VENDÉE GLOBE 9. hét Jan. 1-9. SOH77 Fa Nándor 62 napja nonstop versenyben a Föld körül – szélvadászat … “a Horn-fokig, jóval a jéghatár fölött több jéghegy is sodródik – VG LIVE VISSZANÉZHETŐ
Jan.9. reggel.
FA NÁNDOR HAJÓNAPLÓJA – a Horn-fok kerülés előtt érkezett.
Jan. 07. 23:50 UTC, délután,
Itt a déli vizeken talán utoljára megjárattam a motort, ismét csak zokni szárítási céllal. Most 3 pár meleg zokni szorong a motor tetején, alig férnek, de azért tűrik egymást.
Először vagyok kívánós. Olyat ennék, ami nincs a hajón. Fogalmam sincs, hogy mit, és még csak nem is extra kívánság, csak valami más, mint amik vannak. Ez csak egy hirtelen jött gondolat, amit igen gyorsan elhessegetek magamtól, mert még jó ideig kell, hogy szeressem ezeket itt a hajóban. Igazából mikor összeválogattuk Anna lányommal az áruházban, nagyon gondosak voltunk, mindenből raktunk a kosárba, és van is még szinte minden. Inkább a másság érintette meg az agyamat egy röpke pillanatra, de már el is szállt.
Nem szűnő mennyiségben vágtatnak az esőfelhők, és egyre nagyobbak. Az utolsó kifejezetten nagy volt és a 25 cs-s alapra bejött 36 cs vagy 10 percre. Nem lehet itt bravúroskodni, nagy vitorlát húzni. Belegondoltam, hogy a VOR-osok, akik csapattal nyomulnak ezeken a vizeken, kézzel, kerékkel vezetve a hajókat, tényleg nagy távokat tudnak produkálni. Mi sokat veszítünk az automata kormányzáson, és hogy nincs kéz az állandó cserékhez. Ilyenkor ez még csapatnak is sok, igazán ki lehet meríteni az embereket, ha mindenre rámozdulunk. Valamikor nagyon érdekelt egy ilyen csapatban való részvétel, de mára elmúlt, jöjjenek a fiatalok.
Éjszaka lett, nem látok semmit. Illetve azt látom, hogy a napnyugta elindult K-nek a horizonton és a hold különböző fellegek mögül világít gyengécskén, amúgy ugyanolyan rohanó felhős az ég, mint napközben volt. 26 – 28 cs-s szél fúj, de Ny-i helyett ÉNy-i, ami nekem sokkal jobb, egy csapáson megyek a fok felé, 14 – 25 cs közötti sebességgel. Az alap olyan 14 – 16 cs, erre pöffök, és hullámok egybeesésekor bevadul SOH kisasszony, és vágtat 22 – 25 cs-val, némi pattogással, zakatolással a hullámokon, de minden erőlködés nélkül. Sokkal gyorsabban haladunk, mint a routing, mert a szél erősebb és jobb szögből jön.
Hajnalig többé, kevésbé így ment, de azért folyamatosan gyengült az alapszél. A nyomások egy ideig még nem, de reggeltől, már azok is lejjebb adták. Pár esőfelhő átszaladt rajtunk, esett is némi havas eső, de a tendencia nem változott. Először a J3-at cseréltem vissza a J2-re, de rövidesen már az is kevés, mert még ejteni is kellett közben 10°-ot, mostanra az A3 van üzemben ismét. Jó hogy fent hagytam, most csak ki kellett húzni. Nagyon hálás vagyok a szélnek, hogy ennyivel északiasabb volt és direktben tudtam haladni a fok irányába. Vannak benne fel és lepörgések, de az alap jó irányba visz, most éppen 145° TWA-n csobogunk 11 – 13 cs-val. 170 SM a fok.
Bánatomra a jó olvasmányaim elfogytak. Most vagy ismétlek, olyan könyvet olvasok, amit már valamikor olvastam, vagy olyat választok, ami kevésbé érdekel, hátha megjön hozzá a kedvem. Olyan túl sok időm nincs rá egyébként, inkább desszertként olvasok, kis kedveskedés az agyamnak a darálómalom mellett.
Nagyon kemény fellegek vonulnak tőlem É-ra, mindenképpen óvatosságra intenek. Nem csak úgy egy felhő, ami majd elmegy, ezek összefüggő rendszerben vonulnak vég nélkül. Fölöttem és tőlem D-re még vannak kék égfoltok, de fogyóban. A szél paradox módon moderált, mégsem merem kijátszani az összes adumat. Kihúztam ugyan az A3-at, de a nagyvitorlán egy reff lent van még, és egyelőre lent is hagyom. Ezen a környéken, a hegyekhez már ilyen közel, pláne ilyen instabil időszakban nagyon könnyen bejön egy 15 – 20 cs-s különbség, ránk fúj egy 40-es. Egy vitorlával még elbánok, lereffelem, fölsodrom, de kettővel már lassú. Mire a második vitorla sorra kerülne, már vagy megvan a baj, vagy elment a nyomás. Ha valahol, valamikor, akkor itt és most nem szeretném a szerencsére bízni.
Most járok ott, 40 mérföldre a partoktól, amikor 10 mérföldön belül a vízmélység 2000 méterről 100 méter alá csökken. Ebben a szélben és hullámzás mellett nem okoz semmi bonyodalmat, de rossz időben, amikor 6 – 8 méteres hullámzás kiszalad a sekély víz fölé, sűrűn keletkeznek akkora bukó hullámok, hogy képesek fölborítani a kisebb, lassúbb hajókat, akár hosszában is.
Szabályos, általunk ismert eső kopogott a fedélzeten egy rövid időre. Szép nagy cseppekben esett, ami itt ritka. Erre inkább a nagyon apró szemű szitálás a jellemző. Úgy is tud nagymennyiségű csapadék lehullani, de egészen más a fizikája. Kimegy az ember és azon találja magát, hogy csorog rajta a víz. Éjszaka látszik lámpafénynél jól, ahogy sűrűn permetezve érkezik és áztat el mindent.
Az most az eldöntendő kérdés, hogy mikor hauzoljak. Egyelőre vitorlázok neki a szikláknak közvetlenül a fok fölött. Olyan szögből fúj még, hogy nagy negatívot húzok, ha most váltok csapást. Várhatóan a következő pár órában még gyengül a szél és visszafordul ÉNy-ról nyugatira, amiben hasznosabb irányokat tudok menni. Most nem tehetek mást, mint megyek egyre közelebb a partokhoz, és várom a szélfordulót.
Rövid, agresszívvé vált a hullámzás, valószínűleg áramlás miatt, de benne lehet a hirtelen mélységcsökkenés is. Nem kellett sokat agyalnom a csapásváltáson, hirtelen fordult a szél 15°-ot, és ez eldöntötte. Vettem a kabátot – még mindig fröccsös – és 10 perc múlva már DK-nek haladunk. Megyek erre negyven mérföldet és visszahauzolok a fok felé. Ha már kint voltam, gyorsan kireffeltem, mielőtt meggondolom magam. Békés a menet ezen a csapáson, és mintha tisztulna mögöttem.
Emlékezetes hely felé tartunk, előttem vannak a Diego Ramirez szigetek, ahol ’92-ben 75 cs-s szélben vitorláztam. Vitorláztam a fenét, sodródtam a hajó oldalán, mártogattam a hullámokba az árbocomat. Ott henteregtem vagy 4 órát, volt időm fényképezni. Még mindig használatban van az a fotó a Vendée Globe médiájában, amit akkor csináltam.
Poz: Jan. 08, 20:20 UTC, 56° 01′ S, 070° 13′ W, 100 SM a fokig, rendben vagyunk,
Így állunk jelenleg. Még mindig nem tudom, hogy mit látoka foknál. Majd kiderül, határeset.
Jan. 8. SOH77 Gyorsposta: “Kiválóan haladok, élvezem, hogy végre nem kell minden mérföldért megküzdeni. Még mindig nem tudom, hogy éjszaka, vagy hajnalban passzálom a fokot, azon múlik, hogy milyen szögből fúj a szél.
Ha kell majd hauzolnom és igazítani 40 – 50 SM-et, akkor reggel. Ha majdnem direktben arra tudok menni, akkor éjszaka. Így is jó, meg úgy is jó, megyek hogy mielőbb túl legyek rajta.
Most úgy néz ki, hogy a fok után még legalább 1300 SM-et jól tudok haladni, az majdnem Buenos Aires magassága. Az szép, nagyon a kedvemre való, csak legyen is úgy, ahogy most kinéz.”
JAN. 8. VENDÉE LIVE ITT VISSZANÉZHETŐ – Fa Nándor – riport angolul és magyarul – 200 tmf- re a Horn-foktól.
The Vendée LIVE of the 8th January / Vendée Globe by VendeeGlobeTV
JAN. 8. 62 nap VendéeGlobe. Csendes óceán – az SOH77 a 8. helyen vitorlázik a földkerülő szóló-nonstop vitorlásversenyen, túl az elméleti versenytáv 70 %-án. Fa Nándor egyéni távolsági óceáni rekordja eddig a Spirit of Hungaryvel 432 cs=800 km.
VENDEEGLOBE 8 JAN. 2017. VENDÉE LIVE (EN) DE 12H00 TO 12H15 UTC – NANDOR FA (EN) (12H05 UTC)
MA VG LIVE ÉLŐ KAPCSOLÁST TERVEZ FA NANDORRAL – PARIS MÉDIA CENTER
VG LIVE LINK: http://www.vendeeglobe.org/en/web-tv (visszanézhető/replay available)
Hátszelezve búcsúzik a Csendes óceántól Fa Nándor, az SOH77 a 8. helyen vitorlázik a földkerülő szóló-nonstop vitorlásversenyen. A Horn-fok kerülése a következő 24 óra SOH77 programja, tartsanak velünk a Föld körül
Vendée Globe official: http://www.vendeeglobe.org/en
—- —- —-
SO77 Vendée’bloG – Nándor éjszaka érkezett hajónaplója itt olvasható.
“Picit más az időjárás, mint ami előzetesen várható volt, de az én szempontomból nem rosszabb.
Jan. 07. 11:30 UTC, reggel, Most, 11:30 UTC-kor átléptem az 500 SM-es határt a fokhoz.
10 – 13 cs között ballagtunk az éjszaka, de a fellegek miatt, amik meg-megnyomták a szelet, nem mertem az A3-at fönt hagyni. Ha valami balszerencse miatt ezt is elveszíteném, nem marad könnyű, bő szélre vitorlám, és azt nagyon nem szeretném. Jártam már így, még annó a BOC Challenge alkalmával és nagyon frusztráló volt, amikor igazán kellett volna.
Megnőtt a hullámzás, de szerencsére nem szemből, hanem szélirányból jönnek. Még mintegy 20 SM és hauzolok, addigra talán befordul annyira a szél, hogy tisztán Ny-i legyen, az már nekem jó.
Valahol itt a közelemben sodródik az utolsó megfigyelt jéghegy, de szerencsére a radaron a 24 SM-es mezőn belül nem látom. Ha már áthauzolok balcsapásra, csak távolodok ettől a nem nekünk való világtól. Mindig csodáltam a madarakat, ők itt jól érzik magukat, de kicsit mások is az adottságaik. Ha belegondolok, hogy a sirályok itt is otthon vannak és a nagyvárosok háztetőin is, akkor kijelenthetem, hogy életképesebbek nálunk, viszont albatroszt még nem láttam szárazföldi, urbanizált viszonyok között. Azok kitartanak a nekik igazán való kondíciók mellett, ők nem akarnak szeméttelepeken turkálni élelem után.
Délelőtt kétszer húztam ki az A3-at és mindkétszer visszavetette velem a szél. Pont olyan szél fúj, amit a Teremtő is az A3-nak talált ki, csak tett mellé gyors egymásutánban kialakuló és nagy sebességgel haladó esőfelhőket is, amikből 30 + cs-s szelek jönnek, és azt már nem bírjuk. Inkább menjek kicsit lassabban, de maradjon meg a vitorlám. Így most 12 – 14 cs közötti sebességgel ballagunk, egy picit jobb irányba is, mint a routingom mutatta.
Elhagytam az utolsó jéghegy feltételezett pozícióját, biztonsági távolságot számítva, az esetleges sodródására is. Elvileg mostantól tiszta a pálya, sem jéghegy, sem törmelék, ami a környezetében ilyenkor nagyszámban van.
Arra gondoltam, hogy elmegy ez a pár esőfelhő, a nap felszívja a túlkoncentrált párát és stabilizálódik a szél, visszahúzom a gennakert. Ehelyett tovább nőttek, és sűrűsödtek a fellegek, az erősebb szél és a rugdosás stabilizálódott. Mikor tartósan 30 cs-ra erősödtünk úgy döntöttem leveszem az első reffet. A felénél jártam, mikor 22 cs-ra gyengült, elbizonytalanodtam. Vártam kicsit, maradt gyengébb, megcseréltem a köteleket a két csörlőn, hogy visszahúzom, ami eddig lejött. Alig kezdtem csörlőzni 28 cs. Vártam, ebből mi jön ki. A félig lent, félig fönt állapotában így 150°-os TWA-n semmi gond, majd eldől. eltelt fél óra és nem tudtam eldönteni, hogy lehúzzam, vagy felhúzzam. Bejöttem, ettem, ittam, tevékenykedtem, a szél 22 és 28 cs között imbolygott, nem lehetett eldönteni, hogy merre vegyem az irányt. Végül lett egy olyan érzésem, hogy kicsit több az erősebb, mint a gyengébb, befejeztem a reffelést, elrendeztem a köteleket. Most éppen 29 cs volt a nyomás, tartom a 14 cs-s sebességet, ez így jó. A szélszög viszont jobb a vártnál, jobb irányba megyek egyelőre, mint a routing. Nagyjából azonos sebességgel haladok a pöttyel, de van már 40 SM magasság előnyöm.
Leesett a légnyomás 992 hPa-ra, ami visszaigazolja, hogy egy ciklon van kialakulóban körülöttem. Valahol a 62. szélességen vonul K-nek a centrum, én az ÉK-i ágon a még gyengébb előszelekkel haladok. Az erősebb Ny-i ág kb 500 SM-re van tőlem és lassan terjed az is K felé. A túlsó, Ny-i szélében már jól jönnek a Conrad és Eric tőlem durván 800 SM-re, közöttünk van a szél erős ága, amiben talán 45 – 50 cs-s szelek lehetnek. Ahogy az egész szisztéma közelít a Cordillerákhoz, kicsit gyengül benne a szél, de jut belőle még elég a következő napokra. Reményeim szerint én még normális körülmények között elérhetem a Horn-fok vonalát és a túloldalon ennek a cilklonnak az átbukó szelével tudok egy ideig még haladni fölfelé. Az én szempontomból optimális forgatókönyv, kívánni sem tudtam volna jobbat, ha így lesz.
Poz: Jan. 07, 21:20 UTC, 56° 42′ S, 078° 52,1′ W, 387 SM a fokig, rendben vagyunk.
Jól haladok, talán előbb érek a fokhoz, mint gondoltam. Lehet, hogy éjszaka lesz még, de nem csinálok ügyet belőle, megyek, amikor megyek.
2017. Jan. 7. este – Csendes óceán SOH77 – 62 nap Vendée Globe, túl vagyunk a földkerülő szóló-nonstop vitorlásverseny elméleti versenytávjának 70% – án, kevesebb mint 400 tmf a fokig. Fa Nándor a 8. helyen vitorlázik.
Tartsanak velünk, a Horn- fok kerülésére készülünk. Nándor óvatos kalkulációja szerint hétfőn, többek szerint akár vasárnapig elérheti a legendás fok vonalát.
Jan.7. Késő éjjeli SOH77 gyorsposta: “21:20 UTC, 56° 42′ S, 078° 52,1′ W, 387 SM a fokig, rendben vagyunk”
A Horn-fok a dél-amerikai kontinenshez tartozó egyik legdélebbi fekvésű szárazföld, amely a déli szélesség: 55° 58′ 48″, nyugati hosszúság: 67° 17′ 21″ koordinátákon található.
— — —
Napló: Jan. 06. 16:10 UTC, délelőtt, Most beszélgettem a VG szakíróval, Andi-vel, Párizzsal, de nem tudtuk befejezni, mert elment a műhold kapcsolat. Eleve egy későbbi, tartalék időben jött össze a kapcsolat, mert az eredeti időpontban kint csörlőztem Muszáj volt fölhúzni a nagyvitorlát, mert nagyon lelassultunk. Ennek egyik oka egy nagy, sötét felleg csík, ami állandóan és mindenhol szélváltozást jelent, a másik, hogy a tendencia is gyengülés egyelőre – és az eltartott egy órát.
Az elmúlt napok viszonyai annyit kivettek belőlem, hogy nem tudtam a két reffet fölhúzni megállás, pihegés nélkül. Ez összesen 500 tekerés volna a kávédarálón, de 300 után elfogyott az erő, kicsit meg kellett állnom, körülnézni. Egyedül vagyok, most éppen még az albatroszok sem néznek, és mégis alibizek. Megköt a kezem, mint a gipsz, én meg nézelődök, mintha fontos lenne éppen jól megnézni az árbocot, a vitorlát, ahelyett, hogy egyszerűen ráborulnék a karra. De fönt van és haladunk.
A nap rejtvénye: hogyan lehet elkölteni 3000 kcal-t a 0-ból. Válasz természetesen az, hogy sehogy. Amikor úgy érezzük, hogy már semmi sem maradt, jártányi ereje sincs az embernek, akkor még mindig óriási tartalékaink vannak, amire átkapcsol az ember agya. Ezt én már rég tudom, de mindig meglep, hogy mennyire okosan vagyunk mi megkreálva. Az biztos, hogy az az értelem, ami létrehozott bennünket, az lényegesen magasabb szintű, mint mi, és pontosan tudja, hogy miért kreált bennünket ilyenre.
Most végeztem egy másfél órás munkával, ami miatt felvetődött bennem az energia kérdése. Legyengült és lepörgött a szelem, már nem elég a J2 előre, felhúztam az A3-at, és így már mindjárt más a menet. Tudtam, be volt programozva az agyamba ez a munka, így könnyebben vettem rá magam.
Eljött az idő, átcseréltem a belső ruházatomat a külsőre és előrementem elővonszolni a vitorlát. Még fröccsös a menet, és ez sokkal inkább a hullámzástól van így, és inkább csak azért zavar, mert olyan hideg, hogy, ha nem lenne sós, már megfagyott volna. A víz nem, de a kezem az pillanatok alatt lefagy, esetlenkedek, de vonszolom a vitorlámat kifelé az orrból, hol húzva, hol tolva. Többször kell ki-bemennem, mire kikerül az egész vitorla, de végül kint van. Rutin művelet, az elejével előremenni, bestiftelni a besodró dobba, elszaladni hátra mindkét sottal, befűzni őket, majd végül összerakni, leragasztani a felhúzót, és már csak felhúzni. Mindez kicsit lassúbbá, körülményesebb, ha ülve, négykézláb csúszva-mászva csinálja az ember, és közben az elvileg már nem létező kalóriáit égeti hozzá. Mozgásom kecsességére az is hátrányosan hat, hogy a vízhatlan alatt 5 réteg ruha van, ami épphogy csak elég.
Fönt van a vitorla, helyére húzva, minden elrakodva, most elvileg egész hosszan így megyünk. Valamikor holnap déltájban meghauzolok és már csak a Cordillerák lábánál lesz vele dolgom. Ott még párat kell hauzolnom, hogy leereszkedjek a fokig, és csak utána, mikor elindulok a fok után fölfelé, akkor jön az A3 le. Elvileg fél szélben tudok egy jó ideig menni a fok után, talán egészen a Falkland szigetekig is.
Nagyjából most járok a jelzett jéghegyek fölött. Nem tudom, hogy éppen most merre sodródnak, de pár tíz mérföldre lehetek tőlük.
Most megérdemlek egy étket, fogalmam sincs, hogy ez micsoda, talán ebéd. Kinézek valami nagyon finomat és jól megmelegítem, most az a lényeges, hogy meleg legyen.
Ilyen nincs, mikor bejöttem, egy órája, kint szürke idő, még sötétebb szürke rohanó csíkokkal, amik tolták, aztán ölték a szelet. Főztem, ettem, ideültem navigálni, írni, aztán kinéztem megint. Sütött ! a nap, aranyos kis bárányfelhők mindenfelé, fölöttük a magasban töredezett cirrusok, mintha a passzátban lennék. Lerogytam a meleg napsütésben a fedezékbe és azon nyomban elaludtam. 20 perccel később levetettem a vízhatlant és a csizmát és embernek érzem magam, itt a Horn Fok és a jéghegyek között.
Nem tartott, nem tarthatott sokáig ez a csoda, a zoknim már nem száradt meg. Mintha mi sem történt volna, ott folytatódott, ahol abbamaradt. Szürke alapon sötétszürke esőfelhő csíkok rohannak, jóval nagyobb sebességgel, mint a szél itt lent. Ahogy besötétedett fölsodortam az A3-at, nem hagyom fenn ilyen körülmények között. Eleve 20 cs fölött van az alap, és erre jönnek még erősebb nyomások, nincs miért kockáztatni, így is haladok rendesen.
Poz: Jan. 07, 03:50 UTC, 55° 57,7′ S, 084° 48,7′ W, 590 SM a fokig, rendben vagyunk. Ez volt a mai nap, ráadásul már nagyon közel.”
2017.01.7. Fa Nándor 60 napja non-stop versenyben az óceánokon – szélvadászat a zárt zóna fölé úszó jéghegyek közelében – IRÁNY A HORN-FOK, majd a Drake-átjáró – a kapu az Atlanti óceánra. A frissen érkezett hajónapló itt olvasható.”Szépen haladtunk, ha a térképre nézek, de borzalmas menet a valóságban”
onboard_photo©NándorFa_SoH77
Napló: Jan. 05. 20:40 UTC, világos van, de nem tudom, melyik napszak,
Szépen haladtunk, ha a térképre nézek, de borzalmas menet a valóságban. Itt erős K-i szél fújt korábban és annak a hullámzása jön most velem szembe. Nagy, meredek és gyors a hullámzás, üti, veri a hajót, mindegy mit csinálok. Éjszaka már beejtettem 10°-ot, mert nem bírtam idegekkel a pofozást. Ahogy a hajó mozog ezek között a hullámok között, úgy az élet a hajóban nagyon megnehezedik és lelassul. Csak a hajó mozgásával egy ritmusban lehet bármit csinálni, másképp izomból nem megy. Stabil pozícióból csak akkor mozdulok valamerre, ha a lendület engedi, másképp nem is menne. Az egyetlen stabil hely a babzsák. Minden más óriási erőfeszítés. Kint a kokpitban 10 percből 9 perc kapaszkodás, megcsinálom, amit kell, és visszamászok a fedezékbe. Fölvenni a hydro generátort, az 10 perc. Teljesen beöltözök, odamászok, egy mozdulat, amíg fölveszem, aztán vissza és levetkőzöm. Itt most írni, az külön célzó művészet, és így is minden második betű az, aminek szánom.
Haladok, ez a lényeg. Fél órája visszacseréltem a J3-at a J2-re, mert 20 cs-ra csökkent tartósan a szél, nagyon talpra álltunk és döngtünk . Most 20 – 22 cs fúj D-ről, 2 reff, J2, 13 – 14 cs-t megyünk éppen, 970 SM van a fokig, tehát belül vagyok a bűvös 1000 SM-es határon.
A Conrád irányban halad ismét, nagyon megörültem neki. Írtam hirtelen egy üdvözlő levelet, megérdemli, nagy küzdelmen van túl, ha túl van.
Ennem kellene valamit, de csak ülök, nézek, és nem indulnak el a lábaim. Bekapcsolok valami vidámabb zenét, és az majd átsegít a kezdeti nehézségen.
A zene elmaradt, de csináltam ételt és bekapcsoltam a radart. Nemsokára odaérek, ahol jéghegyeket figyeltek meg, és ez az egyetlen megbízható szem, ami minden körülmények között lát. Nagyon hideg lett és gyanút fogtam, kinéztem. Nem látok semmit, de ebben a párás hidegben akkor sem látok, ha van ott valami. Viszont az én saját radar detektorom azonnal riasztott, érzékeli a saját jelemet.
Van egy olyan gyanúm, hogy a B&G komputere elkalkulálja a valóságos szelet. A műszer csak látszólagos szelet tud mérni, és abból számolja a valóságost. Engem meg zavar kicsit, mert a vitorlákat műszerre húzom le, föl. Ezek a szintek már rég kívül vannak a komfort zónánkon, de még az érzék zónámon is, muszáj látnom a szélerőt, hogy tudjam a dolgom. Emlékszem, mikor elveszítettem az A7-es gennakeremet, a műszer szerint 31 cs-s szél fújt, ami még pont határon van. Viszont utólag sokszor jut eszembe a pillanat, ott álltam és láttam, az nem 31 cs volt, hanem sokkal több.
Így estére némileg gyengült a szél és valamelyest tisztult a hullámzás is. Már kevesebb hullám jön szemből és alapvetően a szélirányt vették föl. Gyorsultunk is ettől, kevesebb a szemből jövő pofon, amik eddig elég jól megfogták a hajót. Már föl lehet állni a hajóban és lépéseket tenni, még ha kapaszkodva is. A jó érzésemet fokozza, hogy száraz zoknit vettem, és kevésbé fagy meg a lában. Ettől persze nincs meleg érzetem, ugyanúgy le van fagyva, mint korábban, de tudom, hogy megtettem, amit lehetett. Itt bent a kabinban 6°C van, kint a víz ugyanennyi lehet.
Összeraktam a vacsorámat, mostanra már visszanyerte nedvességtartalmát, chilli con carne, tea mézzel, most elfogyasztom, mert megérdemlem.
Az egyetlen dolog, aminek semmilyen rendszert nem tudtam kialakítani itt a hajón, az a fogmosás. Étkezéseim annyira szétszórtak, semmihez nem kötődőek, nappal és éjszaka, reggel és este, és soha nem egyformán, hogy ebbe nehéz beleilleszteni rendszeres módon, úgy, mint otthon, este. Valahogy, valamelyik étkezés után szigorúan megteszem, az nálam törvény, csak nagyon össze-vissza.
Megijesztett a szél, legyengült 13 cs-ra minden ok nélkül. Hirtelen azt sem tudtam, mihez nyúljak, nem ez van a programban. Kicsit élesítettem, ráhúztam mindkét vitorlára, de egyelőre ennyi. Elvileg gyengül, de az megtörtént már, majd később fordul lassan mögém és marad továbbra is 18 – 20 cs körül.
Poz: Jan. 06, 04:40 UTC, 55° 20′ S, 93° 09′ W, 870 SM a fokig, rendben vagyunk.
2017. Jan.6. Spirit of Hungary, 8. helyen hajózik Fa Nándor – 59 nap szóló-nonstop vitorlázóverseny a föld körül – túl az elméleti versenytáv 67 %-án, a napokban éri el a legendás Horn-fok vonalát.
Épp megérkezett friss SOH hajónapló, hamarosan olvasható Nándor hivatalos oldalán. részlet: “most fontos lesz egy ideig a radart bekapcsolva tartani. Erősen lehűlt a levegő, … lassan az 55. szélességen járok, de lehet a közelben lévő jéghegyek miatt is.”
Az újév kezdetén kijutott a magyar hajónak a 40-50 csomóstól a zéróig minden, forgolódós, hirtelen változó erejű és irányú szelekkel, markáns hullámtevékenységek közepette, a mögötte bajba került versenytársáért érzett figyelemmel és felelősséggel közelíti a SOH77 az Atlanti óceánra, az úgymond hazafelé nyíló átjárót. Az éjjeli SOH gyorsposta szerint 30 mérföldnyi szélcsendes, vitorlákat csattogtató távot kellett “átugrani” az új szélért, a zárt zóna közelében előrejelzett szembeszeles szakasz sem lesz túl kényelmes. Fa Nándor egyéni távolsági óceáni rekordja eddig a Spirit of Hungaryvel 432 cs=800 km.
Ez itt Fa Nándor hivatalos oldala, köszönjük a földkörüli kíséretet!
Vendée Globe hivatalos versenyoldal: http://www.vendeeglobe.org/en
SOH 77 Vendée’blog – Fa Nándortól – elsőkézből a Csendes óceánról
“Most már haladok, megjött az a szél, amiért lejöttem, benne vagyok. Most még kicsit lefelé, aztán már a fok felé.
Napló: Jan. 04. 14:40 UTC, délelőtt, Éjszaka és reggel még a könnyű ÉK-i szellővel jöttem, lassan, de folyamatosan gyengült, ami azt jelenti, hogy már közel vagyok a transition zónához.
Délelőtt elfoglaltam magam azokkal a szerelésekkel, amiket a Peti írt, hogy miként kössem össze a plottert a B&G rendszerrel a GPS jel érdekében. Kerítettem két vékony kábelt, ami elég hosszú ahhoz, hogy a térkép asztaltól elérjen előre a processzorig, kb 3 m. Leszereltem a műszerfal hátulját, kikerestem azt a két érvéget, amiket kellett, összekötöttem a kábelekkel. Szépen előrevezettem őket, hogy ne essen bajuk később sem, és rögzítettem a processzor mellett, majd bekötöttem a megadott pontokra. És láttam csodát, megjelent az adat a műszerekben. Nagyon megörültem neki, így eggyel több biztonság van, ha szükség lesz rá. Peti otthon még megtanulmányozza, hogy milyen állítások szükségesek a plotteren, és a műszerekben és aszerint véglegesítem az új adat kapcsolatot.
Benne vagyok a transitionban, nagyon rapszodikusan fúj ez a kevés, ami van, 4 – 10 cs között. Muszáj ezzel a kevéske széllel valahogy átvergődnöm még 20 -30 mérföldön, hogy beleérjek az igazi szélbe. Megyünk, megállunk, megyünk, megállunk, ez a program most egy ideig, közben erős áramlás sodor K felé, ami nem volna baj, mert jó irány, de most nem előnyös a szél eléréséig.
A rendezők értesítettek, hogy az központi szerveren új jéghegy információkat találok. Fölmentem, letöltöttem, valóban érdekeseket mutatnak a műhold képek. Előttem a Horn Fokig jóval a jéghatár fölött több jéghegy is sodródik, pontosabban öt. Éppen arrafelé tartok, így most fontos lesz egy ideig a radart bekapcsolva tartani. Erősen lehűlt a levegő, ez lehet amiatt, hogy lassan az 55. szélességen járok, de lehet a közelben lévő jéghegyek miatt is.
17:20 UTC, megálltunk, nagyon, és nem is néz ki semmi jó. A routing pöttyöm persze halad, annak van szele, csak nekem nincs. Letöltöttem a mai előjelzést, és az sem mutat semmi jobbat, sőt. A mostani pozíciómtól 30 mérföldre van a szél széle. A nagyobb baj az, hogy ha a következő egy, két órában nem érem el, még jobban be tudok fagyni ide.
Nem szerencsés nagyon minősítgetni a helyzetet. Nincs szél, csattognak a vitorlák a nem csillapodó hullámzásban, nyikorog, kattog, erőlködik minden. Nagyon frusztráló, de nincs mit tenni. Eddig kint voltam, próbálom irányítgatni a hajót, hogy a legkevesebb hatás érje. Jött egy 5 cs-s szél, pontosan az ellenkező irányból, mint ahonnét kellene, ballagtunk vele fél órát és elhalt. Teljesen kitisztult, fél óra múltán teljesen beborult, most É-ról egy sötétség terjed lefelé, kíváncsian várom, hogy mi jön belőle le a vízre, mert, hogy fent komoly légmozgás van, az látszik, de ide nem akar, vagy nem tud lejönni. A routing pöttyöm itt hagyott hűtlenül. Később, ha már elindulok valamerre, megbosszulom, csinálok egy másikat, őt pedig megsemmisítem.
Milyen relatív, az ember jó, vagy rossz érzése. Mikor 18 cs-val vágtattam hosszan, ha leesett a sebesség 16 cs-ra negatívumként éltem meg. Most, vagy nem haladok egyáltalán, vagy 2 – 3 cs-val, majdnem jó irányba, és ha felmegy a sebességem 4 cs-ra, kifejezett örömmel veszem tudomásul. Eddig még a jó és a rossz élmények is hamar elmúltak, emlékekké váltak, esetleg pár sor itt a naplóban és már a múlté. Ez a most nagyon bosszantó momentum is hamarosan a múlté lesz és vagy közömbösen emlékszem majd rá, vagy egyáltalán nem. Ennyit ér, ennek megfelelően kell, hogy reagáljak rá.
Nagyon szerettem volna 90 napon belüli időt vitorlázni, de erre már nem nagyon látok esélyt. Hát lesz majd 90 egy-két nap, és akkor mi van? A feltörekvő hazai utánpótlásnak könnyebb lesz majd megdönteni.
Visszajött ugyanaz a nem létező Ny-i, 5 – 6 cs-val fúj és majdnem ennyivel haladok én is. Délnek tartok, de az áramlás miatt az eredmény DK-i.
Leültek a felhők a vízre, 100 m a látótávolság, köd szitál, és 9 cs-s szél fúj É-ról. Ebben a szellőben jobbcsapáson D – DNy-nak tartok 3 – 4 cs-val, egy erős áramlás K – ÉK-nek visz, így az eredő sebességem 1,5 – 2 cs. De éppen elhal ez is, kint a vitorlák haragosan csattognak. Minden csattanás egy frusztrációs löket a lelkemnek, az idegeimnek, de még bírom. Csak a vitorláim is bírják!
05.-én 03 UTC-kor megjött az a szél a ködös Albionba. Nem látok semmit, de nem is hiányzik egyelőre, csak megyek, még D felé. Ha már jól benne vagyok a szélben, akkor kifordulok és kezdek hasznos irányba ásni. Hurrá, haladok!
Poz: Jan. 05, 05:10 UTC, 55° 28,7′ S, 100° 59,8′ W, rendben vagyunk. Megyek lereffelem a másodikat is.”
Jan. 4. reggel megérkezett Fa Nándor friss hajónaplója
“Ez a nap is hamar eltelt. csak a nagyon küzdelmes, nehéz napok, hosszúak. Sok mindent csináltam, de el kellene olvasnom a naplót, hogy felidézzem, de azt nektek írom.”
Íme: Jan. 03. 11:30 UTC, reggel, Nyugodt éjszakánk volt, kétszer kellett irányt módosítani, és ráhúzni a vitorlákra, de semmi váratlan nem történt. Tiszta, indigókék éjszaka volt sziporkázó csillagokkal, és a tipikus Antarktiszt körbejáró alkony, hajnallal. A tiszta levegő ellenére csorgott a víz mindenről, bár érzésre, akár le is fagyhatott volna.
Vannak éjszakák, amikor igazán az orromig sem látok, ilyenkor az egyetlen barátom a fejlámpa, de vannak éjszakák, és a következők egyre inkább ilyenek lesznek, ahogy növekszik a hold, amikor olyan sok fény van, hogy csak a konkrét részletekhez kell lámpa. Itt a hajón, olyan 24 órás üzem van, amiben semmi különbség nincs az éjszaka, vagy a nappal között. Mindent ugyanúgy csinálok éjszaka is, de hogy őszinte legyek, csak nagyon szükséges esetekben húzok nagy, bő szeles vitorlát föl éjszaka. Akkor ugyanis nehezen látom, még lámpával is, az árboc tetejét, hogy rendben megy-e föl a vitorla a zárig. Egyszer már szakítottam el vitorlát úgy, hogy nem érzékeltem, hogy elakad, csörlővel meg nem jön át a kézbe, csak, ha már késő.
Egy idő után annyira megszokja az ember ezt az állandó ügyeletet, hogy összefolyik az idő, nappal és éjszaka. Jobban szeretek és tudok aludni sötétben, de megy ez nekem elhatározásból is. Napsütésben, fényes nappal lehajtom a fejem, hogy most alszom kicsit, és elalszom. Ennek ellentételeként éjszakai sem zavar semmilyen teendő, bármit megcsinálok, főleg, amióta föltalálták a fejlámpát. Olyan természetesnek tűnik ma, hogy van, pedig én jól emlékszem, mikor még zseblámpával a számban szereltem az éjszakában, amíg be nem görcsöltek a rágóizmaim. Ma gombnyi az, ami 20 éve még öklömnyi volt, és sokkal hatékonyabb is. Én nagyon élvezem és hálás vagyok ezekért a fejlesztésekért. Szóval, engem kisgyermek koromban sem zavart a sötétség, úgy voltam vele, mint Vuk, a kis róka, hogy a sötétség a barátunk, nem bánt, hanem elrejt. Ma is így vagyok ezzel, nincs jelentősége, lényeg az, hogy lássam, amit kell.
A sötétről – (egy kissrác üzenetéről jut eszembe) hetedikes voltam, 13 éves, mikor egy este moziból bandukoltam egyedül haza. Sötét külváros, csak minden harmadik villanyoszlopon pislákolt némi fény. Otthon a kapukulcsért be kellett nyúlni a kapu sarka fölött és ott lógott egy kampón. Benyúltam, és megfogták belülről a kezem. Pár másodpercig gondolkodtam, majd beszóltam: “engedd el a kezem!”. Belül röhögés, Pisti bátyán valamivel előttem ért haza, és látta, hogy jövök, gondolta megtréfál. Akkor jöttem rá, hogy nem vagyok félős, bár ezt valamilyen szinten addig is tudtam. Akkor már évek óta birkóztam, és az adott egy egészséges önbizalmat.
Csináltam a biztonság kedvéért két routing alternatívát is és mindegyik majdnem ugyanazt mutatja. Lefelé ívelő pályán megyek a jéghatár felé, ott visszaérek abba a szélcsíkba, amit elveszítettem tegnap. Egy ideig szembeszél lesz, de rövid idő után elfordul, én csapást váltok és a tovább forduló, egyre bővülő széllel egy hauzolással elérem a fokot. Nekem most vissza kell fogni magam, hogy ne érjek le előbb, mint a routing szerint kell, mert, ha rossz tempóban érek le, nem fordul még a szél, mielőtt elérem a határt és akkor megyek egy kapitális negatívot. Lassabban megyek, mint tudnék, mert erősebb a szél, mint az előjelzésben van. Lent, azt a néhány szembeszeles órát nem fogom élvezni, mert ez itt 26 cs-t ír oda, ami biztosan lesz 30 – 35. Abban két reff, stay lesz a vitorlázat, és nagy döngések. Talán az lesz az utolsó megpróbáltatás a fok előtt, állok elébe.
Most, hogy hallottam Conrád történetét a kiesett első merevítő csapjáról, vitorlástól elszállt tartókötélről, gyorsan körbejártam kint a hajót és minden csapot, bekötést, amit lehet és kell leellenőriztem, és rendben találtam. Igaz én mindig nyitott szemmel járok a fedélzeten, és észreveszem, ha valami nem stimmel. Volt már ilyen esetem, több csavarral, amik kitekerednek, az Isten tudja hogyan és mitől. Bent korábban már többször is megtettem ugyanezt, és ott is rendben voltak a dolgok.
Routing szerint 09.02:00-kor érkezem a Horn-hoz, az itt késő délután, estefelé. Nagyon szeretném elérni napvilágnál, köszönteni, megörökíteni, majd nyomni fogom az utolsó, bő szeles szakaszon.
Természetellenes nekem, hogy sokkal jobb szögben, sokkal gyorsabban tudnék a cél felé haladni, de nem tehetem, mert abban az irányban egy széles transition állja később utamat. A két szél között van egy legalább 30 SM széles sáv, ahol csak hullámokat találok és nem érem el azt a szelet, amivel aztán végig lehet a fokig menni. Ha abba az irányba megyek, amerre összeér a két szél és kis áldozattal át tudok lépni az igaziba, akkor lassabban és nyugatabbra kell, hogy tartsak. Most ezt teszem, de nem esik jól ez a visszafogottság. Remélem nem csap be az előjelzés, és tényleg azt találom ott, amiért odamegyek.
Kint a felhőzet ugyanazt mutatja, mint, ami az elméletünk. Mögöttem, ahonnan jövök, felhős, fölöttem és előttem tiszta az ég, csak kisebb foszlányok úsznak rajta, és távol előttem ismét sűrű felhők. Most még mindez halad nagyjából velem egy sebességgel holnap koradélutánig, amikor megáll és remélhetőleg lehetőséget ad, hogy átlépjek a szép időből az esős rosszidőbe megint.
Egy kisebb adag, de nagyon finom szaftos, zöldséges, húsos ételt ettem, rá egy teát, most csak tisztán. Már csak annyi vörösborom maradt, hogy a Horn-foknál tudjak egy utolsó, búcsúteát csinálni, és azzal báj-báj-t inteni visszafelé a hideg világnak. (Csak kanalazni tudom a teát, szürcsölni nem, mert a hajó olyanokat zökken, hogy teleöntöm a számat forró teával. Már megtörtént párszor, és nem esett jól leforrázni a torkom.)
Poz: Jan. 04, 04:20 UTC, 53° 29,2′ S, 103° 22,9′ W, rendben vagyunk. Lélekben már készülök a holnap délutánra és az azt követő napra, ami nehezebbnek tűnik. De, azon is túl leszek hamarosan.
— — —
Jan.03. Újévi mindennapok – még csak a 3. nap, volt itt már minden! A következő 48 órában sem lesz könnyebb! Fa Nándor a 8. helyen vitorlázik.
VG LIVE TV JAN. 03. 12:00 UTC hazai időben 13 órakor Fa Nándort kapcsolta a Vendée Globe párizsi média központ. A pár napja tartó, nonstop nehéz időkben sikerült az élő bejelentkezés.
A Fa Nándorral készült angol nyelvű beszélgetés itt meghallgatható – műsorvezető: Andi Robertson brit szakíró.
Az élő show-ban készült interjú MAGYAR nyelvű leirata lent olvasható a képek alatt. ↓
The Vendée LIVE of the 3rd January / Vendée Globe by VendeeGlobeTV
A VG TV adások itt visszanézhetők: http://www.vendeeglobe.org/en/web-tv
Fa Nándor:
“Jó reggelt és jó napot, nem tudom hogy már ott délután van-e. Jól vagyok, gyönyörű napfelkeltém volt és még mindig szembe szélben vitorlázom. Szép tiszta idő van, egyelőre úgy tűnik minden rendben van.”
Nándor, az elmúlt pár napban eléggé kemény időjárásban volt részed. Rosszabb volt, mint amire számítottál? [Andi Robertson]
Igen, kemény volt, pont a Conrad-dal egyszerre értünk bele a ciklonba. A ciklon jött ránk, elkapott minket ahol voltunk. Én a keleti, Conrad a nyugati felében volt. Mindkettőnknek kemény volt. Én kicsivel szerencsésebb voltam, mert nekem csak 40 – 40+ csomós szelem volt olyan 80°-os valódi szélszögön. Jól haladtunk, de nagyon embert próbáló volt, én kb fél napig voltam benne. Addig nem is volt annyira vészes, amíg volt szelem. Utána volt rossz, amikor a szél hirtelen elhalt. Átment rajtam a front és ott maradtam két kis méretű vitorlával – 3 reffel a nagyvitorlán és a stay-jel -, szél nélkül, 6 méteres hullámok között. Az borzalmas volt a hajó számára. Minden csapkodott, odakint kemény viszonyok voltak. A cockpit-ben alig tudtam megállni a lábamon, annyira erőszakosan mozgott minden. Szóval tegnap délig rettenetes volt és nagyon nehéz, azóta most rendben vitorlázom, minden OK jelenleg. Szerencsére most nincsenek problémáim, legalábbis nem olyan problémák. Van egy-két problémám már egy ideje, de azok elektromos- és software-hibák. Odakint folymatosan, minden nap óráról-órára ellenőrzök mindent, hogy esetleges nagyobb problémákat megelőzhessek. Jelenleg úgy néz ki, hogy minden rendben. Elvesztettem pár GPS antennát, szóval az most nehézséget jelent, de még van egy ami működik. Persze órákat töltöttem azzal, hogy a többit megjavítsam.”
Ilyesztő számodra egy ilyen vihar? Tartasz tőle? [A.R.]
“Igen, mindig félek attól, hogy valamit elveszítek. Ez egy folyamatos belső feszültséget jelent. Minden nap folyamatosan, minden széllökésre azt gondolja az ember, hogy valami rossz fog történni, és hogy valamit elveszít. Csak ennyi, semmi több. Normálisan nem félek semmitől, de itt lent délen bármi megtörténhet. Ha félek valamitől is, akkor az az, hogy a hajót valamilyen végzetes sérülés érheti, ami miatt nem folytathatnám a versenyt.”
Már közel 60 napja vagy versenyben. Hogy érzed magad? [A.R.]
“Érzem a 60 napot, hiszen ez már majdnem két hónap. Már egy ideje érzem, de ez így rendben is van, semmi baj. Igazából mintha csak tegnap indultunk volna el, jól haladunk, minden rendben van. Most csak azért érzem ezt a két hónapot, mert nagyon régóta nem álltam már szárazföldön és nem is fizikailag, hanem mentálisan érzem magam egy kicsit fáradtnak. De tudom hogy miért vagyok itt és mi a dolgom. Szóval ez csak egy érzés amit néha érez az ember, semmi extra. Teszem a dolgom, nincs semmi probléma.”
Mik vannak a listádon, amiket meg kell javítanod, ha lesz egy kis időd? [A.R.]
“Az inverter rajta volt a listámon. Ez egy elektromos töltő, ami 220 V-ot csinált nekem a hajón, de szinte rögtön a rajt után elromlott. Dolgoztam rajta, hogy megjavítsam, de nem akar működni, reménytelen. Most a GPS-problémán dolgozom, egyébként mindig van valami. Mint korábban említettem, nap-mint-nap körbe kell ellenőrizni a hajót. Felveszem a vízhatlant, kimegyek, és végig nézek mindent egészen az orrsudár legvégéig, mert bármi megtörténhet. Hallottam, hogy Conradnak elszállt az első merevítő csavarja, ez bárkivel megtörténhet. Néha én is észrevettem, hogy egy-egy csavar már félúton volt kifelé. Szóval ez egy folyamatos munka, non-stop ellenőrzés.
Conrad-nak is nagyon nehéz, neki is vannak problémái. [A.R.]
“Igen. Váltottunk pár levelet még mielőtt belement a viharba. Aggódtam érte, mert láttam hogy nagyon rossz helyen van. Még mindig aggódom érte mert egy reménytelen harcot vív. Ez egy kemény harc, nagyon átérzem. Az utolsó levelemben mondtam is neki, hogy szívesebben látnám magam előtt, mint ebben a szituációban. Sajnos nem tudta elkerülni. Szóval most éppen küzd, ez egy nagyon kemény helyzet, amit senkinek nem kívánnék. Együtt érzek vele.”
Ha fúj, nagyon, ha nem, akkor semmi, és azzal is rengeteg vitorla állitási munka! Forgolódós, kiszámíthatlan szelek, erős hullámzással! Nagyon munkás, nagyon kemény ez a környék. Nem is értem hogy hívja a magyar ezt csendes-óceánnak?, az angol, meg békésnek? A ma hajnali VG térképfotók sokmindent elárulnak, a többit Fa Nándor hajónaplójából olvashatjuk. A legutóbbi SOH77 sat-telefon-riport itt a blogban hallható.
SOH77 Vendée’blog FA NÁNDOR HAJÓNAPLÓJA – Jan. 03. reggel érkezett:
Nehéz nap volt, főleg a reggel és a délelőtt, de túl vagyok rajta. Most tiszta az idő, látom a holdat, amnint ébredezik szerényen.
Napló: Jan. 02. 19:10 UTC, délelőtt,
Az éjszaka küzdelmes volt, viszont a reggel és a délelőtt egyenesen borzalmas. Éjszaka befújt egy 35 – 40 cs-s É-i, 3 reff, stay időnként sok volt, de haladtunk, még ha kemény volt is. Reggel viszont egy esős, nagyon szürke felhővel elment a szél és én itt maradtam a két zsebkendővel és a 6 m-es hullámzással. Az éjszakai hullámzás persze telerakta a nagyvitorla hátsó bugyrát vízzel, majdnem a fedélzetig lóg le. Beöltöztem, vödör, de ebben a hirtelen jött szélcsendben csapkod minden jobbra, balra. Kibillentem a tőkesúlyt az alsó oldalra, kicsit stabilizál, kimászok, vödrözök. A felét kiszedtem, a másik fele majd mindjárt kimegy, ha visszahúzom a vitorlát. Annyira billeg, csattog, zökken az egész hajó, hogy a kormányállásban nem tudok megállni. Végül kireffelek kettőt és visszahúzom a J2-t.
Az a kevés maradék szél is hátulról jön, ami fúj, ha fölmegyek érte, szembe megyek a hullámoknak, ha leejtek, megállok. Patt. Egész délelőtt zuhogunk és 6 – 8 cs-val ballagunk. Az előjelzés nem ez, tanácstalan vagyok és eldobhatom a routingomat is.
Az egyetlen szép dolog ma délelőtt az volt, hogy mellém szegődött egy kisebb Common delfincsapat. Úszkáltak a hajó orránál egy ideig, aztán eltűntek valamikor.
Amikor az ember szerencsétlenkedik kusza szelekkel, vagy szélcsenddel az Atlantin lefelé, alig várja már, hogy elérje a negyveneseket és meginduljon a nagy K-i menetelés. Aztán egy hónap elteltével már ez a vágy kicsit megkopik, alig várja már, hogy kiérjen belőle. Na, ez van most.
Nagyon fárasztó volt, de élveztem a hosszú rohanásokat az Indiai Óceánon, még elment a Déli Óceán is, de a Csendes nagyon megkéri a vámot az áthaladásért. Úgy érzem, mintha végtelen ideje itt lennék már, és sosem érne véget. Pont az ilyen kilátástalan, sakk-matt helyzetek miatt fárad el az ember, mert úgy érzi, mindegy mit csinál, az rossz, miközben alig haladunk, nem tehetek a hajóért se semmit.
Lassan haladok és baromi frusztráló körülmények között, ezért most eszem valamit, az talán megvigasztal. Ahogy itt ülök és írok, nagy kényszert érzek, hogy lecsukjam a szemem. Mindegy mi lesz, csak had aludjak kicsit. Ilyenkor azzal vigasztalom magam, hogy nemsokára valami szép helyen, kellemes társaságban leszek egy pohár borral a kezemben, és ez az egész csak emlék lesz.
Van nekem az elromlott inverterem itt, a térképasztal elejére szerelve. Ha bekapcsolom, pittyeg egy ideig, aztán kikapcsol, nem tölt, nem csinál semmit. Ezért kikapcsoltam. Viszont így, kikapcsolt állapotban olyan hangokat hallat, mintha egy tücsök lenne. Egyedül a pityegője működik, és az is ilyen identitás zavarosan. Csuda pofa. Előbb, utóbb elvágom a betáp kábelét, nehogy meglepjen valamivel a tücskön túl.
Teljesen kireffeltem. Bátor vagyok, tudom, de talán nem történik nagyobb baj. Egyedül a hullámok keserítik meg az életünket, főleg a hajóét, de nem várhatok két napot, amíg elül. Örömömre kicsit visszaforgott a szél É felé, így most nem teljesen hátszélre kényszerülök. Még nagyobb optimizmus az volt, hogy a tőkesúlyt is behoztam középre, de ez korai volt, visszabillentettem lee-be.
Ahogy haladok, a hullámzás nem csillapszik, mert megyek a szél mögött, vele egy irányba, és ahol most járok, ott 4 – 5 órája 40 cs-s szél fújt. Még egy fél napig ez így is lesz, amíg előttem nem csillapodik a szél.
Pihenni akartam, de ebből evés, zokni csere, mosás, és egyéb aktualitások lettek. Kiültem a fedezékbe a napra kicsit, ott mindjárt el is aludtam, de nem volt több 20 percnél.
Még most este is zötyögünk. Nincsenek már nagy hullámok, de pont olyan a hullámhossz, hogy mikor átbillen a hajó az egyiken, pont orrba vágja a következő. Nem szeretjük, de az Óceánt ez nem zavarja.
Fantasztikust vacsoráztam. Dupla adag bolonyai makaróni némi marhahússal, plusz tettem rá még sót és fokhagymát, de igen ízletesre sikeredett. Utána a tea, és már csak egy jó alvás hiányzik, amit nem biztos, hogy megkockáztatok. Sűrűn kell irányt és vitorlát állítani, és most nem szeretnék letérni a pályáról. Ha ágyba fekszem, nehéz kiugrani időről időre, túl kényelmes, ráadásul elromlott az ébresztőm is. Jár, csak nem csörög.
Most, 05:00 UTC-kor 1490 SM van fokig. Ha lassan is, de közeledik.
Poz: Jan. 03, 05:10 UTC, 52° 07′ S, 109° 45,3′ W, jól vagyok,
Vendée Globe hivatalos versenyoldal: http://www.vendeeglobe.org/en
Fa Nándor hivatalos Facebook oldala: https://www.facebook.com/SpiritOfHungary
Jan. 02. 19:10-kor Fa Nándor jelentkezett telefonon:
Jan. 02. délután – forró helyzet a Csendes óceánon – időjárás info a Vendée Globe hivatalos honlap alapján – részlet
Fa Nándor és Conrad Colman számára sokkal komolyabb és erősebb front érkezett, mint amit az előrejelzés alapján várhattunk. Sokkal aktívabb és tovább is fog tartani. Az új-zélandi kiwi vitorlázó számára jelentős problémákat okozott a közel 70 csomós erősödésekkel tartkított vihar. A ciklonnak pont azon területén, ahol jelenleg Conrad vitorlázik, az alap széltartomány 45 és 55 csomó között mozog, hirtelen 70 csomós „ráfújásokkal”. A 2016-os Vendée Globe során talán ezek az eddigi legkeményebb időjárási viszonyok, melyeket versenyzőnek át kellett vészelni. A vihar holnapra már talán enyhülhet. Fa Nándor számára sem sokkal kedvezőbb a helyzet. Bár valamelyest enyhébb szelek között vitorlázik, mint korábbi co-skippere – a Barcelona World Race alatt -, de a szélszög és a hullámzás iránya meglehetősen kényelmetlen viszonyokat teremt számára is. A Spirit of Hungary jelenleg kb. 90°-os szélszögön halad 40 csomós szélben, 50 csomós erősödésekkel.
eredeti cikk : http://www.vendeeglobe.org/en/news/17713/storms-in-the-pacific-ocean
Január 02. Vendée Globe SOH77 Árbocvesztés miatt, az újév első napján kiesett a versenyből az ír Enda O’Coineen, ismét megfogyatkozott a mezőny. 2016. november 06-án rajtolt a szóló-nonstop vitorlázóverseny a föld körül, a 29 indulóból 18 Imoca 60 lábas hajó maradt versenyben.
Fa Nándor – Spirit of Hungaryvel a Csendes-óceánon, a Horn-fok felé közelítve, a változó szélviszonyok közt a 8. helyen vitorlázik.
SOH77 Vendée’blog 2017 – Január 02-én érkezett
Jó, zötyögős lett a menet ismét, de lagalább haladok, és jó irányban. Eddig sem a kényelemről szólt. Aggódom nagyon Conradért, nagyon rossz helyen van, nem állt meg időben.
Napló: Jan. 01. 22:30 UTC, déltájt,
Késő este, már sötét volt, annyira beerősödött a szél, hogy az első reffet le kellett vennem. 75 – 80°-os TWA-n szorítom a 19 – 22 cs-s szelet, ami nem szembeszél, de közel hozzá. Ezen a szögön 11 – 13 cs-s sebességet tudunk, uszony 75 %-ban lent van, kell a magasságot tartanom.
Nem hagyott nyugodni, hogy a Horn-fok környékén mi vár rám, milyen szelekre, frontokra, viszonyokra számíthatok. Letöltöttem egy 10 napos előjelzést egészen a fokig, sőt egy picit túl is rajta. Egyetlen dolog tűnik stabilnak, az instabilitás. Lefuttattam két routingot, az egyik egy nagy S vonalban visz, fölfelé kezd, aztán fél távnál lemerül a fok vonala alá, és onnét közelít, nyolc napra teszi az odaérkezést. A másik végig fönt marad, nekivezet a Cordilleráknak valahol a Magellán szoros környékén, aztán a partok mentén ereszkedik le a fokig.
Ez a második, a sziklás partok mentén szembeszélben nem tetszik. A nagy kanyarban is van szembeszél és 3 órával hosszabb, mégis biztonságosabbnak érzem. Lentről, nyílt víz felől közelíteni a Fokot nekem lényegesen biztonságosabb, mint a partok mentén. Vitorláztam itt 75 cs-s szélben is a 92-93-as Vendée Globe-n, tudom, hogy mennyire kiszolgáltatott tud az ember lenni.
Az éjszaka nyugodtan telt, de én nem voltam nyugodt, valahogy nem éreztem stabilitást az időjárásban, a szélben, úgy éreztem ugrásra késznek kell lennem. Végül nem kellett ugranom, de sok állítást kívánt a menet, az automatán és a vitorlákon is.
Mögöttem szegény Conrad megkapja a másodi ciklonját. Tulajdonképpen szerencsés volt a szelekkel, már napok óta jön föl rám, de most ez a ciklon, amelyik úgy gondolta, hogy kicsit följebb jön, ha nincs szerencséje, telibe kapja a 45 – 55 cs-s szél. Tegnap óta lassított menetben jön, aggódom érte. Új-Zéland alatt volt egy hasonló menete, akkor is kemény világot kapott a nyakába. Már korábban kellett volna lassítania, de a verseny hevében nem volt szíve hozzá. Könnyű okosnak lenni, de én nagyon szeretném, ha egyikünket sem tenne próbára a természet.
A körülményekhez képest biztonságos pályát választottam, de némi szelet a ciklonból én is kapok. Úgy gondolom, hogy ami engem elér, az nem lesz több 35 – 40 cs-nál, olyan 65 – 70 °-os TWA-ról. Nagyjából ma éjszaka fog megérkezni és nekem két reff, J3 -al kell várnom. Nem sok alvás lesz.
Petivel ma próbáltuk megoldani a GPS antenna gondot, de még nem jártunk sikerrel. Komoly hajómozgás mellett nehéz dolog finom, műszerész munkát végezni, ráadásul a leglehetetlenebb helyeken, ahova a Peti, aki jóval kisseb nálam, még a parton is nehezen fért be. Most tovább töri a fejét, én meg várom, hogy mi lesz a következő feladat. Továbbra is az AIS antennájával navigálok, ami fél megoldás.
Egyre jobban dudál a szél, rövidesen lejön a második reff is.
Kora délután 26 cs-nál levettem a második reffet, rá két órára 28 cs-nál lecseréltem a J2-t a J3-ra, így most stabilan haladunk egy ideig. Miután úgy döntöttem, hogy a déli nagy S pályán megyek, így tudtam ejteni 10°-ot, amitől felgyorsultunk 14 – 16 cs-ra. Délelőtt még kinézett a nap a párából, mostanra ez sötét, hideg, vastag felhőzetté alakult, amiből nem eső esik, hanem valami apró, dermesztő szitálás, nagyon hideg lett tőle.
A következő 6 – 8 óra nekem is szigorú időt hoz, annak a ciklonnak az előszele, ami mögöttem jön. Számítok rá, hogy felmegy szél 40 cs-ig. és le kell vennem a harmadik reffet is, viszont jó irányba visz.
Ilyen volt itt minálunk az újév első napja, igazi, hamisítatlan, déli óceáni idő. Még szerencse, hogy itt délen nyár van, mert el sem tudom képzelni, hogy mi lehet itt télen. Hogy őszinte legyek, elképzelem, és nekem ennyi elég is belőle.
Poz: Jan. 02, 06:20 UTC, 51° 18,4′ S, 115° 58,1′ W, jól vagyok,
Horn-fok info: https://hu.wikipedia.org/wiki/Drake-átjáró
Fa Nándor hivatalos Facebook oldala: FA N. hivatalos Facebook oldala
The Vendée LIVE of the 1st January 2017… by VendeeGlobeTV Live – to the SOH77 girls – the Spirit of Hungary communication team
FA NÁNDOR UJÉVI, ELSŐ HAJÓNAPLÓJA:
Most rövidebb leszek, elfáradtam. Nem aludtam az éjszaka, folyamatosan változtak a viszonyok. Semmi gond, csak alakul a szél és követem.
Dec. 31. 08:50 UTC, este,
Az éjszaka igazán pihentető és élvezetes volt, megszakításokkal ugyan, de legalább 10 órát aludtam. A hajó tette a dolgát, a szél azt hozta, amit várhattam tőle, sőt, kicsit erősebb is volt helyenként. A routingnak megfelelően 135°-os TVA-n teljes nagyvitorlával és az A3-al ballagtunk, helyenként jóval 10 cs fölött, azon az íven, ahol a pötty is megy, de örömömre jóval gyorsabb vagyok nála, jelentősen lemaradt.
Reggel letöltöttem egy 10 napos előjelzést, amiben már benne van a Horn Fok is. Meglepődtem, mert az óceáni méretekhez képest apró, de nekünk nagyon is meghatározó változás állt be az előjelzésben két nap alatt. Hétfőn, kedden, mintegy 300 SM-el alattunk elvonult volna egy ciklon, aminek a felső ági szeleivel ragyogóan tudtam volna haladni. Ez a ciklon most jóval északabbra, telibe a mi útvonalunkon halad, kisebb kiterjedésű lett és koncentráltabb, erősebb szelek fújnak benne. A frissen lefuttatott routing azonnal azt mutatja, hogy jóval északabbra kell mennem, jelentősen hosszabb útvonalon, és részben fél szél, részben egycsapásos szembeszél vár rám a következő három napban. Ez a pálya végig a ciklon előtt halad, annak az előszeleivel.
Azonnal föltekertem az A3-at, és azzal a lendülettel le is vettem, elraktam az orrba. Arra most egy ideig nem lesz szükség. A K-i rányt K – ÉK-i váltotta, éles fél szélben haladok a J2-vel, most még igazán barátságos kondíciók mellett, az új routingon. Nem igazán kell törni a fejem, ezekben az időjárási modellekben a Squid nem szokott tévedni, és ha igen, akkor sem az első három napban. Most a képlet nekem egyszerű és nem ad alternatívát, megyek az egyetlen lehetséges útvonalon. A Conrad miatt viszont aggódom. Mintegy 250 SM-re jár mögöttem, beleszalad a fent leírt ciklonba. Lefutattam többször az ő pályáját is, de sajnos neki sincs alternatívája, mindenképpen többet kap a jóból, mint szeretné, és utána még szembeszele is lesz egy ideig. Ő már nem tud a felső ágra jönni, ahhoz a centrumon kellene átmenni.
Muszáj volt az egyik kötelemet megpatkolni, miután annyira elvékonyodott, hogy állandóan kicsúszott a zárból. Ez a nagyvitorla első élét lehúzó, úgynevezett cunningham kötél, és fontos mindig, de főleg szembeszélben, hogy ne lobogjon a nagyvitorla első éle az árbocnál. Ráhúztam egy második, PBO külső huzatot azon a szakaszon, ami hasznos. Elég hosszan hasznos, mert reffeléseknél mindig máshova esik a zárpont.
Annyira elmerültem a munkában, hogy majdnem kiszaladtam a szilveszteri programomból. Szerencsére csak majdnem, azért maradt időm előszedni az ünnepi hangulatomat és a pezsgőt, átkapcsolni a Fleetre, hogy telefonon tudjam hívni a családomat a nagy pillanatban. Fölszereltem hátulra a kamerát és neki, mint közönségnek elmondtam az újévi köszöntőmet, jókívánságaimat, és elszavaltam a Himnuszt. (Énekelni az albatroszok miatt nem vállalkoztam, nehogy valami baj érje őket.) Elpukkantottam a pezsgőt, megöntöztem az Óceánt, a hajót, és végül én is jól meghúztam. Az összes eddigi, ünnepi pezsgő közül, ez esett a legjobban, pedig egyformák voltak mind. Valahogy most igazán ünnepi hangulatba tudtam kerülni, amit annak köszönhetek, hogy lélekben hazaszálltam és kiálltam a teraszra a feleségemmel, ahogy szoktuk, és végignézzük a környék összes tűzijátékát, ahogy szoktuk. Ezek után fölhívtam Irént, és hosszan elbeszélgettünk.
Szóval, sikerekben, egészségben gazdag, boldog újévet kívánok mindenkinek, barátoknak, ismerősöknek és ismeretleneknek, honfitársaimnak és glóbusztársaimnak egyaránt.
Ezek után csináltam egy vacsorát, aminek a felét tudtam csak megenni, akkora adag volt. Rá tea, és egyéb finomságok.
Mostantól 2017 van, egy új év, amitől sokat várok, elsősorban sok pihenést és sok együtt töltött időt a családommal, kicsit bepótolni az elmúlt évek deficitjét.
Erősödik az É-i szél, egyre jobban haladunk. Valamikor délután átléptem a 2000 SM-es határt, most 1930 SM van a fokig.
Poz: Jan. 01, 14:40 UTC, 51° 43′ S, 120° 50,9 ‘ W, Boldog Újévet !
Vendée Globe LIVE TV 2017. jan.01. – benne élő kapcsolás a SOH77 kommunikációs csapathoz – skype
VG LIVE TV link: http://dai.ly/x570rsj (minden adás visszanézhető
Az ír versenyző, Enda O’Coineen hajója árboctörést szenvedett, – a hír percekkel ezelőtt érkezett – nagyon szomorú, Enda rengeteget dolgozott a hajója karbantartásával javításával útközben, versenyben, nehéz körülmények közt – nagyon sajnáljuk!
BOLDOG ÚJÉVET a Spirit of Hungary fedélzetéről!
Gyorsposta az SOH parti csapatnak: “Küldök két PrintSc-t, hogy jobban értsétek, hogy mi történik itt.
Az egyik a routingom a Horn Fokig, furcsa útvonal, de minden mérföldjét áttanulmányoztam, a rendelkezésre álló időjárás jelentés szerint, ez a helyes út. A kis piros hajó vagyok én és a lila vonal az utam. Mindkét állapot a holnap esti állapot.
A másik az a ciklon, amiről a hírek és az előrejelzések beszélnek. Holnap estére ér ide, de én már előtte leszek, ahol a lila rombusz van, vagy még kicsit előbbre. Sajnos a Konrádot elkapja valamilyen szinten, és utána kellemetlen szembeszele lesz. Kiváncsi vagyok, hogy milyen úton tervezi megvitorlázni. Nagyon szorítok neki, mert ez nem játék, itt valóságos kemény világ lesz neki ismét. Ma leveleztem vele, el van keseredve, mert elveszítette a J2-jét. Ez tényleg nagy veszteség, bár nem most, hanem majd az Atlantin fölfelé fog nagyon hiányozni neki.
Ja, belül vagyok a 2000 SM-en, most 1930 SM van a fokig.”
Fa Nándor – újévi sat-telefon riport – magyar nyelvű – a 2017-es év első hangfelvétele itt hallható / SOH_FA©mixpress in Hungarian languages/: