FRISS HÍR: MEGÉRKEZETT A SPIRIT OF HUNGARY a VENDÉE GLOBE városba. Az elkövetkező hónapokban Les Sables d’Olonne lesz a magyar IMOCA 60′ versenyhajó otthona a Port Olona kikötőparancsnokság támogatásának köszönhetően.

Gratulálunk a felújított hajó és Perényi Péter co-skipper óceáni kvalifikációjához!

Fa Nándorral a kikötés utáni percekben készült rövid telefoninterjúnk itt hallható:

 

 

Szept. 29. délutáni hír: Ma késő este megérkezhet 2000 mf-es versenykvalifikációs vitorlázásáról a Vendée-i kikötőbe a Spirit of Hungary, Fa Nándor már felvette a kapcsolatot a Les Sables d’Olonne-i kikötőparancsnoksággal.

Spirit of Hungary Hajónapló – szeptember 22 – 29. Szemelvények Fa Nándor és Perényi Péter bejegyzéseiből:   “Biscaya öböl – Olyan sűrű a hajóforgalom, hogy úgy néznek ki, mint egy vonat. Átverekedtük magunkat a vonat mindkét irányán. Itt vonul le és fel Európa összes hajója 5 SM széles sávon le, 5 SM széles sávon fel, köztük ugyanennyi. “

Fa N. Szept. 28. Süt a nap, mintegy másfél napi ásás választ el bennünket Port Olonától. A max. szél, ami látszik a következő napokban 30 cs. Innen parallel megyünk a Bretagne-i partokkal a megérkezésig.

Ma déltájban befordultunk a Bretagne-i sarok alatt a Biscaya öbölbe és átverekedtük magunkat a vonat mindkét irányán. Itt vonul le és fel Európa összes hajója 5 SM széles sávon le, 5 SM széles sávon fel, köztük ugyanennyi. Olyan sűrű a hajóforgalom, hogy úgy néznek ki, mint egy vonat. Túl vagyunk rajtuk, most már inkább az itt nagyon erős ár-apály áramlással kalkulálunk, hogy inkább segítsen, mint visszavigyen. Naponta kétszer körbejár és itt a sarok közelében a legaktívabb. Ez itt most navigáció a javából, minden szempontból. Poz.: most 20 00 UTC, 47° 13′ É, 005° 59,3′ Ny

késő este: Miután a cél felől, vagyis K-ről fúj a szél, nekünk magasságot kellett vitorlázni, ráadásul ezt megbonyolítja itt egy erős ár-apály áramlás és a hajóforgalom is. Ahhoz, hogy Les Sables-ra tudjunk vitorlázni előbb bizony fel kellett mennünk a Beretagne-i sarokhoz. Ott van Brest. Szép nagy kerülő, de nincs rövidebb alternatíva ebben a szembeszélben. Ráadásul éppen most le is gyengült egy időre és döngünk keményen.
Most 180 SM-re vagyunk a kikötőtől, de azért fogy. A szerde reggeli érkezés realitás lehet, de csak ha visszajön a szél. Erősödés a prognózis, de gyengült helyette. Gondolom, csak átmeneti.

 Szept. 26. este
Ismét eltelt egy vánszorgó nap. Szél alig, az is szemből, most egyik csapáson sem tudunk jobbak lenni. A Finisterre fok és közöttünk kialakult egy mini ciklon, benne semmi szél, most azt igyekszünk kikerülni.
A ma délután levett grib szerint az öbölben erősödő tiszta K-i vár ránk. A routing szerint jobb csapáson fölzötykölődünk egész Bretagne sarkáig és onnét ereszkedünk rá a célra. megyünk vagy 200 SM-el többet az útnál. Sajnos igaza van a programnak, minden szempontot figyelembe véve ez a helyes irány.

Lassan a Finisterre fok magasságában leszünk, csak 100 SM-el nyugatra. Tőlünk mindössze 470 SM-re van a cél, de legalább 650 – et kell vitorláznunk.
Már nem esik jól sapka nélkül aludni. Még Barcelonában találtam egy hőmérőt, amit kidobtak ott a műhelyben, mert törött volt a tartója. Nagyon pofás kis zárt üveg cső, mínusz 40 től plusz 40°C-ig mér. Fölragasztottam a falra a barométer alá és most ott éli másod-életét. Most épp 18°C-t mutat, de hajnalra lemegy 15-re.

Van egy akkora cinkénk, mint a kisujjam. Ha leszámoljuk a tollazatot, a fele sem. Valahova bekvártéjozott a hajóba, csak néha jön elő. Este ültem a teámmal a kormányállásban fölrakott lábbal és rászállt a cipőmre. Jól megnézte és tovább libbent. Aggódom miatta. Egyrészről É felé visszük, másrészről itt nem talál élelmet és még napok a part. Holnap teszek ki neki kis sonka darabkákat, giliszta helyett az is megteszi, talán.
Poz.: 20 15 UTC, 42° 43,6′ É, 011° 28′ Ny

Szept. 25, ebéd után
Ezek a napok, amik elkerülhetetlenek, de szívesen elkerülnénk őket. Teljes szembeszél, zötyögés, lassú haladás, nehéz élet a fedélzeten. Most éppen fölélesedett a balcsapás és szembe megyünk a hullámoknak, felhős, se hideg, se meleg idő.

A TJV versenyigazgató jóváhagyta a megváltoztatott útvonalunkat, mint logikus döntést.
Ismét megélénkült a hajóforgalom körülöttünk, ahogy közelítjük a Portugál partokat. Sokszor keresztezzük le egymás útját és mindig kitérnek felszólítás nélkül, még éjszaka is. Amióta kötelező az AIS rendszer, rend lett a tengereken.

Szept. 24. Két routingot futtatunk párhuzamosan és jelen pillanatban mindkettőnek vezetünk kicsit, de még sokminden történhet.

Minden vitorlázásnak van tanulsága, így ennek is. Az biztos, hogy a hajó egyben van, jó érzés menni vele. Most Peti alszik, én ügyelek, de nekem sincs sok dolgom egyenlőre. Felhős, hűvös idő van, az óceán 18 fok és lötyög. A zötyögés ellenére jókat eszünk és alszunk a feladatok mellett. Volt sok restanciánk, ebből most némit letudunk. Ismét sűrűn találkozunk hajókkal, de mind szabálytudóan kitér, éjszaka is, nincs problémánk velük.

Szept. 23. A tegnapi menetünk folytatódott, csak kicsit erősödött a szél 23 cs-ig és fordult É felé. Ezek mindegyike jó nekünk, gyorsabban haladtunk egy ideig. Kevésnek tűnt a nyomaték a vitorlázathoz képest, feltöltöttük hát a vadonatúj vízballasztot. Ebben a 14 – 15 cs-s menetben kb háromnegyedig töltötte fel a torló nyomás – mintegy 800 l -, de most ez is elég volt.

Reggel legyengült a szél 13 – 14 cs-ra és továbbforgott a szél 100° TWA-ra, kireffeltünk, leengedtem a vízballasztot. Egy órával később mindezt vissza, azzal a különbséggel, hogy most a 16 cs-s sebesség teljesen feltöltötte a ballasztot, 1060 liter. Jó a menet, szép az idő.

Elmaradt a nagy hajóforgalom a környezetünkből, már kint vagyunk a cadizi öbölből a nyílt óceánon.

Mikor a nyáron, vagy otthon az előkészítésekkel, vagy Barcelonában a bontásokkal, beépítésekkel voltam elfoglalva, úgy éreztem, hogy sohasem érünk a végére. Ragad az ember a 40°C-os kánikulában a karbon porral vegyes izzadtságtól, a rákenődött gyantától, viszket mindenütt, de nem mer magához érni sem, mert csak rontja az amúgy is reménytelen helyzetet. Most meg itt vagyunk ismét az óceánon és úgy tűnik, mintha az egészet csak álmodtam volna. Igaz, már nem a Conraddal, hanem a Péterrel – vele legalább beszélhetek magyarul – és nem a BWR-en, hanem útban Las Sables d’ Olonne és a TJV felé. Csak annyit érzek az elmúlt fél év hajszájából, hogy nem győzök eleget enni és aludni. Most éppen tehetem és teszem is.

Lekeresztezett bennünket elöl egy vitorlás, kb 300 m-el, pillangóra kitett vitorlákkal a karibi térség felé tartott. Nem beszéltünk – én épp kireffeltem a nagyvitorlát -, mindegyikőnk csendben ment a maga dolgára, de jól esett látni.

Reggeltől: Délután és egész éjszaka nagyon változó szellők fújtak. Befelhősödött és sötét csíkok, felhők mentek dél felé, néha esett belőlük, néha befújt erősebben, de csak addig, amíg reffeltünk, vagy orrvitorlát cseréltünk. Egy hosszabb gyengülés kiprovokálta a J1-es felhúzását, de csak addig tartott, amíg jól megnéztük, aztán föl is sodortuk, sok volt.

Éjszaka tüzetesen áttanulmányoztam, hogy milyen az időjárás, milyen szelek vannak előttünk és arra a meggyőződésre jutottam, hogy nem szabad megközelíteni az “azori-akat”, mert ott ragadunk. Minimum 5 nap csattogás, motorozás, bosszankodás várna ott ránk. Magasnyomású buborékok váltják zavartszeles frontokkal egymást, szél minden honnét, de leginkább sehonnét, az is gyengén, sok esővel.

Ennek megfelelően bejelentettem a TJV rendezőknek, hogy változtatunk az útirányon, É-ra, Port Olona felé vesszük az irányt.

A legújabb, mai időjárási előjelzés és routing azt mutatja, hogy végig, egészen a célig szembeszelünk lesz. Javasolt útként egy olyan vonalat rajzolt ki, ami a leginkább egy vasfűrész fogazatának felel meg, kb 80 fordulóval. Jót derültünk rajta, de még nem tudjuk, hogy nem okosabb-e nálunk és tényleg kemény forduló edzés vár ránk.

Most reggel ránk fújt egy 17 cs-s szél, némi fetrengés után a reffelés mellett döntöttem. Még nem rendeztem el a köteleket, mikor már visszagyengült 9-re. Nem, csinálsz hülyét belőlem – gondoltam – és vártam. Semmi, csak zötyögés, csobogás, nem bírtam tovább, visszareffeltem. Mire kész lettem 15 csomó lett ismét. Kemény vagyok, gondoltam és hagytam. Jól tettem, mert az óta is így megyünk, 10 és 15 cs közötti szelekkel. Kezdek ettől a sok mozgástól megéhezni. Másfél óra elteltével azért csak meggyőzött a tartós túlerő. Most egy reff, solent van fent.

Ebéd: két zsemle, egyik sonkával, paradicsommal, a másik vajjal, meggylekvárral, utána víz. Jól esett.

Délután kifordultunk a Portugál partok felé, ott egy sávban élénkebb a szél, még ha szembe fúj is. Itt kell a következő napokban csapásról csapásra teret nyernünk, mert semmi más esélyünk nincs a Biscaya öböl felé. Ny-i szelek, ha vannak is, tőlünk nagyon messze fújnak most. Felhős, hideg érzetű az idő, pedig jóval délebbre vagyunk még, mint Barcelona, ahol egy hete még leolvadt rólunk a gatya.

Poz.: 17 30 UTC, 38° 26′ É, 015° 05′ Ny

Fa N.: szept. 22. “Másfél napi, La linea-i (Gibraltári öböl) tartózkodás után nekilódultunk az Atlanti-óceánnak. Eleinte legalábbis úgy nézett ki, mert a szorosban 15 – 20 cs-s szembeszelünk volt, lelkesen, csapásról csapásra finomítottuk az automata kormány beállításait és az átlag 4,2 cs-s szembe áramlás ellenére jól haladtunk kifelé. A felső, spanyol oldalon a zárt zóna és a part között aránylag szűk a mozgástér, de elég ahhoz, hogy teret nyerjünk előre.

“Dézsavűm”  volt. Legutóbb Conrad-dal pont ilyen körülmények között ástunk kifelé. Ültünk kint a kormányállásban, a BWR-en, még valahol a déli Atlanti óceánon és arról beszélgettünk, hogy milyen változtatások azok, amiket muszáj elvégezni a hajómon a biztonság érdekében és mik azok, amiket ajánlott, hogy az aktuális szabályok adta keretben a legtöbbet lehessen kihozni belőle. Három perc alatt fogalmaztuk meg azt a néhány “apróságot”, ami az elmúlt fél évemet tette aztán ki.

Most, egészen a Tarifa-fokig jól haladtunk, de ott kezdett elhalni a szél. Az erős áramlásban nem volt más választásunk, mint motort indítani és a tőlünk délre kifelé, É-Amerika felé vonuló, mindenféle méretű, formájú és funkciójú hajók, valamint a fölöttünk ijesztő mennyiségű halászhajó között araszoltunk kifelé. A halászflotta fényei hasonlóan festik az eget, mit egy parti településé.

Alighogy elhagytuk a fokot, olyan sűrű köd zuhant ránk, hogy az árboc tetejét sem láthattuk, viszont bőségesen csorgott mindenen a lecsapódó víz. Így csak a monitoron követhettük a forgalmat körülöttünk és szurkoltunk, hogy mindenki látszik is rajta. Hol visszajött némi szél, hol elment, ennek megfelelően hol kihúztuk a szolentet a nagyvitorla elé, hol besodortuk. Egészen a reggel 6-os váltásig egyszer állítottam meg a motort kb 10 percre, de előtte is és azóta is folyamatosan dohog. Itt nem szeretnénk letáborozni, nem alkalmas a környék. Délelőtt, mikor ismét átveszem a kormányt, minden ugyan az, vitorlák fenn, de kell a motor is.

Perényi Péter kormányos társammal vágtunk neki az Atlanti-óceánnak, hogy felvitorlázzunk Les Sables d’ Olonne-ba, ami a báziskikötőnk lesz a következő időkben a versenyek között és a Vendée Globe idején. Ez az út egyben Péternek kvalifikációs teljesítmény lesz a TJV versenyhez, amit a rendezőség ellenőriz.

Péter velem dolgozik a program indításának pillanatától, szülőatyja a hajó teljes elektronikájának  – kivéve a Mastervolt rendszert -, kommunikációs és navigációs rendszerének, ügyes, motivált vitorlázó. Egyszer említettem neki, hogy örömmel vitorláznék vele a következő transatlanti versenyen, mire legközelebb találkoztunk már túl volt a szükséges tanfolyamok, engedélyek zömén.

Délelőtt átszaladt rajtunk egy nagyobb delfin csapat, páran közülük megnéztek bennünket, de a többség ment tovább fölösleges kíváncsiság nélkül. Először életemben láttam, hogy egyikük megtámadott egy vízen ülő sirályt. Nem sikerült neki, a madár elszárnyalt.

Reggel szembe jött velünk az SCA VOR 65-ös versenyhajó, szintén motorral nyomták Gibraltár felé. Amúgy süt a nap, meleg van, egy szép nagykiterjedésű magasnyomású buborékból igyekszünk mielőbb elszabadulni és nyomni Ny-felé.

Kettő körül – helyi idő szerint – megjött az É-i, eleinte könnyű szellő, majd kellemes bríz, jó sebességgel haladunk jó irányba. Teljes nagyvitorla, szolent, 250 m2.

Három óra körül én pihenni mentem, Peti vette át az ügyeletet. Félálomban hallottam, hogy motort kapcsol, nyilván leállt a szél. A következő, amire ébredtem 5 körül, hogy a másik csapáson, a falon fekszem, kimentem. Szembe fordult a szél, ami rossz, mert nem arra megyünk, amerre kellene, ugyanakkor ismét lehetőségünk van párat fordulni, csiszolni a műszerek és az automata kormány beállításait. Végül megvan, ami kellett, ráállunk a D-Ny-i irányra, reffelünk egyet a nagyvitorlán és Peti pihenni megy.

Sok hajó jár körülöttünk, de mindenki figyel a másikra, kitérnek, akiknek kell, rend van a vízen. Tartjuk a csapást, amin sokat javít egy erős áramlat, emel bennünket É-felé és lassan élesedik a szél is, már egyértelműen pozitív a csapás, amin megyünk. 16 cs-s szél fúj 280°-ról, óriási a páratartalom – mindenen folyik a víz – mikor besötétedett, jól haladunk. Poziciónk.: 2015. szept. 22-én, 22 00 UTC, 36° 07′ É, 07° 45′ Ny”

Perényi Péter co-skipper hajónapló bejegyzése – szept. 23-án délelőtt: “Első napjaimat élem az óceánon, még sok tapasztalatom nincs, de az már látszik, hogy a szélirány és sebesség sokkal állandóbb mint mondjuk a Földközi-tengeren. Az elmúlt napokban sokat foglalkoztam a hajó műszereivel, kalibrálással, különböző beállításokkal. Sokat léptünk előre ebben az ügyben, szerencsére a viszonyok megengedték a sok fordulót, és persze ezzel már egyben gyakoroltuk is a közös munkát. Nem kiabálom el, de eddig mindenünk kifogástalanul működik, remélem így is marad!

Az AIS-ünk is mindíg be van kapcsolva hogy lássuk a körülöttünk lévő hajóforgalmat (és persze, hogy ők is lássanak bennünket) de ennek az adás és vételi sugara kb. 60 mérföld, úgyhogy a mi VHF antennánk 30 méter magasan van. Ez a magyarázata annak, hogy sajnos otthoról már nem láttok minket, vagy csak akkor, ha van a közelünkben átjátszó állomás. Nemsokára kiérünk mindenféle hajóforgalomból, és magunkra maradunk az Azori-szigetek felé.”

photo©SOH60’_LiliFa