Vendée Globe  
93 nap 22 óra 52 perc

Spirit of Hungary Fa Nándor hajónapló – átkelve a Maire szoroson az Atlanti menet keményen kezdődött Március 16-17

“Erről a másik planétáról, ahol hetek óta küzdöttünk, nem lehet egy vonal átszelésével kikerülni… olyan hullámok jönnek velünk szembe, hogy 5 métereket zuhanunk, baaaannngggg x minden 20 másodperc. Két zuhanás és ütés között rugalmasan leng a tőkesúly, iszonyú erők közlekednek a szerkezetben. Az áramlattal és a sekély vízzel jönnek szembe a hullámok, rövidek, meredekek, gyilkos erővel ütik a hajót.”

A Spirit of Hungary a Maire szoroson át Észak-Keletnek vette az irányt. A Horn- fok kerülés előtt jelezte Nándor, hogy a fok kerülése után, kíméletesebb vizeken, nagy ellenőrzést kell végezniük, mert óriási terhelést kapnak a hajók a déli-óceáni viszonyok közt. Ismerve a naplók tartalmát őket sem kímélte az időjárás. A vagy semmi, vagy a nagyon fújt, amiben mind a hajó mind a hajósok elfáradhattak, még ha ezt ők természetessségel is kezelik. Nem éppen “humán” viszonyok közt állnak helyt a versenyzők az eddigi több mint 2 hónapos földkerülő verseny során. Van akik beszélnek róla, mások nem. A Vendée Globe során megtapasztalhattuk a póker stratégiát, amikor sem hajóról, sem emberről ki nem derül, hogy mi fáj. Köszönjük a Spirit of Hungary  skippereinek azt a temérdek indormációt, amivel mintegy az “óceáni valóságsó” részei lehetünk az igényes, tartalmas naplók által.

Fa Nándor naplójában olvashatunk az átkelésről és az időjárási anomáliákról. A Spirit of Hungary tehát a sikeres Horn-fok kerülés után a Dél-Atlanti óceánon Barcelona felé vette az irányt. Jó utat, jól vitorlázható szeleket és segítő hullámokat kívánunk az “elsőbálos Mademoiselle Spirit of Hungary-nek és a flotta többi versenyzőjének !

Fa Nándor hajónapló 2015 Március 17 03 17, 10 00 UT, reggel,

Ez a szél a Maire szorostól stabilan fúj, 280 – 290° -ról 22 – 32 cs. Jól hoz bennünket, tökéletes irányban, bár a hajóval szemben nem barátságos egyáltalán. Pihenőben, az ágyban, jegesen hideg, vizes matracomon, hálózsákomban, párnámon azt éltem át, amit a hajó. Minden egyes ütés a lelkemen csattan, ugyanúgy feszülnek az idegeim, mint a rendszer bármely eleme.

Feljött a nap, tiszta, kék az ég, valószínûleg szép napnak nézünk elébe.

Hajnalban, még sötétben bevillant, hogy már nem a déli óceánokon vagyunk, itt lehetnek körülöttünk hajók. Bekapcsoltam a radart és 10 SM-es körzetben öt halászhajó vontatott körülöttünk. A világítást már C bekapcsolta, de számtalan példa mutatja, hogy halászok esetében az nem elég. Mostantól megy a radar, és az Echomax – aktív radar reflektor – ismét.

Nemsokára abba a körzetbe érünk, ahol annakidején a St Jupáttal orra estünk (!). Szép dolog a nosztalgia, Józsi, rád gondolok.

Délután, jó kemény széllel elsuhantunk Falkland mellett. Sok munkával követni kellett a szinte folyamatos változást irányban, erőben, miközben tartani kellett a távolságot is a szigettől a zátonyok miatt. Zuhogós a menet, erősebb a szél, mint amit vártunk, de így szokott lenni. Nincs más választásunk, mint remélünk és megyünk tovább.

Kijött Stanleyből egy nagy katonai szállító repülő, ment két kört körülöttünk, majd visszament. VHF-en beszéltünk velük, de csak az üdvözlés erejéig. Szerintem csináltak fotót, mert olyan módon repültek, ha igen, gondolom, majd megküldik a BWR-nek.

Összeszedtünk egy hatalmas csomag óriás hínárt a kormánnyal, legalább is ezt látjuk. Biztosan volt egy csomó a tőkesúlyon is, de azt nem látjuk, viszont érezzük, hogy nem úgy megy a hajó, ahogy ilyen szélben szokott. Felsodortuk a stay-t és kétszer is tolattunk a hullámok között, majd stay vissza és megyünk tovább. Most könnyebben fut a hajó, ahogy éppen felnézek a mûszerre 19 cs-val a 30 cs-s fél szélben.

03 17.-én, 17 50 UT-kor a pozíciónk 50° 27,4′ S, 061° 14,7′ W,

Spirit of Hungary -a Horn-fok utáni átkelés a Marie szoroson photo©spiritHu_SouthAtlantic_Marie_Strait 2015Marc16DSC_0955-1Spirit of Hungary – Horn-fok utáni átkelés a Maire szoroson photo©spiritHu_SouthAtlantic_Marie_Strait 2015Marc16DSC_0955-1

FA NÁNDOR HAJÓNAPLÓJA Március 16 03 16, 14 45 UT,

Az elmúlt 20 órában a szelek teljességgel mást csinálnak, mint azt, az előjelzést készítők elgondolták. (ez persze marhaság, mert vegytisztán computerek generálják a vektorokat és mindent, ami az időjárásra vonatkozik) A Horn megközelítéséhez ÉNy-i helyett Ny-DNy- fújt és hátszélben hauzolgatva közelítettünk a fokhoz, azzal a félelemmel a fejünkben, hogy bármikor lecsaphat ránk egy 50 cs-s nyomás. Így persze a legnagyobb vitorlánk a reacher volt, azzal araszoltunk a gennaker helyett, kicsit lassabban, kicsit élesebben, mint tehettük volna. Amikor már nagyon megbátorodtunk az éjszaka közepén, akkor kireffeltük a nagyvitorlán egyet. C bátrabb lett volna, legalább is verbálisan az volt, hogy húzzunk gennakert. Nem látunk semmit, a felhőket sem, tudjuk, amit tudunk, hónapok óta különböző sérüléseket igyekszünk megjavítani a működéshez, – kérdezem C-t, most hova sietsz annyira, hogy a Horn-fok alatt gennakert akarsz húzni?  Nincs válasza, csak nagyon menne már, amiben egyetértünk.

Végül 06 óra 17 perc UT-kor átszeltük a Horn fok déli vonalát és visszatértünk az Atlanti óceánra. Gratulálunk egymásnak, férfias, őszinte, hátveregetős ölelkezés! Két SM-re a sziklától megittuk az erre a célra hozott spanyol mini pezsgőinket, áldoztunk a hajónak, Neptunnak, csináltunk pár fotót, gyönyörködtünk kicsit a villogó fényében, és továbbmentünk. Be kell, hogy valljam, ünnepi hangulatba kerültem, részben a pezsgő hatására is, de emlékezetes pillanatok ezek mindenképpen. Mikor legközelebb hauzolunk – percekkel később – ott van a fejemben némi szalonspicc, érdekes érzés kerít hatalmába. Szerény boldogság!?

Végül 06 óra 17 perc UT-kor átszeltük a Horn fok déli vonalát és visszatértünk az Atlanti óceánra. Gratulálunk egymásnak, férfias, őszinte, hátveregetős ölelkezés! Két SM-re a sziklától megittuk az erre a célra hozott spanyol mini pezsgőinket, áldoztunk a hajónak, Neptunnak, csináltunk pár fotót, gyönyörködtünk kicsit a villogó fényében, és továbbmentünk. Be kell, hogy valljam, ünnepi hangulatba kerültem, részben a pezsgő hatására is, de emlékezetes pillanatok ezek mindenképpen. Mikor legközelebb hauzolunk – percekkel később – ott van a fejemben némi szalonspicc, érdekes érzés kerít hatalmába. Szerény boldogság!?

A szél ettől persze nem változott meg, a hajunkra kenhetjük a routingot, abból semmi nem igaz, megyünk a leghagyományosabb módon, térkép, irány, és személyes döntések. Úgy gondoljuk, hogy át kellene mennünk a Maire szoroson, a Los Estados szigettől Ny-ra és egyenesen föl, Falklandot szintén Ny-ról kerükve. De ehhez szél, valamilyen szél kell. Most éppen 8 cs fúj DK-ről, az ellenkezője, mint az előjelzés szerinti szél. Ezzel bemenni a szorosba komoly felelősség. Van még 35 SM, talán kialakul valami addig.

Alapvetően két dolog változott eddig. Más a neve a víznek alattunk, és nincs az a kemény rángatós, mondanám agresszív hullámzás. Korábban már rákenten a hullámzás érzékelhető eredményét a sebességre, de mikor lelassultunk akkor is úgy rángatta a hajót, mint a viharos szél a falevelet.

Szóval fizikailag most is, még mindig, nyirkos, mocskos hideg van. Jaj de jó, örülök, megyünk hazafelé! -mondom magamnak és közben lefagy a kezem a billentyűkön. Erről a másik planétáról, ahol hetek óta küzdöttünk, nem lehet egy vonal átszelésével kikerülni, hosszú napok kellenek még hozzá, hogy ismét nekünk élvezhető időjárásba, hőmérsékleti viszonyok közé kerüljünk.

Ugyanolyan kávét csináltam magamnak és ugyanolyan margarinos, mogyorókrémes pitával fogyasztottam, mint már hetek óta, és mégis más volt az érzés. Ez itt már atlanti reggelim volt.

Visszagondolok az elmúlt napokra, miközben menekültünk ez elől a 948 hPa-960 hPa-s monster elől. Ott, még a túloldalon, gondolni sem mertem rá kerek mondatokban, nemhogy kimondani szóval, mi van, ha kiszalad az ember alól szél és nem tud elmenekülni. A Cordillerák másik felén most tombolnak a szelek, irgalmatlan táncát járja az óceán, itt meg 8 cs-s szélben, sima vízen araszolunk É-ra a szoros felé. Békésen, két lábon, kapaszkodás nélkül (!) végigmentem a fedélzeten, óriási érzés, és nézem a kötélzetünk különbözőn elemeit, hát van seb, mit nyalogatunk még egy ideig ezeken is.

Spirit of Hungary -a Horn-fok utáni átkelés a Marie szoroson photo©spiritHu_SouthAtlantic_Marie_Strait 2015Marc16DSC_0954-1

Spirit of Hungary -a Horn-fok utáni átkelés a Marie szoroson photo©spiritHu_SouthAtlantic_Marie_Strait 2015Marc16DSC_0954-1

22 56 UT, este,

Elfogynak a jelzők egy idő után, tehát maradok szikáran a tények leításánál. Szépen, békésen megyünk a szoros felé, gyönyörű kék az ég, a szél változatlanul DK-ről fujdogál. Egy csapáson tartom a szoros közepét, talán egy picit inkább feljebb, közelebb a szigethez, hogy legyen alattunk tér, ha bármi történik. Erősödik, 16 cs-nál leveszem a második reffet, 22-nél a szolentet váltom stayre. C ébredezik, mondom, jöjjön ki, mert gyönyörű a sziget látványa és nagyon érdekesek fölöttünk a felhők. Miközben a mi szelünk erősödik 27 cs-ig, egy nagy cirrus úgy van fölkenve az égre, mint amit ÉNy-ival festettek oda. Mire jól megcsodáljuk, rohamosan áll el a mi szelünk, a végén marad 5 cs, ami körbefordul ÉNy-nak. Muszáj nagyobb vitorlákat húzni, a szoros közepén vagyunk és az új szélben a sziget alattunk van, tehát nincs vesztegetni való magasságunk. Új szelünk gyorsabban erősödik, mint ahogy leírom, solent fölsodor, stay ki. Nem vesszük észre, hogy a reacher behúzó kötele miatt, ami felnyomja a lobogó vitorlát, belesodrunk egy kis répát a hurkába. Csak annyi, hogy fönt van néhány kör lazább anyag. Mire mindennel készen vagyunk, átfordultunk balcsapásra, lehúzzuk az uszonyt és nyomjuk tovább, addigra a 27 cs-ra erősödött új szélben csattogni kezd a solent teteje. Ilyenkor nincs más, mint kitekerni addig, amíg tiszta és újra besodorni. Csakhogy a mi répánkat csattogtatja mindig feljebb a szél, nem tudjuk kitisztázni, egyre rosszabb. Muszáj beejteni és hátszélben újra sodorni az egészet. Eközben rohanunk a sziget felé 15-el. Újra felhúzzuk élesmenetre, most már minden rendben. Májzlink van, élesedik annyit a szél, hogy még el tudunk menni a sziget északi csücske mellett, viszont olyan hullámok jönnek velünk szembe, hogy 5 métereket zuhanunk, baaaannngggg x minden 20. másodpercben. Két zuhanás és ütés között rugalmasan leng a tőkesúly, iszonyú erők közlekednek a szerkezetben. Az áramlattal és a sekély vízzel jönnek szembe a hullámok, rövidek, meredekek, gyilkos erővel ütik a hajót. Megint ott vagyok, hogy akkor is aggódnék a hajóért, ha minden rendben lenne. Ez megy 40 percig, mikorra annyira kiérünk a szorosból, hogy ejthetünk kétszer tíz fokot. Pofonok még így is vannak, de jobb egy lehelettel, aztán végre kiérünk a sziget hatászónájából és normálisabbá válnak a hullámok. Jelenleg a közben 30 cs-ra erősödött fél szélben megyünk, tökéletes irányba. Harmadszor keltem át a szoroson, de ennyire még sohasem dolgoztatott meg embert, hajót. Mindezzel együtt is haladunk, egyben vagyunk, és még mindig örülök, hogy nem ragadtunk odaát.

03 16.-án, 23 00 UT-kor a pozíciónk 54° 17,7′ S, 064° 33,8′ W, mögöttünk a Horn!