“Nándor, én, és a Spirit of Hungary annyi mindenen keresztülmentünk együtt, hogy a legnagyobb díj maga a hazatérésünk lesz”
Conrad naplójának magyar átirata
Április 13-a, északi szélesség 30 fok 49 perc, nyugati hosszúság 21 fok 2 perc, 917 tengeri mérföldre Gibraltártól
Most tényleg elkezdődött a visszaszámlálás. A műszereink már csak három számjeggyel mutatják a távolságot a következő pontig. Amikor a számok 999-re fordultak, jelezve a Gibraltárig hátralévő távolságot, és elkezdtek tovább csökkenni lefelé, ennek annyira megörültem, mintha már oda is értünk volna. Miközben tudom, hogy egyre közelebb vagyunk a verseny végéhez, nincsenek fizikai jelei közelgő szárazföldet érésünknek, leszámítva, hogy a kajás zsákok már rémisztően üresek! A szél fúj, és irgalmatlanul váltogatja az irányát, a csillagok a kristálytiszta égen még mindig lélegzetelállítóan gyönyörűek, és ugyanaz a hatalmas kék tenger vesz körbe bennünket, mint hónapok óta. Ezért az izgalom a hátralévő mérföldeket jelző számok gyors csökkenésén!
Mivel a versenyben szinte végig egyedül voltunk, és a legnagyobb részében a hajót ápolgattuk, a tény, hogy ez egy verseny, időnként olyan távolinak érződik, mint a versenytársaink. Miközben az első öt hajó már a barcelonai kikötőben hűsöl, a mi végső menetünk igencsak forrónak ígérkezik. A versenyrendezőség április 21-ét tűzte ki a díjátadás napjának, és amit csak tudunk megteszünk, nehogy lekéssük a bulit. Messze kerültünk a díjaktól és a győztest éltető villódzó fényektől, de Nándor, én, és a Spirit of Hungary annyi mindenen keresztülmentünk együtt, hogy a legnagyobb díj maga a hazatérésünk lesz.
Viszont, az izgalmas „megcsinálják vagy nem” dilemma fordulataként tegnap bejelentettük, hogy pillanatnyilag van két törött tőkesúly csavarunk (a nyolcból). Az elsőt, ami eltörött, megjavítottuk Új-Zélandon, de a Horn foktól 1000 mérföldre, egy déli óceáni vihar közepén eltörött egy másik. Azóta kímélőre vettük menetet, korai reffeléssel, és olyan útvonalakat választva, amelyek minimalizálhatják a hajót érő nyomást. E kíméletes megközelítésünk ellenére egy másik csavar is megadta magát szombaton, ezzel eléggé bizonytalan helyzetbe sodorva bennünket. Nem valószínű, hogy elhagyjuk a tőkesúlyunkat, mert maradt ott még jelentős mennyiségű fém cucc, hogy tartsa, de pengeélre kerültünk az utolsó mérföldekre. Teljesen kibillentve a tőkesúlyt próbáljuk csökkenteni a terhelést a csavarokon, mivel így a hidraulikus munkahenger a hajó aljának nyomja a tőkesúly tengelyét. Ugyan nem a pódiumra hajtunk, de biztosíthatlak benneteket, hogy ez így izgalmas lesz a célvonalig!