“Jól haladunk, helyenként még a nap is lenéz ránk, de amúgy mrrr’a hideg van. Éjszaka fázom beöltözve, hótaposóban a hálózsákban. Gyönyörû volna mindez, ha üvegfalon át néznénk egy forró ital mellől, mint néha a sípályán. Most túl macerás, vizes és dermesztő.”

Folytatódik a Spirit of Hungary déli óceáni harcos menete a Horn-fok felé – azt gondoltuk, és nem megalapozatlanul, hogy bizonyára sok elfoglaltságot jelent a skippereknek 35-45 csomós szélben, 6-8 méteres hullámzásban, biztonságban és sebességben vitorlázni. Nem is vértuk a szóbeli beszámolót – amikor egyszercsak megérkezett a levél, benne friss déli Csendes óceáni fedélzeti fotók Fa Nándortól . 

2015. március 11.  Fa Nándor hajónapló

03 11, 02 20 UTC,

Egész nap hallgatom a hajó különböző zajait, már nem érdekességből, hanem biztonsági fülelést végzek. A tőkesúly hidraulika hengernél jegyzem az állapotokat és minden változást igyekszem észrevenni. Bizonyos helyekről naponta többször ki kell szedni a vizet, mert megállíthatatlanul jön be ebben az időben és nem okos dolog sokat várni. A kormánytérből szerencsés módon belötyög a hátsó térbe, onnét a csövek mentén átszivárog a konyha alá, ahonnét egyszerűen szivaccsal kiszedem. Napi egy vödör víz több tételben. Kint most dől a víz egyfolytában, kinézni is csak vízhatlanban lehet, csinálni is valamit azt jelenti, hogy dől a nyakamba is, teljes beöltözés. Öt perc munka után tíz percig csorog le az emberről, amit aztán össze kell szedni a padlóról.

Épp áthaladunk azon a zónán, amiről kaptunk mûholdas vízhőmérséklet térképet, pont azért, mert egy folton jelentősen hidegebb a víz, mint a hasonló szélességen előtte, utána. Az volt az információ lényege, hogy ugyan feltûnően hideg a víz, de jeget nem detektáltak, viszont jó lesz nyitva tartani a szemünket. Én egész nap nyitva tartottam, de én sem láttam szerencsére jeget. Lassan már átérünk a területen, talán megnyugodhatunk.

Most, hogy a Renault már kijelentkezett, pár napra csak a miénk ez az óceánrész a Horn-ig. Akkor most hátradőlök!

Mikor elhagytuk a 130° W-et, kaptunk egy levelet a chilei MRCC-től – Marine Rescue Coordinating Center -, hogy beléptünk az ő mentési körzetükbe és mostantól figyelnek bennünket. Nyilván a BWR illetékeseitől kapták az infó’t, de a többi MRCC, akiknek átmentünk a körzetén is kapott, de csak a chileieknek jutott eszébe, hogy egy levélben tudassák velünk, hogy figyelnek és minden jót kívánnak. Kellemes meglepetés volt, még sosem kaptam hasonlót.

kép: MRCC-től – Marine Rescue Coordinating Center BWR photo

Helyenként tiszta az ég és a nap megvilágítja az óceánt. Már fölépült arra a szintre, amit a szelek indokolnak, ez kb. 8 m, de sûrûn gurulnak 10 m körüli hegyek is. (Éjszaka vertük ismét az 50 cs-t.) A sötét, acélkék tömeget sûrûn tarkítják a hideg, világoskék foltok, ahol a hullámtörések miatt és még tele van a víz buborékkal. Ez, olyan “embertelenül” szép. Értem ez alatt azt, hogy ez a szépség csak nekünk szépség – nem gondolom, hogy bármely más lény gyönyörködne benne -, mégis csak keveseknek adatik meg, hogy élőben lássák is.

Túl vagyok a reggeli körjáraton, láttam, kimertem, megettem, minden rendben.

Gyengült kicsit a szél és fordul mögénk, ahogy az meg van írva, de pöffben még erős ahhoz, hogy kireffeljek. Kicsit talán így lassulunk, de csak átmeneti állapot.

A legfrissebb routing szerint vasárnap helyi idő szerinti déltájban leszünk a foknál, ez 14 – 16 UTC. Kellemes hír, hogy addig is és utána pár napig még jó szeleink lesznek. Tovább egyenlőre nem nézzük, időben is és egyáltalán messze van.

Jó, hogy nem reffeltem ki, 40 cs fölött fúj ismét. Pontosabban 29 és 42 között, így nehéz jó vitorlázatot húzni.

03 11.-én, 16 20 UTC-kor a pozíciónk 52° 03,6′ S, 107° 57,3′ W, még 40° a Horn-ig.

 

---

Március 10.

A Barcelona World Race 69. napján a Renault Capture igazán harcos viszonyok között kerülte a Horn fokot – a skipperek riportja szerint 6-8 méteres hullámzásban, 35-40 csomós Ny-É-NY-i szélben, helyenként 60 csomós befújásokkal küzdöttek. A mögöttük haladó Spirit of Hungary-nek is jut a kemény időjárásból, 35-40 csomós szelekről  szólt Fa Nándor kora reggeli üzenete szintén erős hullámzásban. A BWR média csapata a mai napi (ott éjszaka) skipper videokonferencián magyarul is rögzített a SOH skipperével egy rövid hangfelvételt.

FA NÁNDOR HAJÓNAPLÓ  03 09, 19 40 UTC,

 “Épp megtakart bennünket egy hatalmas hullám, amitől megálltunk, aztán meg beindultunk, mint egy vadló. Most megint egyenletesebb.”

Reggel. Túl vagyok a reggeli kávén, reggelin, ülök a babzsákon és pörög az agyam fontos és kevésbé fontos dolgokon. Sokat vannak most a Renault-os srácok az eszemben, kemény Horn-kerülés vár rájuk az előrejelzés szerint. 10 m feletti hullámok, orkán erejű szél. Én lassítanék a helyükben.
Ahogy ülök és agyalok azt hallom, hogy valami kocog a hajó héjon kívülről. Gyorsan kinézek, és nem látom a felső vitorla csomag első felét, ez a J1. Magamra rántom a felsőt és kimegyek. A zsák szétszakadva, a vitorla első fele, a korlát lábáig a hajó oldalán lóg úgy hurkáról-hurkára, ahogy belehajtogattuk a batyuba, a szakadt zsák első karabinere veri a hajó alját. Első reakciómban próbálom felhúzni, de meg sem mozdul, viszont a hullámok pofozzák keményen, ahogy 16 – 20 cs-s sebességgel vágtatunk, és persze pofoznak most már engem is.

Ordítok C-ért, de semmi, alszik. Elsőre felhúzom a nekem legközelebbi hurkát, át a korlát kötele alatt, aztán a másodikat, harmadikat, de megáll a tudományom. Elöl még tart a kikötő kötél, hátul a heveder, amivel rögzítettük. Verem a kabin tetejét, hátha meghall C, de nincs mozgás. Bal kezemmel tartom a már fölrángatott hurkákat, a jobbal eloldom a hátsó hevedert, hátha így jobban enged. Semmi, csak a hullámok futnak át rajtam nagy erővel, már érzem, hogy beáztam a nyakam felől is és a csizma felől is. Ordítok ismét, ahogy a torkomon kifér, végre C meghall, egy szál semmiben bedagadt szemekkel néz rám a fedezék mögül. Megérti mi a helyzet, gyorsan beöltözik és jön. Ketten már hatékonyabbak vagyunk. Amíg ő tartja, addig én elöl is elkötöm és így már jön, beszedjük a kormányállásba. Alatta a C0 zsákja sértetlen, hátrébb húzzuk, így több ponton tudjuk rögzíteni, most rendben van.

A J1-et csak vágásokkal tudjuk kihámozni a szakadt zsákból, vágjuk, annak már mindegy, aztán a vitorlát beszedjük a kabinba, óvatosan, hogy ne vizezzünk össze vele mindent. Onnan tovább az orrba, ott már biztonságban van. Kitakarítjuk a vizet, megköszönjük egymásnak a segítséget, C nekilát valami reggelinek, én igyekszem szárazba tenni magam. Ismét megállapítjuk, hogy a vitorlázás itt délen nem ugyanaz, mint másutt a világban.

Egész nap jó sebességgel, de igen kényelmetlen körülmények között vitorláztunk, pöffös a szél és igen agresszív a hullámzás. Még sötétedés előtt először lecseréltük a solentet stay-re, aztán levettük a 3. reffet is. 40 cs-s az alapszél, és arra jönnek 45 – 47 cs-s nyomások.

Furcsa, kemény, fémes kettyenésre lettünk figyelmesek egy ideje. Minden olyan alkalommal hallom, amikor oldalt lendül a hajó. Az árboctalp mozgására tippeltünk a fészekben. Most éjszaka hosszasan figyeltem minden olyan elemet, ami árulkodó lehet a hang eredetéről és megtaláltam. Nem az árboctól jön, hanem a tőkesúly hidraulika henger kottyan 1 – 1,5 mm-t az önbeálló fejben ki-be. Remélem nem okoz nagyobb bajt, mint hogy zavar a hangja, de aggódom. Minden olyan elem miatt aggódom, ami nem úgy működik, ahogy kellene neki, és olyan itt most számtalan van.

18 30 UTC, reggel

Irénen keresztül még az éjszaka felvettem a kapcsolatot a hidraulika gyártójával és tájékoztattam őket a jelenségről. Visszakérdeztek a pontosítás érdekében, elmagyaráztam és kérdeztem, hogy egyrészről mire számíthatunk a belső konstrukció ismeretében illetve, hogy mi itt mit tehetünk célszerszám nélkül. Azóta pont annyi tájékoztatást kaptam tőlük, mint a körülöttünk repkedő albatroszoktól. Így is lehet. Azért, kicsit később, egy levélben tájékoztatom őket a véleményemről. Ez lehetne itt akár élet – halál kérdése is.

Tegnap óta a vitorlázaton nem is nagyon tudtunk, de nem is akartunk változtatni. Éjszaka megfordult a fejemben, hogy a stayt föl kellene tekerni 45 cs felett, de csak nyomásokban, és nem túl hosszú ideig vertük az 50-et. Már hosszú órák óta 35 és 45 között fúj 210-ről, vagyis D-DNy-ról, ami nekünk éles háromnegyed szél. Ezekben a rendkívül agresszív hullámokban, kemény pöffök közepette a hajó szívet melengető módon tartja az irányt. Persze ez nem csak a hajó érdeme, a pilot is kiválóan teljesít.

Mondom agresszív hullámzás, mert úgy érzem, de valószínűleg ez teljesen normális hullámzás, csak mi vágtatunk itt 17 – 22 cs-val közöttük, így minden hullámzás agresszívvé válik.

Renault-ék biztonsággal vették a Horn-t, bravó, gratulálunk nekik, nem lehetett könnyű nap.

03 10.-én, 19 50 UTC-kor a pozíciónk 51° 32,9′ S, 116° 10,6′ W, még 49° a Horn-ig.

 

BWR news 10th March:  http://www.barcelonaworldrace.org/en/news/news/in-the-grip-of-cape-horn