Összeszedtük az elmúlt 33 év egy és kétszemélyes, földkerülő vitorlásversenyein futott 60 lábas hajók főbb adatait, mint a tervező, évjárat, árbocozat, szélesség, versenyidők, szkipperek. Az internetes kutatás során ezen fő paramétereken kívül számos egyéb és egyedi érdekesség is felszínre került, amelyek tovább színesítik az adatbázist. Néhány rövidebb cikkben igyekszünk pár olyan összefüggést felvillantani, amelyek ismeretében még érdekesebbnek találjuk majd a most futó Barcelona World Race-en versenyző hajók és hajósok teljesítményét. A sorozat első részében a földkerülő versenyeken rajthoz állt flották gyorsulását vizsgáltuk, a második részben bemutattuk a 60 lábas hajók egyes generációinak néhány fő jellemzőjét. Most sorra vesszük a különösen sikeres vagy éppen balszerencsés, valamint a leghűségesebb hajókat.
3. rész
A sikerességet ebben a cikk-sorozatban elsősorban a célba érkezés tényével mérjük, és csak másodsorban nézzük az elért helyezéseket. Ennek oka, hogy habár professzionális technikai sportról beszélünk, a feladat, azaz a földkerülés teljesítése önmagában sikert jelent, és különösen figyelemreméltó ez a tény, ha ezt egy hajó kétszer vagy háromszor képes megtenni. Netán négyszer vagy ötször. Utóbbiakból nincsen sok.
Az egyetlen ötszörös földkerülő teljesítő az 1991-es gyártású Vörös Szivar. Elég ezen a néven megjegyezni ezt a Harle-Mortain tervezésű (a 90-es évek elejének fontos irodája) keskeny kétárbocost, mert egyébként a versenyein mindig más néven állították rajthoz. Ikonikus hajósa Jean-Luc Van Den Heede (VDH) volt, a 92-es VG-n második tudott lenni a Szivarral, két évvel később a BOC-n harmadik, még úgy is, hogy Ausztráliánál zátonyra futott az egyik szakaszon és vitorlája szakadt. E hajóval – akkor épp Whirlpool-Europe 2 néven – ért célba először hölgy kormányos VG-on, mégpedig Catherine Chabaud 1997-ben. Aztán még a 2000-es és 2004-es VG-on is indult és célba ért ez a kivételes adottságú yawl, így zsinórban 4 Vendee Globe-ot teljesített sikerrel, más-más hajóssal, és a földkerülő versenyeken a célbaérési rátája 100%. Érdekesség még a történetéből, hogy Algimouss néven 1999-ben VDH-val nekivágott rekordot dönteni a rosszabbik irányú földkerülő útvonalon, de ezt az utat fel kellett adnia, egyes hírek szerint delaminációs hiba miatt. A Vörös Szivar átlagos nonstop földkerülő ideje 124 nap, de annyira vonzó és kivételes jelenség a 60 lábasok között, hogy mai szemmel nézett lassúsága ellenére is több oldalról felmerült a szándék, hogy a 2010-es Barcelona World Race-en induljanak vele.
Egyetlen négyszeres földkerülőt találunk a 92 eddig rajthoz állt 60 lábas között: a mai napig bevethető és csatasorban állt, noha már távolról sem nyerő-esélyes, ám annál megbízhatóbb, 1998-as gyártmányú, Finot tervezésű karbon hajót, a jelenlegi Team Plastique-ot. Ez a hajó is négy egymást követő Vendee Globe-ot teljesített sikerrel, négy különböző kormányossal, átlagosan 102 napos idővel. A hajó felépítményének érdekessége, tekintve a gyártási idejét, hogy még fiksz tőkesúlyos, illetve ez az (ahogyan a második cikkben már szóba került), ami Thomas Coville-lal a fedélzetén a 2000-es Vendee Globe-ot Sodebo néven még outrigger nélküli wing árboccal teljesítette. Aztán tradicionális árbocot kapott, és úgy lett megállíthatatlan VG befutó Sebastien Josse, Arnaud Boissières, és legutóbb Alessandro Di Benedetto keze alatt.
A háromszoros teljesítők már tizenöten vannak. A legújabbak közülük 2000-es gyártásúak; ennél újabb hajók között egyelőre nem találunk ilyen sokszoros földkerülő IMOCA vitorlást! Nyilvánvaló, hogy minél régebbi egy hajó, annál több versenyen lehetett alkalma gyarapítani a sikereit, de 2000-től máig már nyolc verseny eltelt, és ezeken három sikeres célbaérkezés elvileg összeszedhető lett volna; nem sikerült (de többen ezen ügyködnek épp a jelenlegi BWR mezőnyben). A tizenöt hajó között – ellentétben a Vörös Szivarral és a négyszeres befutó Finot hajóval – már jócskán találunk győzteseket is. A 90-es BOC-t nyerő Groupe Sceta, a 92-es VG győztes Bagages Superior, a 94-es BOC-n legjobb Sceta-Calberson, ami Geodis néven nyerte a 96-os VG-t is (az első karbon 60 lábas), aztán a 98-as Around Alone bajnok Fila, a kétszeres VG (2000 és 2004) győztes PRB, illetve a szintén kétszeres (02 AA, és 06 Velux5) nyerő Bobst Group Armor Lux/ Cheminées Poujoulat, és végül a 2010-es Velux5-ot (eco class) megnyerő 98-as gyártmányú Le Pingouin (későbbi Initiatives Coeur). Aki háromszoros földkerülő IMOCA hajót szeretne nézegetni, az menjen a bilbaoi tengerészeti múzeum bejáratához, ott van kiállítva egyikük, az 580 cm széles egykori Generali Concorde, majd a 92-es VG-on Jose de Ugarte-vel hatodik helyet szerzett Euskadi Europa 93. Másik jó tipp a barcelonai kikötő, itt állomásozik ugyanis 2007 óta Mirabaud néven az a 60 lábas, amelyen az elmúlt ősszel fényképezték a most futó BWR indulóit. Fa Nándornak különösen érdekes lehetett 2014 végén e hajó fedélzetére lépnie (újra), ugyanis annak idején a 90-es BOC-n, és a 92-es és 96-os VG-n is ellenfele volt (ez a már említett, 90-es BOC-t nyerő Groupe Sceta, a 96-os VG-n második Crédit Immobilier de France). Érdekesség, és egyfajta tanulság, hogy a tizenöt háromszoros földkerülő között hatan bírnak 100%-os célbaérési rátával, és ez mind Finot-Conq tervezésű hajó. Érdemes még kiemelni e társaságból azt az elnyűhetetlen vitorlást, amelyik Fleury Michon X néven indult az első két VG-on, majd a 96-oson szintén, akkor Bertrand de Broc-kal, ahol – sok másik versenytársa mellett – felborult ugyan, de sikerült megmenteni, hogy aztán a következő két VG-n is sikerrel részt vegyen (miután „kikapcsolódásként” UUNET néven 2000-ben a rosszabbik irányban kerülte meg nonstop a Földet, Phillip Monnet-val, 16 nappal megdöntve az akkori rekordot). Végül fontos megemlíteni a 2000-es gyártású egykori Kingfishert (VG2000 2. helyezett), amely ezekben a napokban ötödik földkerülő versenyén vesz részt One Planet, One Ocean & Pharmaton néven, és a legjobb úton halad afelé, hogy elhagyja ezt a társaságot, és belépjen a négyszeres teljesítők közé.
A kétszeres sikeres földkerülők között már 22 hajót találunk, közöttük Fa Nándor két hajóját (az egyikkel ő maga teljesítette kétszer a távot), illetve a már említett One Planet, One Ocean & Pharmaton-on és a Spirit of Hungary-n kívül a most futó BWR összes versenyzője ide tartozik (tehát napokon belül gyarapodni fog a háromszoros teljesítők tábora).
A balszerencsés hajókat – volt belőlük több mint elég – nem szeretnénk túl hosszan sorolni, de néhány példát felhozunk, egyfajta tanulságul arra, hogy a balszerencse korszaktól, építéstől, de a kormányos nemétől és korától függetlenül bármikor bekopogtathat a dekk tetején. Az utóbbi évek talán legszerencsétlenebb hajója az egykori Groupe Bel, az ellenben nagyon sikeres Safran testvérhajója. A Groupe Bel egy nagyreményű VPLP Verdier tervezés, egy kitartó szponzorral és egy kitartó kormányossal, kevés örömmel. Kito de Pavant 2008-as és 2012-es VG-ja összesen nem ért meg egy hetet, ellenben a 2010-es BWR-en eljutottak együtt majdnem a Horn fokig, ahonnan aztán tőkesúlyt gondok miatt kellett kiállniuk. Érdekesség, hogy akkor, még a kiesés előtt, megálltak Wellingtonban vitorlákat javítani, és de Pavant társa akkor az a Sebastien Audigane volt, aki a mostani BWR-en szintén tiszteletét tette ugyanott Wellingtonban; reméljük mostani hajójával túljut a Horn fokon. A Groupe Bel karrieréből ugyanakkor kiemelhető egy kellemes momentum is, még ha nem is földkerőlő verseny apropóján: 2009-ben a Transat JV-on második lett a hajó, ahol Kito de Pavant társa egy bizonyos Francois Gabart volt.
Hasonlóan sikertelen ugyanabból a generációból az egykori Delta Dore, jelenlegi Bureau Vallée, amely három eddigi rajtja ellenére még egyszer sem ért célba, a legutóbbi 2012-es VG-on ráadásul ugyanúgy végezte, mint a versenytársa Groupe Bel: egy hajóval ütközött és adta fel a versenyt viszonylag az elején. A balszerencse nem kerülte el a legnagyobb szponzorok indulóit sem: a 96-os VG-n Isabelle Autissier még csak „simán” kiesett a PRB-vel, két évvel később az Around Alone során ugyanez a hajó felborult majd elsüllyedt. Autissier-nek nem ez volt az első versenyben elsüllyedt hajója. A 94-es BOC-n ő állt rajthoz a 93-as gyártású Ecureuil Poitou Charente 2 nevű hajóval, aminek az volt az első versenye, és arról nevezetes, hogy ez volt az első dönthető tőkesúllyal szerelt IMOCA versenyvitorlás. Sajnos arról is nevezetes maradt, hogy rögtön ezen az első versenyén árbocát törte, minek következtében összetört és elsüllyedt. Isabelle Autissier megúszta ezeket az eseteket, de nem járt mindenki így. A kanadai Gerry Roufs a 96-os VG-on vitte az első versenyes Groupe LG2-t, de nem tértek haza a Csendes óceánról. Még kísértetiesebb annak a 89-es gyártmányú Joubert-Nivelt tervezésű egyárbocosnak a sorsa, amivel Pierre Follenfant még ötödik tudott lenni az első Vendee Globe-on, de amelyikből három évvel később az óceánba veszett Nigel Burgess. Az üresen maradt hajót megtalálták, megmentették, és újra versenybe fogták, de nem nagyobb szerencsével: a 96-os VG-on Thierry Dubois-val a fedélzetén felborult az Indiai óceánon. A hajóst sikerült megmenteni, a hajó elveszett. A legújabbak közül pedig megemlítendő a 2011-es gyártású Cheminées Poujoulat, amelyet szabálytalanság miatt kizártak a 2012-es Vendee Globe mezőnyéből, majd 2014 telén Dél-Amerikából hazafelé tartva darabokra szakadt az Atlanti óceánon Bernard Stammal a fedélzetén.
A galopp versenylovakat tudatosan tenyésztik, nevelik, gondozzák, tréningezik, majd a megfelelő pillanatban ráültetnek egy megfelelő zsokét, akivel lefutja a versenyét. A ló marad, a zsokék jönnek-mennek. De vannak kivételek, és előfordul, hogy egy ló neve összeforr egy lovassal. Ilyen volt például Imperiál és Németh Ferenc. Kicsit hasonló a helyzet a versenyhajókkal, ahogy megtervezik, megépítik, felszerelik, elnevezik őket egy versenyre, és a kormányhoz ültetnek egy megfelelően jó szkippert, ezért megnéztük, hogy a 60 lábasok között melyek a hűségesebb hajók, amelyek többször ugyanazzal a hajóssal indultak, és melyek azok, amelyek „rendes versenyló” módjára váltogatják kormányosukat. Kialakítottuk a hűségindex nevű mutatót, ami a földkerülő versenyeken való indulások számának és a kormányosok számának hányadosa. Ahol az index értéke eléri a 2-t, azt hűséges hajónak nevezzük. Ez tizenöt hajóra igaz, de közöttük csak öten olyanok, akik legalább három rajtolással büszkélkedhetnek.
Fenitek alapján a leghűségesebb IMOCA egy 2006-os gyártmányú, Owen Clarke tervezésű, 550 cm széles, konvencionális árboccal szerelt karbon vitorlás, ami 2007 és 2012 között négy nonstop földkerülő versenyen indult, mindannyiszor Dominic Wavre-ral a kormánynál. Legjobb eredménye az első BWR-en egy harmadik helyezés, és a 2012-es VG-on hetedik lett 90 napos időeredménnyel, előbb Temenos II, később Mirabaud néven. A 2016-os Vendee Globe-on a veterán Rich Wilsonnal újra indulni fog. A második leghűségesebb hajónak tekinthető az összes közül, a balszerencsések között már részletezett Groupe Bel. Reméljük, hogy új hajósával, Armel Triponnal végre földkerülő viadalon is szerencsével jár. Sokkal eredményesebb hűséges vitorlás a 2000-es gyártású Pierre Roland tervezésű sloop, Bernard Stamm egykori társa. A 2000-es VG-t még feladták, de aztán a 2002-es Around Alone versenyt magabiztosan nyerték, és már a Cheminées Poujoulat szponzorációja mellett, négy évvel később ismételni tudtak a közben Velux5 Ocean-ra keresztelt versenyen. Stamm hűen kitartott hajója mellett, de ha úgy adódott, nem csinált érzelmi kérdést abból, hogy a sebesség érdekében szétszakítsa a vitorlákat, köteleket, törje a vereteket; 2001-ben sikeres Atlanti rekordot futott a hajóval, bár a futam során szerzett veszteségek listáját elnézve csoda, hogy egyáltalán célba értek. Ahhoz a kalandhoz képest már levezetésnek tűnik, amikor ugyanez hajó a 2010-es BWR-en We are water néven kilencediknek ért célba 132 nap alatt, akkor már Jaume Mumbru-val és Cali Sanmarti-val a fedélzeten.
A leghűségesebbek ötösében pedig ott van a két Fa Nándor tervezésű és építésű 60 lábas. Az egykori Alba Regia kétszer kerülte meg a Földet Nándorral, majd a szintén kitartó, ám kevéssé eredményes Fyodor Konyukhov vezette éveken át. Ez a hajó 1990-es gyártású, de Ausztráliában még manapság is versenyeznek vele The Stick néven. A másik a 96-os Budapest, ami Nándornak ugyan kevés szerencsét hozott földkerülőn, de aztán Raphaël Dinellihez került, aki zsinórban három VG-on indult vele, és kétszer célba is ért, legutolsó alkalommal 2008-ban, amikor heroikus küzdelemben, napokig tartó szereléssel ragasztotta meg az Atlanti óceán közepén a kettétört bumot. Ez a hajó Fondation Ocean Vital néven ma is Les Sables-ban állomásozik, iskolahajó, és mellesleg a Vendee Globe hivatalos webshop nem hivatalos statisztája.
Van egy hajó a 92 között, amelynek hűségindexe nem különösebben érdemleges, ellenkezőleg, inkább egy „versenylónak” mondhatnánk, ám mégis vissza-visszatér rá egy hajós, különböző szerepekben: a jelenlegi BWR-ben futó Neutrogena és Guillermo Altadill kettőse ez. Róluk majd részletesebben szólunk a következő cikkben.
Az igazi „versenylovak” azok, akik legalább négy földkerülőnek már nekivágtak, és ezt majdnem minden alkalommal különböző kormányossal tették. Tizenegyük között találunk itt vegyesen szereplőket a hőskorszak bukdácsolóitól a Vörös Szivaron át a mai legjobbakig. A mostani BWR mezőnyéből a OOOP&P, a GAES, és a Cheminées Poujoulat is e körbe tartozik. Róluk, és az eddigi három Barcelona World Race összes hajójáról szól majd a következő fejezet.
Baric Ádám.