” 02 04, 08 50, GMT, de., Második napja ásunk, vagyis amióta csak beléptünk az Indiai-óceánra, ez a D-DK-i fúj. Lassan, de biztosan erősödik a szél, ma reggelre elérte a 20 – 24 cs-t, ami normálisan nem lenne sok, de itt mindig minden másképp történik. Kialakult egy 3 m körüli hullámzás a szél irányából és ezt cifrázza meg egy 5 m körüli Ny-ról jövő swell.”

Fa Nándor HAJÓNAPLÓ: “Néha olyan hullámok ütnek irtózatosat a hajóra, amik nem lennének a swell nélkül. Alánk nyúl hátulról és rátol a szemből jövő hullámra és túl az ütéseken, megbolondítja az automata kormányt, ami most szélre vezet. Már, ha vezet. Hajnalban fölszaladt a hajó, átfordult az agyon ballanszírozott jobb oldalára és lefeküdtünk. Nem értettük először, nem csinál ez ilyet! Aztán láttuk a műszeren, hogy nincs széljel. Teljességgel eltűnt a műszer a hokiütőről. (azt a karbon, előre görbülő csövet hívjuk így, ami az árboc teteje fölé nyúlik másfél méterrel, hogy teljesen tiszta, valóságos széladatokat mérjen) A cső ott van, műszer sehol. Otthon hajnali 3, de nem lehetek kíméletes, fel kell hívjam Perényi Petit (tartalék co-skipper és hajóelektr. specialista) megkérdezni, hogy a másik, alsó jeladót hol lehet a rendszerbe aktiválni. Elmondta, elbúcsúztunk, átkötöttük és fél óra tűzoltás után csapáson vagyunk ismét.

Éjszaka járattuk egy darabig a motort, hogy töltsön és hogy zoknikat, egyéb ruhadarabokat szárítsunk ismét. Ennek a lefekvés vetett véget, viszont C felfedezte, hogy a bal oldali alternátornak le van törve a pozitív saruja, tehát nem tölt. Egyenlőre fogalmam sincs mit kezdjünk vele, nem vagyunk ilyen munkákra felkészülve eszközzel, de valahogy majd visszarögzítjük. Feltételezem nem használ, ha a semmibe termel az alternátor.

Délelőtt lereffeltem a másodikat a nagyvitorlán. A sail-chart még nem javasolja, de a mi viszonyaink között muszáj volt, folyamatosan mostuk a fedélzetet. 30°-os dőlés fölött már lassulunk és rendkívül kényelmetlen az élet kint, bent egyaránt. Most így, 5°-ot ejtve 12 cs fölött megyünk és aránylag stabil a futás, csak a swellek zavarják meg időről-időre. A következő 4 nap végig szembeszél, holnap délutánig erősödik valamennyit, utána csökken, viszont durva hullámzást ígérnek. Dél-Afrika partjai felől D-K felé mozog egy nagy kiterjedésű alacsony nyomású ciklon, az generálja a szelünket. Nincs más opció. Az előttünk haladó hajó és mi vagyunk ebben a szembeszeles zónában, de leginkább és a legtovább mi, a többiek kedvezőbb szelekkel húznak tova, nő a távolság közöttünk. Talán lesz ez még másképp is.

12 50 GMT-kor a pozíciónk 42° 52,21′ S, 027° 40,40′ E. 19 36 GMT,

Szelünk továbbra is az, ami volt, 19 – 24 cs, 130 – 140 TWD-ről, 10 – 12,5 cs között haladunk, meglehetősen instabil, ahhoz képest, hogy óriási, 1000 SM-es kiterjedésű ciklonról van szó és sajnos még nem a szélében vagyunk.

Apró öröm, hogy lényegesen élesebben tudunk vitorlázni, mint az előjelzés szerint tehettük volna, amennyire csak tudjuk tartjuk a K-i irányt és maradunk itt D-en. Így jobbak az esélyeink, hogy később, majd az átmeneti zónát nagyobb megállás nélkül ússzuk meg. Egyébként borzalmasan fárasztó a menet, minden mozdulatra koncentrálni kell a 20-35°-ra dőlő rázkódó, bukdácsoló hajóban. Kiszámíthatatlanok a mozdulatok. Odanyúlok valamihez, akár megkapaszkodni és mindig elrántják előlem, vadászom a fogást.

Tegnap, még időben rám jött a borotválkozhatnék, amikor viszketni kezd az állam, visszaszúr a párna, muszáj megszabadulni tőle. Egy liter langyos víz a vödörben (az első három percig), beékelem magam a bejáratba és beindul a szőrszálankénti türelmes vadászat, többnyire érzésből, mert ez a körömnyi tükör, amim van, nem sokat mutat. Egy hétig jobban érzem magam.

Újabban azt a “főzési” gyakorlatot követem, hogy keverem a liofilizált ételeket, az erőseken tompítok. Kiváló lágyító étel pl. a sajtos makaróni, vagy a spenótos ravioli. Így színesebb az ízvilág és hasznosulnak azok az ételek, amik magukban soványkák lennének, főleg itt lenn a fagyos déli óceánon.

C meséli, hogy amíg aludtam, majdnem leszállt a hajóra egy albatrosz. Már csak egy méterre volt az antenna konzoltól, kirakta a futóművét, de szerencsére meggondolta magát. Komoly károkat okozhatna egy ilyen 6-8 kg-s madár, ha az antennák között vergődik. Van itt dolog enélkül is.

C az ágyban félóráig hasizom gyakorlatokat végez, hogy összemelegedjenek a vizes hálózsákkal. 🙂 Ő most a falon alszik, én meg a ponyvában.

Folyamatosan dudorászik kint az állókötélzet elemein a szél. Néha jobban rázendít, néha csak szerény háttér a locsogáshoz, zuhogáshoz, döngéshez. A karbon kötélzetnek teljesen más hangja van, mint korábban az acélnak volt. Mélyebb, sejtelmesebb.

Az déli óceán őrszeme  –  One of our guardians down here in the south©SpiritHu_CC_DSC_0687 Albatross up close-1

Sokat gondolok apámra, a 190 centis, 100 kilós, bikaerős, keménysorsú, talpig férfira, aki sajnos nagyon korán elment közülünk. Pelyhes állú tizenévesen elvitték katonának, mire leszerelt volna kitört a háború, őt is sodorta magával, német és orosz hadifogolytáborok, szökések sorozata következett, mire hazaért és véget ért a háború, 30 éves volt. Gyermekfejjel nem értettem, hogy miért olyan hallgatag, amilyen. A halálos ágyán fogtam a kezét, amiből már csak a csontok és a pergamen szerű bőre maradt. Töredék mondatokat mondott, ahogyan épp eszébe jutott valami, de nekem összeállt a kép. Kőkemény, de a maga módján teljes élet. Büszke vagyok rá, hogy az Ő génjeit viszem tovább.”

the past: Nándor Fa 1987 St Jupát 31’foot crusing Around the World (photo_Baric-Imre)©archive_Nandor_Fa (dressed in simple PVC raincoat)