07. 13. 16:40 GMT, délután –  munkás nap volt a mai… Összesodort bennünket a jó sors pont egy találkozási pontra a Fortune Victoria tankerrel, de milliméter pontosan… Hauzolni készültem, mikor kint rendeztem a köteleket egy nagy reccsenéssel egybehangzó buffanást hallottam

07. 13. 16:40 GMT, délután, Akartam kenni egy szelet mogyorókrémes, lekváros kenyeret. Az ember, ha lassan is, de hozzászokik a hideghez, de a mogyorókrém nem, az olyan kemény, hogy kanállal is csak nehezen kanyarítható ki az üvegből. Nem adtam fel, úgy ettem, mintha szalonnáznék, kanállal szeletelgetve a lekváros kenyérhez.

Foltokban kisütött a nap. Kiültem a fedezékbe kicsit melegedni, mint a gyíkok. Meleg is, amíg süt, de ha elmegy, visszajön a jégkorszak. Már csak egy makk, meg a motkány hiányzik innét.

Foltokban fedezem fel az amerikai élelmiszeripar termékeit, ahogy a kezembe kerülnek. Most egy jó szériához volt szerencsém, egyik a másik után került találomra elém és most mindegyik tetszett. Először egy vegyes gyümölcskonzerv, egyenesen San Francisco-ból. Sárgabarack, cseresznye, körte és szőlőszemek egy remek ízű cseresznye szirupban, egészen kiváló volt. Utána rátaláltam egy zacskó szárított marhahús szeletkékre, ez is nagyon ízletes, és ittam rá egy 100%-os narancslét, ami ismét csak nagyszerű volt. Szóval, csak óvatosan a véleményalkotással.

Ahol azt hittem, rajtam kívül csak a madarak járnak, most hirtelen termett körülöttem négy hajó is. Úgy mozognak, mintha bejárt úton haladnának. Valamelyik Brit – USA csatorna lehet, ha főkörön nézem a mozgásukat. Három az USA, Kanada irányába tart, egy onnét Britannia felé. Már nem kérdezem őket a jégről, ha lenne, ők nem mennének itt.

Éjszaka, 00:10 UTC-kor elúszott mellettem egy True Blue nevű jószág, ami 20 láb hosszú és 7 láb széles. Ez 6,3 m hosszú és 2,15 m széles valami, aminek volt AIS jele, de rádióhívásra nem felelt, pedig szívesen váltottam volna néhány szót az apró hajó gazdájával. Hátszélben 4 cs-s sebességgel haladt Európa felé. Fényét nem láttam, de több mint 2 mérföldre volt tőlem, ha volt sem biztos, hogy látható ekkora hullámzásban. Mintegy 3 m-es swell fut szél felől. Hamar eltűnt a jele a képernyőről, kis energiával ad.
Pozíciója 07. 15.-én, 01:00 UTC-kor, 46° 44,6′ N, 40° 43,1′ W,  * megjegyzés a lap alján

Legyengült a szél 13 cs-ra, kireffeltem. Még mindig 11 – 12 cs-val haladok, és van velem 1,5 cs-s áramlás É-K irányba. Az elmúlt 24 órában, 13.-a GMT éjféltől, 14.-e GMT éjfélig 340 mérföldet tettünk meg. A VMG, vagyis a cél felé való hasznos haladás nem ennyi, azt nem tudom mennyi. Viszont Newport már 1350 SM-re van a hátam mögött és LSdO 1580 SM-re van előttem. 6 nap és 3 órája vagyok úton. Félhold van, de a felhő lyukakon át gyönyörűen világítja az óceánt.

Reggel,
Hajnalban egy felhő, nagy és sötét, átvert. Elég nagy sebességgel esett le a szelem D – Ny-ira és abban a meggyőződésben, hogy ez már az a szél, amit, csak pár órával később várok, meghauzoltam. Szépen elrendeztem mindent, ahogy egy több napig tartó menetkor az ember elrendez. Negyedóra múlva már délnek tartottam. A felhő elsietett, a szél visszaállt az eredeti irányra, muszáj volt vissza hauzoljak. Azóta szépen haladok ismét és várom az igazi szélfordulót. Már csak 20 mérföldre van az a pont, ahol igazából hauzolnom kellene, de a szél még nem fordult be arra a szögre, hogy a másik csapás vállalható lenne. Az idő és a szél nagy urak.

Összesodort bennünket a jó sors pont egy találkozási pontra a Fortune Victoria tankerrel, de milliméter pontosan. Kacsáztam kicsit, hogy lelassítsam a hajót, közben átszóltam rádión szándékomról, hogy hátulról fogom lekeresztezni őket. Kedves hang válaszolt, hogy látják, ők gyorsítottak, hogy biztosan rendben legyünk. Elmentek előttem kb 500 méterrel és minden rendben volt. De, hogy ezen az irdatlan területen egy időben egy ponton legyünk ennek a valószínűsége csak matematikai.

Igaz, annakidején ’96-ban, a Pelanderrel is így volt, és a matematika nem zavarta abban, hogy legázoljon.

Eszemben jár egyfolytában a True Blue, valahol láttam egy ilyen nevű hajócskát. Talán evezős volt, és Newportban láttam két éve. Akkor most dolgoztak az éjszakában, mert 3,5 – 4 cs-val haladtak, nagyjából a Biscaja irányába. Lehet, még találkozunk, ha máshogy nem is, hát a hírekben. * megjegyzés  a lap alján

Megint kihauzoltam. Ez talán már az igazi. A routing szerint kellett volna még 30 SM-et mennem É-nak, de a szél már elérte azt a fokot, hogy csapást kellett váltanom. Most tökéletesen célra tartok, de a szél miatt még kell fölfelé ívelnem legalább 15°-ot, nehogy kifussak belőle. Ha hihetek az előjelzésnek ez nem lesz probléma, mert még déliesedik ugyanennyit. Most hogy Keletnek tartok látok egy nagy tankert alattam. Úgy néz ki, hogy, miután sebességet váltott elkerülésem érdekében, a Fortune Victoria megállt. Azóta 3 cs-val tartja a pozícióját, nem halad semerre.

Letöltöttem a mai GRIB-et, lefuttattam, és ezek szerint is minimum 70 SM-el északabbra kell menni. Vissza hauzoltam balcsapásra, és most tartunk még kicsit É-ra. Lassan belejövök a műveletekbe, nem baj az, ha álmomból ébredve is jó kötelekhez nyúlok.

Épp kicsusszantam az elvi jégzónából és máris 15°C van a hajóban. Ez a +5° jelentős különbség érzetben. Vékony felhőzet borítja az eget, de átszűrődik a napsütés rajta, kint kellemes a klíma, picit melegebb, mint bent. Stabil az időjárás is, egyelőre a szél is. Nem csoda 1022,5 hPa a légnyomás.

Még 60 mérföldet mentem É-ra, ahol már 27 cs-s szelet találtam, ráadásul jó szögből. Hauzolni készültem, mikor kint rendeztem a köteleket egy nagy reccsenéssel egybehangzó buffanást hallottam, mintha szakadt volna valami. Azonnal körülnéztem, magam mögött a vizet is, végigtanulmányoztam a hajót kívül, belül, árbocot, kötélzetet és nem találtam semmit. Sokszor volt már olyan, hogy egy hullám pörölycsapás szerű ütést mér a hajó fenekére és ettől valamelyik feszes kötél olyan erővel üti meg a fedélzetet, mintha szakadna valami. Gondoltam most is ez történhetett, folytattam az előkészületeket a hauzolásra.

Egyszer csak megakadt a szemem a kormányon, hogy olyan fröccsök jönnek a réseiből, amiket nem szoktam látni. Odamentem, közelebbről megvizsgáltam és első pillanatban az tűnt fel, hogy az alsó rész mintegy 5 mm-el kijjebb áll. Akkor már tiszta volta kép, mindkét rögzítő biztonsági csavar görbülten tart a helyén. Valami nagy ütés érte a bal kormányt, de a csavarok nem szakadtak le, csak megnyúltak.

Ha visszahauzolok arra az irányra, ami mostantól sokáig vezet hazafelé, napokig, ez a kormány lesz a terhelt oldalon. Nagyon nem tetszett, ez így nem megbízható és nem szeretném, ha még nagyobb gond lehetne belőle. Fölcsavartam az orrvitorlát, földobtam és megállítottam a hajót. Meglepően nyugodt viszonyok keletkeztek a közel 30 cs-s szél ellenére. kívülről teljes súlyommal ráugrottam többször, hogy visszamenjen a tok a helyére és kicseréltem mindkét csavart. Picit a carbon lyuk is megnyúlt, az ilyenkor normálisnak nevezhető. Az új csavarok most tökéletesen tartják a kormányt, talán ha 1 mm-t lóg ki a fészekből, ez vállalható. Többet most úgysem tudok csinálni, bízom benne.

Nem tudom mit ütöttünk. de nagy volt és a víz alatt. Lehetett nagyobb hal. Újra indítottam a hajót, de közben tovább erősödött a szél, már nem lehetett meghauzolni teljes nagyvitorlával. Az első reff le, aztán csapásváltás és végül kihúztam elé a stayt. Most jól haladunk ismét jó irányban. Megérdemlek egy vacsorát.
20:15 GMT, 49° 59,6′ N, 038° 40,7′ W, minden rendben.
* Rajonczay Gáborral konzultálva kaptuk az infót : “igen, a kanadai evezős volt, akit Nándi látott. Halifaxból megy Brestbe, és 32 napja van kinn a vízen. http://www.lavalstgermain.com/about-laval/. helyzetpontja: https://healng.com/laval