A Fa Nándorral rögzített fedélzeti interjú (audio) magyar nyelven a Spirit of Hungary egyenlítői átkelése apropóján – a BWR média team közreműködésével készült. – és Fa Nándor Hajónaplója, benne egy “Nándis” dialógus Neptunnal  – video linkek a SOH Egyenlítő átkeléséről.

Fa Nándor Hajónaplója 04 04, 00 20, UT, éjszaka,

Tökéletes telihold van, olyan erős a fénye, hogy mindent látni lámpa nélkül. Érdekes, hogy innét nézve nincs arca a holdnak. Amikor ennyire megvilágítja a hold a légteret, nem látszanak a csillagok. Ettől még ugyanolyan szép, jó kint ülni a kormányállásban és ábrándozni. Sajnos visszagyengült a szél 5 – 8 cs-ra, így a sebességünk is csökkent, amit már elég drámai módon a hínár is eléggé lelassított, minden igyekezetünk ellenére.

Délelőtt, Mit nem adnék egy szelet zsíroskenyérért lilahagymával, esetleg kovászosuborkával. Sajnos ezt még nem találták ki liofilizálva.

Annyira fertőzött az óceán hínárral ebben a térségben, hogy nem lehet normálisan vitorlázni tőle. Átlag félóránként meg kell állítani a hajót, hogy a csomagok leszabaduljanak mindenhonnét – ez most tőkesúly, uszony, kormányok -, illetve szinte ott kell ülni a hydro mellet, mert már jártam úgy, hogy felemeltem, lehúztam és mire elfordúltam volna már megint volt rajta egy csomag. Annyira szerethető, mint a parkolási, büntetési csomagok, csak ez itt most elkerülhetetlenül jön, nem kell hibázni hozzá. Talán a vízhőmérséklet csökkenésével eltûnnek előbb, utóbb. Most 24°C.

Déután. Tegnap, merő érdeklődésből C leszólított egy teherhajót, ami nem messze ment el mellettünk déli irányban. Valamelyik Balti állam zászlaja alatt hajózhat, olyan névvel, hogy “Baltic Summer”. Erős, oroszos akcentussal először nem értette az illető C-t – nem csodálom, néha én sem értem, úgy hadar -, de aztán felfogta a kérdést, ami az volt, hogy így az egyenlítő felé közelítve terveznek-e valamilyen ceremóniát. A válasz szerint van két fő a hajón, akik még sohasem lépték át az egyenlítőt és nekik terveznek meglepetést a hajón lévő fürdőmedence beiktatásával. Hogy pontosan mit is, mi sohasem tudjuk meg, de már túl vannak rajta.

Leellenőriztem a tőkesúly csavarokat. Fontos, mert most megyünk bele jópár napra a pofozós zónába. Ha 15 cs fölé erősödik a passzát, akkor zuhogós, kényelmetlen és küzdelmes lesz és a csavaroknak ki kell tartaniuk a célig.

Még déltájban lecseréltem a J1-et a solentre, azóta azzal megyünk, jó csere volt jókor. Időnként verjük már a 15 cs-t, megyünk bele az erősebb szeles zónába. Ez sajnos nem jelenti azt, hogy kevesebb lenne a hínár, sőt, korábban elszórt foltokba tömörültek, most mintha nagyobb, hosszabb csíkok jönnének. A lényeg ugyanaz.

Ahogy haladunk hazafelé, és az érzelmek fokozódnak a lelkemben, sokat jut eszembe Bernard Moitessier, a Francia vitorlázó, aki a ’68-as Golden Globe, első Föld-körüli nonstop versenyt vezette, de a Horn fok után nem fordúlt északnak, hanem továbbment Afrika, Ausztrália alatt és Tahitiban állt meg, másfél kört megtéve. Sokáig nem adott választ senkinek tettére. Végül leírta a “Hosszú Út” c. könyvében a történetét. Tömören: oly hosszú egyedüllét, küzdelem után – küzdelem az elemekkel, önmagával -, nem tudta elképzelni, hogy emberek, főleg riporterek közé kerüljön és mesélni kelljen.
Könyvét olvasva, de főleg önéletrajzi könyvét – “Az Óceán Szabad Fia” cimmel jelent meg otthon magyarul -, megismerve a lelkét, azt az indokínai, gyarmati kultúrát, amiből jött, már sokkal érthetőbb az akkori cselekedete. A mai Vietnam, az akkori Francia gyarmat volt a szülőhazája, szülei Franciaországból odatelepült üzletemberek voltak. Neki nem volt Európában kihez “hazamenni”, máshol sem nagyon. Egyfajta lelki hontalan volt, a magasszintü iskolázottsága, tájékozottsága ellenére, kicsúszott alóla az “otthon”, elvette tőle a történelem.

Bernard már nem él, de, így postumusz társalgok vele magamban, mesélem neki, hogy milyen rendkívüli érzés az, hazamenni a szeretteinkhez, milyen az, ha vannak szeretteink, az egyetlen, ami értelmet ad a küzdelmünknek. Egyáltalán “elmenni” is csak akkor lehet, ha van hova és kikhez hazamenni. Különben csak bolyong az ember, és szinte minden értelmét és értékét veszíti, nekem biztosan. Az óceánon bolyongani egy farönk is tud, de “haza” sohasem fog érni.

Engem ott várnak majd a parton, akik fontosak a számomra, én most hazamegyek!

04 04.-án, 18 35 UT-kor a pozíciónk 05° 05,2′ N, 031° 33,4′ W, víz 24,1°C,

Az április 3-i BWR videokonferencián rögzített interjúban a riporteri kérdések angolul hangzanak el és Fa Nándor magyarul a válaszol.

BWR video a a Spirit of Hungary Egyenlítő átkelésének beszámolójával – benne a Fa Nándorral készített fedélzeti riport angolul, és a francia verzióban francia szövegaláírással.

Day 94 – Daily highlights – Barcelona World Race English: – with Nandor Fa – Spirit of Hungary

 

(Français) – Jour 94 – les actus du jour -Barcelona World Race French:

-avec Nandor Fa Spirit of Hungary

 

BWR INFO ÁPRILIS 3.

BWR NAPI VIDEO – a Spirit of Hungary  Egyenlítő átszelésének alkalmából link: https://youtu.be/fNa5vtt6yYo

FA NÁNDOR HAJÓNAPLÓJA  Ápr. 3. 04 03, 06 50 UT,

“Azt mondja Marcell Van Triest, a BWR és más óceáni versenyek időjárási guruja, hogy jó híre van számunkra, 24 – 36 órán belül megjön a É-ÉK -i szél, ami itt pár ezer éve fúj, csak most éppen nem. Azért ez megnyugtató. Tegnap, majdnem egész nap az egyáltalán nem létező, de frissen fújó ÉNy-val jöttünk nagyon jól, azzal csusszantunk át az Egyenlítőn is. Lassan már nem érdekel, hogy minek kellene fújnia, csak legyen valami, haladjunk.

Ha belegondolok, 16 nap alatt fölértünk a Horntól az Egyenlítőig, több mint 4000 SM-et megtéve, akkor a maradék 3200 körüli távot csak megtesszük valahogy két hét alatt. Még nagyjából ennyire van ennivalónk. Jó, ha spórolunk, és erős hiányosságokkal három hét. Ma megeszem az utolsó szelet kenyeremet reggelire, aztán már csak ilyen ropogós valamim maradt három csomaggal, ami egy bő hét. Zacskós ételből van még 36 zacskó, az 18 nap. Még pár gyümölcs és halkonzerv és kész. Egy pillanatig sem gondoltam, hogy túlsúllyal fogok megérkezni.

Megettem az utolsó szelet kenyeret, itt és most sokkal többet is szívesen látnék belőle, de ez nem a mi értelmünkben vett kenyér. Mára a csomagolástól, a rárakodástól a taposástól együttesen vékony, töredező kicsit sült liszt lepény, minden buborék nélkül. Pita-nak vettem, vákumcsomagolt volt és ez volt az egyetlen kenyérszerű, ami elállt két hétnél tovább. Bluff-ban ugyanez volt a helyzet, csak a pita volt hosszabb életű, és mindkét helyen belesöpörten a kocsiba a teljes készletet, ami mostanáig tartott. Amim még van – három csomag, kb 30 féltenyérnyi szelet, kemény, ropogós, búzalisztből, teljes kiőrléssel készült keksz féle, de abban meg több a levegő és a ropogás, mint a búza, egy szelet, két falat, ize semmi. Nem válogatok, nagyjából az utolsó morzsa is eltűnik a hajóból, mielőtt Gibraltárhoz érünk, onnan meg már vízzel is beérem a célig.

Talán mostanra kifogytunk a hínárból, ritka utálatos teremtmény, bár biztosan van, akiknek, amiknek az élettere. Nagy üzletet csinál az, aki kitalálja, hogy miért és mire hasznos. Van alapanyaga hozzá bőven. Gondolom szárítva ég, de ebben sem vagyok biztos.

Finom 8 -9 cs-s szelünk lett K-ről egy órája, jól, jó felé megyünk, de természetesen egy óriási gerenda alá vitorlázunk rövidesen, ami majd átrendezi a légmozgást.

Barcelonával beszélgettem telefonon reggel. Azt kérdezik, hogy mit szeretnék majd enni és magamra venni a megérkezés után. Te jó ég, hol van az még! Nyilván megvan, hogy mit szeretnék, de olyan messzinek érzem, hogy kímélem magan a hasonló gondolatoktól.

Az eddig megtett úthoz képest már csak nyúlfarknyi a maradék, de abszolútban egy Trans-Atlanti verseny távja.

Az elmúlt napokban volt néhány féloldalas beszélgetésem Neptun apánkkal. Néha hangosan, néha csak magamban, de egyik sem igazán a hódolat hangján. Ha megharagudott érte, észre fogjuk venni, de eddig is olyan volt, mintha kicsit haragudna, pedig mindig megadtuk neki a kellő tiszteletet, ahogy a jövőben is megkapja majd. Gyengék, kiszolgáltatottak, esendők és megtûrtek vagyunk, tudja azt Ő, jobban, mint mi.

Egy példa, rövidítve: ” – Neptun Papa! Tudod, kritika nélkül annyira hiszünk a királyságban, mint a kommunizmusban, szóval bárhol, bármit nem tehetsz meg te sem. Ha nem vagy igazságos, összedől az óceán, vagyis a birodalmad. Ha igazságos vagy, akkor meg számítanak az olyan porszemek is, mint mi vagyunk. Én nem dobok szemetet az óceánodba, nem veszek el semmit belőle, visszadobom még a repülőhalat is, ha lehet élve, nem ártok semminek, kaptál tőlünk a pezsgőnkből, előbb, mint mi, szóval had menjünk a dolgunkra békével, mindenki jobban jár. Te, mert nem szidlak többet, és én, mert hazamegyek az enyéimhez.”     …ilyesmik.

Beértünk a gerenda alá. Mire odaértem, már nem volt annyira gerenda, inkább kisebb, nagyobb felhők tömege egy sávban, de mutatta, hogy ott más van. Volt is. Megkaptuk – szerintem – azt az ÉK-i szelet, amit későbbre ígért MVT. Nem bánom. Most még vannak előttünk szürkeségek és egyáltalán nem olyan az ég, mit a passzátban, de érzésre, ez az. (Vagy pont olyan!)

Le kellett venni a J1-et, sok volt a 13 – 14 cs-ban, solent ki és azzal megyünk egyenletesen, teljes szembeszélben. Tökesúly teljesen kint, uszony teljesen lent, vitorlák teljesen zárva.

Sajnos az orrfedélzeti ablak is, mert jönnek fel a fröccsök, de így meg rekkenő meleg lett a kabinban. Semmi sem tökéletes!

Később a fedélzeti ajtót felkötöttem, így félig nyitva. Így is marha meleg van, de jár kicsit a levegő és az elviselhetővé teszi.

Rövid kihagyás után visszatértek a “hínarak” is. Talán kisebb szigeteken megyünk át, de föltapadni pont ugyanúgy tudnak, mint a nagy tömegekből. Most is van rajtunk valamennyi, érzem is és látom is. Látom a kormány nyomdokvizén és a sebességmérőn. Legalább fél csomó mínusz. Előbb, utóbb tolatok egyet megint.

04 03.-án, 16 25 UT-kor a pozíciónk 02° 03,8′ N, 030° 14,4′ W, víz 24,4°C ”