Sérülés hajókon, embereken. Anna Corbella skipper is lesérült, valószínűleg térdszalag húzódása van, a kormányostársa, Gerard által készített rögzítőkötéssel próbál a hajón működni – de egyenlőre inkább pihen. El sem képzelhető  aegy állandó mozgásban lávő hajón kimerevített térddel biztonsággal mozogni. Hajrá Gerard, jobbulást Anna!

ANNA GAES MARC 25

A győzelemre vitorlázó Cheminees Poujoulat a spanyol partok közelében vitorlázik, változó szelekkel, még a cél előtt is megdolgoznak a győzelemért. Bernard Stamm és Jean Le Came legutóbbi beszámolóiban részletesen olvashatunk arról, hogy egy ilyen “földkörüli pálya” során egy kipróbált, nyerő hajó is tele van sérült felszerelésekkel. Fáradtan érkezik a hajó is és a skipperek is.

Fa Nándor hajónaplója a Spirit of Hungary fedélzetéről:

03 24, 11 50 UT,

Túl szép volt ez eddig, így most megálltunk. Reggel már erősen futott ki a szél alólunk, de még haladtunk, 09 UT környékén teljesen elfogytunk. Egy ideig még erőltettem a C0-t, de ilyenkor mindig aggódom érte, hogy eldurran egy csattanásban. Mert hullámok azok maradtak, szaladnak alattunk, billegtetnek bennünket, csattog mindkét vitorla. A nagyvitorla kevésbé, de annak sem tesz jót. Most elé húztam a solentet, csak a lelkem megnyugtatása érdeklében, mert vinni nem tud, nincs benne erő.

Viszont, ha már így alakult, megnyíratkoztam és megfürödtem – mondanom sem kell -, Bluff óta eőször. Muszáj valamiféle feladatot találni, mert csak nézni a csattogó vitorlákat és feszülni rajta, az butaság. Nézem az előrejelzést és kellene itt 8 – 10 cs-s DK-i szélnek lennie, de nincs. Estére erősödést mutat, az akkor talán a valami lesz.

Fölpillantok a műszerekre, 1,9 cs-s szél hátulról, 1,47 cs sebesség.

Örömömre nem túl sokáig himbálóztunk, déltájban, pont az ellenkező irányból, mint ahonnan vártam, vagyis DNy-ról megjelent 4, aztán 5, majd 6 cs-s bríz. Eleinte fittyet hánytam rá, gondoltam nem hagyom magam hülyíteni, de nem tágított. Ráérek végülis, hát átrendeztem mindent a másik oldalra. Mire végzek 8 cs, és 4 cs-val haladunk, ez nem blöff. Fél órán belül 11 cs, két órával később 15 cs. Nem értjük, mert, ha ez nem valami helyi pöffenet, hanem tényleg fölépül és fúj, akkor az, ami az előjelzésben van, nem igaz. Nem leghetünk a központ Ny-i oldalán, hanem valahol északra tőle. Délután levettünk egy újabb előrejelzést, az már kicsivel pontosabb, de ez sem azt mutatja teljesen, ami a valóság. Mindegy, haladunk az a lényeg, időnként vissza kell térni az ösztönök és tapasztalatok világába és figyelni a fellegeket is nem csak a képernyőt.

Egész stabilan haladtunk C0-al délután, csak késő estére vártunk változást. C ügyelt, figyelte a kinti mozgásokat én pihenés címen elővettem a laptopot és mentettem egy csomó felvételt rá a kamerából, ami már nagyon tele volt. Végeztem, kérdezem C-t minden rendben, alhatok kicsit? Persze, bólogat lelkesen, van ugyan néhány felleg fölöttünk, de semmi gond, aludj csak. Még nem ért le a fejem, mikor hirtelen megdőlünk vagy 50°-ra, hullanak a felszerelések, repül minden, C ordít kintről értem. Pattanok ki, ahogy vagyok, csak a cipőbe ugrok bele, de még a szemüveget sincs időn felkapni. C a cockpit padlón próbál egykézzel eljutni a C0 behúzóig és ráengedni, én a nagyvitorlára engedek, és a kormánnyal ejtek teljes hátszélbe. Vadul kezdem csörlőzni a besodrót, de annyira rángat a vitorla a 30 cs-s szélben hogy újra, meg újra kiszalad, a végtelenített kötél elcsúszik a dobban, pedig nem állok meg a csörlőzéssel egy pillanatra sem. A C0 egyébként sem egy rövid alsóélű vitorla, van rajta bőven mit besodorni, de mindjárt háromszor, az túlzás. A másodiknál ég a tüdőm, lehajtott fejjel nyomom, ami a csövön kifér, C egykézzel besegít. Mikor az is kiszalad, azt gondolom vége, elveszítjük a vitorlát. Nem adjuk fel, még ráejtünk az irányra, már farsolunk a nagyvitorlával, de nincsenek hullámok, nincs nagy hauzolás veszély, már nem igen látok, csak zihálok és nyomom a darálót. Ordítok C-nek, hogy ne segítsen inkább csaka s behúzóra figyeljen, ne legyen se laza, se túl feszes, és engedje folyamatosan, ahogy tekerem. Átesünk a holtponton, én is és a vitorla is. Engem elönt a forróság és már megy a kezem gond nélkül, csak azt hallom, hogy dobol a halántékom, a vitorla meg eléri azt a szintet, hogy a még kint lévő része már nem elég ahhoz, hogy kirántsa a többit. Ilyen vékonyra, szorosan ez a vitorla még sohasem volt összesodorva. Elrendezünk minden kötelet, solentet húzok, de már csak 26 cs fúj. Ülünk, rajtam lucskos a trikó, csöpög az orromról a veríték és pihegünk.

Szép mentés! -állapítjuk meg.

Rá fél órára meghauzolunk, azóta jól és biztonságosan haladunk jó irányba. Most pótolom a kitekert kalóriákat, vacsorát készítek.

23 10 UT,

C-t elküldtem aludni, én ügyelek. Természetesen, ahogy legyengült a szél 20 cs alá, visszahúztuk a C0-t, most azzal megyünk az éjszakában. Tiszta az idő, látszik minden csillag, a hold meg ugyan csak negyed, de itt állandóan látszik az egyész korong, a sötét oldal is, és nem tudok elvonatkoztatni. Bárányfelhők vannak csak, de jobb az óvatosság, itt sohasem lehet tudni. Szóval ügyelek, főztem egy teát és kiülök vele a csillagok alá gyönyörködni és gondolkodni.

03 234.-én, 23 20 UT-kor a pozíciónk 25° 59,2′ S, 033° 21′ W, víz 24,6°C,