Ugyan a Hugo Boss kieséséig, majd később a Neutrogena kényszerpihenőjéig ádáz küzdelem folyt a győzelemért is, az idei Barcelona World Race legkiélezettebb csatáját az a két spanyol hajó vívta egymással, amelyek négy fős legénységéből hárman barcelonaiak. Végül a One Planet One Ocean & Pharmaton ért célba előbb, a negyedik helyen, alig 18 órával megelőzve az ötödik helyen befutó We are water egységet.

A mezőny legöregebb hajójával induló Aleix Gelabert-Didac Costa páros kezdte jobban a versenyt, a mezőny elejével együtt értek ki az óceánra, de aztán az újabb és elvileg gyorsabb hajót kormányzó Garcia testvérek az Egyenlítőhöz érve utolérték riválisukat, és a déli vizekre fordulva már tetemesebb előnnyel vezettek az ezen az óceánon még teljesen újonc honfitársaik előtt. A jéghatár mentén megkerülve az Antarktiszt lényeges változás nem történt a párharc állásában, azonban a Horn fokra kanyarodva csökkent közöttük a távolság. A déli Atlanti óceánon, mintegy 75 napnyi vitorlázás után látótávolságba kerültek egymáshoz a semmi közepén. A Doldrumsot együtt bukdácsolták keresztül, de ekkor már más nyomvonalon jártak: a We are water nyugatabbra próbálkozott, ami jónak tűnhetett, de végül nem az bizonyult szerencsésebb választásnak, így Gibraltár sziklái előtt – akárcsak az oda úton – ismét a OPOO&Pharmaton hajózott el előbb, és előnyét már megtartotta a célig.

Mindkét hajó a BWR veteránja, az előző kettő kiadást sikerrel teljesítették, a We are water győztes volt az első versenyen. Eddig átlagosan 15 nap különbséggel értek célba, most alig 1 nap lett a differencia, ráadásul megfordult közöttük a sorrend. Gelabert-ék legalább 10 nappal gyorsabb időt tudtak futni az egykori Kingfisherrel, mint az előző szkipperek, ezzel bizonyították, hogy újoncok voltak ugyan földkerülő versenyen, de kivételes adottságokkal bírnak hatvan lábas hajó kormányzásában. Mindeközben a Garcia fivérek is hozták Farr hajójuk eddigi 90 és 100 nap közötti formáját.

E kettős versengésének érdekessége még, hogy mivel mintegy 500 mérfölddel hosszabb utat futott a vízen, a We are water tényleges átlagsebessége nagyobb volt, mint az őt a versenyben megelőző OPOO&Pharmaton átlagsebessége; Gelabert kapitány szerencsésebb szögekben tudta vitorlázni a szeleket, kevesebb kitérőre volt szükségük végig az úton, ami kiváló navigációs képességüket is bizonyítja. Emellett viszont nem voltak szégyenlősek, amikor éppen kedvezően fújt a szél: az Indiai óceánon – elmondásuk szerint – előfordult, hogy 30 csomóval száguldott velük a 15 éves IMOCA vitorlás, és megesett, hogy egyszerűen átrepültek egy hullám felett. A 24 óra alatt megtett legnagyobb távolságban majdnem 432 mérföldet értek el, ennél többet a célba értek közül csak a Cheminées Poujoulat és a Neutrogena ért el ezen a versenyen. Kettejük versengésének végső kimenetele az utolsó napokig nyílt maradt, és végül azzal dőlt el, hogy a viharos Földközi tengeren a We are water-nek védett vizekre kellett kormányoznia magát a spanyol partokhoz, hogy megoldjanak egy felhúzó kötél problémát. Bruno Garcia az út során többször említette, mennyire jó döntés volt a testvérével elindulni a versenyen, és milyen felemelő érzés, hogy együtt élik át ennek embert próbáló nehézségeit és csak kevés dologgal összehasonlítható szépségeit.

E kiváló spanyol vitorlázók versenye emlékezetes marad, és remélhetjük, hogy látjuk még őket hamarosan hasonló teljesítményekben.