Az árboc tövében lévő, nagy teherbírású nyitható csiga egyszerûen kettétört. Most egy általam gyártott carbon csiga van ott, ez nem nyitható, de már csak ilyen van. Sajnos ez a nagynevű csiga addig is szorult, amíg el nem tört, minden alkalommal megküzdöttem a nyitással Ebben a csigában cserélgetjük a különböző vitorlák felhúzóit az árbocon lévő csörlő felé.

Napló: 03 03, 02 40 UTC, A kertünkkel álmodtam, oroszlánjaink voltak, amik kergették a vaddisznókat. A kutyám csak nézte őket, nem izgatta magát.

Egész nap 28 – 32 cs-s szél fújt 300 TWD környékéről, egyszerűbben ÉNy-ról és egész nap azon a határon voltam, hogy lecseréljem a solentet reacherre. Mire elhatároztam volna, mindig változott a másik javára, így maradt a solent, az már fent van és ebben a hullámzásban – 4 m körüli, helyenként erősen interferált -, megbízhatóbb, bár lehet, hogy néhány hullámmal nem megy el, így veszítünk pár mérföldet a biztonság érdekében.

Étkeztem, ami vegyesen, most beszerzett friss és a jól megszokott “lio” a zacskóból. A találomra választott mai zacskós étel, krumplis, húsos, talán enyhén zöldséges valami, elfoglal némi helyet a gyomromban, talán még kalória is van benne, de nem több. Viszont a teámhoz ettem pár szelet kenyeret vajjal, nutellával és utána desszertként szárított ananászt camembert sajttal. Ez utóbbi kiváló párosítás.

Ismét minden nyirkos és hideg, a lábam reggel óta le van fagyva a csizmában. Az óceán vize 11°C, a levegő sem lehet több. Tegnap és az éjszaka részben tiszta idő volt, gyönyörû holdfény, amit hajnaltól felhős, erősen párás, már a látványától is hideg idő vett át.

Most, ez az egész, hideg, kiszámíthatatlan világ azt a hangulatot gerjeszti bennem, hogy EL INNEN! Keresem magamban a régi érzéseket, mit váltott ki belőlem mindez annak idején. Nem igazán tudom felidézni, de feltehetően a verseny hangulat szépítette meg akkor is, mert a nyirkos hideget a St Jupát idejében sem szerettem, arra határozottan emlékszem.

A versenyből mára nekünk csak a verseny tempó maradt, ami így, ellenfelek nélkül, még nehezebb. Sok munkát, küzdelmet szépít meg az, hogy napról napra, óráról órára látja az ember az ellenfelek mozgását és méri magát hozzájuk. Bluff előtt, minden pechünk és műszaki gondunk ellenére még versenyeztünk. Most az a férfias küzdelem az osztályrészünk, hogy megküzdjünk magunkkal és versenyzőként teljesítsük a maradékot. Megvan hozzá mindenünk, megvagyunk hozzá mi is.

19 12 UTC, itt reggel,

Délután, hullámzás ide vagy oda kimentünk és leszedtük a J1-et, elcsomagoltuk a fedélzeten és most itt hátul nyomja a C0-t. Felhúztok helyette a reachert, azzal egész jól haladtunk egy ideig a csökkenő szél ellenére. Mikor elmentem pihenőre még 20 – 23 cs-s szél fújt. Közben tovább gyengült és teljesen Ny-ira fordult, C lecserélte ezt is az A3-ra, illetve kireffelt egyet. Most, hogy jöttem ismét, már csak 11 cs fúj és ugyan csökkent a hullámzás, de maradt hozzá bőven. Az előttünk álló nap a változás jegyében telik majd, jön egy új front, új szelekkel, de idő kell, hogy ideérjen.

Az árboc tövében lévő, nagy teherbírású nyitható csiga egyszerűen kettétört. Most egy általam gyártott carbon csiga van ott, ez nem nyitható, de már csak ilyen van. Sajnos ez a nagynevû csiga addig is szorult, amíg el nem tört, minden alkalommal megküzdöttem a nyitással. Más típus kell a jövőben, mert a nyithatóság fontos. Ebben a csigában cserélgetjük a különböző vitorlák felhúzóit az árbocon lévő csörlő felé.

Igazságtalan, hogy az ágynak, hálózsáknak kellene melegítenie engem, ehelyett én melegítem azokat. Nyirkos, hideg mikor belefekszem – persze a vízhatlan nélküli teljes ruházatban, hótaposó csizmában – és szinte teljesen megszárad alvás közben az én melegemtől, de a következő pihenőig ismét nyirkos lesz, és minden kezdődik elölről.

Nem lehetünk elégedetlenek, ezzel az egy fronttal lenyomtunk 1200 SM-et Bluff óta, ez a Horn fokig tartó út egy negyede. Most iszom egy kávét és nyomjuk tovább.

19 10 UTC-kor a pozíciónk 49° 17′ S, 162° 49′ W,