Vendée Globe  
93 nap 22 óra 52 perc

FA NÁNDOR HAJÓNAPLÓJA – Spirit of Hungary – kiszabadulva a trópusi zivatar-káoszból Január 24.

“… olyan sail-chart-al és polar görbével vitorlázunk, ami kiírja nekünk az Adrenán a használatos vitorla kombinációt és a teljesítményünket. Folyamatosan 95 és 110 % között vitorlázunk, ami korrektnek tűnik, …nincsenek sémák, bejárt utak, egyszerű megoldások…Ha most lenne velem whisky, biztosan megkortyolnám és megérdemelném!

Január 24. 18 30 GMT a pozíciónk 24° 21′ S, 29° 33′ W, (az elmúlt 27 óra alatt jöttünk 153 SM-et? agyrém!) Délután volt egy kitüntető jelenség, ami ismét jelzi, amit persze jól tudunk, hogy nincsenek sémák, bejárt utak, egyszerű megoldások.

A nagy gennakerrel megyünk immáron 2. napja, tipikusan passzátos környezetben, amit egy – egy zivatarfelleg fűszerez. Amerre a szem ellát, stabil viszonyok, egyenletes, ártatlan fellegek vannak. Összesen két zivatarfelhő van 30 SM-es körzetben, az egyik előttünk 1 SM-el, a másik épp kialakult mögöttünk 3 SM-el. Ez a klassz szendvics-állapot persze tökéletesen megölte azt a könnyû északi szellőt, amivel eddig haladtunk. Látszott a vízen, hogy új szél érkezik, de mindkét irányból, mindkét felhő felől. Először a szemből jövőt kaptuk meg, vadul ejtem a hajót, hogy a gennakerrel élesen megvitorlázzam, de mire megvan, addigra megjön vele szemből a másik szél is és felteríti a 360 m2-t a rigre. Kapkodva húzzuk le a zoknit, nehogy baja essen az egyetlen megmaradt könnyû, bő szeles fegyverünknek. Ugyanezzel a mozdulattal mindjárt le is engedjük a hajóba, elrendezünk mindent – 3 bebatyuzott vitorla van a fedélzeten – és solentet húzunk, fél szél,7 – 6 – 5 – cs, majd 20 perc múlva
semmi. Aztán lassan visszaszivárog az eredeti É-i, gennaker vissza, csobogunk tovább D-nek.

01.24. 14 00 GMT, helyi dél, kb.

Hajnal van, mikor annyira felélesedik a szél, hogy nem bírjuk a gennakerrel. Egy nagy, sötét gerenda jött velünk szembe, de most nem vártuk meg, amíg ránk teríti a vitorlát, pont időben leszedtük. Mire rendesen elrendeztük a fedélzetet, egyértelmûvé vált, hogy a C0 kell a folytatáshoz. Több-kevesebb zökkenővel azóta is az van fent, bár éppen elhatároztuk cseréjét az A3-ra.
Én kerültem ügyeletbe, és úgy döntöttem megvárom a cserével, amíg kiérünk annak a pár zivatarnak a hatásterületéről, amik körülöttünk ontották az esőt. Egy balról, egy jobb-szemből és egy jobbról. Utóbbi volt a legaktívabb és a legnagyobb, így arra figyeltem, közben jól haladtunk a C0-al. A jobbról jövő megnyomott bennünket vagy 20 cs-val, robogtunk szépen, jó irányba. Kihívtam C-t, ő szeret ázni a zivatarban, jött is, ennél olcsóbb örömöt úgysem tudok neki szerezni. Míg rohantunk ennek a szelével és lassan kimúlt, addig a másik kettő egyesült alattunk és bedurvultak. Pillanatok alatt megnőttek, kiszakadt belőlük az eső és megnyomták a szelet az ellenkező irányból.

Itt 15 cs fúj, közben látom, hogy másik szél jön lentről. Nem gondoltam volna, hogy 3 percen belül lenyomja a miénket és már süvít is a másik irányba, de ez történt. A C0 persze felkenődött a rigre, de azt könnyebb a besodróval leszabadítani, mint a gennakert. Átszereltünk hirtelen mindent balcsapásra és már mentünk is ellenkező csapáson ugyanabba az irányba. Nem C0-al, hanem solenttel, de így is jól. 10 percig, aztán leforgott É-Ny-nak, csapást váltottunk és most jobbcsapáson haladtunk jó felé. 10 percig, aztán felpörgött és C0-ra váltottunk ismét.

Nem folytatom… így ment még 1 órát aztán megállt minden, kivéve, hogy kaptunk egy 4 m-es swellt – döghullámzás – délről. Csattog, nyikorog, feszül az egész hajó, őrjítő, ahogy darabokra szaggatnak a hullámok és tétlenül nézed. A következő 3 óra hasonló játék a szelekkel, vitorlákkal, az idegeinkkel. Most, du 5 körül érkezett egy Ny-ÉNy-i, 7-10 csomós és azzal már 1 órája haladunk. Ez itt a doldrums no. 2. A fáma szerint már csak 40 SM van a szelekig, a megváltásig, de már nem nagyon hiszek a kifújt szelekben.

Olyan étvágyam van, hogy megenném a szöget is, ha lenne a hajón. Sajnos Conrad francia családjától kapott kedvenceimet, a 2 rillettes -húspástétomot ki kellett dobnom mert megromlottak ebben a trópusi hőségben, 38 – 40° árnyékban! Egyedül a kacsa bírta, de azt meg egy evésre belapátoltam, mielőtt hasonló sorsra jut, mint a sertés és a csirke. Sajnos hagytam magam lebeszélni a gyors kakaóról, amikor bevásároltunk és most persze azt kívánom a leginkább. C’est la vie!

Vitorlázóknak: Összeszámoltam – és az önkínzásig igyekeztem igazságos lenni -, hogy minimum 4 egész napot veszítettünk olyan szélcsendekkel, amik márpedig nincsenek. Talán a mi lassításunkra alakultak ki. Higgyétek el, nem vagyunk balfékek és lassúak sem. Folyamatosan a 95 és 110 % között vitorlázunk, ami korrektnek tűnik, mi már nagyrészt adoptáltuk  a mi viszonyainkra.

Már napokkal ezelőtt felfedeztem, hogy a boom – árboc csatlakozó csukló veret tengelyének biztosító csavarjai eltűntek. Az egyik beletört a carbonba, a másik eltűnt. Helyettesítettem őket erősebbekkel, talán most tartanak majd. Megnyugtatott a munka, addig sem a csattogásra figyel az ember.
Így estefelé még lecseréltük a C0-at az A3-ra, talán jobban megvitorlázhatóak a hullámok és a mélység is így. Ezzel most 145°-os TWA-t tartunk és az közelebb visz a menetirányhoz.

Ha most lenne velem whisky, biztosan megkortyolnám és megérdemelném!
20 20 GMT-kor a pozíciónk 26° 33′ S, 30° 17′ W