Vendée Globe  
93 nap 22 óra 52 perc

VG2016 – a második hét – Fa Nándor hajónaplója nyomán Nov. 14-től… VG web tv élő kapcsolatokkal – szélcsendes csata a szamurájjal – videó üzenettel …

VENDÉE GLOBE LIVE WEB TV – benne Fa nándor is … Spirit of Hungary Hajónapló: “Meglehetősen nehéz napom van, immárom benne a doldrums-ban…. Most jól jött a már fent lévő Code 1 (aminek az eleje Code 0, a hátulja pedig J1, az egyenleg Code 1) … SOH77 video üzenet

Nov. 18. délután

Fa Nándor rövid videó üzenete a Spirit of Hungary  of Hungary fedélzetéről:  “…immáron a dél-Keleti Passzátban, de még az Egyenlítő fölött… minden rendben..”

onboard_video©NándorFa/ SOH77

Nov. 18. reggeli pozíciók a Vendée Globe tracking nyomán.


Nov. 17-e este van ugyan, de épp most érkezett Fa Nándor tegnap megkezdett naplóbejegyzése. Poz: nov. 17. 19:50 UTC, 04° 22,9′ N, 028° 52,5′ W

Napló Nov. 16. 20:00 UTC

Késő délutánig elég érdekes pályát futottunk. Szép nagy kanyar van benne, de így volt sebesség. A VMG még messze így a legjobb. (VMG az a sebesség mutató, ami a cél felé való közelítés sebességét mutatja, nem azonos a hajó sebességével.) Volt olyan időszak, amikor 18 – 19 cs-val mentünk meglehetősen rossz irányba, és a VMG még így is 14 cs fölött volt. Lényeg az, hogy haladtunk, még ha sok munkába és sok fölösleges útba is került.

Mostanra az A3-at felsodortam és a J2 van szolgálatban. Még nem veszem le, csak, ha már kell a helye, mondjuk a J1-nek. Sajnos arra felé tendálnak az események, mert élesebb a menet és legyengült a szél.

Aztán levettem, és a helyére húztam a J1-et, de mire végeztem, visszaerősödött a szél és nem kellett. Most ott van a helyén és várja a bevetést.

Meglepő módon teljesen kitisztult az ég, aztán feljött a hold és ideális körülmények között vitorlázok. Azért nincsenek illúzióim, nem fogyott el a doldrums, csak most kicsit máshol felhősködik. Látom az előttem haladó hajók mozgásán, hogy a 4°É-ig bármi megtörténhet és csak azután várható a DK-i passzát.

Vagy két óra hosszat örülhettem a tiszta időnek, aztán teljes szélességben behúzták a rolót és jött az elkerülhetetlen. Jó ideig még gyorsan haladtam az elfordult szélben Ny-nak, gondoltam valahogy kijövök ebből, csak haladjunk, de nem jöttem ki, megálltunk. Nem teljesen, csak úgy 4 cs-ra. Most jól jött a már fent lévő Code 1 (nevezzük mégis inkább így öszvér vitorlámat, aminek az eleje Code 0, a hátulja pedig J1, az egyenleg Code 1), nem kellett vele mást csinálni, csak kihúzni. Ettől mentünk 4-el, amúgy még lassúbb lettem volna. Így cammogtam bő egy órát, míg visszaélénkült a K-i.

Az É-Ny-ra lévő hajók kicsit gyorsabban haladtak, egyenletesebb szelük lehetett, de az alattunk lévő hat hajó hozzám hasonlóan keresgéli a szelet és lelassult. (Annál nincs bosszantóbb, mint amikor csak nekem áll le a szél, és mindenki más robog.)

Megpróbáltam, nem ment. Egy irdatlan nagy, reménytelenül fekete igazi, hamisítatlan egyenlítői felleg állta utamat, pont telibe. Ilyenkor az ember belevitorlázik, leforog a szele, robog 10 – 30 SM-et Ny-nak, jól elázik, majd álldogál majdnem egyhelyben órákat, amíg visszajön az eredeti szél. Úgy gondoltam kikerülöm, kifordulok, elvonulok K felé a felleg széléhez és ott vissza az eredeti csapásra. Kifordultam, mentem 12 SM-et és semmi sem változott, nem volt a fellegnek eleje, széle. Nem kísérleteztem tovább, visszafordultam, hogy beteljesedjen a sorsom. Most itt tartok, megyek bele a fellegbe 12 SM veszteséggel.

Tőlem nyugatra vonul a Szamuráj. Már előttem van, nem tudok mit kezdeni vele. Neptun apánk szerethette Yukot, vagy szereti Kojirot, mert olyan egyenes vonalban vonul itt D-nek, ahogy ez eddig senkinek sem sikerült. Az egy dolog, hogy gyors, de kivételes mázlija van a széllel. Volt, amikor pár mérföldre volt tőlem Ny-ra. Belementem egy akkora zivatarfelhőbe, mint ez itt és lefutottam a koreográfiát. Vártam, hogy a pozícióknál majd hasonló lesz a pályavonal is, de nem. Én csináltam egy óriási S kanyart Kojiro Sun meg ment rezzenéstelen egyenes vonalban. Ilyenek az igazi szamurájok.

Valami haszna mégiscsak volt a K-i csapásomnak, mert, ahogy belementem a fellegbe, szinte egy időben láttam világosodást a szél felöli oldalon. Egy csapáson haladok az elvárható irányban és sebességgel. A nagy leesés, elázás, megállás kimaradt. Hurrá!

Beerősödött az immáron DK-i szél, most 18 cs, kellett egyet reffelnem, már sok volt. Darabig hagytam, hátha csak a felhő nyomja, de már a harmadik felhőnél járunk és a szél maradt. Most J2, egy reff.

Néha látok egy-egy kék lyukat az égen és egész megörülök neki. Két napja nem hittem volna, hogy ilyen egyszerű örömet találni errefelé.

Azt hittem korábban, természetesen a korábbi tapasztalataim alapján, hogy lesz időm majd olvasni. Vágyom rá, csak arra a kevéske szabadidőre sok tennivaló aspirál. Mondjuk navigálni, kommunikálni, írni, enni, tisztálkodni, esetleg pihenni, meg még másik sok egyéb. Azért nem mondok le róla, talán nem mindig lesz ennyi feladat a haladással. (Ezt nem gondoltam komolyan.)

Mostanra teljes egészében átmentünk szembeszeles vitorlázásba, egycsapáson szorítom a DK-i szelet. Dől erősen, zötyög és nehéz a mozgás, mindkét kezem foglalt a kapaszkodással. Ez itt normálisan ilyen, semmi rendkívüli nincs benne.

Poz: nov. 17. 19:50 UTC, 04° 22,9′ N, 028° 52,5′ W, minden rendben.


Íme a ma esti, nov.17-i SOH77 VENDÉE GLOBE pozíció. 19! A kiútért való küzdelem a szélcsendből – versenyben egymással, a jó szélért, csata önmagukkal, a magas szinte forró páratartalommal, … önmarcangoló napok a Doldrumsban, egyre közelebb az Egyenlítőhöz.

Nov. 15. 20:40 UTC…”

Az elmúlt éjszakákhoz képest furcsa, hogy korom sötét van, rövidesen feljön a hold és világos lesz megint. Különösen erős fénnyel világít a hold ezekben a napokban, itt az óceánon, ahol kristálytiszta a levegő, még inkább. Ezért újdonság, hogy lebukott a nap és vak sötét lett, lámpázok.

Elég bizonytalan a szél, vannak benne jelentős nyomások, amire reagálni kell az A2-vel. A biztonság és az egyszerűség kedvéért föltekertem a J3-at, ne legyen útban, ha hirtelen csinálni kell valamit.

08:30 UTC Hajnalban elaludtam. Arra ébredtem, hogy 240°-ra robogunk 23 cs-s szélben, még mindig az A2-vel. Sötét van, a holdból nem látszik semmi, a felhőzet már erősen dolldrums jellegű, vagyis zivatarfellegek vonulnak fölöttem. Kényes dolog, az A2-t most le kell szedni, lehetőleg egy darabban. Az aggodalmamnak megfelelően küzdök, hogy fent a tölcsért egyáltalán megmozdítsam, persze csörlővel, kézzel ilyenkor már csak imádkozni lehet. Beejtek 170° TWA-ra, ráengedek mindegyik kötélre, főleg az elsőre (tack line) és húzom. Végül enged, méterről méterre hozom lefelé a tölcsért, zárom be a vitorlát. Nem adja könnyen. Végül lent van a tölcsér, beszedem a vitorla sarkait a vízből és óvatosan leengedem az egészet az orrba. Elrendezek mindent, kihúzom a J2-t, fölélesedek 120° TWA-ra és robogunk fél szélben tovább. Muszáj innom, mert közben úgy kiszáradt a torkom, hogy nem tudok nyelni, amúgy minden rendben.

Közben megjelent a Szamuráj (Kojirot hívom így) AIS jele a képernyőmön 15 SM-el mögöttem. Makacs srác, nem hagyja magát lerázni, és sajnos gyorsabb is nálam. Hajója, az ex BOSS harmadik volt az előző VG-n.

Miközben itt írok megjött egy 29 cs-s lökés, vele azonos időben leszakadt az ég. Volt fölöttem, mármint tőlem K-re, egy nagy, sötét felleg, de hogy az két mondat között ideérjen, azt nem gondoltam. Úgy ömlött az eső, hogy nem láttam a hajó orrát. Vagy 10 percig vágtattunk, aztán újabb 10 perc ügetés, majd séta, és megállás. A szél elfordult D-re és leállt. Egy óra himbálódzás után kezdett szivárogni valami, de az is minden honnét, így nehéz rá vitorlát állítani. Még bőven esik, de már lengedez valami K-ről, muszáj J1-et húznom. Mire végzek, belőlem is csorog a víz. Egy része csak átfolyik rajtam, egy része belőlem. 30 pár fok van és 100% páratartalom. Jó, hogy van egy kupac száraz trikóm a TBS-től, az a fajta, ami vizesen sem hideg.

Kicsit váratlanul ért ez a zivatar, még legalább két fokot szerettem volna haladni a passzáttal rendesen. Most legalább 5 fokot muszáj lesz, ilyen nagyon instabil szelekkel araszolni D felé. Teljesen olvashatatlan, vegyes felhőzet van szél felől, nem tudható, hogy mi jön belőle. Most ez a kevéske légáramlat visszafordult É-K-re, igazából az A3 kellene előre. Ha lecserélem, akkor majd más kell. Várok.

Végül a J2 elé kihúztam a J1-et, ezek együtt majdnem kitesznek egy A3-at. Nincs úgy fél óra, hogy ne alakuljon ki egy zivatar felleg. Kettőt megúszok, átcsúszok úgy közöttük, hogy ne haljon meg a szelem, de biztosan ott vár a harmadik, amit eddig a kettőtől nem láthattam. Most pont ez van és csak a gondviselésben bízhatok, mert én csak megyek előre. Ejtek, élesítek max. 20°-ot, ez a teljes mozgásterem.

Délutánra mintha tisztulna a kép, de nem szeretném elkiabálni. Van egy óriási sötétség alattam, már biztonságos távolságban és van egy kisebb fölöttem, de mintha kicsúsznék ennek. Egyelőre mást nem látok, ami persze nem jelenti azt, hogy nincs.

Mindenem vizes és nem ringathatom magam abban az illúzióban, hogy majd megszárad. Nem szárad meg, legfeljebb majd 4 nap múlva, mikor már a D-K-i passzátban ások lefelé.

Végül, délután csak lecseréltem az orrvitorlákat az A3-ra. Nem volt más választás, ha haladni akarok. Így is meglehetősen kompromisszumos irányt megyek, 180°-os heading helyett 140°-ra. Remélem csak addig, amíg kifűzöm magam egy karéj esőfelhőből és visszajön az igazi szél. Eddig megittam kb 4 liter vizet és folyamatosan szomjas vagyok. Igaz, vitorlacseréknél otthagyok egy litert biztos.

Poz: nov. 16. 16:40 UTC, 08° 31′ N, 027° 10′ W, minden rendben.  Lassan belerázódok a menetbe, már egyedül vagyok álmomban is.


VENDÉE GLOBE WEB TV TODAY’s LIVE REPLAY

ITT VISSZANÉZHETŐ a NOV. 16-i VG WEB TV  adás – benne a Fa Nándorral létesített satelite kapcsolat – az angol nyelven zajló beszélgetés végén Nándor mindíg üzen magyar nyelven is, ezúttal már a szélcsendes zónából, amit egy skipper sem szeret igazán. Az ún. Doldrums-on csak mielőbb átjutni szeretnek. Fa Nándorral a Vendée Globe angol szakírója, Andi Robertson beszélgetett.

h
The Vendée LIVE of the 16th November / Vendée… by VendeeGlobeTV


FA N: Vendée’Blog 2016. nov. 15. “Az éjszaka erényei, hogy fantasztikusan világított a hold, és haladtunk. Panaszkodni nem akarnék, mert lehetne sokkal rosszabb, de, ha arra gondolok, hogy a passzát szél birodalmában vagyok és az elől haladók itt 18 cs-s átlaggal vágtattak át, akkor sok nagyképűsködni valóm nincs.

SOH77_onboard_photo©FA_NÁNDOR

A teljes nagyvitorla, az A2-es gennaker és a J3-as fok vannak fent, összesen mintegy 620 m2, és elfog az optimizmus, ha átlépjük a 10 cs-s sebességet. Most, hogy ideültem írni, felerősödött a szél 18 cs-ra és verjük néha a 13 cs-t, de ez csak egy fellegnek köszönhető, ami itt vonul felettem. Gondolom a környezetemben lévő kollégák hasonlókat írhatnak, kevés különbséggel ugyanez lehet náluk is. Talán, egyedül Konrádot kedveli jobban Neptun, mert neki mindig picivel jobb szelei vannak, igaz, tőlem 80 SM-re Ny-ra.

Most volt itt az idő és alkalom, hogy az A2-nek aláhúztam a J3-at, vagyis az erősszeles orrvitorlát, ami 40 m2 csupán, de minden zsebkendő számít. Az A2 annyival előbbre van, hogy már nem zavarja a szelét. A J3 amúgy is fent van a rajt óta, akkor csináljon valamit. Nem vagyok meggyőződve, hogy kimutatható a különbség, de azt az érzetet adja, hogy mindent megtettem. (Mint ahogy mindent megteszek.)

Az égen minden szinten van valami. Lent kumuluszok, fent cirruszok, közte több rétegben fátyol felhőzet. A lyukakon át látni a rétegeket. Egyedül báránykák nincsenek, amikből itt szokott sok legelészni.

D-DK-nek tartok É-i szélben. Napok óta szeretnék nyugatabbra mélységet nyerni, de nem megy. Ideig, óráig tartok 190 – 200°-ra, de aztán visszaadom. Örülök, ha az átlag kijön 190°-ra.

Elcsobogtam egy vasszörnyeteg mellett, ami áll, az élet legcsekélyebb jelét sem fedezem fel rajta. Már messziről figyeltem az AIS jelét, mert az utamban volt, de halászhajóra tippeltem. Nem, ez nem halászhajó, még csak halász anyahajó sem. Valami irdatlan méretű, hajó formájú tartály, ami csiga sebességgel tart É-nak. Csak azért nem horgonyoz, mert itt majdnem 5000 méter mély az óceán. Valamiért, minél csúnyább, otrombább egy ilyen úszó cucc, annál feketébb.

Kellemes, meg – megélénkülő szél érkezett, az előjelzést és az én pesszimizmusomat messze meghaladva. Talán előbb kellet volna keseregnem kicsit. Nem vágtatunk, de legalább haladunk.

Sajnos időről időre át kell vizsgálnom a primőr készletet, és tizedelnem. Van, ami árulkodik, érzem a szagát, de van, ami csak úgy sumákban kezd virágzani. Ezzel együtt is sokkal tovább kitartanak, mint várható volt. 31°C van a kabinban, hasonló az óceán hőmérséklete is, nincsenek csodák. Ami nem tartósított, az most hamarosan kimúlik. Vagy megeszem, vagy kidobom.

Egy érdekes angol ételt ettem zacskóból. Marhahús, krumpli darabkák és zöldség egy furcsa, de szerethető mártásban. Mike Golding-nak egy mecénás barátja döntött úgy bő tíz éve, hogy kifejlesztet az egyik híres éttermében olyan ételeket, amiket a barátja elvihet a VG-ra. Azóta kiszélesedett a választék, az egész glóbuszon forgalmazzák és önálló ágazattá vált.

Délelőtt óta semmi sem változott, haladok. Letöltöttem az előttünk álló napok széltérképét, de most még nincs itt az ideje elemezni. A mai sem az lett, amit jósoltak, és aminek látszott.

Poz: nov. 15. 17:00 UTC, 12° 29,2′ N, 026° 03,4′ W, minden rendben.”

——

Spirit of HUN VendéeBlog Nov. 14. 03:00 UTC
Még jócskán éjszaka van, mikor tartósan 16 cs-ra gyengül a szél, muszáj az A7-et A2-re váltanom. 20 perc alatt megvan, de további 20 perc, amíg mindent elrendezek, elrakodok. Most ismét 10 cs fölötti sebességgel haladok a szigetek felé. Még van 40 SM-em eldönteni, hogy átmenjek a szigetek között, vagy kihauzoljak és elmenjek a Ny-i oldalra. Elmenni Ny-nak egyértelműen legalább 40 SM veszteség, ugyanakkor a routing egyértelműen a K-i pályát javasolja, át a szigetek között.

Ma, aztán már nincs kompromisszum. Reggel van és lejött rólam minden ruhadarab. Kabinban 28°C, kint éget a nap, tehát egy fehér trikó azért szükséges.


Nagyon instabil a szél. Iránya, ereje folyamatosan változik. Egyedül az a biztos, hogy gyenge. Ez volt a prognózis, nem reklamálok, csak lejegyzem.

Tele van a fedélzet halpénzzel. Ez itt sajnos nem fizetőeszköz, csak következmény. Repülőhal jön, koppan nagyot, vergődik kicsit, aztán elhallgat. Közben leadózik a fedélzeten. Persze mielőbb visszadobom őket, de ez egyiken sem segít. Van itt pár centistől a harminc centisig minden méret. Nem szeretem őket, sem hallgatni, sem látni és legfőképpen szagolni nem. Egyszer megsütöttem párat. Szép nagyok voltak. Mire megsül, összemegy a harmadára, csak a kimoshatatlan szag marad az edényben, orrban, mindenütt.

S. Ta Luzia fölött meghauzoltam. Muszáj volt, nekimentem volna. Most tartom Ny-ot, picivel alá, és két opció közül választok. Átmegyek S. Ta Luzia és Sao Vicente között, vagy továbbmegyek és Sao Vicente és Santa Antao között megyek, ahol nemrég épp a Boss ment el. Pár mérfölddel előttem megy az árboc csúcsát veszített Initiatives Coeur, Tanguy. Gondolom Mindeloba tart, ott le tud horgonyozni. A helyi hatóság biztosan meg szeretné látogatni, ezzel sértenék a verseny szabályait. Remélem a RD megtette a szükséges diplomáciai lépéseket és békén hagyják dolgozni. Legalább is a hatóság, a lakosságra nem fogadnék.

Végül a közelebbi átjáró nyert, semmi nem indokolta, hogy még egy órát vesztegessek, csakhogy lássam Mindelot. Láttam már, nem tetszett. Átjöttem S. Ta Luzia és Sao Vicente között, tiszta volt és békés. Vonulok tovább D-nek.

Szinte percek alatt a párába vesztek a szigetek, egy órával a szoroson való átkelést követően eltűnt minden a képből. A térképről persze nem, csak szem elől.

Rossz érzésem volt. Láttam Tanguy-t bekanyarodni pár mérfölddel előttem Mindelo felé, és nagyon is együtt tudok vele érezni. Reménytelennek tűnő problémát kell, hogy megoldjon így a verseny elején. A mezőny eleje szinte biztosan A2-vel nyomta, időnként 30 cs-s szélben, másképp nem jönnek azok a számok, ahogy haladtak. Tanguy lépést tartott velük, de ennek részéről ez volt az ára. Sajnálom.

Megborotválkoztam, megfürödtem, tisztába tettem magam. Már nagyon megérett és nagyon jó érzés frissnek lenni. Eszem valamit és teljes lesz a komfort.

Sajnos a szigetek után erősen legyengült a szél. Az sem derít jobb kedvre, hogy tudtam előre.

Figyelem és próbálom megérteni az új, uszonyos hajók viselkedését, teljesítményét. Ahogy gondolkozom, és egyre jobban elhelyezem a funkciójába, egyre jobban meg vagyok győződve, hogy álcázott trimaránok ellen versenyzünk. Az uszony pontosan azt a hatást éti el dinamikus úton, mint a külső úszótest a trimaránnál. Egyszerűen kihelyeznek plusz felhajtóerőt a hajótesten kívülre és a szabályokban lefektetett nyomatéki mértéknél jóval nagyobb stabilitást kapnak. A meglévő szabályok ezt nem tiltják, de nem a szabályok adta keret jóhiszemű kihasználásáról van szó. A tervezők is pontosan tudták mit csinálnak, és a versenyzők is pontosan tudják, hogy mekkora előnyhöz jutottak.

Poz: nov. 14. 17:30 UTC, 16° 08,7′ N, 025° 07,1′ W, minden rendben.