Több stációban is izgalmat jelent egy hajó megszületése – de amikor a sablonból kiemelik a hajót, ekkor látja a tervező és építő először valóságban a megálmodott formát!

A 2012 szeptembertől 2013 áprilisig tartó precíz munkálatok során az egyik legmarkánsabb esemény – hogy levált a sablon – megszületett a hajó.

Fa Nándor az új hajóról – hangfelvétel:

Fa Nándor – Spirit of Hungary – megszületett az új 60 lábas magyar versenyhajó
2013 április

mixpress: A hajó megszületésének számos olyan stációja van, amit egy hajóépítő, hajótervező egyenként mind megünnepel. Most éppen hol tart a te hajód?

Fa Nándor: A legnagyobb ünnep pont a mostani lenne, amikor a hajó „kiugrott” a sablonból, de sajnos pont nem voltam itthon. Készültem rá hónapok óta – konkrétan szeptemberben kezdtük építeni a hajót, egyfolytában arra készültünk, hogy „majd amikor a sablonból kivesszük…”. Megígértettem a Dénessel, hogy szól, véletlen sem veszik ki anélkül, hogy ott lennék. Ehhez képest az történt a múlt héten, hogy elkezdtük fárasztani, elszabadítottuk a sablont az oldalától, majd hátul a tükör felől az alját kezdtük felszabadítani ékekkel – először kicsikkel, aztán mindig nagyobbakkal – és már elég magasra elemeltük a hajót a sablontól, de az eleje, a tőkesúly felőli rész – még mindig tapadt a sablonhoz, nem jött ki. Múlt hét kedd este úgy hagytam ott a hajót, hogy még az eleje igen ragaszkodott a „kagylóhéjhoz”. Aztán másnap kénytelen voltam elindulni Párizsba az Imoca közgyűlésre, így aztán arra hagyatkoztam, hogy majd szólnak. Még el sem indultam rendesen, amikor a Dini utánam telefonált, hogy az éjszaka kiugrott a hajó és már ki is tolták a sablont az udvarra, a hajó lóg.

Most, amikor négy nappal később haza jöttem, besiettem hozzá, hogy megnézzem, hogy néz ki „szabadlábon”. Gyönyörű, azt kell hogy mondjam. Amilyen gyönyörű volt a sablon, olyan gyönyörű a hajó héja, alig van rajta dolog. Szerintem egy-két kiló gitt, amit csak legfeljebb flekkelésre használunk. Azon kívül festeni kell. Tükör sima, egyenes, olyan, amilyet egy hajóépítő megálmodik. Nagyon örülök neki, az lett, amit igazán szerettem volna.

mixpress: Messziről néztük – szólni sem mertünk –, azt láttuk, hogy szinte minden porcikáját centiről- centire, magasságát, mélységét, vastagságát megkopogtatva, megsimogatva, megtapogatva végig nézegetted, végig ellenőrizted. Izgultál közben, hogy esetleg valami még ilyen módon kiderülhet, hogy valami mégsem úgy sikerült, ahogy kellett volna?

F.N.: Nem volt okom izgalomra, mert egyrészt ott voltam végig, amikor csináltuk, ott voltam, amikor a külső héjat infúzióval megszívtuk és láttam, hogy tökéletesen átitta a gyantával a rendszer az összes réteget. Van ahol 20 réteg van benne, van ahol csak négy, de látszott rajta, hogy minden tökéletesen át van áztatva. Ennek ellenére volt arra esély, hogy lesznek olyan zugok, ahol nincs tökéletesen gyantával beitatva – ez volt az egyetlen ok arra, hogy aggódjunk, de alaptalan volt, mert tényleg csak olyan apró kis foltocskák voltak, amiket egy ecsetvonással meg lehetett oldani. Azt kell, hogy mondjam, hogy tökéletes volt a munka. Inkább csak azért vizsgáltam, mert egyszerűen az ember ilyenkor mindent megnéz, azonosulni akar vele. Most láttam meg először kívülről, végig simogattam – én úgy látok, hogyha a kezemmel végig tapogatom. Muszáj volt végig simogatnom, volt bennem egy ilyen belső kényszer. Tetszik és egyre inkább várom, hogy a veretezéshez is hozzáfogjunk, majd az aprólékos szerelgetések után mielőbb elkezdhessük a vízretétel előkészítését.
Addig azonban még rengeteg a munka!

lejegyezte: F.L.