“Immár négy hete tart a verseny, egyre magabiztosabbak, tapasztaltabbak vagyunk, és egyre jobb kondíciók teszik lehetővé, hogy a Spirit of Hungary leszabadulhasson “láncáról” és száguldhasson.”

C. Colman naplója, jan. 28.

“A főként mostanában történt sok kisebb probléma, majd a legutóbbi nagyvitorla-felhúzó probléma után a versenyben való helyezésünkkel együtt  mindkettőnk hangulata érezhetően süllyedni kezdett. Aztán sikerült visszafordítani a helyzetet — megtaláltuk a megoldást, hogyan tudjuk gyenge szélben szinte teljes felületében újra felhúzni a nagyvitorlát. Erős szélben ez a probléma nem jelent hátrányt, hiszen olyankor úgyis csökkentenünk kell a vitorlafelületet.

A versenyhajók finom és nemes állatok, mindemellett a “játék” folytatása érdekében, a problémák mielőbbi megoldás által, illetve az előttünk lévő hajókon további mérföldek behozásával — saját helyzetünk mestereinek érezhettük magunkat, nem csupán egyszerű utasoknak,  akik alatt szétesik a jármű!

Immár négy hete tart a verseny, egyre magabiztosabbak, tapasztaltabbak vagyunk, és egyre jobb kondíciók teszik lehetővé, hogy a Spirit of Hungary leszabadulhasson “láncáról” és száguldhasson. Lenyűgöző az eredmény: vastag habrétegek és vízsugarak mossák a deck-et, s vízfüggönyök vízesésként zuhognak át a cockpit-en. Amint fejest ugrunk egy hullámban, bent elsötétül minden, ahogy minden ablakot habzó-vizes függönyök terítenek be.

Ezek a fröccsök harapni is tudnak. Ahogy kimentem az orr-deckre néhány alkatrészt leellenőrizni és pár fotót készíteni, azonnal kirúgták alólam a lábam, s már repültem is. Ez nem a nagymama habfürdője!

A keményebb körülmények új felismeréseket hoztak elő, mint például hogy mi tulajdonképpen hódok vagyunk. Az eszkimók több mint ötven különböző típusú és fajtájú havat képesek megkülönböztetni. Részemről, én különbséget tudok tenni a hajótesten átfutó víz, a puffanó fröccs a deck-en, és a cockpitba zúduló vízesés között.

Miért pont a hód? Az állati vislekedésekkel foglalkozó tudósok, nyilvánvalóan egy kevésbé kedves módszerrel, egy szegény hódcsaládon kísérleteztek: csordogáló víz hangját játszották le a hód-lak mellett és megfigyelték, ahogy az állatok alvást és ételt hátrahagyva kétségbeesetten rohantak, hogy megkeressék a lyukat és megjavítsák az otthonukat amely persze tökéletes állapotban volt.

Én is így ébredtem mély álmomból, egy finom fröccs hangjára, ami egyébként alig volt hallható a dübörgő hangzavarban – mely minden nap kísér majd minket, amíg a déli vizeken megyünk. Mint kiderült, a deck-en lévő magas nyomású víz utat csinált magának egy vezetékcsatornában az árboc tövében, és gyűlt a tőkesúly mellett. Rohantam körbe, mint egy hód, vödörrel és szivaccsal, mire megtaláltam a forrást és megállítottam a szivárgást.

Szóval, akkor most én is egy buzgó hód vagyok!”

C.C.