“Praia magasságában vagyunk, elértük a Zöldfoki szigeteket. … összegyűlt három zsák a szemetekből, csomagoló műanyagok, zacskók, flakonok, szakadt kötelek, használt ragasztószalag. Bluff-ban kiraktunk négy teli…”

Napló: 04 07, 10 30, UT, délelőtt,

Mintha kikapcsolták volna a hinarat, egy ideje nem látok. Egyelőre még nem merem elhinni, csak egy kis kihagyás biztosan, túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.

Változatlanúl haladunk, bár picit nyugatabbra, mint, amit a routing megrajzolt. Az előjelzésben nincsenek meg azok a helyi turbolenciák, amik a valóságban nagyon is. A széltérképen szép egyenletes vektorok sorakoznak, mint a katonák, egyirányban. Ugyanakkor a semmiből jön egy felleg és fölboritja ezt az egységet. Néha élesebben, néha tompábban, néha erősebb szélben, néha gyengébben megyünk a routinghoz képest. Ugyanakkor tőlünk nyugatabbra keletiesebbek a szelek, összességében meg megyünk, ahogy tudunk.

Ebben a pillanatban – 10 57 UT – pont Praia magasságában vagyunk, elértük a Zöldfoki szigeteket. Délutánra vártam ezt az élményt, örülök, hogy hamarabb történt. Újabb lépés, inkább tyúklépés, de lépés ez is.

Délután, Apró-cseprő dolgaink mellett kitört rajtunk a passzát betegség. Nagyon mennénk, de csak ennyire tudunk, dolgunkat tesszük rutinból és valamit nagyon csinálnánk már, de az máshol van és más feladat. Tipikusan ez az állapot, amikor a legkönnyebb hibázni. Türelmetlenek vagyunk, de nagyon kell figyelni rá, mert veszélyes lehet. Amíg ki nem kötöttünk, ennek az útnak nincs vége, csak nagyon hosszú.

Sok időt azzal töltök, hogy pontosítom, töltöm fel adattal a vitorla térképet. Már nagyon olyan, amilyenek a vitorláim. Tudom fejből a limitjeiket, ha nem is 100%-ban, de majdnem. Beletettem az A6-ot is, ami még nincs, de kell, hogy a jövőben legyen.

Egyre több hajó jelenik meg a képernyőn, mindig nagyobb lesz körülöttünk a forgalom. Nem szabad elfelejtenünk, hogy nincs navigációs fényünk, csak az árboccsúcs -fény. Szerencsére a megszólított hajók reagálnak, odafigyelnek ránk.

Délután próbáltam aludni, de nem tudtam. Az elmúlt napokban csak a hajnali órákban tudok pihentetően aludni, de jólesik csak úgy elnyúlni kicsit más napszakokban is. Ilyenkor, míg kint süt a nap, amúgy is mozgalmas az élet, inkább csak félálmos gondolkodás ez az állapot. Azokon is töröm a fejem, amik megtörténtek és azokon is, amiket tervezek a különböző távoli jövőre. Leginkább a megérkezés körüli események foglalkoztatnak, a feladatok, és abból lesz bőven.

Napi kétszer szedem a vizeket, most már három helyről.  Nem sok egyik sem, de nem jó, ha megáll a víz, ahol nincs dolga.

Ismét megtelt egy szemeteszsák. Minden olyan szemetet, ami nem bomlik le a természetben, vagyis az óceánban, azt zsákban összegyűjtjük és megy az orrba. Természetesen nem gyüjtjük például az almacsutkát, a teafüvet, ezekkel elbír a tenger.

Bluff-ban kiraktunk négy teli szemeteszsákot, amiket természetesen bevámoltak. Nem vicc, rákérdeztek, hogy van-e szemetünk, és miután volt, azokat csakis a vámosoknak adhattuk le, akik ellenőrizték, hogy van-e benne számukra veszélyes anyag. Ott ugyanis veszélyesnek minősül a más kontinensről származó kutyagumi is. Nem volt, elvitték. Mostanra összegyűlt ismét három zsák ugyanezekből a szemetekből, szinte kizárólag csomagoló műanyagok, zacskók, flakonok, de a szakadt köteleket, használt ragasztószalagot sem dobjuk ki. A célig meglesz a négy zsák most is.

04 07.-én, 20 20 UT-kor a pozíciónk 16° 27′ N, 032° 57,8′ W, víz 20,9°C,

Spirit of Hungary Imoca Ocean Masters 60′ around the world in the Barcelona World Race skipper Nandor Fa, co-skipper Conrad Colman – trash back to the land

BWR info Ápr. 7.

HAJÓNAPLÓ 04 06, 01 50, UT, éjszaka,

Gyerek koromban hallottam a fenti bugyuta rigmust és bennem maradt: “megy a hajó, irány észak, fütyülnek a tengerészak…”

Becsapódás, vergődés, kimegyek, ott vergődik a kötélzsák alatt, fogom a szárnyát és visszahajítom. Van mellette egy másik, az már nem csinál semmit, de azt is visszapöckölöm. Mire bejövök, becsapódás, kis csönd, aztán vergődés. Kimegyek, ez a kabin oldalán landolt, rossz állapotban van, de még él, megy vissza. Itt is van olyan, amelyik már korábban érkezett, akkor nem vettük észre, most visszamegy az is. Három-öt percenként érkezik egy repülőhal, ezek eltévesztik a kifutót, többségük az életével fizet érte. Nem túl nagyok, kb 15 centisek, de ha nagyobbak lennének, sem enném meg őket. Irgalmatlan halszaguk van, napokig nem jön ki az edényből, ha megsütik őket. Korábban tettem kísérleteket, de mindig megbántam.

Egyre inkább meggyőződésem, hogy egy ilyen út élelmiszerkészletének összeválogatása olyan, mint egy beruházási költségvetést készíteni. Akinek ebben rutinja van, az tudja, hogy amikor már minden tételt összeadtunk és kész a teljes lista, végösszeg, akkor azt meg kell szorozni minimun 1,5 -el, de inkább 2 -vel. És a végén vagy épp csak kijövünk a mennyiségekkel, vagy kevésnek bizonyul a megszorzott tétel is. Hát így vagyok én most az élelmiszerkészletemmel. Nyilván kijövök majd a végéig, de már régen nem annyit és azt eszem, amennyit, és amit szeretnék és amire ehhez a munkához szükséges. (És akkor még nem is beszéltünk arról a mennyiségről, amit Bluffban vettem. Igaz, a megálló miatt minimum 5 nappal hosszabb az út is.)

Lassan azért növekszik a szám az É-i szélesség előtt, ha minden jól megy, akkor holnap már Praia, a Zöldfoki szigetek magasságában leszünk. Most még jól haladunk, ha kényelmetlen is, de az előjelzés szerint Madeira térségében beleszaladunk egy magasnyomású frontba, majd anticiklonba. Borotva élén táncol, hogy bentragadunk, vagy el tudunk iszkolni időben onnét. Még egy bő hét addig, változhat mindenféle irányba a valóság.

Legyengült a passzát 11 – 13 cs-ra, mi meg itt döcögtünk egy maximumra balanszirozott hajóval. C már hajnalban kireffelt, én most kihúztam a J1-et. Jól haladtunk, 10 percig. Nyilván senki nem leste, hogy én mikor növelem a vitorlát, de jól jött ki. Még le sem száradt rólam az izzadtság – pedig az most gyorsan megy – és már cserélhettem vissza, 16 cs fúj ismét, ami jó, ennek örülünk inkább. Fújj csak!

Még tegnap éjszaka feltöltöttem az első, centrál ballasztot. Akkorákat bukdácsoltunk, hogy már féltettem a hajót. Na és a tőkesúlyt is, mindennek ellenére. Ezek a zuhanások, pofonok akkor is megviselik a hajót, ha minden rendben van. Most sokkal simábban fut, de azért most is vannak extrém fülesek, akkor döngünk nagyokat, aztán futunk tovább.

A hínár ügy változatlan. Már a 12. É-i szélességen járunk és a D-i 2.-tól van hínár. Ez barátok között is 850 mérföld eddig, durván 1500 km, mennyi hínár az? Nem szeretnék halász lenni most ezeken a vizeken, több hinárt fognak, mint halat az bizonyos. Persze, gondolom süllyesztett hálókkal dolgoznak, nem szedik össze a felszíni szemetet, de ezzel együtt sem.

Van előttünk egy nagy felhőgomolyag. Legyengült a szelünk és elfordult, remélem, csak egy időre.

Éjszaka. Később visszajött a szélirány is, tudunk É-nak vitorlázni, ahogy korábban. Kristálytiszta ég, erős holdfény alatt gyűrjük a mérföldeket, szép kiülni, de időnként egy fröccs eljut a kormányállásig, szóval fedezék alatt.

Egész nap egyetlen kicsi madarat láttam, azt is csak egy rövidke ideig, aztán eltűnt a szemem elől. Egy hajó keresztbe ment előttünk, szerencsére vagy 4 mérföldre tőlünk, nem volt vele dolog. Úgy egyáltalán nem sok a dolog most – de ahogy a repülősök mondják – azt hibátlanul kell csinálni.

Repülőhal érkezett. Koppanás, vergődés, de, ha be lenne dugva a fülem, akkor is érezném, mert azonnal betölti a szaga a teret. Megyek, visszapöckölöm. Mire kimentem lett vagy hat hal, körben hevernek mindenfelé. Kettőt visszadobtam, a többinek már mindegy, majd később.

Vége a nyúlfarknyi nyarunknak, már nappal is ruha kell, éjszaka meg komolyan be kell öltözni. A víz ugyan még 21°C, de a levegő csak addíg melegebb, amíg süt a nap.

Elszállt az a reményem, hogy a lehűlő vízzel majd megszűnik a hinár. Megváltozott a megjelenési formájuk, nagyobbak lettek és elszórtan úsznak, nem álltak össze telepekké, valószínűleg a szél és a hullámzás miatt, de föltapadni így is tudnak. Ritkábban kicsit, de most is meg kell állítani a hajót, ha meg akarunk szabadulni tőlük.

Ettem egy zacskósat. Ha nem néztem volna meg, akkor is tudnám, hogy Brit gyártmány, annyira jellegzetes. Erős marhahús és valami egyedi savanyú íz dominálja, egyébként meg ízetlen. Beleraktam egy fél marék sót és némi curryt és így is ugyanaz, ízetlen. Nehéz lehet ezt így összehozni, de nekik valahogy sikerül.

Befelhősödött közben, a szél 15 – 17 cs, 9 – 10 cs-val jól haladunk É-nak.

04 07.-én, 05 20 UT-kor a pozíciónk 14° 03′ N, 033° 01,5′ W, víz 21°C,