az izzadtságot, a kezem konkrétan lefagy.

Még haladok egy kis ideig, de tovább forog a szél, és már nem jó így, most föltekerem az A3-at, és kihúzom a J2-t. Azóta így haladunk, néha jobban, néha csak kicsit, a fellegek részben kiesték magukat, részben elsodródtak, tisztul ismét az ég. A szél még D-ről fúj, húzom K-ÉK-et. Ny-i szelet várok, de az még nincs sehol.

Megjelentek felhők a Ny-i horizonton, amik már a várt szelet jelzik nekem, és közben az enyém esik tovább, már 100°-ra haladok, rövidesen hauzolok.
Rá 10 percre meghauzoltam, most 20°-ra megyek, egyelőre még “neki” a Falkland szigeteknek, de rövidesen fordul tovább és erősödik a szél, van helyem bőven még beejteni a jó, biztonságos irányra.

Bent bóbiskoltam a babzsákon és fölriadtam valamire. Ahogy egyenesen kilátok a bejárati ajtón, egy sötét óriási gerendát látok mögöttünk. Egyből ugrok, az A3 van fönt, az nem vicc. Ahogy kiérek, látom, hogy csak pár percem van, és itt van a nyakamban a szele. Pillanatok alatt fölsodrom, és mindjárt le is akarom venni, mert tudom, hogy most erősebb szelek jönnek, nincs az ott jó helyen.

Eldobom a felhúzót és engedném le a vitorla hurkát, de megakad a kezem egy csomóban. Fogalmam sincs, hogyan tud egy csomó keletkezni az előtte összeszedett, összekötött felhúzón, mindegy, kibontom. Amíg állok a fedélzeten és húzom át a kötelet a hurkon, lecsap ránk a szél,

38 cs-val mindjárt, nem aprózza. A vitorla már ellazítva, de tíz másodperccel elkéstem, már nem tudom behúzni a szél felöli oldalra, ki akar vinni a hajóból. Otthagyom a felhúzót a csörlőn, hátraszaladok, ejtek még 10°-ot, így talán menni fog. Az első löket után a szél beáll 35 cs-ra, a teljes nagyvitorlával rohanunk 18 cs-val, de az orrfedélzet relatív járható, most bejön a vitorla is, gyorsan leengedem, és mindjárt be is szedem az orrba.

Kész, tiszta munka, nagyon elégedett vagyok, viszont a szél nem csökken, helyesnek gondolom egy reffet levenni. Negyed óra múltán lent van, a csomag összekötözve, kihúzom még a J2-t és egy időre rendben is lennénk.

Jó sebességgel, jó irányba megyünk, már csak azt a sziklazátonyt kell kikerülni, ami pont előttünk van. Tudom, hogy tovább fordul a szél Ny felé, nem aggódom a zátony miatt.

Úgy is lett, elmentünk egy szép kis sziklasziget mellett 2 SM-el. Most a következő 6 – 7 órában elvonulok Falkland mellet, mintegy 25 mérföld távolságban. Azt gondolom, ennyinek elégnek kell lennie a széltakarás miatt. A szigetek ÉK-i sarkán van Stanley, a “főváros”, ami mindössze egy Angol katonai bázis néhány-száz katonával. (A BWR alatt fontolgattuk, hogy a tőkesúly miatt esetleg itt megállunk, de szerencsére nem kellet, így ez a látogatás kimaradt.)

Beauchéne_Island_Falkland_Malvinas_ 20170110_SOH77_onboard©N_Fa

Előre láthatólag ebben a szélben maradok a következő három nap, ugrunk majd vele, úgy 1200 mérföldet fölfelé. Az már tétel a maradék néhány ezerből.
Poz: Jan. 10, 18:45 UTC, 52° 46,4′ S, 058° 44,8′ W ”

Nagyon élvezem, hogy hazafelé megyek. Tudat alatt folyamatosan itt van az agyamban.


Jan.10. 14:30 FA NÁNDOR SOH77 GYORSPOSTA  – HAVAS JEGES MINDEN

“Csak röviden: csöndes éjszakám volt, de kemény kutyahideg hajnal, hóval, jéggel, mint látod, dörgés, villámlás, és sok munka. Miközben izzadtam a melóban, konkrétan lefagyott a kezem. Majd küldöm a naplót kicsit később.  A külső, K-i oldalról kerülöm Falklandot.”

képek: SOH77_SNOW_onboard©NandorFa_VendeeGlobe_10Jan2017


KÖSZÖNJÜK MINDENKINEK A VILÁG MINDEN TÁJÁRÓL ÉRKEZŐ ÜDVÖZLETET ÉS JÓKÍVÁNSÁGOT!


SOH77 ma reggeli pozíció és hangulat, már a Dél-Atlanti-óceánon.

SOH 77 VG application tracking IMG_1069

 

pillanatképek: VG Tracker mobil app

✆ Fa Nándorral a Horn-fok kerülés után készült első telefon-interjúnk magyar nyelven itt hallható.

A telefonkapcsolat persze, abból a távolságból nem mindig tökéletes – nem sminkeltük ki nagyon a hangminőséget – így egy kis bepillantást hagytunk, milyen az, amikor a földgolyó túlsó feléről, az Atlanti óceán déli kapujából végre megcsörren a telefon, de nem minden érthető. Visszahívás mikor? Azon múlik, hogy rendben vannak-e vitorlák, a kötelek, a csörlők-csigák, a navigáció, a töltés, a hidrogenerátor etc, ki tudja hány szálon, mi minden megoldandó keletkezik közben … majd eltelik fél nap, itt már este, ott még nappal – és újra megcsörren a telefon:

folytatás: a Horn-fok utáni út-stratégiáról:

Fa Nándor hivatalos Facebook oldala: https://www.facebook.com/SpiritOfHungary


2017. január 9. a Vendée Globe 63-napja – 63 évesen  – ahogy Nándor kalkulálta.  SIKERESEN MEGTÖRTÉNT A HORN-FOK KERÜLÉSE

Fa Nándor ezúttal ötödik földkerülő útján, vitorlázó karrierje során ötödször kerülte a legendás Horn-fokot.

FA NÁNDOR és az öt HORN-FOK :

1. Szt.Jupát 1985-87-ben,  31 lábas hajóval, kétszemélyes földkerülő túravitorlázás, társa Gál József

2. Alba Regia 1990-91 BOC CHALLENGE, az első, saját tervezésű és építésű magyar óceáni versenyhajóval  (11.hely) megkapta a rendező Spirit of the BOC Award különdíját

3. K&H Bank-Matáv 1992-93 Vendée Globe szóló-nonstop földkerülő vitorlásverseny (5. hely ) az első “non-French skipper” aki teljezítette a vitorlázás “Mont Everest-jét”

4. Spirit of Hungary 60 lábas magyar tervezésű és építésű (saját tervei szerint) versenyvitorlással 2014-15 Barcelona World Race (7.hely) társa Conrad Colman (Új-Zéland-USA)

5. SOH77 – az átépített, új árboccal és vitorlázattal ellátott 60 lábas magyar tervezésű és építésű versenyvitorlással, 2016-17 Vendée Globe szóló-nonstop földkerülő vitorlásverseny

A magyar versenyhajó hetek óta tartósan, kiegyensúlyozottan a nyolcadik helyen vitorlázik. Fa Nándor a hajó biztonsága érdekében rendkívül megfontoltan hajózik. Az egyszemélyes megállás, és kikötés nélkül teljesítendő Föld kerülő vitorlásversenyen 2016. november 6-án 29 hajó rajtolt. A súlyos hajó sérülések miatt feladásra kényszerült versenyzők közül mára tizennyolcan maradtak versenyben. Az élen haladó francia Armel Le Cleach és a brit Alex Thomson átszelve az Egyenlítőt az Atlanti óceánon hajózik Európa felé. A mezőny utólsó hajója nemrég hagyta el Tasmániát.


SOH77 – FA NÁNDOR HORN-FOK KERÜLŐ HAJÓNAPLÓ: 2017. Január 9.-én érkezett

“Jan. 08. 20:50 UTC, délután, Nem mentem le addig, amíg terveztem, mert visszalengett a szél és értelmetlen lett volna. Egyelőre megyek a pozitívon, és még igazítok a fok előtt, ha kell. Ahogy visszahauzoltam, akkor láttam, hogy egy jókora gomolyag felé tartok az új csapáson. Majdnem visszacsináltam, de aztán arra gondoltam, hogy elhalad, mire odaérek.

Úgy lett. Vauuu! 23:15 UTC-kor megláttam két felhő között a szárazföldet! Ez ugyan sziget, de a kontinens része, és ilyet a rajt óta nem láttam. Bő 30 mérföldre van még, de elég nagy hozzá, hogy meglássam. Balra előttem hatalmas sötétszürke felhőtömegek, ahogy a hegyek fölnyomják a légtömegeket és kicsapódik a pára belőlük. Ijesztően néznek ki, de szerintem ártatlanok. Majd kiderül, arra megyek.

Nagyon fölpörgött a szél, kénytelen voltam újra hauzolni. Most jobbcsapáson tartok DK-nek addig, amíg ismét érdemes lesz csapást váltani a szél és a fok függvényében.
Ahogy végzek a művelettel, elrendeztem a köteleket nekitámaszkodom a kormányállás oldalának és nézem a felhőgomolyokat, ahogy kicsapódnak és összetorlódnak a Cordillerák fölött. Hátulról mindezt megvilágítják az alkonyba hanyatló nap sugarai, világító fehéren keletkeznek és tűnnek el a fodrok a vízen, fehér látomásként köröznek Isten legszebb teremtményei, az albatroszok, és arra gondolok, hogy jó eséllyel utoljára látom ezt a rideg csodát. Nyomást érzek a gyomrom táján, ami lassan jön föl a torkom irányába, könnyek szöknek a szemembe. Ezért jöttem ide, elbúcsúzni ettől a vad, kiismerhetetlen szépségtől.
Gyönyörűek az éjszaka fényei. Előre semmi, ott mélyszürkeség, de hátra pont az ellentéte, szépség, vidámság. Hátra, jobbra tisztán csillog fölöttem a hold, alatta a fényét visszaverő hullámok, balra a naplemente világoskék csíkja a horizonton, amint éppen átnéz az Antarktisz fölött. Ennél jobban már nem megy el, ez a fény körbejár, és nemsokára üdvözölhetem keletről.

Legyengült a szél, lelassultam 9 cs-ra. Ez talán azért van, hogy ne menjek el idő előtt a foktól. Mintegy 20 mérföld múlva hauzolok, és onnét még 15 SM. Akkor már túl leszek a fokon, de úgy leszek a legközelebb hozzá, kb 8 mérföldre. Gyenge a szél, és itt erős áramlatok vannak, nem szeretnék meglepődni, nem megyek közelebb a szundikáló medvéhez.
2017. január 09.-én 05:00 UTC-kor áthauzoltam balcsapásra és mostantól már a hazaúton vagyok. Még 17 mérföld és lekeresztezem a fok hosszúsági vonalát és akkor hivatalosan is megkerültem a Horn Fokot.

A pezsgőt már ötödik hete hűtöm, azzal semmi gond, készen áll a nyitásra. Az ünnepi vacsorát elfogyasztottam este, de egy jó teát még hozzáteszek a pezsgőhöz és azzal meg is vagyunk, már csak egy hónapocska vitorlázás van hátra, és kész.
06:40 UTC-kor lekereszteztem a fok vonalát, így az 5. Horn Fok kerülés megtörtént. Immáron ismét az Atlanti Óceánon vagyok.
Poz: Jan. 09, 06:41 UTC, 56° 09′ S, 067° 15,8′ W, elhagytam a Horn Fokot,

Már dereng és még közelebb fogok menni a fokhoz, ha tudok csinálok képeket még, és küldök. A második kép a ma esti ég.”

képek: Nándor Fa Image Bank: FA_N5thCAPEHORN©NandorFa_VendeeGlobe2017Jan9 


SOH77 Log – FA NÁNDOR HORN-FOK kerülés előtt érkezett  HAJÓNAPLÓJA

Jan. 07. 23:50 UTC, délután, Itt a déli vizeken talán utóljára megjárattam a motort, ismét csak zokni szárítási céllal.

Először vagyok kívánós. Olyat ennék, ami nincs a hajón. Fogalmam sincs, hogy mit, és még csak nem is extra kívánság, csak valami más, mint amik vannak. Ez csak egy hirtelen jött gondolat, amit igen gyorsan elhessegetek magamtól, mert még jó ideig kell, hogy szeressem ezeket itt a hajóban. Igazából mikor összeválogattuk Anna lányommal az áruházban, nagyon gondosak voltunk, mindenből raktunk a kosárba, és van is még szinte minden. Inkább a másság érintette meg az agyamat egy röpke pillanatra, de már el is szállt.

Nem szűnő mennyiségben vágtatnak az esőfelhők, és egyre nagyobbak. Az utolsó kifejezetten nagy volt és a 25 cs-s alapra bejött 36 cs vagy 10 percre. Nem lehet itt bravúroskodni, nagy vitorlát húzni. Belegondoltam, hogy a VOR-osok, akik csapattal nyomulnak ezeken a vizeken, kézzel, kerékkel vezetve a hajókat, tényleg nagy távokat tudnak produkálni. Mi sokat veszítünk az automata kormányzáson, és hogy nincs kéz az állandó cserékhez. Ilyenkor ez még csapatnak is sok, igazán ki lehet meríteni az embereket, ha mindenre rámozdulunk. Valamikor nagyon érdekelt egy ilyen csapatban való részvétel, de mára elmúlt, jöjjenek a fiatalok.

Éjszaka lett, nem látok semmit. Illetve azt látom, hogy a napnyugta elindult K-nek a horizonton és a hold különböző fellegek mögül világít gyengécskén, amúgy ugyanolyan rohanó felhős az ég, mint napközben volt. 26 – 28 cs-s szél fúj, de Ny-i helyett ÉNy-i, ami nekem sokkal jobb, egy csapáson megyek a fok felé, 14 – 25 cs közötti sebességgel. Az alap olyan 14 – 16 cs, erre pöffök, és hullámok egybeesésekor bevadul SOH kisasszony, és vágtat 22 – 25 cs-val, némi pattogással, zakatolással a hullámokon, de minden erőlködés nélkül. Sokkal gyorsabban haladunk, mint a routing, mert a szél erősebb és jobb szögből jön.

Hajnalig többé, kevésbé így ment, de azért folyamatosan gyengült az alapszél. A nyomások egy ideig még nem, de reggeltől, már azok is lejjebb adták. Pár esőfelhő átszaladt rajtunk, esett is némi havas eső, de a tendencia nem változott. Először a J3-at cseréltem vissza a J2-re, de rövidesen már az is kevés, mert még ejteni is kellett közben 10°-ot, mostanra az A3 van üzemben ismét. Jó hogy fent hagytam, most csak ki kellett húzni. Nagyon hálás vagyok a szélnek, hogy ennyivel északiasabb volt és direktben tudtam haladni a fok irányába. Vannak benne fel és lepörgések, de az alap jó irányba visz, most éppen 145° TWA-n csobogunk 11 – 13 cs-val. 170 SM a fok.

Bánatomra a jó olvasmányaim elfogytak. Most vagy ismétlek, olyan könyvet olvasok, amit már valamikor olvastam, vagy olyat választok, ami kevésbé érdekel, hátha megjön hozzá a kedvem. Olyan túl sok időm nincs rá egyébként, inkább desszertként olvasok, kis kedveskedés az agyamnak a darálómalom mellett.

Nagyon kemény fellegek vonulnak tőlem É-ra, mindenképpen óvatosságra intenek. Nem csak úgy egy felhő, ami majd elmegy, ezek összefüggő rendszerben vonulnak vég nélkül. Fölöttem és tőlem D-re még vannak kék égfoltok, de fogyóban. A szél paradox módon moderált, mégsem merem kijátszani az összes adumat. Kihúztam ugyan az A3-at, de a nagyvitorlán egy reff lent van még, és egyelőre lent is hagyom. Ezen a környéken, a hegyekhez már ilyen közel, pláne ilyen instabil időszakban nagyon könnyen bejön egy 15 – 20 cs-s különbség, ránk fúj egy 40-es. Egy vitorlával még elbánok, lereffelem, fölsodrom, de kettővel már lassú. Mire a második vitorla sorra kerülne, már vagy megvan a baj, vagy elment a nyomás. Ha valahol, valamikor, akkor itt és most nem szeretném a szerencsére bízni.

Most járok ott, 40 mérföldre a partoktól, amikor 10 mérföldön belül a vízmélység 2000 méterről 100 méter alá csökken. Ebben a szélben és hullámzás mellett nem okoz semmi bonyodalmat, de rossz időben, amikor 6 – 8 méteres hullámzás kiszalad a sekély víz fölé, sűrűn keletkeznek akkora bukó hullámok, hogy képesek fölborítani a kisebb, lassúbb hajókat, akár hosszában is.

Szabályos, általunk ismert eső kopogott a fedélzeten egy rövid időre. Szép nagy cseppekben esett, ami itt ritka. Erre inkább a nagyon apró szemű szitálás a jellemző. Úgy is tud nagymennyiségű csapadék lehullani, de egészen más a fizikája. Kimegy az ember és azon találja magát, hogy csorog rajta a víz. Éjszaka látszik lámpafénynél jól, ahogy sűrűn permetezve érkezik és áztat el mindent.

Az most az eldöntendő kérdés, hogy mikor hauzoljak. Egyelőre vitorlázok neki a szikláknak közvetlenül a fok fölött. Olyan szögből fúj még, hogy nagy negatívot húzok, ha most váltok csapást. Várhatóan a következő pár órában még gyengül a szél és visszafordul ÉNy-ról nyugatira, amiben hasznosabb irányokat tudok menni. Most nem tehetek mást, mint megyek egyre közelebb a partokhoz, és várom a szélfordulót.

Rövid, agresszívvé vált a hullámzás, valószínűleg áramlás miatt, de benne lehet a hirtelen mélységcsökkenés is. Nem kellett sokat agyalnom a csapásváltáson, hirtelen fordult a szél 15°-ot, és ez eldöntötte. Vettem a kabátot – még mindig fröccsös – és 10 perc múlva már DK-nek haladunk. Megyek erre negyven mérföldet és visszahauzolok a fok felé. Ha már kint voltam, gyorsan kireffeltem, mielőtt meggondolom magam. Békés a menet ezen a csapáson, és mintha tisztulna mögöttem.

Emlékezetes hely felé tartunk, előttem vannak a Diego Ramirez szigetek, ahol ’92-ben 75 cs-s szélben vitorláztam. Vitorláztam a fenét, sodródtam a hajó oldalán, mártogattam a hullámokba az árbocomat. Ott henteregtem vagy 4 órát, volt időm fényképezni. Még mindig használatban van az a fotó a Vendée Globe médiájában, amit akkor csináltam.

Poz: Jan. 08, 20:20 UTC, 56° 01′ S, 070° 13′ W, 100 SM a fokig, rendben vagyunk,

Így állunk jelenleg. Még mindig nem tudom, hogy látok vagy sem a foknál. Majd kiderül, határeset.

SOH77 MAIN SPONZOR AND PARTNERS Spirit of Hungary Imoca Ocean Masters project