Vendée Globe  
93 nap 22 óra 52 perc

Fa Nándor Hajónapló Márc 31 – ez itt a Doldrums?

“Nemsokára átugratjuk ezt a záróvonalat, amit úgy hívunk, hogy egyenlítő. Igaz néhány keservesen összevakart mérföld kell még addig, de egyenlőre jól haladunk”

03 31, 11 10, UT, Egész éjszaka, de még most reggel is élénkebb szél fúj, 15 – 19 cs, helyenként kicsit erősebb befújásokkal, 138° TWA, 11 – 15 cs-s sebesség, jobban haladunk, mint korábban, de félek tőle, hogy rövid ideig. Egyrészről erősen közelítjül a doldrums-t – valamikor éjszaka, holnap reggel elérjük – másrészt épül előttünk egy felhőgerenda, amiből egyelőre fogalmam sincs, hogy mi következik a számunkra.

Elgondolkodom azon, hogy az új generáció úgy nő bele a nagy hajósztályokba, hogy ők maguk többnyire nem hoznak létre hajókat a saját erejükből. Nekik elsőszámú feladat, követni a polárt és a sail-chartot, kicsavarni a hajóból, ami benne van. Nem élnek érzelmi életet az eszközzel, ami valószínűleg jó az eredményesség szempontjából. Nekem márcsak megmarad az a szempont is, hogy épségben hazavigyem a hajót, mert sokkal több számomra, mint egy versenyeszköz.

Még reggel van, de már izzadok, mint egy sörös ló. Nyilván magas a páratartalom, meleg az óceán és függőlegesen süt le ránk a nap. Lesem a gerendát, ahogy vonul Ny-nak, balra előttünk már leszakadt, ott a vízig ér a lába. Egyelőre fogalmam sincs, hogy mi váltotta ki, mi van mögötte. A szélerő, vagy a szélirány fog változni, de ok nélkül ilyenek nem keletkeznek.

Ülök az árnyékban, 40°C, és a teljesítményünkön meditálok. Igyekszem nagyon objektívnek lenni, már csak a jövő miatt is. Az nyilvánvalóan kiderült a számokból, nyilatkozatokból, hagy ebben a mezőnyben 2, esetleg 3 olyan hajó van, amelyik összességében és szegmenseiben is gyorsabb volt, mint mi.

Az épp most befutott Neutrogena skippere, a spanyolok profi sztárja, Guillermo Altadil nyilatkozott a hajójuk teljesítményéről és nagyon hasonlókat mondott, mint amiket mi tapasztaltunk az SOH-val. Neki ez volt a 3. BWR-je és az első (!) , amit be tudott fejezni. Az elejétől nyerőre vitorláztak, kisajtolták a hajóból, ami benne van. Hajójuk a születésétől fogva – ez az ex BT, legutóbb BOSS – a kedvencem, minden ízében tetszett és tetszik még most is. A rajt után sokáig mentünk egymás mellett, egy ideig vezettünk nekik, aztán C0-al és egy frissüléssel elmentek fölöttünk, besötétedett és nem láttuk többet őket. Sem átlagban, sem maximális sebességben nem volt közöttünk megfogalmazható különbség, és hogy miből rakódik össze a 4000 SM-nyi hátrány a verseny végére?A válasz nem a szelekben, szélcsendekben, ciklonokban, kidolgozott sebességben mérendő, hanem az alapoknál.

A versenyre úgy érkeztünk, hogy C-ről szinte semmit nem tudtam, féloldalnyi internetes anyag volt az összes referencia, ami alapján meg kellett bíznom benne. A hajó alapvető konstrukciós hibák kijavítása, átépítése után került ismét vízre és az összes próba, bevitorlázás a Triest – Barcelona táv volt, ahol szinte semmit sem próbáltunk ki csak, igyekeztünk kockázatmentesen haladni, odaérni. A teljes meglévő vitorlázat fehér folt, összehasonlítás, állítások, trimm book, semmi. C0, reacher, A3, most kerültek először képbe, még a kábelükre sem tudtuk ráhúzni őket, mert nem stimmeltek a méretek. A verseny rajtja előtt pár nappal szaladgáltunk vitorlakészítőt találni a módosításokhoz, és végül C maga szabta, varrta át őket, ahogy tudta. Az, hogy a szortimetünk hiányos, az látható, amikor a többiek rohannak valamivel, ami nekünk nincs.

Véletlenül sem becsültük le a feladatot, sokat beszéltünk, mérlegeltünk C-vel a kérdésről és minden alkalommal az volt a végső konklúzió, hogy mindegyikőnk szempontjából hasznosabb volt így eljönni, mint visszalépni és szinte vakon tesztelgetni még hónapokig. Az, ami kiderült számomra a hajómról, erényeiről, hiányosságairól, az semmilyen edzésszerű tesztnél nem jönne elő, nem derülne ki, mert egyszerűen nem lennénk olyan körülmények között és olyan sebesség kényszerben, mint ahogy itt voltunk.

Persze, nagyon rossz érzés hozni a kulcsot – szerencsére nem ehhez vagyok szokva -, de az adott helyzetben ez elkerülhetetlen volt. Ha valahol föltettük volna a kezünket, hogy ennyi volt és nem tovább – számtalan okunk lett volna rá – akkor most a Renault vinné a kulcsot és én valahol azon törném a fejem, hogyan tovább, melyik úton menjek haza.

Ha egy picit még kitart a szerencsénk, az energiánk és visszaérünk Barcelónába, hatalmas lépésen leszek túl. C-nek ez egy nayg lépés feljebb a 60-asok világában, rendkívül értékes referencia a saját programjához, nekem pedig egy rendkívüli információ halmaz az én IMOCA OCEAN MASTERS programomhoz. Ha tetszik, most fizettem meg annak az árát, hogy előbbre léphessek a jövőben. Sokkal többel lettem gazdagabb, mint szakmai tapasztalatokkal – még így 61 éves fejjel is. Élményekkel, eddig nem tapasztalt teljesítményekkel, és nagyon nem utolsó sorban olyan lelki és fizikai munícióval, amit már rég elveszetettem és most ismét megtaláltam.

Ennek a versenynek a tükrében tudom, hogy a hajóban ott van a sebesség, de még sok munka, költség, edzés, szisztematikus felkészülés kell hozzá, mint ahogy a többieknél is így megy, hogy mindez a teljesítményben is megjelenjen. Nincs, nem létezik könnyen leakasztható, olcsó siker sem nekem, sem másoknak, csak a többiek küzdelmét, irdatlan mennyíségű befektetett munkaóráját eddig itthon nem figyeltük, vagy nem is nem láthatjuk. Helyes döntés volt elrajtolni és végig küzdeni – akár a kulccsal a zsebben – ezt a versenyt. Összességében nyertünk vele!

Túlhaladtunk a gerenda vonalán és valóban, mögötte ugyanolyan erős, de 10°-al élesebb szelet találtunk. Még mindig gennakeres szél, de picit élesebb, még kedvezőbb is a korábbinál.

Teljesen magam alatt vagyok. Kint állok a kormányállásban és teljes egésszében lefedem az árnyékomat, vagyis tökéletesen felülről süt rám a nap, 5° déli szélesség, nyilván déltáj.

Gyönyörű, karcsú madarak röpködnek a hajó körül – azt hiszem fregatt madarak, de nem vagyok biztos benne -, valószínûleg az általunk felvert repülőhalakra vadásznak. Nem mondhatom, hogy le se …k bennünket, mert valamelyik elhelyezett egy több tételes névjegyet a kabintetőn, szumma két tenyér méretben. Lehet, hogy szerencsét hozna, de lemostam.

Ismét elhagyunk egy felhő együttest, kiváncsi vagyok, hogy ez most mit hoz. Mindegyik egy picit gyengébb és élesebb szelet hagy nekünk, de még haladunk. Rövidesen vissza kell váltanom a C0-ra. Egyre több felleg, és a vele járó kicsapódás jelenik meg és ez a tendencia fokozódik egy ideig.

Azon afrikai part, amerről a szeleink jönnek Angola magassága, 2500 SM-re van tőlünk, ez mindössze 4630 km. Valamennyi pollent egészen biztosan hoznak ezek a légtömegek, mert ma egész nap tüsszögtem és folyt az orrom. Ismerős érzések, úgy tűnik az óceán közepén sincs biztonságban az ember.

03 31.-én, 18 00 UT-kor a pozíciónk 04° 54,8′ S, 029° 50,9′ W, víz 25,2°C,