Elképesztő, hogy már eltelt egy hónap és itt járunk… “be-déliesedtünk” lélekben is. Orrbavágott a déli óceán rögtön, ha esetleg nem emlékeznék, én meg felvettem a kesztyűt. C-vel remekül motiváljuk egymást.

Fa N. Naplo 2: 01 30. 20 30 GMT Első reakcióként, mikor elszállt a tőkesúlyt vezérlő komputer, arra gondoltam, talán meg kellene állni Fokvárosban (egy pitstop a szabályok szerint megengedett) és helyettesíteni. Aztán hála és köszönet, Perényi Petinek, (a Spirit of Hungary elektronikai szakértője és tartalék co-skippere) műholdas távsegítséggel összehoztuk a megoldást. Most egyszerűen és remélem, megbízhatóan fog működni. Talán látszik a trackingünkön is, hogy a megállás csak öt percig volt alternatíva, már szó sincs róla, megyünk tiszta erőből tovább.

MEGLEPŐ, hogy ennyi fizikai és szellemi, idegrendszeri terhelés mellet sem vagyok fáradt, sőt, talán még motiváltabb, mint a rajtnál. DE! Attól még érzékelem, hogy a 100 %-os teljesítmény mit követel manapság. Nagyon más elképzelni hazulról, még az én óceáni előéletemmel is, és itt lenni, megélni ma azt ami, itt történik a déli vizeken.

Orrbavágott a déli óceán rögtön, ha esetleg nem emlékeznék, én meg felvettem a kesztyűt. C -vel remekül motiváljuk egymást, ő is iszonyúan kemény, mások számára elképesztően nehéz ember lehet, de mi jól erősítjük egymást. Ő sem tűri a lustaságot és a középszerűséget, ahogy én sem. Mindennap nyomjuk tiszta erőből, a mindennapi újrakezdéshez szigorúan kontrollált időbeosztással, pihenéssel és táplálkozással. Ezért a menetért jöttünk mindketten ide!

Napló 1: 01 30, 11 45 GMT

Éjszaka aránylag stabilan, jól haladtunk az esti vitorlázattal, nem ért bennünket nagyobb löket. Reggelre viszont gyengült kicsit, ami az előrejelzésnek megfelelő, kireffeltem. Mire C felébredt, már fel kellett húzni a reachert is, azóta jól haladunk.

Mostanra fogalmazódott meg bennem, hogy mi is az, amit mi csinálunk itt. Vitorlázunk, persze, de hogyan?  Bár volt fogalmam arról, hogy milyen irányban változott a vitorlázás úgy általában, a mi műfajunk különösen, de ilyen markánsan nem szembesültem vele, amíg ide nem értem. Tudtuk, ismertük, használtuk a routingot, használjuk a sail-chartot, mostanra kombinálva a routinggal és mégsem állt össze a kép, hogy ez mit is jelent a valóságban addig, míg ide nem jöttem újra a déli vizekre. Már harmadik napja robogunk, és ez nem az a robogás, amit én tizenéve csináltam, megtanultam. Adva van a hajó, amit maximális teljesítményre terveznek, építenek, kifejezetten a bő szeles futtatásokra koncentrálva, óriási nyomaték, sikló héjforma, könnyű, magas rudazat, hatalmas és nagyon specializált vitorlázat. Mindez a paraméterhalmaz ott van a polár görbében és a vitorlatérképben, a komputer kíméletlenül megmutatja, hogy mit tud a hajó, mit kíván tőled a program a maximális teljesítmény érdekében, és mit csinálsz te.

Nem elég fejben készülni, itt szembesülnöm kellett vele, hogy a mai teljesítmények a korábbiakhoz képest még messzebb vannak az emberi komfortlimittől, még a mi, az ehhez szokott, az ezeket a vitorlázó kondíciókat szerető emberek komfortlimitjétől is. Vágtatsz az éjszakában az igen hullámos óceánon valahol délen, semmi jót nem ígérő zivatarfellegek között 20 csomó feletti sebességgel, már bőven kívül vagy a biztonságosnak gondolt limiten – képzeletben veregeted a saját válladat, hogy bizony milyen fasza gyerek vagyok – és ránézel erre az istenverte Adrenára* és azt látod, hogy ki kell reffelned, solent helyett reachert kell húznod, mert alul vagy vitorlázva. És még az a vigaszod sincs meg, hogy rövidesen odaérsz, mert majd két hónap múlva érsz oda. Bizony kellenek ide azok a fiatalok, akiknek az idegrendszere, a tudása már ilyen irányban fejlődik. Nem véletlen, hogy az én generációm már nem villog itt.

Most alszom kicsit és folytatom.

Délutánra A3-at kellett a reacher helyett húzni, amúgy minden rendben, bár a legyengült szélhez még a korábbi hullámzást élvezzük. Úgy döntöttünk, habár nem volna szükséges, hogy a motorral töltjük az akkumulátorokat, járatjuk két órát. A leginkább azért, hogy a meleg motorom megszárítsuk a zoknikat, esetleg a csizmát. Indulástól eddig, egy hónap alatt 12 L üzemanyag fogyott a 210 L-ből. Ez ügyben jól állunk. Fantasztikus a hidrogenerátor, észrevétlenül tölt.

19 10 GMT-kor a pozíciónk 42° 24,4′ S, 003° 59,9′ W.

Most C pihen, én megeszem a spagettimet, amit áztatok már 15 perce. Békésebb most a menet, 9 – 12 cs, hajnalban valamikor majd hauzolunk és holnap délutánra már erősebb, északias szelet várunk, és újabb vágtatás vár ránk, készek vagyunk rá.

*Adrena: eredetileg – az azóta 2xVendée Globe győztes – Michel Desjoyeaux (“a professzor”) óceáni vitorlázó együttműködésével, a hivatásos óceáni versenyhajósok  számára fejlesztett speciális navigációs és útvonaltervező szoftver – mely a hajóadatok és vitorlakombinációk, valamit a hajó képességeinek programozásával tesz ajánlást a hajós számára az optimális teljesítmény elérése érdekében)