Ráment a munkára az egész napunk, miközben egy percre sem lassítottuk le a hajót. C háromszor mászott fel némi lenti segítséggel, én háromszor húztam fel őt fenti segítségével, miközben helyenként 17 cs-val haladt a hajó a hullámokon. Csak az tudja milyen ez 4 méteres hullámokon, aki már volt fent ilyen körülmények között. Megdolgoztunk mind a ketten vele, de a nagyobb érdem az övé.

FA N: “Napló: 02 19, 00 40 UTC, délelőtt,

Egy mozgalmas, tartalmas napon vagyunk túl ismét és megyünk az éjszakába. Szép nap volt, szükség is volt rá. Ebben szerencsénk van, mostmár többedszer.

Egész éjszaka mindkettőnk ügyelete alatt tartottuk a K-et bal csapáson a 290 – 300°-ról jövő szélben. Már poén tárgya volt közöttünk, hogy régen más széllel másfele kellene vitorláznunk, de mi ragaszkodunk a meglévőhöz. Hajnalban ismét én a szolgálatban, C még rendesen le sem hajtotta felfújható párnájára a fejét, mikor egy mogorva felhő és jeges szitáló sörét kíséretében 10 perc alatt 70°-ot fordultunk. C persze ugrott, villámsebességgel rendeztük át a hajót – érdemes lett volna mérni – kívül, belül, hauzoltunk, reacher vissza és max 15 perc elteltével ugyanabba az irányba vágtattunk, csak a másik csapáson. Kifésültük a köteleket, minden példás rendben, csak a routing szerint is, és szerintünk is nekünk legalább 15°-al délebbre kellene vitorláznunk a megfelelő folytatáshoz. Azt a szöget a reacher nem tudja, túl éles neki, tehát reacher felteker, solent ki, újabb átrendezés, újabb 10 perc múlva már K-DK-et húzzuk. C visszatér párnájához, én átöltözöm, muszáj az izzadt ruhát enyhén nedvesre cserélni és végre nekiállhatok reggelit készíteni magamnak.

Első órában egyik gerendát követi a másik, úgy a szélerő, mint az iránya állandó változó. Az irányt még csak lekövetem az automatával, de a szélerőhöz a vitorlákat kell mozgatni, a reggeli megvár, én a csörlők mögé állok és követek. Aztán jön egy nagyon szép, szabályos gerenda, szinte koromfekete homlokzattal, horizonttól, horizontig. Ebből mi lesz? Ijesztő sebességgel, mint egy gondolat, suhant át felettünk, amit én érzékelek belőle az 25 cs volt csupán, teljesen kezelhető. Mögötte viszont 10°-al tompább 20 – 24 cs-s szél, amiben már nem a solent a vitorla. Reacher vissza, aztán én is vissza a reggelihez, ami már erősen elhûlt, de így is jól esik.

Fátyolfelhőkön átsütő nap alatt élénk szelekben jó tempóval, jó irányba haladunk, minden okom megvan, hogy jól érezzem magam.
Viszont valóságos szomorúsággal hallottuk, hogy a Renault Új-Zélandnak vette az irányt és még csak nem is a déli kikötő Invercargill, hanem Wllington felé. Amennyire tudható a megújuló kormány problémák mellé még a tőkesúllyal is van valami gond. Wellington nem pit-stop, oda nem egy napra megy valaki. Nagyon sajnáljuk, Jörg és Sebastian példásan vitorláztak idáig, ex-minisekhez méltóan.

Éjszakai jó hír! Nem akartuk elfogadni, hogy nincs több cukor a hajón, nekiálltunk kutatni.
Cukrot persze nem találtunk, de én az ágyam alatt, egy doboz rejtett hátsó sorában találtam két csupor mézet és két nagy gáztartályt. Hurrá, így lesz gázunk végig, annál nagyobb bajom meg ne legyen, mint mézzel inni a kávét!

Soha többé nem fogok itt örömködni az óceán közepén, mert mindig visszaüt. Még be sem fejeztem a fenti mondatot, felpillantok a mûszerekre – mikor itt ülök és kopogtatom a billentyûket, reflexszerűen fel – felpillantok a műszerekre, meggyőződni, hogy rendben mennek a dolgok – és azt látom, hogy a szél adatok nem stimmelnek, a műszer szerint már rég meg kellett volna hauzolnunk, annyira elfordult a szél. Kiugrok meggyőződni mi is a valóság. A valóság nem változott, 20 – 23 cs fúj bő félszeles irányból. Felnézek az árbocra és látom, hogy a fenti mûszer fityeg az árboc teteje körül a szélben, a saját kábelén. Nem írom le, hogy mit gondoltam és mondtam csak úgy és a gyártóval kapcsolatban is.

Ugrasztottam C-t, már amúgy is sokat aludt, ébredj, gond van. Kijön, felnéz, és elmegy szótlanul a korláthoz vizelni. Vakarja az állát, néz üres tekintettel, most akkor mi van?

Először is hirtelen csinálok egy széljelző szalagot a hajó hátuljára, az URH antennára, hogy legalább az alap irányokat lássuk. Ha felhúzol, felmegyek, mondom. 15 – 18 cs sebességgel vágtatunk 5 – 6 m-es hullámok között, nem ígér semmi élvezeteset. C kimegy, körülnéz és mondja, te húzol fel és én megyek. Megállapítjuk, hogy így a legstabilabb a hajó, ahogy most vágtat, beöltözünk mind a ketten guminyakúba, összerakjuk, ami fent kellhet – nem sok minden – és húzom. Lefeszítettük az összes felhúzót, az egyikbe beakaszt egy karabinert, a többibe kapaszkodva húzza ő is magát, öt perc után fent van, újabb öt perc múlva leengedem. Hozza magával a széljelzőt, két darabban. Mielőtt kihúzta volna fent a csatlakozót minden funkció mûködött, csak valótlanokat mutatott, tehát a kábel még egyben van.

A rögzítő töve a jeladónak és a cső, ami előre áll, szétváltak. Tátott szájjal nézem, hogy a hajómûszerek Rolls-Royce-a 10 mm mélységben beragasztotta egyiket a másikba és annyi. A ragasztás egyszerûen kicsúszott. Ha már megtörtént a baj, legalább javítható. A részletektől eltekintek, de annyi még ide tartozik, hogy a két rész nincs összejelölve, ugyanakkor nem lehet bárhogy összerakni, mert keresztben fog állni a helyén. Semmiből nem derül ki, hogyan kell összeragasztani, a katalógusából sem. Otthon hajnali 4, nem ugrasztom Petit, inkább visszahúzom a csúcsba C-t nézze meg, merre áll a nagy bütyök. A csatlakozón vannak megvezető bütykök, hogy a lábak megfelelő lyukakba menjenek, azt csak egyféle képen lehet összedugni. C fel, megnézi, csinál néhány felvételt, ha már ott van és vissza. Nagy bütyök felfelé. Letakarítom minden zugát, becsiszolom és összeragasztom. Most a motor fölött melegszik éppen, hogy megkössön a ragasztó. Addig tesszük a dolgainkat, amíg megköt és igyekszünk még ma visszavinni a helyére, illetve szurkolunk, hogy mûködjön is, az nem elég, hogy ott van. Holnapra erősebb szelet jeleznek, akkor még nehezebb lenne.

Megkaptam otthonról az Agulhas és a Leeuwin fokok között megtett utak statisztikáját. A vezető hajó 12 nap 5 órát ment, mi 14 nap 17 órát, csak mi benne 5 napot krajcoltunk, ők meg egyet sem.

Csak így az édes naplómnak mondom, amióta beszakadt a nagyvitorla felhúzó csigája az árboc tetején, azóta, amikor lehetne, a teljes nagyvitorla helyett 80 %-ban első reffel megyünk. Hullámos vízen, ahol azért rántások érik a vitorlát, nem merjük az egyszáras, ideiglenes csigával szerelt felhúzónkra bízni a teher viselését.

Este.

Megkötött a ragasztó, ébresztettem C-t, hogy vigyük, rakjuk vissza, sötétedés előtt. Összekészítettünk minden szükséges segédeszközt és mászás vissza az árboc tetejére, harmadszor is. Ha lemegy a nap, perceken belül sötét van. A műszertest felőli csőkapcsolatot megerősítettem még itt lent, a másik, javított végét C megerősíti négy carbon lemezkével fent.

Már csak azt kellett eldöntenünk, mi a teendő, ha nem működik. C föl, mikor már pozícióban volt visszamentem a kormányállásba, mert amíg a helyére teszi, ki kell az összes műszert kapcsolni, a pilotot is. Fogtam a kormányt, rendszer lekapcsolva, C fent berakja a helyébe csatlakozót, én itt lent visszakapcsolom a rendszert és megjelennek az adatok a képernyőkön. Jelzem neki, hogy rendben, folytathatja, illetve befejezheti a munkát. Ő fent hujákol, én itt lent, minden okunk megvan az örömre. Ismét vannak szél adataink. Még belegondolni is fáj, hogy éjszaka lámpával lesem azt az egy db szalagot az antennán és arra vitorlázunk egy fél Föld-kerülőt. Most igencsak meg van erősítve, még leszedni sem lesz könnyû.

Ráment a munkára az egész napunk, miközben egy percre sem lassítottuk le a hajót. C háromszor mászott fel némi lenti segítséggel, én háromszor húztam fel őt az ő fenti segítségével, miközben helyenként 17 cs-val haladt a hajó a hullámokon. Csak az tudja milyen ez 4 méteres hullámokon, aki már volt fent ilyen körülmények között. Megdolgoztunk mind a ketten vele, de a nagyobb érdem az övé.

Akár meg is ünnepelhetnénk a sikert, de mire végzünk, elfordul a szél, reacher helyett gennakert kell húznunk, most is az van fent, jól haladunk a 16 – 18 cs-ra gyengült szélben. Valamikor majd ismét hauzolnunk kell, mielőtt megerősödik holnap az új, északias szelünk.

Most megvacsorázok, ügyelek kicsit, aztán C jön ismét.

14 10 UTC-kor a pozíciónk 47° 02,8′ S, 126° 34′ E,