28 – 35 cs-s szélben 15 – 22 cs-s sebességgel lopjuk a mérföldeket és most már a K-i hosszúságokat. Egy bő órája léptük át a Greenwich-i 0 főkört, már a K-i féltekén járunk…a borotva élén táncolunk, mégis olyan szépséges élményt ad, ami semmihez nem hasonlítható…Az utolsó mért szakaszon a Neutrogena-val azonos átlagsebességgel, 16,5 cs-val a mezőny leggyorsabb hajói közt voltunk. … tudom nagyjából a sebességünket a kormányok zenéjéből. 13 cs-ig csak finoman hangolnak, 17-nél markáns, ellentmondást nem tűrő férfihang szól, 22-nél bömböl a férfikórus, mindehhez a hullámok ütközése adja a dob hátteret.
BWR pozíciók : 2015. január 31-én az esti órákban
Fa Nándor hajónapló 01 31, 20 00 GMT Spirit of Hungary
Az új, most letöltött GRIB (időjárási előrejelzés megnevezése) nem mutat semmi újat a korábbihoz képest. A szelünk feltehetően marad, ami fúj, 30 – 36 cs, 320° – 330° TWD-ről. (True Wind Direction – valóságos szélirányról) Ezt olvasom most a képernyőről.
Az utolsó mért szakaszon a Neutrogena-val azonos átlagsebességgel, 16,5 cs-val a mezőny leggyorsabb hajói közt voltunk. Jó érzés látni, hogy tudunk hasonló teljesítményt futni ezekkel a sokat próbált, nyerésre vitorlázó hajókkal, épp itt a déli vizeken.
Ehhez a 16,5-es átlaghoz folyamatosan 17 és 23 cs között kell vitorlázni, ugyanis igen jelentős különbség van a hajó műszerei által mért sebesség és a műholdak által mért haladási sebesség között. A hajó hullámra fel és le, nem a vonalzó mentén haladunk és akkor még nem kalkuláltunk az esetleges áramlásokkal, sodródással. Ha tisztán vehetnénk a hajó sebességét, akkor 20 körüli átlagunk jönne ki ezeken a szakaszokon.
Éppen besötétedett, egy órája átvettem az ügyeletet C-től. Elment ugyan aludni, de mostanság ez egyiküknek sem élmény, mindegyik ágy, a matracok, a hálózsákok vizesek és hidegek, mint a jég. Egyszerűen nem lehet semmit szárazon tartani, ami nincs hermetikusan lezárva. A rajtunk lévő ruhákkal sunyi lassúsággal mindenbe beivódik a só, ami ilyenkor leköti a vizet. Most az is vizes, ami direkt módon vizet sosem látott. Eleinte száraz alvóruhára váltottam, de csak azt értem el, hogy az is vizes lett az ágytól. Az egyetlen hely, ahol némileg szárazon maradnak, az mi vagyunk a saját test hőnkkel. Talán holnap ismét motorozunk egy órát és legalább a zoknikat megszárítjuk. Tegnap C próbálta a motorra teríteni a hálózsákját, de ehhez kicsi a motorunk, a negyede sem fért rá. Vicces volt az igyekezete.
Ezek a körülmények feltehetően így maradnak, amíg vissza nem kanyarodunk az Atlantira és visszamegyünk a nyárba. Már csak egy erős hónap és 7000 mérföld robogás addig.
Beülök a “konyhába” és addig a 40 mp-ig melegítem a kezem, amíg felforr a víz és most először iszom egy vörösboros teát. A tenger hőmérséklete itt 10°C, a levegőé max. 6°C lehet, utóbbit csak tippelem. Majdnem telihold világít a majdnem tiszta égről. Gyönyörû lehetne kiülni a teámmal.
PS így estefelé: Köszönöm a pozitív üzeneteket.
Verseghy Ferencnek (Facebook jan.31-i kérdésére) üzenem, hogy teljesen jogos a kérdés. Igen, egyre szélsőségesebb a teljesítményoldal és főleg a vállalás a mind többért. Ebben a mezőnyben már csak azok rúgnak labdába, akik a tehetségük, motiváltságuk mellett az életüket teszik rá. Itt nincsenek már lelkes amatőrök, ha ezt mondják, ne higgyétek el. Én egy csodabogár vagyok itt ebben a mezőnyben a magam előéletével és”polihisztorságával”, ilyen már nincs és szerintem mostanában nem is lesz. Conrad mellettem már az új generáció, aki nagyon széles spektrumban képzett, fiatal kora ellenére rendkívül tapasztalt, mindent vállal és ráteszi az életét. Csak ennek él, és nem létezik számára más, csak az, ami ebbe az irányba segíti őt.
Mindenkit üdvözlök! F.N.
—————————————————
Napló: 01 31, 07 20 GMT, kora délelőtt
Fent a kék ég majdnem olyan színű, mint a hajó fedélzete, csak kicsit kékebb, tele fehér bárányfelhővel, lent 4200 m sötét, acélkék víztömeg, tele fehér tarajokkal, mögöttünk 100 méteres fehér csík, ahogy hullámról hullámra szörfözünk, a csík fölött madarak köröznek, hátha felriasztunk nekik is valamit.
Hálás vagyok a sorsomnak és még sokan másoknak, hogy ismét itt lehetek, átélhetem ezt a csodát. Érdekes érzés ez, miközben érzem, hogy a borotva élén táncolunk, mégis olyan szépséges élményt ad, ami semmihez nem hasonlítható. 28 – 35 cs-s szélben 15 – 22 cs-s sebességgel lopjuk a mérföldeket és most már a K-i hosszúságokat. Egy bő órája léptük át a Greenwich-i 0 főkört, már a K-i féltekén járunk.
Érdekes, hogy a tengernyi köröző madárból szinte soha nem látom, hogy fognának valamit. Egyedül egyszer láttam, hogy egy kormos sirály lecsapott a vízre. Albatroszt már sokszor láttam körözni, elképesztő repülő képességekkel megáldott lények, de fogni valamit még soha. Ha hihetek a szemeimnek, akkor ezek a madarak is keményen megdolgoznak a betevő falatért. Csodálom őket, de nem irigylem.
Ha nem nézek ki, akkor is tudom nagyjából a sebességünket a kormányok zenéjéből. 13 cs-ig csak finoman hangolnak, 17-nél markáns, ellentmondást nem tűrő férfihang szól, 22-nél bömböl a férfikórus, mindehhez a hullámok ütközése adja a dob hátteret. Néha akkorákat ütközünk ennél a sebességnél, hogy kapaszkodás nélkül nem lehet talpon maradni. Fülsiketítő, de mégis kellemes hang ez nekünk, a versenyző lelkünk erre vágyik.
Az esti menet, a szélforduló úgy alakult, hogy jó 30 SM-el előbb hauzoltunk a routinghoz képest. Úgy döntöttünk, hogy itt az idő, még világossal és a szél erősödése előtt átrendezzük a hajót. Ennél tökéletesebben nem lehet ezt csinálni, mire befejezzük a műveletet, a rakodást, újabb 20°-ot fordul É felé a szél és 20 cs-ra erősödik. Tökéletes irányban haladunk jó sebességgel, az egész szélváltás nem került többe 10 SM-nél.
Hosszú hetek óta először ismét egy időjárási zónába kerülünk a One Planet, One Ocean-nal, van esélyünk a nyomukba eredni. Az utóbbi napokban, mióta rendes, déli szelekben haladunk, folyamatosan 1 cs-körül gyorsabbak vagyunk náluk. Ő (she: az angolban a hajó nőnemű) egy régebbi építésű hajó, 2000-es, de nem becsüljük le, Kingfisher néven második volt a Vendée Globe-on Ellen Mc Arthur-ral, kis híján megelőzve a ma már méltán legendás 2 x győztes Michel Desjoeaux-t. Hat db Owen-Clarc tervezésű hajó van az IMOCA mezőnyében, de a mai napig ez a hajó a volt legsikeresebb. Most a nyomukban vagyunk, mindent elkövetünk, hogy “levadásszuk” őket.
Egyre karcsúbb az élelmiszeres táska halmaz itt a kabinban. Ha jól összerakodok , egy táskát az ötből már kivonhatok a használatból. Jut eszembe, eszem valamit, abból a kb. 8 féléből, amim van. Nagy meglepetés nem ér már, de kifejezetten ízleteseknek találom őket, ha a kőkorszaki konzervekkel hasonlítom össze és persze egészségesebbek és táplálóbbak.
01 31, 08 24 GMT-kor a pozíciónk 43° 08,16′ S, 000° 54,25′ E.
Ha jól ítélem meg, a bal oldali, alsó uszonytakaró lemez 20 cs feletti sebességnél beberreg. Ez egy 4 mm vastag, 10 cm-ként megcsavarozott karbonlemez, nem könnyen szakad le, de a víz csodákra képes ilyen sebességnél. Ha véletlenül lemosódik, sem történik semmi, csak áramlástechnikai fontossága van.
Azért mégiscsak vannak kisebb meglepetések a táskákban, amit most találtam, annak ugyanolyan volt a zacskója, de haldarabok voltak benne krumplipürével, sok hagymával, kifejezetten ízletes volt.
01 31, 13 GMT körül megjött az az erősödés, amit éjszakára prognosztizáltak, igaz a tegnapi események is mind előbb történtek, mint vártuk. A szelünk udvariasan megvárta, míg C kellően kinyújtóztatja tagjait pihentető alvása után, így időben tudtunk reagálni. Az első 37 cs-s nyomás után úgy döntöttem, lecseréljük a solentet a stay-re. Semmivel nem lettünk lassúbbak, viszont lényegesen stabilabb a menet. A nyomásokban már éreztem, hogy küzd a hajó, és azt nem szeretem. Most kivételesen a sail-chart előbb javasolta a cserét, mint ahogy mi megtettük azt. Ritka pillanat, büszkék is lehetnénk rá.
(PS: Megegyeztünk C-vel, hogy nem követjük el azt a hibát, hogy érezve a lehetőséget az előttünk haladó hajó megfogására, oktalan kockázatot vállalunk. Van még bőven előttünk tér, ha meg lehet őket fogni, akkor úgyis meglesz!)