Elkészült Fa Nándor új hajója, a Spirit of Hungary, amellyel visszatér az óceáni versenyvitorlázáshoz. …

Hétvégén volt a sajtóbemutatója ennek a “gyönyörűségnek”, a Spirit of Hungary-nek. Azért mondom, hogy gyönyörűség, mert egy pár mondatot már váltottunk, mielőtt elkezdtük a beszélgetést. Ha visszagondolunk a te hajóidra, ezek mindig szép “jószágok” voltak — ha szabad így fogalmazni. Szépek és jók.

Fa Nándor: Igen. A hajók ugye mint tudjuk, hölgyek, és ezért nekem mindig fontos volt, hogy szépek legyenek. Persze nem ezért, alapvetően én szeretem, ha egy eszköz szép. Illetve hát tudjuk, hogy ami jó az szép is — ezt még a nagyok mondták, és ez így igaz. Magáért beszél maga hajó, én úgy gondolom. Ha szépnek látják mások, akkor rendben is van.

Ez így van. Azon túlmenően, hogy amikor egy ilyen hajónak az eklészítése elkezdődik, akkor fontos szempont az esztétika, de nyilván ennél sokkal fontosabb szempontok vannak. Ugye mostmár tizenhatezer munkaóra van ennek a “csodának” az elkészítésében. Mégis milyen elvek mentén kezd az ember egy ilyen hajó megépítésébe, ami gyakorlatilag nem csak olyan extrém körülményeket kell kibírnia — aminek egy bizonyos tesztje még hátra van: az a nagyon különleges borulási teszt, amiről már meséltél, de szeretném, ha elmondanád megint. Tehát mik azok az új szempontok? Te, aki már volát ott nem egyszer és tudod, hogy mit kell kibírnia egy ilyen testnek, a mai technikai lehetőségek tárházából válogatva nagyon nehéz lehet összeválogatni mindazt, ami egyesüljön egy ilyen 60 lábas hajóban.

F.N.: mondhatnám azt, hogy igen nehéz, mondhatnám azt, hogy nem. Nekem ez annyira a zsigereimben van, hogy nekem ez nem volt nehéz. Sőt, inkább azt mondanám, ogy egy rendkívüli élmény volt. Egyrészt én évek óta rendelkeztem ezzel a vízióval, hogy mit szeretnék csinálni legközelebb, hogyha egyszer újra hajót építenék. Nagyon sokáig ez nem úgy jelent meg bennem, hogy mit fogok építeni, mert nem terveztem megépíteni. Mindigis a legszebb játék volt nekem szabadidőmben, hogy hajót terveztem és elképzeltem, hogyha véletlen úgy adódna, akor mit csinálnék. Ezt a hajót én nagyon régóta vízionáltam. Félig-meddig, amikot a Budapestet építettem 95-ben, nekem ez a hajó már a fejemben volt, csak akkor nem voltam elég magabiztos, hogy a saját víziómat csináljam meg, és elvitt a nemzetközi trend egy kicsit. Az a hajó olyan volt, mint az akkor éppen menőnek számító hajók. Úgy gondoltam akkor, hogy az a biztos, nem kockáztatok vele, és bennem maradt ez a hajó, amit úgy döntöttem, hogy most megcsinálok. Ez a hajó az, ami már nagyon rég óta érlelődött bennem.

Mondhatjuk azt, hogy ez a hajó ha nem is szembe megy a trendekkel — tehát ebből az “örvényből” már kiléptél, de mindenképpen azokat az elképzeléseidet valósítja meg, amelyeket már nagyon régóta dédelgetsz —, de a mai modern kor létező összes elvárásának is meg tud felelni?

F.N.: Abszolút, hogyne. Anyagában, technológiájában, berendezésében megfelel, sőt, én azt kell hogy mondjam, hogy néhány aspektusban — belső szerkezeti szilárdságben és kiépítettségben — előtte jár a mezőnynek, én úgy gondolom. Sokkal kevésbé sérülékeny, mint a mostani élmezőny hajói, és többet tud — ezt numerikusan tudjuk. Azok a hajók, amik az utóbbi években nyerő hajók voltak — én ismerem a tervezőiket és elég sokat beszélgettem az utóbbi időben velük, most számokat mondok és elnézést kérek, de az érzékeltetés nagyon fontos — 9 tonna/m2 víznyomásra tervezték úgy a hájszerzeketet, mint a belső szerkezetet. Az ISO szabály, ami benne van a mi szabálykönyvünkben, az azt írja elő, hogy 21 tonna/m2 víznyomásnak kell megfelelni úgy a belső szerkezetnek, mint a hajóhéjnak. Az én hajóm tudja a 21 tonnát, még az élmezőny hajói a meglévő flottából azt nem tudják. Amiket most építenek majd a jövőben, azokra már ugyanúgy érvényes lesz ez a szabály, mint az én hajómra.  Nagyon remélem, hogy a jövő hajói ugyanezt fogják tudni, és akkor az a fajta aprócska súlyelőny, ami jelen pillanatban az élmezőnyt jellemzi, ez megszűnik, mert 21 tonnás szerkezeti szilárdságot nem lehet elérni azzal a súllyl, amilyen súlyon most a hajók vannak. Ilyen szempontból én előtte járok a mezőnynek, és az én hajóm az első hajója annak az új flottának, ami most kezd kialakulni.

Mindigis az újító szellemedről voltál híres. Vajon az ember ezt — mert nyilván szellemében és tapasztalataiban még sokkal többet tud majd mindarról, amit szeretne — fizikumában tudja e tartani az ezzel kapcsolatos kihívásokat? Tekintettel arra, ugye tudjuk, hogy a hosszabb célod — láttuk azt a kis felsorolást — a 2016-17 Vendée Globe, ami nem ismeretlen neked, sőt mi több: azt is elmondtad, hogy volt benned egy “befejezetlen mondat” ebben a tekintetben. Az addig rád váró feladatok, például a közeljövő-béli is, azt nevezhetjük úgy, hogy a te személyes építkezésedet is jelenti újra ebben a műfajban?

F.N.: Nagyon építkezni nem kell, de magamat, illetve a hajót, és bennünket együtt próbálni, tesztelni, föltuningolni, abszolút élesbe hozni, az fontos, az feladat. Most én beleülök ebbe a hajóbe, de ahhoz, hogy abból kihozzuk  aképességeit — akár a hajóból, akár az együttesből —, az enm két napos feladat. Az eltart úgy gondolom, hogy elég sokáig. Mire egy hajót minden szélszögön, minden szélerőnél, minden hullámviszonylatnál fölvitorláznak, addig eltelik néhány száz vitorlázott óra. Erre szükség van. Akár tesztben, akár versenyben, egyébként a versenyek a legjobb tesztek, mert ott az ember nem kíméli sem magát, sem az eszközt. Úgy gondolom, hogy ha 97-98%-ban ki tudom hozni év végére a teljesítményt a hajóból, akkor nagyon szorgalmasak voltunk.

Azt kívánom, hogy ez a finom hangolás a lehető legtökéletesebben működjön. Nagyon boldog vagyok személyesen is — hiszen már nagyon régóta ismerjük egymást —, hogy ez a régóta dédelgetett terved, ez valóra válik, valóra válni látszik minden szempontból. Azt kívánom, hogy szépen lépésről lépésre haladva akkor ennek a mondatnak majd egyszer a végére érj. Nagyon sok örömöd legyen neked is benne, és nekünk is a te eredményeidben.

F.N.: Nagyon kedves vagy, köszönöm, én mindent elkövetek ezért, az biztos.

Ebben egészen biztos vagyok, ismerve a maximalizmusodat. Köszönöm szépen, hogy a rendelkezésünkre álltál.

F.N.: Köszönöm én is.