02 23, 04 20 UTC

Hajnalban ránk fújt É-ról egy 40-es szél, jó porzós befújásokkal, ami eldöntötte helyettünk a helyes irányt. Nem, hogy az árbocra nem lehet felmenni, még itt a hajóban sem könnyû egyik oldalról a másikra átmászni. Majdnem szembe megyünk a szélnek és a friss, rendkívül agresszív hullámoknak, kemény tesztelés ez így két hónap vitorlázás után. Viszont jól haladunk Bluff felé, ami a leg délibb kikötő ÚZ-n. C nagy bátyja Aucklandban intézi a nekünk szükséges felszereléseket és mire odaérünk, lehozza Bluffba.

Most érzem a tegnapi napot igazán. Érdekes módon a fejemmel semmi bajom, ha nem verem a falba, vagy nem ázik el, rendben van. Viszont minden más tagom jól emlékszik a kalandra. (Utólag minden kalanddá szelídül, de nem vágyom a tiszteletkörre odafent.) Féltenyérnyi horzsolások, véraláfutás van a felkarom belső felén, amivel a vitorla tetejét igyekeztem megtartani, ugyanez a combjaimon a kötélzettől, erősen fogni most nem nagyon szeretek, a jobb térdem belső fele komolyan fáj, de éjszaka, álmomban jött meg, ezért gondolom nem más, mint valami odaverés és remélem nem szakadás, energiám erősen mínuszba csúszott.

Bár a hajnali vitorlacserék miatt C is már vagy 5 órája alszik és én vagyok ügyeletben, de néhány kötél átrendezésén túl nem volt dolgom. -3 reff és a stay van fent, ezzel 85°-os TWA-n 12 – 14 cs-val, haladunk kikötőnk felé, ahol nem tervezünk többet maradni 2 napnál és sprintelünk a többiek után.

Gyorsan kinéztem, nem szedi-e a vizet a nagyvitorla reff csomagja – kb. 3 m magasam száll a víz -, de szerencsére a szorosra húzott lézidzsek megóvja ettől.

Nagyon sok szépet és jót, bíztatást kapok otthonról, csokorba szedve időnként átjön, köszönöm nektek.

Sokszor gondolkodom azon, hogy szabad-e a maga nyers valóságában leírni és hazaküldeni a küzdelmeinket. Gondolok itt elsősorban a családomra, akik a rajt óta perceket alszanak ölükben a komputerral. De bocsássatok meg, és bízzatok bennünk, mindent elkövetünk egyrészt a tisztességes helytállásért, másrészt, hogy agyatlan kockázatokat ne vállaljunk. Ugyanakkor, ha őszinte képet akarok festeni az itteni életről, az a legegyszerûbb, ha a valóságot igyekszem megfogalmazni, bemutatni és az ilyen. Ennél nem adhatjuk lejjebb a teljesítményt a biztonság érdekében, mert az már súrolná a lelkes amatőr szintjét.

Annak idején, mikor még a tervezési időszakban 3D modelleket csináltunk Déry Attilával, 18 – 20°-os dőlést véltük annak a szintnek, ahonnét már romlanak a sebességi mutatók. Már többedszer vágtatunk éles fél szélben maximális sebességgel úgy, hogy a dőlésmérő 25 és 40° között mozog, és nem lassulunk. Most is, ezzel a két zsebkendővel, teljes nyomaték mellett – tőkesúly a maximumon, vízballaszt feltöltve, az összes vitorla a szélfelőli oldalon -, sokat időzünk a 40° környékén és néha 15 cs mellett mindezt.

Sajnos a papír térképeim eláztak, pedig most kell a kikötéshez. Olvashatóak így is, de nem tesz nekik jót a tengervíz. Nagyon biztonságos helyet találtam nekik, de egy ilyen hajón nincs biztonságos hely.

Radarral megyünk egy ideje, mert semmit nem lehet látni, vagyis 100 m, mintegy 2 – 2,5 hullám. Eső, pára, viszi a tengervizet a szél, igazi nyári időjárás. Az elmúlt héten egyszer láttam a napkorongot a párán át, és egyszer sejlett valami. Most körülöttünk, vagyis előttünk 4 SM-el két zivatar a radar szerint. Vonulnak délnek, mire mi odaérünk, már messze járnak, vagy kimúlnak.

Jött C, kipihenten, üdén, evett, ivott, beöltözött, így én most elmegyek pihenni, még érzek némi adósságot.

08 30 UTC-kor a pozíciónk 49° 24,1′ S, 156° 42,6′ E