Vendée Globe  
93 nap 22 óra 52 perc

Fa Nándor szóló-tranzat hajónapló július 16-18. cél Les Sables d’Olonne

Túl a “transz-Atlanti” félúton, sikeres Vendée Globe kvalifikációval a Port Olonába tart a Spirit of Hungary. A kelta vizeken azért még oda kell figyelni!

07. 18.

Egész délután szárítgattam a dolgaimat és szundikáltam kicsit, “tölteni az elemeket” a végére. Itt minden a legnagyobb rendben. Elmentem nem túl messze egy 15 hajós halászflotta mellett és semmit nem láttam belőlül, csak a radar. Nagy az óceán, itt nem akkorák a pöttyök, mint a térképen.

11:00 GMT, délelőtt,
A szél egyelőre kitart, az fúj, ami az előjelzés, csak kicsit élénkebb, ami jó. Haladunk majdnem a routing irányában, de itt nekem már muszáj felülbírálnom, mert bemegy olyan helyekre is, ahova nem is lehet, meg nem is szabad. Zárt hajózási területek, zárt halászati területek, áramlás által fokozottan terhelt zónák, stb. Sok szempontot kell figyelembe vegyek és ezekből csak egy az optimális irány. Biztosan nem megyek olyan közel a fokokhoz, mint a pötty, lehet, hogy itt megver majd, de őt nem gázolják le és nem kavarodik halászhálókba, nem akad fenn rákcsapdán.

Most, az oda-visszaút végén, kb. 8000 mérföld levitorlázása után, már kezdem összegezni a hajóval kapcsolatos kérdéseket. Összességében véve azt, vagy többet hozott, mint amit vártam. Az árbocot, beleértve az állókötélzetet nagyon megszerettem, pont azt kapom tőle, amit egy árboctól elvár az ember. Nem kell állandóan küzdeni vele, nem lep meg nap-mint nap valamivel, nem kell időről időre valamiért fölmászni rá, stabil mindenestől, miközben együtt él a vitorlázattal. Összességében a vitorlákról is jó véleményem alakult ki, csak apró feladataim lesznek velük, de az mindig van és lesz. Tisztán látom azokat az apró veretezési és kormányokra vonatkozó feladatokat, amiket meg kell csinálni, de ezek a finomhangolás kategóriájába tartoznak, szinte élvezet lesz foglalkozni velük. A mozgó kötélzet igényel komoly beavatkozásokat, cseréket, de ez természetes. Hasonlóan az elektronika ellenőrzésre vár, de a lényeg jó és működő. Nagyon összecsiszolódtunk az Adrenával, sokat segít, sok mindent megmutat, kielemez, javasol és könnyen kezelhető. Nincs is olyan része a hajónak, legalább is nem látom egyelőre, ami komolyabb beavatkozást igényelne. Időben vagyunk, amiket tervezek még a VG rajtja előtt, az mind belefér.

Hát ilyet? Ledőltem szundítani egy félórát itt délután, köd volt és ború, fölriadtam, hogy szól a rádió, nem nekem, csak beszélgetnek mások a VHF 16-on, és száz ágra süt a nap, felhők csak a horizonton, előttem hibátlan kék az ég. Ezt hogy csinálta?! Ez biztos valami ősi Kelta trükk.

Ha már így süt, kiraktam a csupa víz cipőimet száradni. Később lesz még más is, minden vizes.
Ha már ilyen szépen ébredtem eszem valami ünnepit. Mondjuk egy zacskós ételt, hozzá csipetnyi só, fokhagyma, kevés curry, egy teát mézzel.

Ahol most járok, 150 mérföld az ír partoktól, a több mint 4000 méteres mélység lecsökken 270 méterre. Tőlem balra egy 15 hajós flotta halászik, és ha a routingon mentem volna, most pont szlalomoznék közöttük, vagy kifognak engem is.

Ahogy pár órája eltűnt a köd, úgy egyik percről a másikra ismét leszállt. Semmi előjel. Nem jött, azt sem hiszem, hogy kicsapódott volna, mert még nincs lehűlés, de itt van újra. Fentről besüt a nap, de körben köd, 100 m a látótáv. Ez a pár óra azért sokat javított a helyzeten, megszáradtunk valamelyest, sem a hajóbelső, a gúnyáim, cipőm, csizmám majdnem száraz, a benti szárítókötélen lóg két pár zokni és két más holmi egy hete, most két óra alatt kiszáradtak.

Tíz perc múltán újra körben kék minden. Kint ültem, figyeltem és nem tudom, mi történik, föladtam.
19:15 Z, A szél az előjelzésnek megfelelően elhal, most 10 cs pont D-ről. Teljes nagyvitorla C0. Ezzel még 7 – 8 cs-val csobogunk, amíg van, aztán motor, amíg új szelet nem találok.
19:20 GMT, 51° 34′ N, 013° 20,9′ W, 546 SM a célig, minden rendben.


07. 17. 19:00 GMT, délután,

Reggel élesedett is a szél és erősödött is, igaz részben egy felleg hatására. Látva a routingon az előttem álló párszáz mérföldet, úgy döntöttem, hogy lereffelek egyet. Mire kész voltam és nekiláttam a reggeli kávémhoz vizet melegíteni, már a régi fújt ismét. A szokásos, mire kész vagy, kezdheted elölről. “Majd a reggeli után!”- adtam ki a parancsot magamnak, és igazam lett. Átmeneti gyengülés után vegyes szelek jönnek. Néha gyengébb, néha erősebb. Az erősre tökéletesek vagyunk, gyengében kicsit alatta, de így is jól haladunk.

Érdekes így versenyezni, ahogy én most ezen az úton. Voltak ellenfeleim bőven, piros, kék, zöld, pink, sárga, stb vonalak és négyszögek, de elbántam minddel. Amelyik ostobaságot mutatott, nem volt méltó a helyzethez, azt azonnal kidobtam. Jó páran sokáig bírták, legalább a következő GRIB letöltéséig, az új routingig. Minden új routingnál lefuttatok 3 – 4 pályát különböző paraméterekkel, és megtartom azt, amelyik a legéletszerűbb, érdemes versenyre kelni vele. Versenyzünk párszáz mérföldet és jöhet a következő váltás. Sajnos nincs olyan ellenfél, aki a rajttól a célig meccselhetne, mert mindegyiket túlhaladja az idő, de így váltva, méltó ellenfelek. Volt, amelyik sokáig és komolyan vezetett, talán kettő nyerte is a szakaszát. Jobb szeleket találtak az ő virtuális világukban, mint én a valóságban, húzhattak olyan vitorlákat, amiket én nem. Most van egy kék, akivel matekolunk már két napja. Először ő vezetett, de ahogy fordult a szelem hátszélről háromnegyedre, kihúzhattam a C0-t, visszavertem a támadást. Most én vezetek neki 35 SM-el. Azt hiszem, őt megtartom a célig.

Megvakult az érintős elektronikai kapcsolótáblám. Róla tudok minden berendezést be- és kikapcsolni. Szürke alapon kék az információ rajta, okos jószág amúgy, amikor rábökök valamire pittyen egyet és kapcsolja. Eleinte elkezdett kékben hunyorogni, de csak néha. Aztán egyik percről a másikra szürkébe váltott az egész felület. Van benne élet, mert ha megbököm pittyen, de nem tudom, hogy mit böktem meg. Ez így elég kockázatos. A hajón minden funkciónak van egy biztonsági, háttér kezelhetősége a főkomputeren, most azt aktiváltam és onnan tudom kapcsolgatni a készülékeket, lámpákat, berendezéseket. LSdO-ig ez megoldás, és ott majd kitanulmányozzuk a szakemberekkel, hogy mi történt.

Egyenes, mármint a gömbön egyenes vonalban haladok a Fastnet Rock irányába, ami 500 SM-re van most tőlem. Ez a méltán híres szikla Írország alsó csücske, onnan már csak 380 SM D-K-nek LSdO.

Britannia lehelete vesz körül. De lehet, hogy Britanniát veszi körül az óceán lehelete. Ahogy állok kint a kormányállásban, körbepillantva egy 100 m sugarú kör a világ, mögötte bármi lehet, ki tudja, nem látszik. Ismét a műszerek a szemeim, ők látnak helyettem és hinnem kell nekik.

Ahányszor álmodom, és főleg ébredéskor emlékszem is rá, mindig társaságban vagyok, soha egyedül. Legtöbbször a családom, vagy nekem kedves emberek vesznek körül, nagy ritkán idegenek, de akkor is mosolygós idegenek. Van olyan éjszaka, amikor legalább 10-szer ébredek és kivétel nélkül mindig kellemes, pozitív álomból ébredek. Ilyenkor az ébredés válik rideggé, mert ki kell bújni a hálózsákból, beöltözni a hideg vizesbe, kimenni az esőbe, ködbe, felcsapódó fröccsökbe, körbenézni, tenni, amit kell. Nem esik nehezemre az álomból a kávédaráló mellé állni és kireffelni, vagy hasonló fizikai munkát végezni, majd vissza a zsákba. Megszoktam már, természetes.

A köd egy kicsit szorosabbra vonta a gyűrűt, már csak 50 m sugarú kör, kb 3 hullám az óceán. Még hogy nagy?! Igaz, ez makacsul jön velem.

22:00 Z, kerek 9 napja indultam Newport-ból. Ez idő alatt 2485 SM-et vitorláztam, ezzel 2130 SM-et haladtam a cél felé. Még 810 SM van hátra LSdO-ig. Az utolsó 24 óra teljesítménye 345 SM. (50 SM-el vezetek a kéknek.)

Éjszaka. Egyenletes a menet, semmi nem indokolta, hogy kimenjek, de megszokásból kinéztem. Mintha virágpermetezővel a képembe nyomtak volna egy dózist. Sűrű köd permetez, fogalmam sincs mekkora a látótávolság, de épp csak hajóhossznyi lehet. A tőlem 3 méterre lévő navigációs fény már opálos, látszik előtte a szitálás. Nagy fényerejű lámpám elvilágít 200 méterre, most a fénycsóva úgy 5 méterig ér el és elnyeli a permet. Hálás vagyok a műszereknek, nélkülük képtelenség itt létezni, haladni.

Napközben elnéztem a sirályokat, ahogy a ködben köröztek, most nem irigylem őket. Állítólag vad madarak nem érik meg az idős kort, mind elpusztul, mielőtt elveszítenék képességeiket. Kívülről látványos, ahogy köröznek, de nekik ez nem esztétikai, hanem megmaradni kérdés.

Ma is rágcsáltam az éjszakában, ébren tart, újabb három levéllel kisebb lett a káposztagombóc. Jó, ha kitart a célig.

Reggel. 1300 mérföld óta ugyanazzal a ciklonnal jövök, gyakorlatilag, az első néhány nap kivételével végig. Hátszélben kezdtem balcsapáson, kb 700 mérfölddel ezelőtt átváltottam jobbcsapásra, az óta azon jövök. A középső szakasz, mikor 130 – 110°-os TWA-n tudtam jönni, az jutalom a vitorlázónak, annál szebb, kényelmesebb, hatékonyabb nincs. Rohan az ember, falja a mérföldeket és alig van dolga. (Csak azt hibátlanul kell csinálni, mondta egy barátom.) Most a végén, mikor már kezd túlszaladni rajtam, már szembe fordulnak a szelei, de szerencsére csak egy csapásra, nem kell cirkálnom. Már csak 80°-os TWA-n tudok haladni, mert a szél is fordul, és én is húzom egyre feljebb, ahogy igyekszem egyre lejjebb.

07:00 Z, Új GRIB, új routing. Ez most egy kicsit északiabb íven visz majdnem ugyanoda, a rock felé, picivel több benne a csöndes szakasz, vagyis kétszer kb. 50 mérföld, de pár órával előbb tesz le LSdO-ban. Kíváncsi vagyok az előttem álló napokra, mert eddig sem teljesen jött be az előrejelzés, talán a csöndes szakaszok sem lesznek annyira hosszúak.

Középborzalmas kávés, kukoricapelyhes valamit reggeliztem kalandvágyból. Arra jó volt, hogy meghozza az étvágyamat…Egy darab kolbász, lilahagyma kenyérrel, 100%-os narancslé utána. Ez, már inkább.

Arra a felismerésre jutottam, hogy európai időszámítás szerin kell újra gondolkodnom, hisz már csak egy órányira vagyok Greenwichtől, és két órára otthontól. Így már egyszerűbb belőni, hogy mikor alszanak az enyéim otthon.

Itt a fokoknál, Fastnet Rock (Ír), Bishop Rock (Brit), Brest (Bretagne), nagyon résen kell lenni az áramlások és főleg a hajóforgalom miatt. Pont ott lesz a legkevesebb a szél, nem volna szabad közel mennem a partokhoz, de muszáj lesz szelet találnom.

08:00 GMT, 51° 50,1′ N, 016° 52,8′ W, 670 SM van hátra, minden rendben.


07.16.

“… nyers lilakáposztát rágcsálok. Finoman zümmögnek a kormányaim, surrog alattunk a víz, 18 – 20 cs-val vágtatunk az sötét óceánon. …azon meditálok, hogy két évtizeddel ezelőtt hol tartottak a hajók…az elmúlt 24 órában 341 SM-et jöttünk.

07. 16. 19:00 GMT, délután,

Tartósan 22 – 24 cs-ra csökkent a szél és ezen a szögön – 140° TWA – elbír többet. Egy – egy hullámon megszörfözünk ugyan, de közöttük visszaesik a sebesség 10 cs-ra. Kireffeltem, most teljes nagyvitorla C0 van fönt. Alapsebesség így 13 cs, megsikláskor 17 – 19 cs.
Egész nap annyira párás volt a levegő, hogy itt bent csorgott a víz mindenről, minden nedves.

Székesfehérváron 2013-ban, amikor kitoltuk a hajót a csarnokból tartottunk egy nyílt hétvégét mindazoknak, akik szerették volna SOH kisasszonyt megszemlélni, megtapogatni kívül, belül. Sokan eljöttek ismerősök, ismeretlenek, vitorlázók és kívülállók, kellemes közvetlen hétvége volt, kedves emberekkel. Volt ott egy csöndes, rokonszenves férfi, egy barátom barátja, nem ismertem őt. A maga csöndes módján mindent megnézett, megkopogtatott, látszott rajta, hogy tényleg érdekli és valahogy fontos is a számára. Végül, búcsúzás előtt még egyszer körbejárt a legkülönbözőbb helyeken, kívül-belül felkötött apró nemzeti színű szalagocskákat, meg nem fogalmazott, de általam megértett céllal. Jelentem barátom, a szalagok még most is ott vannak, ahova kötötted őket. Még kívül, a hátsó korlátokon is megvannak, pedig azok már sok mindent láttak, megéltek. Ahányszor ránézek valamelyikre eszembe jutsz, és főleg az, amiért odakötötted őket.

Ülök az éjszakában a bejárati lépcsőn, nézem a műszereket és nyers lilakáposztát rágcsálok. Finoman zümmögnek a kormányaim, surrog alattunk a víz, ahogy 18 – 20 cs-val vágtatunk az sötét óceánon, és olyan érzésem van, mintha nem is lennének hullámok, pedig vannak, csak együtt futunk velük.

Azért van a nyulaknak ízlése, nagyon finom a nyers káposzta, így egyik levelet hántva le a másik után a gombócról. Azt a tapsifülesek persze már nem tudhatják, hogy mennyivel fenségesebb egy kis szárított marhahús chipsszel. Pedig az.

Nem változott semmi, ugyanaz a szél, ugyanaz a vitorlázat, mint délután, legfeljebb csak annyi, hogy 10°-al élesebben, 130°-os TWA-n megyünk. Ez a kis különbség 3 – 4 cs pluszt jelent. Kint semmit nem lehet látni. A sötéthez hozzájön valami sűrű nagy szemű köd, ami még nem eső, de már nem átlátható. Bizarr érzés ekkora sebességgel vágtatni Zéro látással. Megszoktam már a vakrepülést, a déli vizeken az idő nagy részében ez van, de megszeretni sosem fogom.
Lassan elérem a pályám csúcsát. Na, nem úgy, hanem ennek az ívnek a leg-északiabb pontját, és kezdünk ereszkedni lefelé, ahol talán már több napsütés vár.

09:45 Z, reggel, 977 SM van előttünk LSdo-ig, belül vagyok az 1000 SM-en. Bár az előjelzésnek megfelelően élesedett a szél, még mindig 105°-os TWA-n vitorlázok 21 cs-s szélben 13 – 19 cs-s sebességgel. Szuper! Fent vagyunk a kifli tetején, mostantól mindig déliesebb lesz az irány. Az elmúlt 24 órában 341 SM-et jöttünk.
11:30 GMT, 52° 28,9′ N, 024° 32,8′ W, minden rendben.

07. 16. 10:20 GMT, délelőtt,
Az éjszaka rendben telt, végig 12 – 21 cs közötti sebességgel. hajnalban picit gyengült a szél, visszaesett 29-ről 24 cs-ra. Vártam egy órát, hogy mi lesz ebből, visszajön, vagy marad gyengébb, végül kicseréltem a J3-at a J2-re. Nehéz optimális vitorlát találni a szélre, nem akarom a gyenge időszakait megvitorlázni, mert hosszabb erős periódusok jönnek, akkor meg sok, ugrálhatok cserélgetni.

Ha követni akarnám az Adrena utasításait minden pillanatban, kellene egy 10 fős, jól képzett csapat és azok is feladnák egy idő után. A hullámok forgatják a hajót, és van úgy, hogy egy hullámon belül 3 különböző vitorlát ír ki. J2, Reacher, majd A3, és vissza. Mindezt egy hullámon belül, miközben J2-es menet van, csak a hullámban lecsúszik a hajó más tartományokba, de pillanatokon belül már vissza is tér.

Jelentem 10:00 UTC-kor, 1640 SM-t haladtam irányba Newport óta, és 1290 SM van hátra. A múlt este, a hauzolás óta 230 SM-et jöttünk 16 óra alatt.
A fönti számok két dolgot is jelentenek. Egyik, hogy jócskán túl vagyok a félúton, másik, hogy teljesítve van a qualifikációs távolság követelmény, már csak meg kell érkeznem.

Érdekes reggelit raktam össze. Müzli, szárított vegyes gyümölcs és sima feketekávé. Nem állítom, hogy nem volt ennél már jobb reggelim, de tartalmas volt, az biztos. Még egy C vitamint bekapok, az mindig jól jön.

Eső és köd együtt szitálnak, vizes, kellemetlen idő van, látótávolság 300 m. Olyan ez, mint amikor az embernek az alsónadrágja is nyirkos lesz, de nem tudja mitől. Szerencsére a szél ereje, iránya változatlan, csak a J2- cseréltem fel a C0-ra, + 2 cs. A radar szerint a környékemen különböző helyeken esik, de nem zivatarszerűen, így talán a szelet nem bántja.

Csodálom a hajómat, amellett is, hogy mennyi közöm van a születéséhez, ülök, és azon meditálok, hogy két évtizeddel ezelőtt hol tartottak a hajók. Akkor még elképzelhetetlen adatok és paraméterek ma.

Az összsúly 30 %-al kevesebb, a tőkesúly összességében ugyanannyi, de a nyomatéka 40 %-al több, a hajótest mindenestől, árboccal, vitorlákkal, veretekkel, belső berendezésekkel, beépített motorral, stb, kisebb tömeg, mint a komplett tőkesúly. Mindehhez egy 27,4 m-es árboc és azt megillető óriási vitorlázat. Elengedhetetlen része egy sience fiction szerű kommunikáció a külvilággal, digitalizáció a működtetésében. Mindez harmóniában egymással és az emberrel. Megengedem, vannak már ennél is extrémebb jószágok (és itt bejön a kockázatvállalás és viselés kérdése), de nekem az én hajóm így csoda, ahogy van és óriási öröm és megtiszteltetés, hogy nekem ez még kijutott.

Tegnap, mikor a kormányütés történt, végigszaladtam a hajó belső terében is, és nem láttam semmit, de nem is figyeltem semmi egyebet, mit valami szembeütköző sérülést. Most ismét végigjártam az első, zárt tereket, és jó érzéssel látom, hogy por száraz minden.

Vitorlázó társaimtól tudom, hogy nem létezik száraz hajó. Az enyémbe is jön víz, de csak hátul a kormánycsonk kimenetnél, ami tervezett, sehol máshol.

14:40 GMT, 51° 22,2′ N, 032° 28,5′ W, minden rendben.