03 23, 08 50 UT,
Az éjszaka szebbnek ígérkezett, mint amilyen lett. Sem a szélerő, sem az irány nem az igazi. Most sokkal inkább É felé emelkedünk, ami nem haszontalan, de 50°-ot kellene tartanunk, hogy a több napos routinggal oda jussunk, ahova szeretnénk.
C most nyomja az ágyat, látom, hogy szüksége van a pihenésre. Éjszaka, felkötött karral vállalt egy ügyeletet.
Délutánig szépen haladtunk, szörfözgettünk a hátulról jövő hullámokon. Aztán ismét jött egy felleg, ami elvitte a szelünket. Élek a gyanúval, hogy nem a felleg vitte el a szelet, hanem azért csapódott ki a felleg, mert ott szélváltás van. Legyengült, a mi szempontunkból ez a lényeg. Tanulmányoztuk a leendő szeleinket és arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a következő két napon az alapvitorlázaton túl csak a C0 kellhet. Most, hogy legyengült, de fölélesedett a szél, nekiláttam leszedni a gennakert és helyébe húzni a C0-t. Simán ment minden, mire végeztem17 cs-ra erősödött a szél ismét és 100° TWA-n tudunk haladni jól.
Egy gennaker felsodrás 280 húzós tekerés a kávédarálón megállás nélkül, mert ha megállok, közben pár lobbanás visszapörgeti a vitorlát és kezdhetem elölről -, ami nagyjából megfelel ugyanennyi fekvőtámasznak.
Éjszaka:
Beerősödött a szél, hirtelen megnőttek a hullámok, gyors, de zuhogós menetünk volt, van, messze nem az, ami az előrejelzés. Ami a sebességet illeti egyáltalán nem bánjuk, de hirtelen megint nagyon kényelmetlenné vált minden. Most éppen a létező minden irányból jönnek a hullámok, és így a hajó is minden irányba mozog, de nem akárhogy, mintha ki akarna rázni bennünket valaki belőle.
Nagyon hirtelen megnőtt a hajóforgalom, egy Afrika-Dél-Amerika hajózási úton kelünk át, folyamatosan jönnek, mennek a hajók. Szerencsére az AIS is, és a radar is jól mutat mindent, ha kell, rádiózunk velük.
03 23.-án, 23 00 UT-kor a pozíciónk 29° 10,2′ S, 035° 22,9′ W, ó. víz 23,1°C,
Conrad Colman üzenete a fedélzetről:
“Ahogy ezt írom, 18 csomós sebbességgel megyünk, jó irányban. A homlokomon lévő tojás csökken és a vállam is kezd javulni. Beszéltem a verseny-orvossal, de sajnos már magamtól is sok tapasztalatom van kiugrott vállakkal… Mindannyiunknak van gyenge pontja, az enyém ez. Szedtem fájdalomcsillapítót, pár óránként finoman átmasszíroztam krémmel, és ahogy javasoltad [szerk: Spirit of Hungary csapatvezetőnek címezve] lekötöztem, hogy ne mozogjon és még csak eszembe sem jusson használni. Jól tudok aludni, ruhászsákot teszek a karom alá támasztéknak.
Jelenleg kicsit több szelünk van, mint amit az előrejelzés ígért, így nagyon jó sebességgel bőszelezünk a solenttel és egy reffre levett nagyvitorlával (most ez a lehető legnagyobb vitorlafelületünk). Van előttünk egy magas nyomású vonulat, ami a következő pár napban valószínűleg leblokkolja az utunkat és megint gyenge szelekkel kell megbírkóznunk. De itt van készenlétben a C0, hogy átsegítsen.”
“Megjött nekünk is a tavasz. Itt ugyan nem virágzik semmi, de a klíma olyan, mintha! Ma egész nap egyszál trikóban dolgoztam és nagyon élveztem. Még mindíg jól megyünk, idealisztikusan lopjuk a mérföldeket hazafelé….nem szabad túl közel menni Brazília partjaihoz, még akkor sem, ha szirénhangok csábítanak… Ma délelőtt szólóvitorlázónak éreztem magam… “
Fa Nándorral készült rövid telefoninterjúnk arról, hogy alakult Conrad felépüléséig a szólóvitorlázó dolga a Spirit of Hungary-n? A magyar hajó kormányosa 23-án a késő esti órákban jelentkezett be telefonon.
A SOH kötélzet mozgatásának megtervezésében és kialakításában Fa Nándor felkészítő csapattársát – Keller Andrást, a vitorlás hajók hazai kötél- és rigspecialistáját arról kérdeztük,
mi változik és mi változtatható a 60 lábas hajón, a jelenleg erre a versenyre, két személyre alakított kötélzet mozgatásban, amíg Nándor szinte szólóban viszi a hajót társa vállsérülése miatt. Keller Andrással készült hangfelvételünk: (a telefonos felvétel hanghibáiért elnézést kérünk), a képek a SOH triesti felkészítése során készültek.
BWR info március 23. délelőtti tracking képek:
Fa Nándor Hajónapló: 03 22, 09 45 UT,
Aztán persze kireffeltem, rá két órára stay helyett jött a solent is és ezekkel egész éjszaka jól jöttünk. Most, reggel, muszáj volt a másodikat is kireffelni, 18 cs-ra gyengült a szél és folyamatosan gyengül. Még jól haladunk, de rövidesen gennakert kell húzzak, mert fordul mögénk.
C sajnos kiesett egy időre, talán pár napra, mert a feje ugyan rendben van, de a válla annyira megsérült, hogy nem tud dolgozni vele. Felkötött kézzel megfigyelő, most legfeljebb tanácsadó lehet. A következő nyolc órában még ezen a csapáson maradunk, de azután hauzolunk és megyünk kifelé ÉK-nek. Később, ha majd a szél még tovább forog, az a csapás visz bennünket fölfelé néhány napig. Ha szerencsénk lesz, már egészen közel kerülhetünk vele a DK-i passzáthoz.
Az óceán 20,4°C, kellemes meleg van, a nap is majdnem süt. Még fel kell venni a vízhatlant, főleg elől, de már melegem van benne. Le kellene engedni a tőkesúlyt, de nem merem. Először végig megyek a kulccsal a csavarokon, és ha mindegyik rendben van, csak akkor. Túl sokat kapott az utóbbi napokban is, és vannak azért pofonok egy – egy kóbor hullámtól most is.
Mindkét nagy lábujjam megsínylette a sok hideg dunsztot a csizmában, főleg a bal. Bedagadt és fáj. Miután a járás itt meglehetősen csekély mennyiségű, kénytelen vagyok időnként helyben járni, valami tréninget kitalálni a lábaimra. Az ujjaimat masszírozom, az mintha segítene rajtuk, legalább is a jobbon. Majd rendbe jönnek, már többnyire a tbs deck-cipőben vagyok, az javít valamit a helyzeten.
Délután. Reggel megkezdtem az ellenőrző és felkészítő körutamat a hajóban, a tőkesúly csavarokat meg kellett húzni. Először ki kellett szedni a vizet, de elég sok víz van az orrban, azt egyszerűbb most a fedélzeti ablakon át kiönteni vödörrel. Viszont, nem tudom kinyitni az ablakot, mert a stay lehúzó a külső szövés szakadása óta a csörlőn van megfeszítve és az pontosan az ablak fölött megy el. Először leengedem a stay-t a fedélzetre, akkor kinyithatom az ablakot és kiszedhetem a vizet, majd meghúzom a csavarokat. Leengedtem a tőkesúlyt középállásba, hogy ne dőljön a hajó szél felé, ami egyre inkább mögénk fordul. Nagyobb vitorlázat kell, tiszta sor, és ez nem lehet más, mint a gennaker. Megcsinálom az ebédemet, de nem visz rá a lélek, hogy leüljek enni, amíg a hajó csak 10 cs-val poroszkál a gyönyörű szélben. Nem használtuk a gennakert hetek óta, csak ballasztnak volt fölkötözve az orrban a falra. Nekiállok előbányászni és méterről méterre felvonszolom a fedélzetre. Ezt csak az tudja értékelni, aki már csinált hasonlót egy igencsak billegő hajón. Még mindig tele van vízzel az utolsó használat óta, az összehajtogatott vitorla hurka valamiért csak befelé engedi a vizet, ki csak akkor jön belőle, mikor felhúzom az árbocra. Kitisztázom a felhúzóját, naná, hogy össze vannak kavarodva az árboc tetejénél az A2 és a J1 felhúzóival. Tiszta, elvileg mehet fel, de még kellenek a behúzó kötelek is. Előkeresem, felrakom a helyére végigfűzöm mindkettőt az oldalakon. Mindenem van, felcsörlőzöm a hurkát, teljesen rendben felmegy, “belockol”. Mikor kész vagyok, besodrom a solentet és kihúzom a gennakert, addigra C is előkerül, de segíteni nem tuD. A bal válla ugyan nincs felkötve, de a jobb kezével tartja, látom szenved, attól is, hogy nem tud segíteni és attól is, mert fáj neki.
Olyan erő van a vitorlában, hogy homorítunk a megnövekedett sebességtől. Fantasztikus, élvezzük, hogy úgy megyünk átlag 15 cs-val, hogy trikóban vagyunk a kormányállásban, sőt két hónap után először eltoltam a fedőt középről. Kinyílt a tér! Mire mindennel megvagyok, elrendeztem a köteleket, látom a routingon, hogy valamikor a közeli órákban hauzolni kell. Szél felől növekszik előttünk egy zivatarfelhő, gondoltam helyesebb, ha nem vitorlázok bele, hanem mindjárt kihauzolok és megyünk az ellenkező irányba. Tíz perc alatt az is megvolt és most vágtatunk ÉK-nek, napsütésben, jó irányban, jó sebességgel. Vannak ugyan felhők, amik megkavarják a szelet, de összességében véve idealisztikusan lopjuk a mérföldeket hazafelé. Most megettem az ebédemet, ami nem volt más, mint halas, sajtos makaróni (zacskóból). Valamit később ráteszek még, mert ez igen soványka volt.
Még megjavítottam a stay lehúzóját és visszafűztem a helyére, most az is üzemképes, nyugodt lélekkel megyek el pihenni kicsit.
Ma délelőtt szólóvitorlázónak éreztem magam!
Nem tudtam pihenni, fél óra heverés után kijöttem, visszavettem a szolgálatot, túl sok minden van a fejemben. C-nek most jobban kell a pihenés, menjen csak vissza az ágyba, később nagyobb szükség lesz rá.
Állapotom: mentálisan kitűnő, fizikailag erős vagyok, de sok apró gyógyulni való van rajtam. Most, hogy megszűnt a bezártság, beöltözöttség, hirtelen minden javulni fog.
Nekünk most nagyon egyértelmű, hogy merre kell mennünk, de általában is ÉK az irány, nem szabad túl közel menni Brazília partjaihoz, még akkor sem, ha szirénhangok csábítanak arra, mert ott jóval később érhető el a passzát, és akkor is gyengébb. Jól látszik a Renault küzdelmén, nem nagyon tudnak kiszabadulni onnan K -nek, vagy csak komoly áldozattal, egy hosszú, fájdalmas csapással. Tanulságos figyelni őket.
Mi legalább négy napot húzzuk most kifelé, majd egyre inkább fölfelé, megvan egyenlőre ehhez a szelünk is, de együtt megyünk a széllel, toljuk magunk előtt a váltózónát, így felérünk kb a 22. szélességig, ott majd meglátjuk, hogyan tudunk átlépni a Passzát zónába.
03 22.-én, 19 50 UT-kor a pozíciónk 32° 45′ S, 039° 37,8′ W,