Napló: 02 20, 02 20 UTC,  Egész éjszaka A3 + nagyv. – egy reff alatt jöttünk, jó tempóban. Reggel, pont a váltásra beerősödött a szél 25 + cs-ra, le kellett venni az A3-at, reacher föl, kis küzdelemmel. Fent ismét nem akart bezárni, vagy háromszor újra húztam, végre megállt, lefeszítettem a lehúzóval alul, minden rendben. Kisodortuk és a nyakunkba esett – kis túlzással – a vitorla, szerencsére az összeszedett összekötött felhúzó elakad a csörlőnél és nem jön le tovább mint az egyharmad.

Nagy …(hmm), mert visszasodorni nem lehet, csattog a szélben, a felhúzó nincs erre a terhelésre tervezve, félő, hogy leszakad és akkor vitorla a vízbe, felhúzó az ördögnél. Lehúzót kapkodva kiengedem, és miközben C igyekszik hátszélbe esni én igyekszem a felhúzóval visszajutni a zárig. C igyekezetében annyira kiengedte a behúzó kötelet, hogy a vitorla rátekeredik a besodort solentre. Így kevésbé csattog, de sem én nem tudom felhúzni, sem ő nem tudja behúzni. Végül kiszabadítom az orrfedélzeten, C behúzza, én felhúzom, igen mérgesen vagy 8 cm-el magasabbra a jelnél és elsőre bezár. Nem bízom a véletlenre, a lehúzóból vizet csavarok, recseg, pattog minden, de nem érdekel, ha le akar jönni, tegye most, ne akkor, amikor már szelet fogtunk vele. Megállt, szelet fogtunk, már két órája jövünk, rendben látszik lenni.

Sajnos semmiből nem derül ki, ha csak sarkosan zár le és még ki tud akadni a felső zár. Persze, kicsit túl kell húzni és akkor biztos. Csakhogy én nagyon túlhúzom minden alkalommal, attól félek, hogy egyszer betépem a felhúzót. Minden felhúzón, behúzón, reffköteleken mindenütt jelek mutatják a már megtapasztalt jó méreteket, viszont az egyébként igen erős, megbízható Dynema köteleink icipicit, de folyamatosan és maradóan nyúlnak és változnak a terhelés mértékében. Igaz ez a hátsó árbocmerevítőkre is, időnként átkötjük az állító kötéseket.

Volt időszak, mikor folyamatosan az árboccsúcsba húzott vitorlákkal mentünk, C0, A2, A3-al. A topra menő merevítők kb 5 cm-el megnyúltak, és amikor visszatértünk a solentre és az árboc a frakcióban lett terhelve a felső merevítők igencsak lötyögtek, húzni kellet már többször mindegyiken. Hasonlóan megnyúlt az orrsudárt a hajóorrhoz lehúzó tartókötelünk is, csak azzal most semmit sem tudunk menet közben tenni, alul van az állító kötele. Miután ez a merevítő 20 tonnára lett méretezve, nem gondoltuk, hogy dolgunk lesz még vele. Szigorú tanulság, hogy ezeket a tartóköteleket PBO-ból kell csinálni – egy másik vegyület, más tulajdonságokkal -, mert az nem nyúlik. Igaz erről az előfeszített STS (stronger than steel) Dynemáról is azt hittük, illetve azt állítják róla! A fizika és a marketingesek nem egy helyről jutnak információhoz. Örök tanulság, csak a saját tapasztalat számít!

Reggel, még idejében lereffeltük a másodikat is, így később, mikor a 20 -ból 36 cs lett, már nem okozott gondot, számítottunk rá. 20 cs-ban még 110-es TWA-n mentünk 13 cs-val, most mikor harsog minden már 145 – 150-es TWA-n megyünk 17 – 23 cs-val. Most megy át felettünk az a front, aminek a szele visz bennünket, és pár napig reményeink szerint még fog is. A mostani tudásunk Tasmaniánál ér véget, addig lesz szelünk.

Jó hír, hogy a Renault javítás után jön tovább, marad versenyben.

Este: A délutáni GRIB adatai szerint már Új-Zéland vonaláig látunk magunknak szelet, ha nem is mindig optimális erősségűt, de tudunk majd haladni. Ebből a következő pár nap gyorsnak ígérkezik és azt nagyon szeretjük.

Pihenő? A délutáni pihenőm igencsak zajosra sikerült. Miközben föltapadtam a hajó falára, olyan zene-bona, harsogás, locsogás, kopogás, rázkódás jött át, hogy nemigen aludtam. C szerint igen, ő látta. Én sokszor nem tudom megállapítani, hogy aludtam-e, nehéz szétválasztani a félálmot a teljestől. Még a reacher volt fent és azzal ugyan nagyon mentünk, de ha érzem, hogy a hajó küzd, akkor én sem vagyok nyugodt. Váltáskor, mivel fölélesedtünk 115°-os TVA-ra lecseréltük a solentre. Azóta ugyanolyan gyorsan, de sokkal kiegyensúlyozottabban, könnyedébben fut a hajó. Néha lök rajtunk egy nagyot egy hullám és elveszítjük az áramlást a vitorlából, akkor leesünk és lelassulunk, de pillanatok alatt visszanyerjük az erőt, ahogy a kormány visszahozza az irányra. Fantasztikusan érezni az optimális szélszöget a vitorlákon, olyankor, mintha kirántanák alólunk a hajót, úgy gyorsulunk. Ha erre az ébredő erőre rásegít egy hullám is, egy másodperc alatt bömbölve támadunk. Ilyenkor nem állnék elé. A hullámok viszont megteszik, és ilyenkor olyat fékezünk, mint amilyet előtte gyorsultunk. Időnként kapaszkodásból áll az élet. Még itt a térképasztalnál ülve is egyik kezemmel kapaszkodom az asztal szélében a másikkal vadászom a billentyűket, van, hogy harmadikra sem találom el.

14 30 UTC-kor a pozíciónk 49° 27,6′ S, 134° 13,8′ E,

Ismét vezetünk a routingnak vagy 10 SM-el. 90 % -os teljesítményre van állítva, így mi most 100 % körül vitorlázunk.

Egy óra múlva ébresztem C-t és visszafekszem a falra, hallgatni a muzsikát!