“…fogtunk a routing pöttyön vagy 40 mérföldet, majdnem utólértük. Mindig örömmel tölt el, ha megverjük a programot.

FA NÁNDOR Hajónapló: 02 15, 01 15 UTC.

Reggelig jöttünk úgy, hogy többször már beöltöztem, kimentem, hogy kireffelek, de mire nekiálltam volna, beerősödött a szél. Alapban kicsit kevés, nyomásban kireffelve sok volna. Maradt a biztonságosabb 2 reff, bár így biztosan kicsit lassúbbak vagyunk. Ez nem az alapsebességben nyilvánul meg, hanem így a hullámok egy részével nem siklunk el. Azért ez szigorú mérföldeket jelent. Aztán, mire leírtam a fentieket, megérlelődött az elhatározás és kireffeltem.

Lassan felébresztem a kollégát, itt az idő. Jól fog esni bebújni a jéghideg hálózsákba. A párnám legalább nem vizes, azt kiszárítottam a motoron tegnap. Akkor alszom jól, ha nem hallom a kinti, benti zajokat. Amikor kezdek észhez térni, akkor szivárognak vissza a zajok az agyamba. Most jól aludtam, egyszer ébredtem fel valami akcióra, de nem kellett kimennem, C megoldotta.

09 GMT körül annyira közel értünk a zárt zóna határához – olyan 7 SM-re -, hogy hauzolni kellett. Tettük a szokásos módon, csak éppen ránk fújt egy 35-ös szél úgy, hogy csak egy reff van lenn. Sajnos akkora rántást kapott a kocsikat tartó kötél, hogy kitörte az egyik görgőt. Kellemetlen, de nem súlyos. Ha már be voltunk öltözve, egy füst alatt mindjárt lereffeltünk. Most így futunk, továbbra is 30 cs feletti szelekben, kb. 145 – 155°-os TVA-n. C elment pihenni.

Ismét süt a nap. Éppen! Nincs ereje, de mégis más, mint csupán a szürke felhőket nézegetni. Van persze azokból is, villámgyorsan keletkeznek. Kettőt pislantok és szürke minden, semmi nem emlékeztet arra, hogy létezik napkorong is.
A valóságban jobb szélszöget vitorlázunk és jobban időzítettük a hauzolást, így fogtunk a routing pöttyön vagy 40 mérföldet, majdnem utolértük. Mindig örömmel tölt el, ha megverjük a programot.

Jött egy nagy, igen fekete felhő és szó szerint elviharzott előttünk. Jó, hogy nem talált telibe bennünket, mert így, csak a közelében, odapöffentett 38 cs-t. Amilyen gyorsan jött, úgy el is tűnt, maradt mögötte 25 – 32 cs. Nagyon gyorsan vitorlázunk, 17 – 20 cs körül, de egy része elveszik a szögön. Tiszta hátszélben csak olyan 150°-os TVA-t tudunk, így a VMG nem lehet több 12 cs-nál. Az sem rossz.

A nutellát és a mézet úgy kell kifaragni az üvegből, annyira megdermedtek. Nem zavar, kifaragom, ebben a hidegben megennék mindent. 5°C körül lehet idebent. Jól és jót pihentem, éppen ébredtem magamtól, mikor C szólt, hogy hauzolunk. Most csak 26 cs körüli fúj, nem okozott semmi nehézséget. Vitorla átrakással együtt is megvolt 10 perc alatt.

Videón visszanéztem mi történt az előző alkalommal, miért törtük le a görgőt. Volt egy visszalebbenése a nagyvitorlának, csak másodszorra ment át az erős szél miatt és a kocsi tartó kötele ettől átugrott két görgőn, így csak ez az egy tartotta, és kapott egy nem szokásos terhelést. Sajnálom, mint mindent, ami sérül a hajón, de ugyanakkor ezek a sérülések mutatják meg, hogy mik a helyes megoldások, méretek. Itt is van mit módosítani.

Még legalább két hauzolás van előttünk, mielőtt holnap délután körül fordul a szél É-ÉNy-ira és tudunk egycsapáson K-et menni.

Furcsán viselkednek a műszereink. Nem először, már korábban is voltak hasonló jelenségek. A kormány automatika és a kijelző műszerek B&G rendszer. Eleinte elveszett róla a GPS adat, most sem mutatja, aztán a négy kijelző – kettő bent, kettő kint -, egyenként lefagyott, vagy elment a világításuk. Minden alkalommal ki – bekapcsolás, van, amikor többször, mire minden helyre áll. Pár naponta eljátsza elölről, hol az egyik, hol a másik. Most éppen kint fagyott le az egyik. Bosszantó, mert nem az olcsó kategória.

A szél azon a határon van, amikor lassan reffelni kell, de mindig visszaesik, mire elhatározom. Ha nekiállok enni, majd biztosan beerősödik. Még nem álltam neki, de tovább erősödött, kimentem és lereffeltem a 2.-at, reacher marad.

Beállt az agyam a jelen időre. Életünk a váltástól váltásig, étkezéstől étkezésig, levéltől levélig tart. Időről-időre besötétedik, majd kivilágosodik, néha kisüt a nap, mégsem tudom napokra osztani az időt. Egyrészről, ahogy keletre tartunk állandóan változik a helyi idő, amit nem tartunk nyilván, másrészről a napi többszöri váltás, alvás, ébredés, teljesen másképp alakítja az idő érzetét, mint a megszokott. Az űrhajósok érezhetik magukat ennyire elszigeteltnek a megszokott világtól. Most először érzékelem, hogy messzire kerültünk a mi igazi világunktól, az otthonunktól, az ismert közegtől. Nem zavar, de tudatosul a távolság-érzet. Ránézek a térképre és nincs körülöttünk más, csak a víz. Lassan majd bejön a képernyő jobb felső sarkába Ausztrália, és az majd visszatesz bennünket a mi planétánkra. Agyam egy másik zugában, – talán valamiféle tiltakozásként – beúszik a gibraltári szikla, hogy mennyire örültünk, mikor már mögöttünk láttuk, mintha tegnap lett volna. Ugyanilyen gyorsan ott leszünk ismét, és akkor meg majd annak örülünk, remélem. Remélem, hogy nem tesz bennünket annyira próbára, mint kifelé. Sem a szikla, sem az Alborán.

Kivilágosodott, a hajó továbbra is 16 – 20 cs sebességgel zötyköl, surrog, csattog a végtelen hullámsivatagban, most épp a “kerítés” felé.

02 15.-én, 22 15 GMT-kor a pozíciónk 44° 45,9′ S, 098° 50,5′ E. “