02 09, 05 05 GMT  Fa Nándor február 9-i, hajnali rövid tudósítása az Indiai-óceánról a 6 napos szembeszeles küzdelem után: “Még csak egy napja csinálunk úgy, mintha rendes vitorlázók lennénk és máris jobban érzem magam. Most épp jár a motor, szárítunk ami csak ráfér.”

BWR HÍREK /NEWS : Nandor Fa skipper’s log in English http://www.barcelonaworldrace.org/en/news/emails-from-the-boats/from-nandor-fa-today

BWR hivatalos naprakész adatok, pozíciók: http://www.barcelonaworldrace.org/en/race-live

Fa Nándor Naplója a Dél-Indiai-óceánról:  ” 42° 35′ S, 046° 47′ E. Tudjátok milyen vagyok, már álmodozok a jövőről és jól érzem magam. Az elmúlt hét nagyon megterhelő volt, de már a múlté..

02 08, 07 35 GMT. Tegnap du. olyanok voltak a viszonyok, hogy lehetett pihenni, hagytam hát C-t hosszabban az ágyban. Annyira felfrissült tőle, hogy egész éjszaka kint volt és vitte a hajót. Konkrétan ez egy kireffelésből és a solent J1-re váltásából állt, de engem szintén hagyott hosszabban pihenni.

Mi az indulás óta rugalmasan kezeljük a váltást, nem ragaszkodunk a szigorú időrendhez. Eredeti elhatározásunk szerint a négy órás ügyeleti rendszert követjük, de ezt nem mindig tartjuk be. Ha kell, ugrasztjuk egymást és ha lehet, hagyjuk a másikat hosszabban pihenni. Ez a módszer mindkettőnknek megfelel, agyilag, fizikailag ráálltunk és működik.

Reggel ébresztés nélkül keltem és kellemes – a korábbiakhoz képest értendő – kellemes kép fogadott. A szél csakugyan befordult és mi jó irányba vitorlázunk egycsapáson. Amióta átvettem az ügyeletet még tovább fordult É-nak és visszaerősödött 20 cs környékére. J1 helyett vissza a solent, egy ideig békésen, gyorsan haladunk. A látótávolság 100 m. Egész nap megy a radar annak ellenére, hogy sem hajó, sem jéghegy nem lehet előttünk. Valahogy jobb ez így, ha már vakrepülünk.

Elvileg kifújt, egyenletes szelünk van, a valóságban 14 és 27 cs között minden, sokszor kell a J1 – J2-t cserélni. Már csak 10 – 12 perc intenzív sport egy-egy csere, nagyon belejöttünk. Próbáltuk a cserét – nagyot kisebbre, erősödéskor – irányban haladva, szél felé felnyomva, leejtve, de csak az ejtés a jó taktika, el a széltől különben kijön a szemünk olyan erő van a kötélen. Néha attól félek, hogy letépjük a besodró kötelet – ami igen nagy baj lenne, főleg a C0, vagy az A3-nál, amiknek a dobja az orrsudáron van -, pedig 8-as dynema, 2,5t szakító szilárdsággal.

Mindezekkel a feladatokkal együtt is, maga a mennyország a mostani menetünk az elmúlt hét bármely órájához képest. 10 – 16 cs közötti sebességgel haladunk jó irányba a változó erejű, de alapvetően oldalszélben.

Aggódunk a gázmennyiségünk miatt. Bár az elején nagyon bíztató adatokat számoltunk, de meglepően nagy különbség van tartály és tartály között. Az egyik 7 napig is bírja, míg a másik 3 nap alatt kiürül, pedig nagyjából ugyanaz történik. Két forralás ételhez, két forralás italhoz, ketten, esetenként 4 dl víz, ez 8 x 30 mp. Ide a déli, hideg világra talán elegendő lesz.

Egy sziget sziluettjétől eltekintve nem láttunk szárazföldet Gibraltár, vagyis 4 hete. Ha minden rendben alakul, márpedig minden törekvésünk erre irányul, akkor a Horn-fok lesz a következő szikla, amit közelről szeretnénk megszemlélni.

Reggel furcsa, sárga csíkokon vitorláztunk át, valamilyen alga lehetett.

Mintegy 80 SM-re vagyunk egy nagyobb csoport jéghegytől, itt a vízhőmérséklet 10°C, ott állítólag 9°C. Mikor utoljára erre jártam a jéghegyes zóna jóval délebbre volt és ott 4°C volt a víz.

Melegszünk, nem kérdés.

02 08.-án, 14 00 GMT-kor a pozíciónk 42° 38,9′ S, 048° 25,3′ E. Minden rendben van, haladunk és jól érezzük magunkat. Mi egyre erősebbek leszünk minden megpróbáltatástól. A következő 5 napban dolgos, de hasznos szeleink lesznek, reményeink szerint jól haladunk majd.”

Weekly BWR video: 

02 07, 12 00 GMT, itt kora délután.  6. napja, hogy szembeszélben vitorlázunk. Ahogy mind jobban szembefordult, úgy egyre inkább tartottunk É-nak mindaddig, amikor tegnap megfordultunk, mert a déli csapás vált pozitívvá. 6 nap, 144 óra. Egészen határozottan az az érzésem, hogy a maradék életemet már itt töltöm a Dél-Indiai-óceánon, szembeszélben, 5-6 m-es hullámok között zötykölődve.  Megértem, hogy emberek hasonló körülmények között megrokkannak. Volt rá példa a Vendée Globe történetében is. Gerry Roofs nem a szembeszélbe rokkant bele, hanem a viharos Óceán végtelen sivatagába, a távolság reménytelenségébe. Sohasem tudjuk már meg mit élt át akkor. Egyike volt azon barátaimnak, akik végleg itt maradtak.

Ebédidő után elaludtam és arra ébredtem, hogy irtózatos pofonok tesztelik a hajót. Valahonnét meredek hullámok jöttek szembe.  Jó érzéssel hallottam, hogy a szokásos buffanásokba semmi olyan hang nem vegyült, ami valami szerkezeti problémára utalna. Van egy érdekes percegő zaj az árboctalp felől már a vízre tétel óta, de ez nem utal nekem semmi egyébre, mint hogy minimális mozgást végez, miközben 15t-ás statikus és ugyanennyi dinamikus terhelés van rajta. Szú kizárva.

A hajó két oldala, mint két különböző rókalyuk, egyikőnk sem jó szagú. Tiszta szerencse, hogy ilyen széles a hajó, megvan a kellő védőtávolság.

Kint köd, 100 m-es látótávolság, bekapcsoltam a radart. Visszacseréltem a stay-t a solentre, már csak 18-20 cs-s szél fúj, de még mindig nem jó irányból.

02 07.-én, 16 20 GMT-kor a pozíciónk 41° 51′ S, 043° 19′ E.

Február 07-i BWR adatok: