Kedves Jean és Bernard! Kívülről nézve gyors, egyenletes, sima versenyetek volt… De mi, akik szintén itt vitorlázunk a mezőnyben, pontosan tudjuk, hogy az óceán egyetlen mérföldet sem ad csak úgy ajándékba….04 30 UT-kor kereszteztük a lefelé menő útvonalunkat, tehát maga a körbevitorlázás már megvan, már csak haza kell menni.
BWR info Március 27. reggel
Fa Nándor Hajónapló: 03 25, 22 40 UT,
Rajtam ragadt az ügyelet, de nem bánom, megvacsoráztam és kiültem a csillagok közé. Elképesztően tiszta az éjszaka, csillog a holdfény a hullámokon, ahogy suhannak a hajó mellett.
Lett egy társaságunk, de nem zavar, nagyon magának való, vagy fáradt, vagy csak ilyen a természete. Ő egy pontosan olyan madár, mint amilyen annak idején leült a St Jupát fedélzetére, majdnem ebben a térségban. Sötét, szürkésbarna dolmány, hosszú, hegyes, fekete csőr, vad tekintet. Az antenna konzolon a kamerára szállt le és ott igyekezett egyensúlyozni. C szép kényelmesen odanyúlt, megfogta, csináltunk pár felvételt és letettük a hátsó fedélzetre, ami sokkal stabilabb, kényelmesebb. Azóta is ott van, utazik velünk. Először alig mertem elmenni mellette, nehogy megzavarjam, de nem zavartatja magát, ûl ott és pihen.
Nincs passzátszél. Amiben most vitorlázunk az sokmindenben hasonlít rá, de nem az. A mi szelünk egy óriási kiterjedésű ciklonnak a feláramló nyugati ága, amiből sajnos valamikor kifutunk, talán már holnap. Elvileg már a 25. szélességtől lehetne passzátunk, de jelen pillanatban egészen a 16. szélességig nem látszik. A Brazil partok mentén, ahol a Renault settenkedik, egy csíkban fúj valami, ami annak nevezhető, de igen vérszegény az is. A mai képlet szerint nekünk Trinidad szigete után teljesen kiszámíthatatlan az időjárás. Félek, hogy ott egy ideig improvizálni kell a helyi semmikkel. Talán még változik addig.
Ma befutott a Cheminées Poujolat, a verseny győztes hajója. Táviratban gratuláltunk nekik, fantasztikus teljesítményt produkáltak, megérdemlik a sikert.
Kedves Jean és Bernard!
Kívülről nézve mondhatná bárki, hogy gyors, hogy egyenletes, sima versenyetek volt, szinte a rajttól egészen a célig. Precizen jöttek a szélváltások, egyik ciklon szeléből csak úgy átlibbentetek a másikba és mentetek tovább. Az ember azon töri közben a fejét, hogy mit tud ez a két srác ennyivel jobban – mert O.K., kinek több, másnak kevesebb szerencséje van, – de ekkora távon ezek talán kiegyenlítődnek. Mondhatnák, a hajótok már csukott szemmel is eltalál az óceánokon annyiszor megtette az utat, ha van elegendő étel, ital, kávé, cigaretta, csak ki kell bírni azt a pár hónapot. De mi, akik szintén itt vitorlázunk a mezőnyben, pontosan tudjuk, hogy az óceán egyetlen mérföldet sem ad csak úgy ajándékba. Az út minden darabkáját kemény munka, sok-sok tudás és tapasztalat kövezi ki, nektek ugyanúgy, mint másnak. Utólag kiderülnek a műszaki problémák, reménytelen küzdelmek. Nonstop feladat életben tartani a hajót.
Szóval közel háromhavi küzdelem után igazán megszolgáltátok a part, a kikötő kényelmét, a hozzáértők és laikusok szeretetét, hát végre élvezzétek.
Őszinte szívvel gratulálok nektek a sikeres befutáshoz,
Nándor, a “Spirit of Hungary” fedélzetéről
Itteni hajnalban, 04 30 UT-kor kereszteztük a lefelé menő útvonalunkat, tehát maga a körbevitorlázás már megvan, már csak haza kell menni.
Reggel Madarunk rendbeszedte tollait, megrázta nagát, mint aki nyújtózkodik egyet, és elrepült, csak néhány foltot hagyott nekünk a fedélzeten.
Egy napi normális járásra vagyunk a Passzát széltől, kb 280 mérföld. Valahol a 16,5° környékén már megkaphatjuk, de odáig el kell jutni valamivel. Egyenlőre még haladunk, de erősen csökken a szél és ebben nem hibázik az előjelzés.
Este. Nagyon szerettem volna megúszni a pedesztal (kávédaráló) szétszerelést, mert pontosan tudom, hogy mennyire komplikált, összetett feladat összerakni, még mûhely körülmények között is, és akkor még csak az oszlopról beszéltem, a beépítésről, ami legalább annyi munka, nem.
Éjszaka megadta magát a másik lánc is, az nem szakadt el, csak annyira megnyúlt, hogy leesik és már nem éri meg kinlódni vele. Egy ideig kacérkodtam a gondolattal, hogy hagyom a fenébe és csőrlőzök a hagyományos módon, de az csak egyszemélyes zenekar. Ha valamit gyorsan és nagyon kell húzni, úgy nem lehet. Így ma délelőtt nekiláttam lépésről lépésre a beépítés szétszedésének. Mire C felébredt, már csak az oszlop lerögzítő csavarjainak a kivételében kellett segítenie. Persze maradt és segített az oszlop szétszedésében is, ami jó volt, mert itt és így a mozgó hajón kell hozzá a több kéz. Késő délután a cockpit teljes, mosószeres felmosásával ért véget a munka, pedestal a helyén, működik és érződik rajta az új, jól bezsírozott lánc, most nagyon egyben van, élvezet tekerni.
Miközben dolgoztunk, szinte észrevétlenûl elsettenkedett mellettünk Trindad szigete, pár mérföldre, balra tőlünk. Reggel megállt egy kis időre a szél, de az óta csöndesen poroszkálunk a C0-al, 5 – 7 cs-s szélben 5 – 7 cs-s sebességgel. Felmosás után magam is megfürödtem az isteni 25°C-os tengervízben, nagyon jólesett.
03 26.-én, 20 30 UT-kor a pozíciónk 20° 17,2′ S, 029° 08,9′ W,