Fa N:   júli 05. jól haladunk, de természetesen szembeszélben, nagyon közel érezzük magunkat, de a vége sem könnyü. 

07. 05. 00:00 GMT

Így 300 SM-en belül, már mindegyikőnk a kikötői folytatáson töri a fejét. Karcsi egyből repül haza, várják a hétköznapok bokros teendői, amiket remélem ezen kikapcsolódás után nagyobb lendülettel tud majd folytatni. Patrick ugyanez, csak még eltölt Bostonban rokonoknál egy hetet mielőtt repülőre száll. Neki nagyobb változásokon jár az esze, valahogy szeretné a család biztonságos megélhetését összekötni ezzel a vitorlázói, hajóépítői léttel, ami kedves a számára. Ott, ahol él, LSdO-ban, ebben elég nagy a konkurenciája, de tehetséges, ambiciózus, széles tudású srác, megtalálja a helyét. 

Én megcsinálom mindazt, ami összegyűlt itt egy listán, vásárolok némi útravalót és három nap múltával elindulok vissza Les Sables d’Olonne-ba. Nekem a legegyszerűbb, nem kell törni a fejem a feladatokon.

Volt egy órányi időszak GMT éjféltájban, mikor megint rámentünk egy nagyon zötyögő, pofozó, áramlás miatt kialakuló hullámzásra. A zökkenések állandóan kiütik a szelet a vitorlákból, és még meg is fékezik a hajót. Ha nem tudtunk kigyorsulni, maradt a fetrengés. Ha ilyenkor vitorla felületet csökkentek, csak rontok a helyzeten, még jobban pofoz. Még húsz mérföld és kiérünk a 2500 méteres mélység fölül egy óriási pad fölé, ahol egész a kontinensig maximum 150 méter mély a víz. Ott már nincs áramlat és nincs lötyögős hullámzás.

12:12 Z, reggel,

Egész éjszaka jól haladtunk az egyre inkább délire forduló szélben. Hajnalban legyengült kicsit, 17 cs-ról 12 cs-ra, Patrick kireffelte a nagyvitorlát, és 11 cs körüli sebességgel haladtunk tovább, kitűnő irányba. Pirkadatkor már Karcsi volt kint, mikor egy hirtelen kialakult zivatar teljesen megölte a szelet, megálltunk. Felsodortuk az orrvitorlát, motort indítottam, hogy elérjük a szél szélét. Ez nem több mint 20 perc, de alkalmanként sok mérföld nyerhető vele, előbb kiérünk a szél semleges zónából. 

Jött egy Tropico nevű halászhajó, messze előttünk lekeresztezte utunkat, aztán csinált egy hurkot és szél alatt elment közel mellettünk. Integettek, mi vissza. Érdekessége az eseménynek, hogy mindkét szarváról vontatott hálót, lassan ment és mégis engedett a kíváncsiságának. Soha, Európa közelben, de máshol sem láttam még ilyet, de itt az USA partjainál már többször. Az itteni halászok, úgy tűnik, lazábbak, érdeklődőbbek.

Ahogy visszatértünk a szélbe, 10 percen belül ugyanaz a 16 – 18 cs fúj délről, 12 – 13 cs-val, szívmelengetően haladunk.

Esett az eső egész délelőtt, de szerencsére a szelet nem befolyásolta, az fújt 14 – 18 cs-val, az előjelzettnél jóval erősebben. Most teljes nagyvitorla, C0 van fönt, 120°-os TWA-n, 10 cs fölötti átlaggal haladunk. Aprónak tűnő kellemetlenség, hogy a jobb oldali uszonyt nem tudom felhúzni. Minden rendben látszik, de valahol lent beszorult. Feltételezem, elkapott egy halászháló darabot, amit behúztam valamennyire a csuszkájába. Még úgy 70 cm van kint és nem mozdul. Most már nyilván nem állok meg, de az első alkalommal megnézem, mi van ott.

Ebben az esőben, sűrű párában mintegy 200 m-t látunk, megy a radar. Egyszer csak jobbról beúszott 25 cs-val a képbe egy hatalmas jel, rámentem a részletes információkra, ami mindent megmutat a hajóról. Először azt hittem, hogy egy anyahajó, az ilyen nagy és nagyon siet, még ha poroszkál is. Az RMS Queen Mary 2 úszik itt előttünk,  New York felé tart. Kár, hogy nem láthatjuk, impozáns alkotás.

Látótávolság 20 m. Átsejlik a nap a ködön, de masszív réteg fedi a vizet. A szél sem tudja megbontani, annyira. Fent 30 m magasban, ahol a szélérzékelő van, egész jó, 10 cs körüli szél fúj, de ez a vitorlákban csak töredékesen jelenik meg. Érdekes jelenség, ennyire markánsan még nem találkoztam vele. Azért csobogunk, de nagyon rapszodikusan.

A köd ugyan nem szívódott fel, a furcsa jelenség sem múlt el, de azért haladunk. A szél felpörgött nyugatiasra, már jócskán Newport fölé tartunk, és ismét cirkálnunk kell. Pár óra múlva fordulunk és gyűjtünk némi magasságot a végső, talán már a célra vezető csapáshoz. 95 SM van hátra, helyi idő szerint délután, 17:00 van. Úgy gondolom, hogy holnap reggel, esetleg délelőtt valamikor érkezhetünk meg.

21:00 GMT, 40° 41′ N, 069° 36′ W, minden rendben.

07. 04. 12:20 GMT  – a nap krónikája

Az éjszaka a semmi és a valami között igyekeztünk a magunk javára fordítani a kevéske valamit. Ahhoz képest, hogy motorozást jelzett a routing egy 4 órás szakaszon, azt sikerült megúszni egy könnyű É-i szellővel, de a haladás már nem annyira bíztató. 6 – 7 cs-val csorogtunk Ny-nak, de ennek a felét elvette tőlünk egy szembe áramlat, ami most reggel is még 2 cs-t tisztán elvesz. Szeretném kitalálni, hogy mikor és hol érünk ki a folyamból, de a rendelkezésre álló áramlástérkép nem azt mutatja, amit tapasztalunk. Most DNy-nak tartunk 5 – 7 cs-val és 3 – 4 a valóságos haladásunk. Azt hiszem, ezt hívják halmozottan hátrányos helyzetnek. Ha hihetek az előjelzésnek, akkor a mostani könnyű Ny-i szellő lepörög délire és erősödik. Azzal már biztosan jól haladunk egy ideig a cél felé.

Karcsi is, én is fogytunk jó pár kilót, annak ellenére, hogy nem éhezünk, sőt, esszük, amit megkívánunk. Ez a Patrickra nem igaz, ő minden időben bőségesen fogyaszt, gyakorlatilag mindent megeszik, ami a szeme elé kerül. Hogy egyedül ő szeretett volna fogyni, mi nem, az más dolog.

A vízkészítő zakatolt, mint egy lokomotív, de ismét nem csinált vizet. Közelebbről megvizsgáltuk és azt találtuk, hogy valami lágy hínárszerű maszattal teljesen eltömődött a beszívó csöve a szűrő előtt. Kitisztítottuk és most ismét gyártja az ivóvizet. Apró sikerélmény.

Sajnos az erősen lebutított routingot sem tudjuk tartani. Rájöttem, hogy nem kalkulál az áramlattal, ő szépen fut az elméleti sebességgel és köszöni, jól van. Már rég a zuhany alatt áll majd, mire mi megérkezünk. Teljes nagyvitorla, C0 van fönt.

15:20 Z, ( Z = Zulu = UTC = GMT) megjött a szél, amire annyira vártam. Ez itt még délelőtt, ami annál jobb, mert csak délutánra ígérték. Ahogy befordult DNy-ra, egyből erősödni is kezdett. A reggel felhúzott C0 hamar sok lett, felsodortuk a Karesszal és a J2-vel megyünk most 310°-ra 11 cs-val. Ez a szél, ha igazat állítottak, akkor fordul majd tovább D felé, amit egy ideig csak az éles menetes vitorlázattal követünk, de valamikor estefelé már talán ejteni is tudunk.

Ettem egy amerikai ízek szerint összeállított tonhal salátát és meglepően ízletes volt. Van még Katalán és Mexikói íz világ, de ez volt eddig a legfinomabb.

Ahogy jött a szél, hamarosan 18 cs-ra erősödött és pillanatok alatt fölépítette a hullámzást is. Persze, az első reffet hamar levettük, ez a szél még a J2-vel is sok. Azóta relatív stabilan szeljük a habokat, a takli néha sok, néha pont jó és csak ritkán tűnik kevésnek, viszont süt hozzá a nap, és ez megszépíti.

Aránylag hamar eljutottam addig, hogy ennék, de semmit sem kívánok, ami van. Egy darabka száraz kenyér kis borsos sajttal, ennyire futotta. Talán még eszem egy kompótot, iszom egy mézes teát és kész.

Azóta megvolt a kompót és a mézes tea, prémiumnak egy be – ki reffeléssel. Beerősödött a szél 20 cs fölé és nem is nézett úgy ki, mint ami egyhamar lejjebb adja, levettük a másodikat. Mire elrendeztem kint a boomon a vitorlát, bekötöttem a csomagot, addigra visszaesett 16 cs-ra, aztán úgy is maradt. Vártunk egy félteányit, aztán visszahúztuk a másodikat. Most ismét egy reff, J2. Még mindig van egy cs-nyi ellenáramlásunk, de lassan majd kiérünk ebből is. 

22:00 GMT, 40° 28,6′ N, 065° 09,5′ W, 280 SM van hátra, minden rendben.

07. 02. 21:40 GMT Ma sem volt egyszerűbb napunk, embernek, hajónak fárasztó a hullámzás, döngünk reggel óta

Déltájban megindult a zivatarok végeláthatatlan sora, mostanra túl vagyunk a tízediken. Az első mindjárt bemutatkozott 28 cs-val, ami bőven túl van, az alap vitorlázat limitjén. Hirtelen az látszott hatékonyabbnak, hogy feltekerem a J2-t és kihúzom a J3-at. Reffelni már nem volt idő, de nem is kellett, meglepően stabilan szaladtunk 15 cs-val, nem fetrengtünk és nem veszítettük el a kormányballasztot sem. A többiek vagy hasonló széllel érkeztek, vagy pár csomóval gyengébbel, de egyikkel sem gyűlt meg a bajunk. Az már jobban zavart, hogy egy időre felpörgött a szél, szorítani kellett. Ehhez már kellett reffelni egyet, és cserélgetni az orrvitorlát zivatarról, zivatarra. Most ugyan visszaállt a 90°-os TWA, szabadon, könnyedén szaladunk, de két újabb zivatar miatt – ebből az egyik már átment rajtunk, a másik csak érkezik – maradt az 1 reff, J3.

A következő 90 mérföld a szembeáramlásról szól majd. Kétszer, meglehetősen hosszan átkelünk a Golf áramlat fő ágán, helyenként 3 – 4 cs-s szembeáramlásban. Sokat elvesz, de kikerülhetetlen.

Most a srácok vannak kint, lesik a szakadó esőben hogy a minket lekeresztező teherhajók ott vannak-e, ahol a képernyőn látom, vagyis biztonságos távolságban. Hirtelen megjelent körülöttünk vagy 6 szép nagy, úszó üzem, mindegyik legalább 16 cs-val halad a legkülönbözőbb irányokba. Egyiket megszólítottam rádión és kérdeztem, mennyire látszik az AIS jelünk a képernyőjükön. Megnyugtattak, hogy megfelelő módon látszunk, aggodalomra semmi ok. Az éjszakában, rossz látási körülmények között jó ezt tudni.

07. 03. reggel. Teljesen szembe szorítjuk a szelet, tengelyben kapjuk Ny-ról. Tudtuk mégsem élvezzük a pofonokat. Valamely korábbi szélnek a hullámzásából maradt még, pont szemből jönnek, rövidek, meredekek. 19 – 21 cs, egy reff, J2. Most az irányunk kitűnő, de minél jobb, annál inkább szembe megyünk a hullámoknak. Valamit, valamiért.

Végre van egy áramlás, ami tisztán visz bennünket. Na, nem Newport felé, csak amerre most haladunk, 226°-ra. Én, annyi szembeáramlás után ennek is örülök, minden apróság számít.

Le kellett reffelni a másodikat, tartósan 20 cs, vagy afölötti a szél. Néha még így is sok, de, ha lecseréljük a J2-t a J3-ra, úgy már kevés lesz, és nem a haladás miatt, hanem ha jobban talpra áll a hajó, nagyon verik a hullámok. Így is éppen elég zötyögős.

Délután.

Egész nap ez ment, 14 és 22 cs közötti szél, kivéve most, amikor egy gerendával, egy csíkban érkezett 28 cs. Muszáj volt beejteni, hogy sérülés nélkül fel tudjam sodorni a J2-t, és kihúzni a J3-at. Pár perc volt az egész, de így sokkal biztonságosabb. A gerenda óta nagyon rapszodikus a szél, iránya, ereje folyamatosan változik, nehéz követni. Sajnos a már kialakult hullámzást is föltúrta, hajónak, embernek egyaránt nehéz zötyögésben vagyunk ismét.

Követni akartuk a routing által javasolt utat, kifordultunk ÉNy-nak, de olyan rossz szöget vitorláztunk, hogy azonnal visszafordultunk a DNy-i irányba. Nem tetszett, amit a képernyőn láttam, ezért gyorsan letöltöttem egy friss GRIB-et, lefutattam az új szelek szerinti routingot és lássunk csodát, az nem akart kifordítani, sőt, további 100 SM-et javasol DNy-ra. Most ezt húzzuk továbbra is, bár ez sem egyszerű. Olyan szelek jönnek már órák óta, amit az ellenfeleimnek sem kívánok. Erőben, irányban annyira változó, hogy nem lehet rá korrekt vitorlát húzni. Ha az alapszélre húzom, sok a nyomásban, ha a nyomásokra méretezem, akkor kevés a gyengülésben, ráadásul a tőkesúlyt sem billenthetem ki rendesen, mert gyengülésben talpra áll a hajó és döng veszettül. Már csak 420 SM van Newportig.

22:00 GMT, 39° 53,4′ N, 062° 19,4′ W, minden rendben.

07. 02. 00:40 GMT

Már rég besötétedett, csak sejtem a vitorlákat a fejem felett, illetve látom azt a pár foszforeszkáló csíkot, ami rájuk van ragasztva. Bóbiskolok a kormányállásban, csukott szemmel hallgatom a hydrogenerátor hangját, ami a sebesség függvényében hol hangosabban, hol halkabban zúg a kormány mellől. A hajó farfénye megvilágítja a hajó alól surrogva kirohanó vizet, amibe fehér, tajtékos csíkot szánt a kormány. Valamelyik felhúzó rapszodikusan csattog az árbocon, néha elhallgat, néha olyan dühösen veri, mintha darabokra akarná törni. Persze nem árt neki, jó az árboc akusztikája, a hajótest meg felerősíti a hangot. Zötyögve, döngve, zúgva, búgva rohanunk az éjszakában, a pirosan világító műszereken látom az adatokat. Már annyira ráálltak az érzékeim, a fülem, hogy műszer nélkül is tudom hány csomó a szél és mi a hajó sebessége, sok vagy kevés a vitorla. Mikor kimerészkedek a fedezék alól állítani valamelyik vitorlán, megbízhatóan rám zúdul néhány vödörnyi fröccs, már nyirkos rajtam minden ruha. Nem fázom, mert meleg az éjszaka, fűti a Golf áramlat, amiben éppen haladunk. Ezen a szakaszon kellene, hogy segítsen bennünket az áramlás a térkép szerint, de nem segít, hanem elvesz három mérföldet óránként. Sajnálom, mert mégiscsak más 15 cs-s sebességgel haladni, mint 10 – 12-vel. Sebaj, még 300 SM és túl leszünk az egész ágas, bogas, követhetetlen, ezer ágú folyón.

A délutáni sötét, felhős, zivataros időt mostanra felváltotta egy felhőfoltos, csillag pöttyös éjszaka. Már nem esik, de a szél egy része is elmaradt az esővel, már csak 18 – 20 cs fúj DNy-ról, a stay helyett visszakerült a solent, de még nem reffeltem ki, azzal még várok.

Karcsi elment aludni, Patrick érkezett a szemben lévő ülésre a fedezék alatt, együtt követjük a történéseket, hallgatjuk a zajokat.

Reggel. Stabil menetben voltunk, elmentem pihenni, Patrick maradt ügyeletben. Még sötét volt, mikor éreztem és hallottam is, hogy gyengül a szél, Patrick kireffelt egyet, aztán még egyet. Épp csak derengett, mikor beszóltak, akkor már Karcsival, hogy döntést kellene hozni, mert É-K-nek tartunk, 60°-ra. Azonnal fordultunk, azóta a 270 – 280-at tartjuk.

Elsöpört felettünk egy gerenda délfelé, és itt hagyott nekünk némi szelet, de pont ellenkező irányból, mint az addig fújó D – DNy-i. Gyorsan letöltöttünk egy friss előjelzést, hátha változott két nap alatt a kép, de ezt a szelet a friss infó sem ismeri, É-i a környéken sincs. Arról van szó, hogy átmegy rajtunk egy front, de a szélirány végig ugyanaz a D – DNY-i marad. Betudjuk helyi jelenségnek és várjuk, hogy mikor áll le és tér vissza az igazi. Az viszont jó, hogy az eddig bennünket meglopó szembe áramlás most nem visz vissza, csak egy kicsit É-ra tol, kb. fél cs-val.

Valamikor a délelőtt folyamán biztosan elfogy ez a kóbor szél és kialakul, vagy visszatér az eredeti irány, kérdés csak az idő, hogy mikor és hogyan, mennyit állunk közben.

Mérjük az utat “ároktól árokig”. Már 20 cs körüli szélnek kellene fújnia DNy-ról, ehelyett még mindig 5 cs fúj Ny-ról. Egy jó ideig a délies irányt húztam, hogy közelebb kerüljünk a friss szélhez, és amikor már tisztán délnek haladtunk kifordultam ÉNy-nak, ami mégiscsak közelebb van az útirányhoz. Most 320 – 330-ra megyünk, de a szél még mindig csak szép remény. Látok az égen ráutaló felhőket, de sokkal messzebb, mint ahogy szeretném. Csobogunk, aztán majd lesz valami.
Megálltunk, nagyon, motor. Másfél óra motorozás után belengett az a szellő, aminek már órák óta itt volna dolga, megindultunk vele szépen, jó irányban. Az ilyen szél úgy jön, hogy belefúj kicsit a vitorlába, óvatosan megdőlünk, csobogni kezd a hajó orra, aztán mire rászerelünk, már ott sincs. Kis csönd, aztán megkóstol bennünket ismét, már egy kicsit hosszabban, talán erősebben is, aztán ismét csönd pár percre. Többedszerre marad, de még akkor is vannak benne gyengülések, de már épül, rövidesen szélnek lehet nevezni.

Az igazi szélnek már itt vannak a felhői a fejünk felett, de a szél még nem jött le, számunkra láthatatlan akadályba ütközik. Az ütközés eredménye annál látványosabb, egyre nagyobb, mindig sötétebb gomolyfelhők, aztán megindul a kicsapódás, zuhog. Érdekes az, hogy ugyanaz a folyamat, amit felépít a szél, sok esetben meg is öli egy időre a szelet. Nem jó ilyenkor a közelben lenni, de nincs választás.

14:50 UTC, ismét 10 cs-val haladunk a kijelölt irányba.

15:00 GMT, 39° 33,4′ N, 057° 21,9′ W, minden rendben.

SOH Napló: 07. 01. 00:10 GMT

Miután újra találtunk szelet, megvártuk, hogy kialakuljon. Félórás szabály. (Legalább félórát várok, hogy stabilizálódjon a szél, különben hülyét csinál belőlünk.) Fél óra után lehúztuk az A3-at és fölkerült a helyére a Code 0. Élesebben kell mennünk és ezzel a vitorlával jól lehet szorítani a szelet. Egyelőre 100 fokos TWA-n megyünk 8 – 12 cs-s szélben, későbbre erősebbet és még nyugatiasabbat jeleznek.

Szép naplemente volt, a narancssárgától a mély indigóig minden az égen, kipöttyözve bárányokkal. Patrick alszik, Karcsival ügyelünk, aztán Karcsi alszik és Patrickkal ügyelünk. Mindkettő mellett képes vagyok aludni is, ha stabil a menet, de ugrok, ha a hajó nem úgy mozdul. Akárki mellett alszom is, vagy akár egyedül leszek ismét, a fülem mindig éber, mint a vadászkutyának, álmomban is érzek, hallok mindent, ami a hajó. Kialakult.

14:40 GMT,

Még éjszaka lecseréltük a C0-t a solentre, erősödött is a szél és egy hatalmas, fekete lepel jött be fölénk D – DNy felől, olyan sebességgel, mintha mindjárt el is akarna bennünket söpörni. El nem söpört, de felment a szél tartósan 16 cs fölé. Reggel már verte a 20 cs-t, ismét élesedett pár fokot lereffeltük az elsőt. Ha már beöltöztünk, úgy döntöttem, hogy leszereljük a C0-t, elrakjuk a zsákjába, az orrba és mindjárt fölhúztuk helyette a stay-t. Még nem kell, de ha kell majd, jobb lesz csak kihúzni, mint keményebb körülmények között szerelgetni.

Már szembe jönnek a hullámok, nagyokat lódulunk, zökkenünk, megnehezedett az élet a fedélzeten. Véget is ért a fürdőnadrágos nappal, csizma, vízhatlan alsó az alapviseletem, ha ki kell menni a fedezékből, dzseki. 22 – 24 cs-s szélben 85°-os TWA-n 12 – 15 cs-s hajósebességgel haladunk. Egy rövidke ideig segítettek az áramlatok, de most ismét szemből jön 1 csomó, ami többnyire így marad, vagy erősödik a célig.

Karcsinak most már nem kell aggódnia, hogy békés körülmények között megyünk végig, hogy nem tapasztalja meg a szigorúbbat. Mostantól két napig még fokozódni fog és végig szemből.

Délutánra begorombult. Szurok fekete fellegek rohannak, időről időre szakad az eső, látótávolság 50 méter. Egy frontátvonulás minden velejárója itt mutatja magát, nehéz lenne összetéveszteni valami mással. Most két reff, stay van fent, ezzel jók vagyunk 35 cs-s szélig.

Úgy gondoltam bajövök és pihenek kicsit, de még búcsúzóul ráhúzok a nagyvitorlára. Ahogy kibújtam a fedezék alól abban az ütemben betakart egy hullám, szó szerint eláztam tökig. Úgy kell nekem, miért kockáztatok fölöslegesen. 10 másodperc fölvenni a dzsekit és 20 perc tisztába tenni magam.
Kialakult az aknamező mostanra, zakatolunk rajta szépen és, ha jól láttam az előjelzésben, így is lesz vagy két napig. A fiuk belekóstolnak a jóba. Jó lesz majd visszagondolni, miközben mesélik valahol.

19:20 GMT, 38° 48,2′ N, 054° 30′ W, minden rendben.

Napló: 06. 30. 00:40 GMT

Éjszaka van már, nemrég ment le a nap, de már van annyira sötét, hogy sziporkázzanak a csillagok. Este a lehűlő levegőben kicsapódnak kisebb zivatarok, csak az a kérdés, hogy beleesünk-e a hatászónájukba. Ha igen, nem mindegy, hogy merről, mert vagy erősíti a szelünket, vagy öli, néha csak élesedik, vagy tompul. Most este mindössze egy talált el bennünket, szerencsés irányból, megnövelte a szelet egy időre és még jó irányba is fordult. A többiek lassan kiesték magukat és felszívódtak.

Most éppen 14 cs-s szél fúj 110°-os TWA-ról és kiválóan, 10 cs-val haladunk vele. Reggelig kellene még kitartania aztán tovább fordulni déli irányba, ahogy az előjelzés mondja, akkor tartani tudjuk a program által kijelölt útvonalat.

Délután.

Még az éjszaka közepén áthauzoltunk, már nagyon negatív volt az É-i csapás, nem vártuk meg, amíg elérjük a routing magasságát. Reggel, délelőtt még a hátszeles 10 cs-s szél fújt, aztán egyik percről a másikra fordult 30°-ot és erősödött is pár csomót. Azóta egy csapáson jó irányban vitorlázunk 10 és 16 cs-s hajósebesség között. Egyszer beerősödött 16 cs fölé, akkor lecseréltük az A3-at solentre és jól is haladtunk vele egy ideig, de aztán visszagyengült és kevés lett. A3 vissza munkába, most ismét optimális a fegyverzet, haladunk szépen. Reggel óta rávertünk a routingra 20 SM-et, jó látni, némi elégtétel a digitalizmus felett.

Változatlanul tiszta időben, nagy melegben, bárányfelhők nyájai között surrogunk Ny-nak, kb 1 cs-s ellenáramlatban.

20:50 GMT, ez helyi idő szerint, valamikor délután 

Megjelent egy nagy és nagyon élénk delfincsapat és két zivatarfelhő. A delfinek hamar eltűntek, de a zivatarok nem, azok minden lehetséges hatását kiélveztük. Először felerősödött a szél 20 cs-ra, A3 le, solent ki. 3 perc múltán legyengült, 10 perccel később visszacseréltük a vitorlákat és jól csobogtunk 20 percig. A következő zivatar már totális szélcsendet hozott, amiben semmi mást nem tehettem, mint solent el, motor. 20 perc motorozás után ismét találtunk 7 cs szelet, amiben most békésen poroszkálunk napnyugatnak.

21:00 GMT, 38° 34,4′ N, 049° 36,6′ W, minden rendben.

06. 30. 13:30 GMT  “Küldök egy printscreen képet a navigációról, hogy legyen némi betekintése az érdeklődőknek róla.”

A képen narancssárga a hajó, mögötte az a vonal, amin jött. Előttünk a zöld vonal pöttyökkel, a javasolt útvonal, ez a routing. A routing vonalán van egy négyszög, az elvi haladásunk, narancssárga a valóság.

A vékony kék vonalkák zászlóval a szél, a nyilak az áramlás. Az áramlásokat a színek is mutatják egészen pirosig, attól függően, hogy milyen erős. Jól látszik a Golf áramlat az összes kanyarulatával és mellékáramlataival, mint a Tisza.

Van egy enyhén sötétebb sáv az útvonal mentén, az a javasolt terület, amiből nem szerencsés kivitorláznunk. Most csak ennyi az okosságokról. Fordult a szél kicsit és most jó irányba haladunk jó sebességgel.

kép_onboard/Adrena_navigation/screen/SOH Imoca60