“1000 mérföldön belül Gibraltár! Sajnos bekaptunk a tőkesúlyra egy halászhálót, kötélroncsot ismét. Egy hosszú, dupla kötélrészt húztunk magunk mögött és a hydro hangjából vettem csak észre…”

BWR INFO Április 13 A Spirit of Hungary a biztonságra törekedve, trükkös állításokkal,  jó sebességgel hajózik Gibraltár felé. A Renault Captur kemény időjárási feltételek közt küzd a haladásért, Jörg Riechers és Sébastien Audigane “kímélő módban” lassítva haladnak, mert a sérült kormányukat igyekezenek életben tartani a célig. Az utóbbi 24 órában kevesebb mint 100 mérföldet tettek meg 4 csomós átlaggal,  NY-ÉNY irányt véve, szinte a spanyol  partokat célozták.

Ezalatt a Spirit of Hungary jól haladt, trükkös vitorla- és tőkesúly állításokkal óvják a terheléstől a két törött tőkesúly felfüggesztő csavar miatt a hajót. Nándor és Conrad kifejezetten szerencsésen tartják a Gibraltár-i irányt, 13.5kts háromnegyed-szeles viszonyok közt 315 mérföldet tettek meg 24 óra alatt. A legutóbbi adatok szerint ÉNY-i széllel hajóztak, és az akár, még súlyosnak is nevezhető problémák ellenére Fa Nándor, a magyar hajó skippere élvezetesnek nevezte a menetet. (amikor épp nem döngött)

Fa Nándor Hajónapló 04 13, 10 10, UT, délelött,

Eddig jól haladtunk, most kicsit átmegy rajtunk egy ciklon és döngünk.

Az éjszaka a vitorlacserék jegyében zajlott és szinte képtelenség volt helyes megoldást találni a 40°-okat forgolódó és 8 – 24 cs között váltakozó szélben. Kemény, fekete fellegek rohantak az égen és még úgy is látszottak, hogy csillagtalan, holdtalan, vaksötét volt. Váltás előtt már vagy 40 perce 8 – 9 cs-s szél lengedezett 110°-ról, amikor úgy döntöttem, hogy C0-t húzok.

Pont 10 percig örülhettem neki, mert a felpörgő szél 18 cs-val rúgott belénk. Vad csörlőzéssel felsodortam a C0-t, mire a végére értem jött C is és együtt döntöttük el a folytatást. Így jött a J1, mint logikus és biztonságos válasz a közben 10 cs-ra szelidült és visszapörgött szélre. Mire rendesen elerendeztünk mindent, megismétlődött a korábbi jelenet, a szél szembevágott és 16 – 20 cs-ra erősödött. J1 felsodor, solent ki és két óra küzdelemmel visszaértünk ugyanoda, ahonnét elindultunk. Közben azért haladtunk, de messze nem úgy, ahogy ebben a szélben lehetett volna, ha nem járatja velünk a bolondját. Persz közben fölépült az óceán ismét és messze nem sima a menet. Így mentem el pihenni kicsit.

Barcelona World Race 2014-15 Spirit of Hungary – skipper Nandor Fa, co-skipper Conrad Colman

Reggel csörlőzésre ébredtem, ugrottam segíteni, mert C éppen a gennakert húzta fel. Mögénk fordult a szél, nagyon lelassultunk nélküle. Most C ment el pihenni én őrzöm a hajót, megyünk a gennaker alatt 18 – 24 cs közötti szélben 10 – 14 cs-val. Lassan hauzolni kell, amihez kell majd C is, muszály lesz felébresztenem.

Leellenőriztem a csavarokat, mielőtt belemegyünk a hauzolásba és ts váltásba, a helyén van és tart mindkét bal oldali. Most épp süt a nap és bárányfelhők sétálnak az égen, csak távolabb látok olyan fellegeket, amiből lehet valami később.

Meghauzoltunk. Most a jobbcsapás a pozitív, jópár órát ebbe az irányba kell mennünk, amíg a ciklon annyira átvonul fölöttünk K-nek, hogy ismét a balcsapás lesz a jó.

Sajnos bekaptunk a tőkesúlyra egy halászhálót, kötélroncsot ismét. Egy hosszú, dupla kötélrészt húztunk magunk mögött és a hydro hangjából vettem csak észre. Néha fölúszott a felszínre, világos zöl 12 mm-es fonott kötél. Elkaptam, próbáltam behúzni, de meg sem tudtam moccantani. Valami nagy erővel húzta a végét és semmi nem látszott belőle, csak itt a kormány mellett. Fogtam a kést és egyetlen nyisszantással levágtam. Csak azokat a köteleket lehet így egy nyisszantással levágni, ami nagyon meg van feszítve. Ez eltűnt a szemem elől tizedmásodperc alatt, de valami maradt a tőkesúlyon is, mert érzem a vibrációt. Jó sebességgel haladunk, hagyom, ott ahol van. Tolatáshoz le kellene venni a gennakert, amit nem szeretnék, egyáltalán semmi rendkívüli mozgást nem szeretnék, bőven elegendőek a muszályból elvégzett műveletek. Ha veszítünk is a sebességből, legfeljebb csak tizedeket, az most belefér.

Elkezdtem egy zacskósat föláztatni ebédre és csak rutinból kinéztem, amíg ázott. Egy zivatarfelleg jobbról mögöttünk, egy másik balról mögöttünk. Bevillant, hogy ebből komoly nyomás lehet, ha mindkettőnek a szele megjön és szövetkeznek. Még végig sem gondoltam a feladatokat, hogy akkor mi a teendő, mikor belénkrúgott egy 28 cs-s nyomás, előjel nélkül. Látszott a vizen, hogy van utánpótlás ezért ugrasztottan C-t az ágyból és pillanatok alatt összeraktam a szükséges kötélzetet a gennaker felsodrásához. Beejtettem hátszélre, eléhúztam a solentet, besodrókötél a csörlőre, mire C magárakapta a csizmáit már minden kész volt. Vad csörlőzés mondanom sem kell, a legnagyobb áttátelen, hogy gyors legyen, ami a csövön kifér. Két perc múlva a vitorla fölsodorva, solentet leengedjük a helyére, alulra és vágtatunk a 25 – 29 cs-s nyomásokban. Kb 20 percig, miközben leszakad ránk az ég. A zivatarok közben egyesültek, nem látszik, hogy hol az eleje, hol a vége, ülök a fedezék alatt és követem a nyomásokat a kormánnyal. C-t visszaengedem az ágyba, amit ő örömmel vesz, megy.

Fél óra telik el, még nem jutottam az ételhez, fordul a szél, délnek megyünk. Hívom C-t, hauzolnunk kell. Jön, és probléma nélkül meghauzolunk, C vissza az ágyba. Fél órára, mert, ahogy a felhők kiürülnek, felszívódnak esőstől, szelestől eltünnek, ahogy jöttek, végül mégis a szinoptikus szél győz, északnak tartunk. C jön, hauzolunk és a tisztuló időben jó felé haladunk ismét. C úgy dönt, hogy akkor mostmár marad, jól kialudta magát, ő is megebbédel.

Az utóbbi időben egyre nehezebben működött a tőkesúly hydraulika főkapcsolója, amivel üzemeltetjük már a Jóreménység foka óta. Szerencsére vettünk egy újat Bluff-ban, most azt fölszereltük a régi helyére. Kíváncsiságból szétszedtem a régit és össze volt égve, olvadva az egész kapcsoló. Ha nincs az új és most nem cseréljük ki, legközelebb már nem működött volna. Ez azért elképesztő, mert váltáskor előbb leengedem a ts-t középállásba, és csak az után indítom a pumpát, hogy fölnyomja a másik oldalra. Az új kapcsoló nélkül legközelebb ott ragadt volna középállásban, ahol csak a csavarok tartják, tartanák, ha volnának, a súlyt.

Este van, egy felhőnyíláson át a göncölszekeret látom. Előszöt figyelek fel rá, amióta É-on vagyunk, eddig az orion – kedvenc csillagképem – volt az irányadó. Pont a göncöl rúdjával egy irányba megyünk, legalábbis ebben a pillanatban.

Végül délután élénk Ny-DNy-i szelünk volt, gennakerrel jól haladtunk az esőfelhők, illetve esők ellenére. Most ismét jól körbevettek bennünket a zivatarfelhők és megölték a szelet. Sötétedéskor még ránkfújt egy 18 cs-s, az addiginál élesebb szél, gennaker le, solent ki és most azzal döcögünk.
Minden előzetes nélkül sötétedés után szembevágott a szél, most K-i fúj, ami az előjelzésben nem létezik. Szerintem nem ott van a ciklon centruma, ahol jelezték, hanem délebbre és most vonul át rajtunk. Viszont egy kis döngés most nagyon hiányzott.

04 13.-án, 21 10 UT-kor a pozíciónk 31° 31,1′ N, 019° 16,5′ W,

FA NÁNDOR HAJÓNAPLÓ: 04 11, 23 40, UT, éjszaka,

Egész nap gyenge, vagy semmilyen szelünk volt, ennek nincs, nem lehet hulláma. Ami hullámzás van, az egy itteni korábbi szélnek a hullámzása, de van benne valami sunyiság. Negatív hullámok futnak alattunk és egész nap szembe megyünk nekik.

Délután, este egy ideig idegörlő semmi, csak a csattogás, amibe leszakadt a nagyvitorla csigatartó kötele, pótoltuk, aztán jött egy esőfelleg, aminek a szele kitolt bennünket a semmi közepéből. Azóta 5 és 10 cs közötti széllel, a nagyvitorlával és a C0-al ballagunk keletnek. Időnkén leáll, amit nagyon sajnálok, de eddig még visszajött valami.

Az éjszaka második felében stabilizálódott ez a könnyû bríz ÉNy-ról. C0 a vitorla mostanra, és még néhány órára, mikor is bővül majd és gennakerre kell váltani. Átlag 8 – 9 cs-val haladunk, ez megfelel a routing diktálta tampónak.

Az olló,

Említettem már, hogy ragaszkodom a tárgyaimhoz, főleg azokhoz, amik évekig, adott esetben évtizedekig szolgálnak. Egyik ilyen az ollóm, ami nem akármilyen, közönséges olló, hanem az én ollóm…

1988-ban, az első 60 lábas hajóm, az Alba Regia építése kezdetén szükségem volt erre a speciálisan erre fejleszett ollóra, mert a kevlárt más nem vágja,  még a speciális ollóval is csak 10 m-t lehetett volna vágni és vége volt. Mintegy 60 Deutsch-Mark-ért vettem, ennyiért, akkoriban tetőtől-talpig föl lehetett öltözni a Kaufhof-ban.

Pontosan úgy nézett ki a szerzemény, mint egy hagyományos szabóolló, öntvény acélból készült, fent egy lyuk a hüvelykujjnak, lent hosszúkás lyuk két ujjnak, csak ennek mindösszesen 6 cm hosszúságú volt a vágó pengéje és finom fûrészfogas az éle. Nagyon kényelmes jószág, eleinte úgy vitte az elvághatatlan kevlárszövetet mint a selyempapírt. A fent említett, minegy 10 méter hosszban, aztán vége, ez sem vágta.

Mikor már nem vágott az ollóm semmit a 60 DM-ért, úgy döntöttem, hogy megköszörülöm. Ettől persze megszüntek a fogai létezni, de úgy gondoltam, ha valami durvább köszörûn csinálom, olyan lessz a végeredmény mintha finom fogai lennének. Az elmélet bevált, még nagyon sok kevlárt elvágtam vele, de közben leszoktam a kevlárról. Ma pedig már itt a karbon. Viszont az ollóm megmaradt, időnként megköszörülöm – soha nem engedtem másnak hozzányúlni. Nagyon jó szolgálatot tesz manapság is, amikor rendre jönnek ki a tudományosnál még tudományosabb rostból gyártott kötelek és az én ollóm mindet vágja. Nagyon vigyázok rá, már a harmadik Föld-kerülőmre kísér el, biztos helye van az életemben.

Viszont rozsdásodik. Ma reggel körbe akartam vágni egy flakont vele és olyan rozsdás volt, hogy nem lehetett használni. Fogtam egy finom smirglit, és mintegy 2 óra alatt csillogó tisztára takarítottam, bezsíroztam, levágtam a flakont és visszakerült az ékszeres dobozba, a többi fontos eszköz mellé.
Most, amikor igen nehéz gondolatok futkároznak az agyamban, kifejezetten jólesett néhány óráig valamivel lekötni magam, és még haszna is volt.

Beerősödött közben a szél 14 cs-ig, nagyon klasszul, időnként 10 cs fölött haladunk.

Most, hogy ÉNy-i szélben vitorlázunk, teljesen olyan lett az ég, a felhőzet, mintha a passzátban lennénk.

Késő délutánig tartott aztán kialakult tőlünk É-ra egy szép, nagy fekete fehőzet, ami nem csak helyi jelenségnek tűnt. Nem is volt az. Tudtuk, hogy változni fog az időjárás, vele a szél is, de könnyű szeleket ígért a forecast. Jól rákészültem a C0-al és a gennakerrel, amik közül a C0-al sokáig mentünk, de 20 cs-nál muszály volt levenni. Én levettem volna előbb is, de C azt gondolta, hogy elmegy ez a felhő és visszaáll a szél alapra. De nemcsak pár felhő volt, hanem egy komplett front vonult, illetve még most is vonul átt rajtunk, 23 – 25 cs széllel. A C0-t a J1 követte, de az csak epizód volt, húsz perc után lecseréltük a solentre, újabb 20 perc múltán reffeltünk másodikat, most ezzel az együttessel haladunk, jól, és nem is kevés.

Kifejezetten élvezném a menetet, ha minden rendben lenne a hajóval, de így minden hullám, amin megzökkenünk, fáj és aggódom a t.súlyért. Tartósan fúj, és persze fölépül az óceán, így két óra után már 3 m-es hullámok vannak.

Tesszük, ami a dolgunk és meglátjuk mit szán nekünk a sors. Mindössze 390 SM-re vagyunk Madeirától és már jócskán a Kanáriak fölött.

04 12.-én, 20 30 UT-kor a pozíciónk 29° 39,1′ N, 023° 58,7′ W,