02 13, 08 40 UTC.
Éjszaka, C ügyelete alatt fordult a szél 305° TWD-re, így már nem volt a vitorlázat optimális. Levette a 2. reffet a nagyvitorlából és a gondolkodó helyett vissza a reacher. A solentet hívjuk gondolkodónak.
(Egyszer valami helyett kihúztam, hogy legyen valami addig is fönt, amíg kialakul az optimális döntés, C éppen ébredt, nem ismerve a helyzetet meglepett hangon kérdezte: why the solent? – Just I’m thinking what to hoist- mondtam, aztán rajta ragadt a solenten a “thinking”, “gondolkodó” megnevezés.)
A szél már hosszú ideje 28 és 34 cs között fütyörészik, mi pedig ugyanennyi ideje robogunk 14 – 24 cs között. Gyönyörű menet, még a nap is kisütött megnézni bennünket. Égszínkék az ég – mily meglepő – , de nem úgy, ahogy mifelénk, kóbor cirrusok csak vékonyan mintázzák be halovány fátyol színeikkel itt ott ezt a végtelen világoskék tisztaságot. Ezekért a napokért érdemes évekig dolgozni és idejönni!
Ha már ilyen szépre alakultak a dolgok, beöltöztem, kaptam a kamerát és gyorsan csináltam néhány felvételt. Persze eláztam közben kint a fedélzeten, de ez nem ár ilyen képekért, amiket sikerült megörökítenem.
Találtam egy olyan zacskót a lió’k között, ami Magyar marha tésztával néven vár rám. Érdeklődéssel nézek az élmény elébe, milyen egy Magyar marha Augsburgból, német ízlés szerint.
Prawn szerű görbe tészta, ízletes, paprikás szószban, néhány apró, barna galacsinnal, ami lenne benne a Magyar marha. Összességében jólesett.
Az utolsó mért időszakunk átlaga 17,3 cs volt, ami rekordnak számít, de most a következő időszak szerintem gyorsabb lesz. Picit még erősödött a szél és nőttek a hullámok. A műszerrel mért legnagyobb sebességünk 25 cs, de a GPS által mért haladási sebességünk ugyanakkor 26 cs volt.
C belelkesedett a képeim láttán, beöltözött, fogta a kameráját és kiment ő is az orrfedélzetre. Kicsit később ismét gyönyörű hullámok jöttek, fantasztikus fényviszonyok mellett. Bepárásodott a kamerája lencséje, elkérte az én kis kamerámat. Természetesen odaadtam, ő vissza az orra. Láttam az ablakból, hogy ugyan kikötötte magát a futó kötélhez, de semmi támasz, stabilitás. Aztán jött egy nagyobb hullám és egyszerűen ültéből hanyatt mosta. Mikor két kézzel verte a fedélzetet már tudtam, hogy baj van, oda a kamerám az egész nap összes gyönyörű felvételével. Csak annyi maradt, az a pár kép és egy videó snitt, amit közben átírtam a komputerbe.
Ő nagyon “so sorry” volt, én dühöngtem. Fél óráig ne szólj hozzám, majd megnyugszom- mondtam.
Összeszerelte az ő ugyanolyan kis kameráját, mint amilyen az enyém volt, szó nélkül kiment csinált egy sor felvételt, visszajött és a kezembe nyomta: a tiéd! Nyilván nem ugyan az, de a gesztust értékeltem. Mindeközben egy rossz szó nem hangzott el közöttünk.
40 cs fölé erősödött a szél, muszáj volt fölsodorni a reachert. Nem adta magát könnyen, de 10 perc küzdés után már a stay-el futottunk ugyanolyan sebességeket. Mostanra visszacsöndesedett 35 cs-ra, de még így is jól haladunk. Ha marad, illetve tovább gyengül, mint ahogy az előjelzés szerint fog, akkor visszajön majd a reacher ideje.
Az utolsó mért szakaszunk átlaga 17,6 cs, az eddigi legjobb, mint ahogy az utolsó 24 óra alatt futott 392 SM , és a 24 órás, 16,36-os átlag is az. Most picit lelassulunk majd és a VMG-k is romlik, de csak rövid időre. Néhány mélyebb lélegzet után nekilódulunk ismét.
02 13.-án, 14 40 GMT-kor a pozíciónk 43° 48,3′ S, 081° 57,9′ E.
Szóval ez és ennyi a mai nap vázlata, volt benne bőven minden