2014.06.04. Fa Nándor interjú a NY-BCN versenyt érintő döntésről részletesebben

(az interjú írott változata a lap alján olvasható)

video változat: link

Képek a 60 lábas magyar versenyhajón zajló elemző-javító munkálatokról:

Az interjú írott változata:

2014.06.04. Fa Nándor interjú a NY-BCN versenyt érintő döntésről részletesebben

Számos olyan kérdés merül föl természetesen az érdeklődők, a rajongók, és a téma érdeklődői részéről, valamint az otthoni média is rendkívül nagy érdeklődést mutat, amit előre is köszönünk. Tolmácsolom azoknak az érdeklődését, akik leginkább arra kíváncsiak, hogy ez a döntés valójában az átlag embernek mondhat e annál többet, mint ami a nyilatkozatban van?

Fa Nándor:

“Minden választ meg lehet adni hosszan és röviden. Igazából semmi értelme nincs nekünk most részletekbe menni. Olyan technológiai és technikai részletekről van szó, amik az átlag embernek nem sokat, vagy talán semmit sem mondanak. Nekünk egymásra épülően, illetve egymásból következően vannak feladataink, paroblémáink, amiket meg kell oldani. Egy vadonat új hajóval jöttünk, közben semmi féle javítási lehetőségünk nem volt. Voltak olyan problémák, amik ezen a Trieszttől New Yorkig tartó, meglehetősen nehéz szakaszon eszkalálódtak, könnyen meg lehetett volna oldani ezeket még kikötői körülmények között. Azt nem tudtuk megoldani, és ebből aztán más problémák is származtak. Jelen pillanatban olyan technológiai feladataink vannak, amiket műhely-körülmények között kell, és lehet megcsinálni ahhoz, hogy a jövőre nézve korrekt végső megoldás szülessen. Most arra várunk, hogy talán New Portban meg lehet csinálni. Ha nem, akkor mindenképp haza kell menni és Európában vagy Triesztben, vagy haza szállítva otthon tudjuk ezeket a feladatokat ellátni. Most még egyelőre biztos, hogy itt — New Yorkban — nem tudunk munkát végezni.”

Természetesen az ipari lehetőslgeket előbb-utóbb nyilván meg lehet találni, de ez a magyar költségvetésben gondolkodva nem biztos, hogy ez egy megfelelő megoldás. Beszéltél arról, hogy szükség esetén haza hajózol. Mik a haza hajózási kondíciók abban az értelemben, hogy ha a verseny nem volt vállalható a hajó számára?

F.N.:

“Más versenyezni, és más csak biztonsággal, biztonságos irányokban vitorlázni, amikor nem számít, hogy veszítek- e adott esetben sebességet, vagy irányt. Az biztos, hogy ha felhajózunk New Yorkból New Portba, akkor ott minden adott ahhoz hogy dolgozzunk, de minden amerikai árakon, amerikai feltételek szerint. Egyáltalán nem egyszerű és nem olcsó. Uganakkor elég sok elhúzódó munka is volna, ami más szakemberek munkáját is igényelné, úgyhogy én azt gondolom, hogy a legpraktikusabb most a hajót haza vinni talpon, vagy bárhogy, és otthon, műhely-körülmények között megcsinálni. Ez lehet akár Trieste, lehet akár teljesen otthon, a saját műhelyünkben, vagy Kápolnásnyéken, vagy Székesfehérváron. Tény az, hogy a feladatokat csak műhely-körülmények között tudjuk megcsinálni. Erre várjuk most a választ, hogy milyen módon tudunk menni. Ha beülök és átvitorlázom, az a legegyszerűbb módja, de abban azért vannak kockázati tényezők. Az, hogy feltegyük egy hajóra, az pedig újabb szervezés és költség. Ebben a pilanatban még válaszokat várunk, és születnie kell egy döntésnek. A döntés pár napon belül meg fog születni és ha úgy döntünk, hogy szállítjuk, akkor át kell vitorláznunk oda, ahonnan szállítunk: ez valószínűleg New Port. Ha nem, akkor kijelentkezem a hatóságtól, berakunk ide egy hónapra való élelmiszert, és elindulok egyedül. Ott már a Marcell nem jön velem, mert ő a versenyre jött volna velem. Egyedül én ugyanolyan biztonsággal ezt a hajót el tudom vinni, mint párban. Elindulok Gibraltár felé, a többit meg majd később döntjük el, amikor elértem már az európai partokat.”

Mindaddig, amíg szállítás, vagy hazahajózás lesz a döntésed, igyekszünk nem zavarni majd benneteket, mert temérdek szervezni való, adminisztratív, illetve fizikai munka és ügyintézés vár rátok. Majd erre kérjük az érdeklődőket és a médiát is, hogy legyenek türelemmel, és amint a döntést meghozod és egy újabb összegzést tudsz adni, azonnal jelentkezünk. 

F.N.: Én is kérek mindenkit türelemre, mert mi most itt New Yorkban vagyunk, ahol minden irdatlanul drága és van még három nap türelmi időnk, hogy innen elmenjünk. Ez alatt a három nap alatt nekünk tengernyi munkát kell megcsinálnunk. Jelen pillanatban nincs időm, hogy negyvenkét irányba magyarázattal szolgáljak akár jószándékkal, akár csak érdeklődést kielégítve. Majd otthon, egy sajtótájékoztató keretében mindent elmondunk.

Nehéz erről beszélni, de sajnos szükséges, hogy sajnos ezek az oda-vissza menő hívások, akár sms-ek, horrorisztikus költségeket jelentenek.

F.N.: Aki otthon fölveszi a telefont és fölhívja az én számomat, hogy szeretne egy kicsit velem beszélgetni, az nem gondol arra, hogy nekem abban a pillanatban villám sebességgel megindul a számláló… ez benne van és jó szándékkal teszik, de kérem a türelmüket és most ne tegyék.