“Nem telik el óra, hogy ne jönnének delfinek a hajóhoz. Aranyosak, szépek, mint mindig és lenyűgözö az érdeklődésük. Nemcsak a hajó tömege, mozgása vonzza őket, ugrás közben felnéznek ránk a fedélzetre, velünk, emberekkel kommunikálnak a maguk módján. “

Az eddig megtett út: 23 075,28 tengeri mérföld  – ez a Barecelona World Race teoretikus útvonalának 98,94%-a.

FA NÁNDOR – Napló: 04 18, 23 30, UT, éjszaka,

Délután jött egy Ny-i, aztán K-i, aztán mindenhonnan minden 8 cs alatt. Ez a legjobb, mert annál erősebb, minthogy ne húzzon az ember vitorlát rá, annál meg instabilabb, hogy fél óra, egy óránál tovább fújjon. Ennek megfelelően volt C0, gennaker, J1 és ezek is minden állásban mindkét oldalon többször. Szépen csöndben fölértünk Malaga alá és vártuk az éjszakai parti szelet. Az nem jött, de sürű ködpamacsok keletkeznek és tünnek el a vízfelszínről és megélénkült hozzá a déli bríz, ami pont az ellenkezője a partinak. Mentünk vele három órát és leforgott Ny-ra és elhalt. Most éjfél lesz és a leálló Ny-i helyett jött egy kellemes ÉNy-i. A C0-t leszereltem, gennakert föl, de eleinte lógott szegény, már kezdtem megbánni a cserét, mikor fordult és élénkült. Most 7 cs fúj, és igen kellemesen csobogunk K-nek.

Ezen az éjszakán semmi sem fúj egy erővel, egy irányból fél óránál tovább, így a jóérzés, hogy haladunk, is csak percekre korlátozódik. Még meg sem hűlt a felhúzó, már ismét C0-s irány van, de jön a megváltás is C személyében, alvás után, friss erővel, idegekkel, övé a terep. Ritkán esek be az ágyra, mint a mosogatórongy, ez most az a ritka eset, nem emlékszem semmire.

Reggel, mire ébredek, szép napos idő és 6 – 7 cs-s Ny-i, de véleményünk és reményünk szerint ez már a szinoptikus szél, közös erővel pillanatok alatt fölrántjuk az A2-est, ami már hónapok óta nem látta az árbocot, és csöndben ereszkedünk K-nek. Annyira sima a víz, hogy megkockáztattam a tőkesúlyt középen hagyni. A két csavar, ami még megvan és a tegnapi ellenőrzésem alkalmával még tartott is, elegendő ebben az időben. Olyan, mintha a kikötőben ringatóznánk.

A látszólag üres, élettelen víz megtelt élettel, ahogy éjszaka megvilágítottam a felszint. Apró, köröm méretû, szappanbuborék formájú és színû lények úsztak a vízen ezrével, dehogy úsztak, pattogtak, pontosan úgy nézett ki, mintha kidobóst játszottak volna egymással. Ezek a lények a lámpa fénye nélkül nem léteznek, nem látszik belőlük nappal semmi, pedig biztosan ott vannak most is.

Nem telik el óra, hogy ne jönnének delfinek a hajóhoz. Aranyosak, szépek, mint mindig és lenyûgözö az érdeklődésük. Nem csak a hajó tömege, mozgása vonzza őket, ugrás közben felnéznek ránk a fedélzetre, velünk, emberekkel kommunikálnak a maguk módján. Már sokszor megéltem ezt, és minden alkalommal bánkódom, hogy nincs egy közös nyelvünk, amin meg is érthetnénk egymást.
Ismét itt tornyosul tőlünk É-ra a sierra akármi – Granada alatt a sarkon balra, csak én hívom így, fogalmam sincs mi a neve – az egyébként lenyûgöző havas csúcsaival, számunkra feledhetetlen módon. Kifelé menet két napig nézegettük ugyanabból a szögből, tükör sima vízről.

A mai időjárásjelentés és routing szerint 20.-án délben (a rendező szerint estefelé) érkezhetünk a nevezetes W hotelhez. A gazdáinak fogalma sincs, nem is lehet, miért okoz nekünk akkora örömöt az üvegpalota látványa, túl a látványon. Ennek, a messziről is jól látható kék üvegtoronynak a vonalából rajtoltunk és ugyanoda futunk majd be, ha megérkezünk.

Már legalább egy hete az aranytartalék vizet isszuk. Vittünk magunkkal a kötelező mennyiség fölött 80 l vizet kannákban. Ezeknek a kannáknak, csakúgy, mint az üzemanyag kannáknak kiépített, biztonságos helye van a kormányállás alatt. Sajnos a végén már annyira sós víz jött a második szűrőgépből is, hogy csak akkor innám, ha nincs más. Igaz, hogy már majdnem megszoktuk a kávét, teát sós vízből, de épphogy mégsem. Biztosan megvan a módja, hogyan kell kitisztítani a vízkészítőket – van kettő belőlük és mindegyik sósvizet ad -, de én nem tudom, a kézikönyvéből meg nem derül ki. Amit leírnak, azt megcsináltuk, mégis sós. Mostmár kitart a kannásvíz a befutóig – remélem – elég még legalább egy hétre.

Csöndben surrogunk az A2 alatt, ülök és van időm gondolkodni. Ha éppen a vitorlás szakmán töröm a fejem, akkor időről időre az egyetlen témakör, ami izgat, hogy hol tartunk, hol vannak a többiek, és hogy lehet a nálunk jobbakhoz felnőni. A sörpultnál persze rendre leegyszerűsödik a probléma. Én nem látom a kérdést ennyire egyszerű szemüvegen át. Sokkal árnyaltabb, mint ami néhány sorban elfér.

18 15 UT-kor becsaptuk magunk mögött az ajtót, jó döngősen. 12 cs-val átvágtatunk az Alborán tenger végét jelző Cabo de Gata É – D-i vonalán, ismét a Mediterránon vagyunk. Juhéééééé!!!

Éjszaka. A fok után még félóráig örülhettünk a szép menetnek, megcsodáltuk a naplementét a fokkal a nap alatt, ittam egy ünnepi teát és rábíztam magunkat C-re, elmentem pihenni. Aludni most sem tudtam, de azért pihentető vízszintesen lenni. Ebbe a szendergésbe tört be egyrészről a külső zaj, aztán C, hogy erősödik a szél le kell venni az A2-t. Mire kiértem 25 cs, tényleg le kell venni, de már nem is egyszerű. Igaz, az A2-t mindig csak fölhúzni egyszerû, levenni szinte soha. Most is megküzdük vele, mire leért a zokni, de végül biztonságban az orrban landolt, A3 föl és 15 perc múlva ugyanúgy haladunk tovább, csak sokkal biztonságosabban.

Ismét én vagyok a figyelő, C elment aludni. Még hauzoltunk előtte és most már tisztán észak, a cél felé vitorlázunk, bár most éppen egy nagyhajó miatt muszály volt ejteni, jobb a békesség, had menjen. Tiszta, csillagos az ég, minden órával közelebb vagyunk a célhoz.

04 19.-én, 02 10 UT-kor a pozíciónk 37° 00,8′ N, 000° 29,1′ W, még 280 SM a célig,