Három nap – egy csepp a tengerben – kihajóztak Barcelonából – képriport a fotós élményeivel – Fa Nándor gibraltári interjúval

Öt hónapos átépítési munkák után Fa Nándor és kormányostársa Perényi Péter, 2015 szeptember 17-én kihajózott a barcelonai FNOB kikötőből. Barcelonától Gibraltárig Fa Lili is velük vitorlázott, hogy az SOH média csapat tagjaként képeket és videókat készítsen az ismét verseny-üzemmódban működő Spirit of Hungary 60 lábas versenyhajóról és szkippereiről. Fa Nándor interjú a Gibraltárból kihajózás előtti estén. (képek és audio itt a cikk alatt)

Gibraltárból viszont szigorúan kétszemélyes a menet, Nándor és Péter szeptember 21-én este a Gibraltári-öblöt elhagyva vitorlát bontott, hogy megkezdje 2000 mérföldes nyílt óceáni versenykvalifikációs útját az Atlanti-óceánon. A Gibratári-szoroson átkelve az Azori-szigetek megkerülésével, illetőleg az időjárási viszonyoktól függően a szigetek megközelítésével a Biscaya-öblön át a francia Atlanti partnak veszik az irányt. A kvalifikációs út végén Les Sables d’Olonne-ban (Vendée Globe kikötője) folytatják a felkészülést a Transat Jacques Vabre 2015 rajtjáig.

A “Kávé útja” néven ismertté vált Transat Jacques Vabre kétszemélyes Atlanti-óceán átkelő verseny idén október 25-én indul Le Havre-ból, a cél Itajaí (Brazil).

A Barcelona World Race sikeres teljesítését követően a FNOB alapítvány támogatásának köszönhetően ipari lehetőségek között készíthette fel Fa Nándor és csapata következő versenyére a Spirit of Hungary-t. Az öt hónapos kemény munkával töltött átalakítási időszak után Nándorék most először bontottak vitorlát, így a Barcelonából Gibraltárig tartó út egy gyors főpróba és tréning volt egyben. A Gibraltártól kezdődő tesztvitorlázás pedig kötelező nyílt óceáni kvalifikációs menet Fa Nándor magyar co-skippere, Perényi Péter számára.

Fa Lili képes összeállítása: “Barcelonától Gibraltárig vitorlázhattam velük, hogy képeket és videókat készítsek az ismét verseny-üzemmódban működő 60 lábasról és szkippereiről. Ezalatt a szűk három nap alatt megtapasztalhattam, milyen érzés non-stop a tengeren élni, aludni és ébredni, messze a szárazföldtől, ahol az ember csak a horizontot és a végtelennek tűnő vizet látja. Ha belegondolok, hogy ez most “csak” a Földközi-tenger volt, viszonylag ideális időjárási körülményekkel, és én csak három napig vitorláztam rajta, valahogy teljesen más kulcslyukon át látom az óceáni vitorlázók teljesítményét. A tenger és az óceán között komoly különbség van szélerőt és hullám méretet tekintve. Továbbgondolva az óceán és a déli óceánok között még elképesztőbb mértékű lehet a különsbég. Mi most 30 csomós szélben, 15-20 csomós sebességgel, 3-6 méteres hullámokon szörfözve tettük meg a Barcelona – Gibraltár távot, mely számomra, laikusként megélve, így is hihetetlenül izgalmas volt. Elképesztő ereje van egy-egy hullámnak, ahogy megtolja hátulról a versenyhajót (pontosan 6 csomó különbséget mértem a hajó szél által generált sebessége és egy komolyabb hullámon felgyorsult sebesség között).

Elképesztő érzés, amikor egy ilyen 60 lábas karbon versenyjószág vakon repül a sötét éjszakában ugyanazzal a 15-20 csomós sebességgel, mint a napfényes habok között. Éjszaka semmi mást nem látni körülöttünk, csak a csillagokat és hallgatjuk a szél és a tenger zaját. A műszerek és a realitás azt diktálja, hogy a tenger kellős közepén nem lehet előttünk semmilyen akadály, mégis nehéz legyőzni a látás hiányának furcsa érzését. A kabinban minden hang felerősödik, minden hullámcsapás, csörlőtekerés, a víz suhanása…nem kis feladat olyan körölmények között aludni és pihenni, amikor minden negyedik hullám gyakorlatilag hátbavágja az embert, majd utána még másodpercekig rezonál az ágy. Számtalanszor ébredtem arra az éjszaka közepén, hogy Nándi és Peti éppen süvítő 30 csomós szélben hauzol. A hauzolás egy ilyen 60 lábas hajón, jónak mondható szélviszonyok között is, olyan sok összetevős feladat, hogy úgy 10 percig is eltart. Időnként kirázott a hideg, amikor hallottam, hogy valamelyikőjük elfut fölöttem a decken a hajó orráig, majd vissza. Igyekeztem éjszakai felvételeket is készíteni róluk, remélem érzékelhető lesz a hangulat.

Rá kellett jönnöm, hogy eddig fogalmam nem volt arról, hogy Nándor, aki az édesapám, valójában mit is csinál az ő óceánhoz kötődő életében. “Beleszülettél a jóba … ” mondta egy tinédzserkori találkozásunkkor Sándor György humoralista – és ezt akkor még nem értettem…” De valójában beleszülettem a tudatba, hogy ő földkerülő vitorlázó, nekem ez természetes volt és nem gondolkodtam a dolog súlyán. Az embernek, mint szárazföldi lénynek ez az állandóan mozgó, hullámzó, liftező, pofozó közeg önmagában problémát jelenthet. Időnként még a profi óceáni versenyzőktől is hallhattunk olyan történeteket, például 93-ban mesélet Nándornak Yves Parlier a Vendée Globe befutó után, hogy a verseny kezdetén Dél-Afrikáig fizikailag rosszul érezte magát, iszonyú fejfájással és erőtlenséggel küzdve versenyzett, míg át nem állt a szervezete erre a másféle talponlétre.

Nekik ilyen kontextusban kell tudni koncentrálni, helyes döntéseket hozni, navigálni, problémákat megoldani,non-stop fizikai és szellemi munkát végezni, félálomban is hajózni, teljesíteni. Nem mindennapi képességű emberek alkalmasak erre a műfajra. Átlagon felüli tűrőképesség és rezignáltság kell hozzá. Ha belegondolok az elmúlt napok tapasztalatai alapján, hogy milyen lenne kétszer ekkora hullámok között, 40-50 csomós szélben vitorlázni, ráadásul hideg déli vizeken úgy, hogy nem csupán “potyautasként” akkor elszörnyedve közelítem képzeletben a valóságot, amit az óceáni vitorlázók átélnek akár 100 napon keresztül az óceánok “sivatagjain”.

Nagyon köszönöm ezt a különleges megbízatással szerzett élményt Fa Nándornak és a Spirit of Hungary csapatnak !

A legjobb szeleket és kondíciókat kívánom nekik a kvalifikációs útjukon Les Sables d’Olonne-ig! Fa Lili”

Fa Nándorral készült 3 részes telefoninterjúnk a Gibraltári öbölben készül (hangfelvétel) a kvalifikációs kihajózás előtti órákban.

Fa Nándor telefoninterjú 1.