“Éjszaka C még verekedett, számtalan vitorlacserével igyekezett megfelelni a pillanat kihívásának, csakhogy a pillanat elmúlik a vitorla meg ottmarad.”

BWR info  Március 01. az esti órákben – sebesség- pozíció – megindultak!

Fa Nándor hajónaplója

“Március 01 22 30 UTC, kora délelőtt.

Félálomban hallgatom, amint dobog a fedélzeten és mondja a magáét ékes kivi angolsággal. Reggelre beáll a 12 – 16 cs-s szél É-Ék-ről, amire az előjelzés alapján vadászunk. Most még könnyű szellő, de délutánra megerősödik valamelyest és jó irányba visz bennünket.

Fair winds, finally! Going 16 knots and in the right direction onboard ©FR_Denis SpiritofHungary 2015 01 March

Reggelinél még élvezem annak a gyönyörűséges cipónak a maradékát, amivel ifjú barátaim megleptek indulás előtt Invercargilban. Mikor Grey.-el elmentünk bevásárolni, a hátam mögött összetelefonáltak Judittal egy találkozót az áruházban. Épp tolom ki a kocsit a pénztár felé, mikor fülig érő mosollyal jönnek felém édes hármasban, elöl a kékszemű, járni épp csak tudó Benedek, mögötte Ricsi és Judit. Vászonkendőbe kötve illatozik a kezükben egy gyönyörűséges kerek cipó, nyújtják felém. “Ki szerettünk volna menni a kikötőbe elintegetni benneteket, de éjszaka nem alkalmas”, mondtál és ezt a cipót hozták búcsú ajándékul. Judit az imént sütötte, még meleg és teleillatozza az áruházat. Ilyet itt még nem éreztek, ilyen kenyeret itt nem esznek, ez rendes sós kenyér, de vajas, édes kalács illattal, fantasztikus. Beszélgetünk még kicsit, majd nagy ölelkezések közepette elbúcsúzunk. Fogok rátok emlékezni!

Grey velünk volt az utolsó pillanatig, segít elkötni a hajót és integet, míg beleveszik a sötétségbe. Ugyancsak nehezen feledhető ember és nemcsak azért mert segített, hanem mert olyan személyiség.

Ott az áruházban egyszer csak volt előttem egy mérleg a földön, ráálltam. Úgy ruhástól, mindenestől 85 kg. Az nettó 82 – annak idején kenus koromban, 35 éve ez volt a versenysúlyom -, pedig eszem, amennyi belém fér és van hozzá étvágyam is.

Úgy gondoltuk még délelőtt, hogy miután C alszik pár órát, utána fölmegy, és pár foltot stabilizál a vitorlán. Utolsó nap délutánján, mikor a vitorlákkal foglalkoztunk eleredt az eső és voltak foltok, amik valószínûleg vizes felületre kerültek, most integetnek a vitorláról. Nem lesznek hosszú életűek. Magam ugyanakkor az árbocon próbáltam valamiféle védő gombócot gyártani a szálingok végére, de az esőben a ragasztószalag sem ragad igazán. Még nem látom őket bomlani, de nem lepődöm meg, ha úgy lesz.

Szóval úgy gondoltuk, de ebből most nem lesz semmi, mert beborult, szemerkél az eső és fúj hozzá az a 20 cs-s szél É-ról, amit vártunk. Most beérjük azzal, hogy jól haladunk jó irányba.

C frissen ébredve nem fogadta el a helyzetet és ragaszkodott a foltjaihoz. Mondom neki, félórája esett az eső, vizes a vitorla, nincs az a csoda anyag, ami most ráragad. Annyit változtattunk az eredeti elképzelésen, hogy a vitorla jön hozzánk, vagyis leengedjük arra a 20 percre, amíg foltozunk. Leengedtük, vizes volt, törölgettük egy ideig, aztán folt rá, majd folt le és vitorla vissza. Egyikőnk sem szól egy szót sem. Majd a legközelebbi alkalomkor, talán.

Az előjelzésnek megfelelően tovább erősödött a szél, most 25 – 27 cs fúj, de kezd mögénk fordulni, ami még vagy 30°-ig jó, 15 – 18 cs-val haladunk.
Ilyenkor a rövid, frissen keletkező hullámzásban ezzel a sebességgel nagyon agresszíven mozog a hajó minden irányban. Nem is mozog, hanem rángat, nagy energiákat követel minden mozdulat, még szokni kell. Ettől úgy tűnik, hogy hamar elszokik az ember. Tőlünk pár száz mérföld É-ra a Bounty sziget, apró pötty a végtelen óceánon, gondolom most lakatlan.

Kis felvágott kenyérrel, paradicsommal, utána tea, volt a vacsorám, jól esett. Sûrûbben eszem kevesebbet, egy órára most jól vagyok.

Délután kiszedtük az öltéseket a homlokomból, már több mint egy hete vigyáztam rájuk, teljesen rendben látszik. Ebben a mozgásban C alig találta meg őket az ollóval, de végül sikerült.

16 10 UTC-kor a pozíciónk 49° 42,5′ S, 177° 31,8′ E, még másfél fok a dátumvonalig.”