Vendée Globe  

VG 6. heti összefoglaló – A teljes mezőny a Déli óceánokon

A hatodik héten a 8. Vendée Globe teljes mezőnye leért a Déli óceánok világába. Mérei Tamás összefoglalója

Igaz, közel 7.000 mérföld távolságra vitorlázik egymástól a mezőny eleje -Armel le Cléac’h-sal és a brit Alex Thomsonnal – akik  a verseny második jelentős fokát, az Ausztrália déli pontját jelző Cape Leeuwint több, mint 3.000 mérfölddel elhagyva a Csendes-óceánon vitorláznak – Sebastien Destremau az utolsó, 22. helyen, aki csak pár napja érte el az Indiai-óceánt.

Huszonketten vannak még versenyben, miután az elmúlt hét viharai megtizedelték a mezőnyt. Sebastien Josse az utolsó kieső, aki stabilan tartotta a 3. helyét, vélhetően a nagy terheléstől, de egyenlőre ismeretlen ok következtében kiszakadt az Edmond de Rothschild hajójának bal oldali uszonya, olyan sérülést okozva a hajótestben, hogy lehetetlen volt folytatnia a versenyt.

A több, mint 300.000 ember, aki naponta követi a Vendée Globe oldalát, egészen biztosan lélegzet visszafojtva figyelte Kito de Pavant mentés akcióját. A szerencsétlenül járt francia szkipper hajóját akkora erővel találta el valami a vízben, hogy a tőkesúlya szinte teljesen leszakadt, ráadásul nagy mennyiségű víz került a hajóba. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy épp a közelben – 110 mérföldre – járt a Déli óceáni szigeteket ellátó Marion Dufresne II. hajó, amely a riasztásra megfordulva, teljes sebességgel, még időben érte el Kito de Pavant tartózkodási helyét. A mentéssel meg kellett várni a napfelkeltét, miközben azért szorított mindenki, hogy addig a felszínen maradjon a hajó. Végül sikerült a meglehetősen nagy hullámzás ellenére egy RIB-bel kimenteni Kito de Pavant-t, hajóját azonban sorsára kellett hagyniuk.

A Déli óceánokra jellemző agresszív frontok olyan méreteket öltenek az idén, hogy többen kénytelenek szokatlan módon védeni hajóikat. Vannak – mint például jelenleg Yann Elies – akik bevonva vitorláikat lelassítják hajóikat, csak egy kis vihar fokkal próbálják tartani a megfelelő irányt, míg Jean-Pierre Dick, a Vendée Globe történelmében először, olyannyira menekülőre fogta a dolgot, hogy a Tasmánia és Ausztrália közötti Bass-szoroson keresztül, nagyot kerülve igyekszik nyugodtabb vizeken kitérni a vihar elől. Persze az intenzív ciklonoknak törvényszerűen eljön a „böjtje” is, azaz a köztük lévő magasnyomású övezetek, minimális szelekkel. Tegnap például Alex Thomson „produkálta” a leglassabb menetet, kevesebb, mint 200 mérföldet haladt, sokszor csak 3-5 csomóval poroszkálva – mindezt a Csendes óceán közepén.

Fa Nándor továbbra is stabilan halad a középmezőny elején, a 11-ik helyen, rövidesen eléri Ausztrália magasságát. A napokban feltűnt neki, hogy megváltozott a tőkesúly által keltett hang. Bár a hideg víz és az időjárási viszonyok miatt nem tudott lemerülni, hogy közelebbről megvizsgálja, mi történhetett, azért megdöntve a hajót rájött a változás okára. A tőkesúly profilosításának egy része hiányzik, azaz valamivel ütközött a Spirit of Hungary. Szerencsére Nándi azt mondja, statikailag nem okoz problémát a jelenlegi helyzet sem, pusztán a megváltozott ellenállás, illetve áramlás miatt kicsit lassult a hajó.

Tudjuk, hogy a szkipperek küldenek néha egymásnak üzeneteket, azok tartalmát azonban általában csak kivonatosítva „kapjuk meg”, de kifejezetten üdítő volt olvasni Rich Wilson Fa Nándornak küldött e-mailjét, amelyben méltatja Nándor teljesítményét, versenyszellemét és a hajóját. Le a kalappal az ilyen hajós előtt, aki – bár egymás ellen versenyeznek – ennyire őszintén tud örülni, szurkolni a másik sikerének.

A 8. Vendée Globe mezőnye nem csak a legnagyobb versenyzők közötti távolságot produkálta, hanem ebből fakadóan a mezőny párokba, kis csoportokba rendeződését is. Az élen haladó két hajó után közel három napos távolságra Paul Meilhat – a 2012-es verseny nyertes hajójával – csupán 40 mérfölddel halad Jérémie Beyou előtt, miközben őket újabb ezer mérfölddel lemaradva, de ötven mérföldes különbséggel követi három hajós Yann Elies, Jean le Cam, és Jean-Pierre Dick. Thomas Ruyant és Louis Burton viszonylag magányosan vitorláznak Ausztrália alatt, Stéphane Le Diraison viszont ismét csak pár mérfölddel előzi meg Fa Nándort.

Azt majd a történelem dönti el, mennyire volt jó ötlet az újfajta svertek (bajuszok) engedélyezése az Open 60-as osztályban, ugyanis ezek az uszonyok szinte trimaránná téve az egytestű hajókat jelentős sebességfölényt hoznak bizonyos szélerősségnél. Ettől aztán nagyon “elhúzott” az eleje és a klasszikus taktikai csatákat szinte csak párban tudják vívni a szkipperek. Izgalmas ez is, kétség kívül, de hogy más lett tőle a Vendée Globe az is biztos.

Mérei Tamás írása