amire a beérkezéskor és a kikötés utáni nagyszerű eseménysorozatban már nem volt idő – beszegni az SOH77 hajónaplót – íme …

Febr. 07-én este,

Éjszaka azért még számtalan különböző nagyhajó elhalad mellettünk, de egyik sem kerül az utunkba, csak látom őket az AIS-en. Zivatar zivatart követ, hol eső szakad belőlük, hol havas eső, egyiktől jobban lefagy a kezem, mint a másiktól, mindegyik előszele rátesz minimum 15 cs-t az alapszélre.

Ahogy levettem a második reffet, mindjárt kiegyensúlyozottabban fut a hajó, kevesebb ugrálni valóm van. Hol ráengedek a nagyvitorlára, hol ráhúzok, sok a munka és folyamatos, de jól haladok, és ez mindenért kárpótol. Az éjszaka második felében érzem annyira stabilnak a menetet, hogy merek kicsit aludni. Tényleg kicsiket, mert egyre több halászhajó jelenik meg a közelemben, és ezek veszélyesebbek a nagyhajóknál, nem térnek ki senkinek a világon, ha kell, nekem kell irányt módosítanom az ütközés elkerülésére. Nem is a hajóktól félek, hanem azoktól a több százméteres hálóktól, amit vontatnak.

Dereng, megváltozott a víz színe és a hullámzás, sekélyebb, ismerős vizeken járok. Egyre közelebb a célhoz, egyre több halász között. Azt gondoltam, a rossz idő a kikötőben tartja őket, de nem, többen vannak kint, mint szép időben. Vagy csak úgy érzem.

Lázas tevékenységbe kezdtem, föl kell raknom azokat a zászlókat, molinókat, amik a versenyrendezőség elvárása szerint a befutás előtt 30 SM-el már a helyükön kell lobogniuk. (ezt a VG versenyszabály, mintegy a versenyzőkkel kötött szerződés szerint, paragrafusokban rögzíti) Nem kellemetlen kötelezettség, de kint még mindig fröccsös, dacolok a hideg zuhannyal, és fölszerelem mindet, kihúzom a Magyar zászlót, és csinálok egy jó, meleg reggeli kávét magamnak. Most először érzek valami furcsa, jóleső bizsergést, elhatalmasodik rajtam a megérkezés bizonyossága.

Percre pontosan fogok a vonalra érkezni, nem kell senkinek fagyoskodnia miattam. Hosszú levelet kaptam, amiben két oldalban minden apróság ott van, hogy mi a megérkezési protokoll, mi történik a vonal előtt, után, a csatornába való behajózáskor, szinte estig minden, percre pontosan.

Szikrázóan süt a nap, eltűntek a felhők, de kifejezetten nagy hullámzásban, jó széllel rohanok még mindig, már csak 30 SM van hátra, még nyoma sincs annak, hogy legyengülne a szél, pedig ez volt az előjelzésben. Ez nekem csak jó, nem mindegy, hogy milyen vitorlákkal hogyan érkezik az ember.

Először LSd’O legmagasabb házai jelennek meg a horizonton, aztán egyre több, és végül minden látszik már, nagyon ismerős a kép, úgy növekszik bennem a nyomás, mint egy kuktában. Megjelenik egy hajó az AIS-en velem szemben, és amikor megindul felém, már tudom, hogy hozzám jön. A helyi óceáni életmentők nemrég felavatott vadonatúj hajója az, (a kiválőó szakemberekből, búvárokból, orvosokból, hajós szakemberekből álló egész életmentő hadsereg velünk volt az utólsó napi búcsúrendezvényken – talpig narancssárgában, mindenki a szakmája szerint, akár talpig vízhatlanban , vagy nyakig búváröltözékban, gumiruhában – mindegyikükkel egyenként kezet fogtunk, a csapatom végig azt kántálta – csak ne legyen dolgunk velük egymással, amíg meg nem érkezek),  a hajójuk dudál és bekanyarodik mögém, integetek nekik, ők vissza.

Aztán jönnek egyre többen, kis gumihajó, nagyobb jacht, azon kapom magam, hogy egy egész flotta vágtat mögöttem. Látom a saját Spirit of Hungary kisérő-motorosomat a csapattal, másikat a családommal, harmadikat, sokadikat ismerősökkel, barátokkal, mindenkivel, a Vendée Globe rendezői motorosait,  a profi médiacsapatok hajói, fotósok, kamerák lőnek rám, majd egy irdatlan nagy katamarán – rajta a KEREKED, és aki csak fontos lehet számomra.

Nincs az örömnek mértékegysége, pedig fontos lenne, hogy valami közérthető módon elmondjam, mit érzek. Óriási, torokszorító belső nyomás, ami valami fantasztikus egyveleget képez azzal a megkönnyebbüléssel, hogy itt vagyok, megcsináltam. Azt csináltam meg, amit elhatároztam, fölépítettem magamban, és amit hónapok alatt szisztematikus munkával, küzdelemmel sikerült a valóságban tartalommal megtölteni. Nem csak másoknak voltak kétségei, aggodalmai, hanem nekem is, de én tudtam azt is, hogy mire vagyok képes, ha kell, mit tud kihozni belőlem az a kényszer, amibe én hoztam magam.

A nagy örömködés, viszont videózás közepette, nekem azért még el kell találnom azt a száz méteres vonalat, ami a verseny végét jelenti számunkra. Hatalmas Ny-i swellek futnak, amiben nekem egyedül kell még a befutó utáni pár százméteres távon kezelni a vitorlákat, fölsodorni a J2-t, levenni a nagyvitorlát. Megállapodtunk a rendezőséggel, hogy egy igazoló fotó készítése és elküldése után levehetem a zárjegyet a motor kihajtásról, és így képes leszek a befutó után a kikötő felé haladni, ahol a zátonyok mögött már mellém állhat a hajóm, följöhetnek a segítőim.

Port Olona bevezető csatorna – megjöttem Les Sables d’Olonne-ba.

A jobb oldali móló végére egy irdatlan méretű piros, fehér, zöld zászló van fölfeszítve Székesfehérvár felirattal, mindkét móló tele van emberekkel. Nem tudom, hogy mennyien vannak kint, de több ezer ember integet, tapsol, fütyül, kiabál, én persze vissza nekik. Fogalmam sincs, hogyan jutunk be a kikötőbe, de egyszer csak a ponton mellé állunk, ami szintén tele van emberekkel, itt már minden a hivatalos protokoll szerint szigorúan zajlik, elragadnak az események. Leírhatatlan az ünneplés, az én örömöm, megkönnyebbülésem, átengedem magam a sodrásnak, ami egy esti fergeteges meglepetés party-ig nyúlik.

Mindenkinek köszönöm a segítséget, a támogatást, a bizalmat, azt a hitet, ami áramlott felém egy idő után és erőt adott nekem is. A teljes elmúlt négy év egy nagyon átfogó értékelést, elemzést kíván, de az nem ennek a naplónak a keretén belül történik, hanem először bennem.

Lezárult életemnek egy olyan fejezete, ami a leghosszabb időszakot öleli fel, attól kezdve, hogy beleültem az első kis vitorlásba a Velencei tavon, mostanig, amikor sikerült mindazt teljesítenem, amire vágytam, amit elhatároztam, és ami belefért tudásban, képességben, időben az életembe…

Index interjúk – videoriport Fa Nándorral a Spirit of Hungary skipperével, befutás videókkal, Fa Nándor saját fedélzeti videóival – Les Sables d’Olonne – Port Olona kikötője. 2017. február. 9-10.