“elhatároztam, hogy majd valamikor később vágok az oszlop oldalára egy szerelő, kontrollnyílást, de valószínüleg eljött az ideje most, Rio De Janeiro magasságában az óceán kellős közepén, éjszaka. Szerszámok, fúrógép, csiszoló papír stb elő, ragasztok, rajzolok, fúrok, csiszolok, mindezt fejlámpával az imbolygó hajón.”

Most meg a drága kávédarálóban elszakadt a lánc! Még olvasni is sok ennyi drága holmi tönkremenetelét! Az sem biztató, dem is vígasztaló, ha sorban jönnek a hírek a mezőny többi hajójáról, mi minden törik, szakad, mi mindent veszítenek el útközben.

GRATULÁCIÓJÁT KÜLDTE A NAPOKBAN NÁNDOR már előre a CEHEMONÉE PUJOULAIT skippereinek, BERNERD STAMM-nek és JEAN LE CAM-nak, követve a trackingen az elképesztően megverhetetlen páros földkerülő rohamát, és a várható győzelmét. “Megérdemlik mindketten a győzelmet, senki nem irigyelheti el tőlük annyi korábbi baleset és csaknem tragédiába torkolló hajótörések után. Méltó befejezése ez JL Cam földkerülő pályafutásának, ha tényleg ez az utólsó.”

BWR tracking info:

Napló: 03 25, 13 45, UT,

Még sötét van, amikor újra váltunk. C valamitől fölébredt, aztán úgy maradt. Ha ennyire fitt vagy, akkor én pihenek, rám fér, mondom, ő lelkesen bólogat. Megbeszélünk mindent, főleg, hogy ugraszt, ha felhő jön, vagy csak simán erősödik a szél.

Nem aludtam még egy órát sem, mikor C hív. Két gond van, az egyik, hogy egy felleg és a szele kezd vészesen jönni ránk, a másik, hogy a kávédarálóban elszakadt az egyik lánc, ami nyilván lehullott az oszlop aljába és most elakasztotta a másik, mégy meglévő láncot is.

Előkapok egy csörlőkart és vadul nekiállok vízszintesen felcsörlőzni a C0-t. Időben megvagyunk vele, a felleg és szele fél óra alatt túlszalad rajtunk és eltûnik, tiszta idő van mögötte ismét, C0 ki, megyünk tovább az éjszakában. Viszont ez így nagyon nincs jól, hogy meghajtás nélkül maradtunk. Hagyományos módon csörlőzni kétszer annyi idő és dupla energia. Az alvásnak ismét annyi, ülök és töröm a fejem a megoldáson. Leszerelni is, és szétszedni az oszlopot is nagyon sok munka, valami más megoldáson töröm a fejem. Már korábben elhatároztam, hogy majd valamikor később vágok az oszlop oldalára egy szerelő, kontrollnyílást, de valószínüleg eljött az ideje most, Rio De Janeiro magasságában az óceán kellős közepén, éjszaka. Szerszámok, fúrógép, csiszoló papír stb elő, ragasztok, rajzolok, fúrok, csiszolok, mindezt fejlámpával az imbolygó hajón. Végül nagyon takaros kis lyukat gyártottam, és közben csak egy fúrót törtem el. Körbecsiszolom, letakarítok mindent, hogy a kelleténél több carbon por ne menjen sehova és keressük a láncot. Elképesztő viszonyok vannak belül. Rozsda, zsír, olaj és tengervíz keveréke sár az oszlop aljában, de azért fölfedezem a láncot is. Egy kampóval fölhúzom és némi mozgatás, feszegetés, rángatás árán végül kijön. Alig megkülömböztethetőek a láncszemek ebben a híg fosra emlékeztető, de annál sokkal rosszabb lucsmákban, elrakom egy plasztik zacskóba úgy, ahogy van, mert szeretném ezt az élményt majd megosztani a gyártóval is.

Elvileg megvolnánk, de a maradék lánc is laza, és ha már benne vagyunk, húzok rajta, gondoltam naívan. Fönt az oszlop tetején, a meghajtó tengely csapágyazása van beleépítve egy excenteres, elforgatható fedélpárba. Négy – négy csavar tartja mindkét oldalon, azokat úgy kell kiszedni, hogy ne csússzon szét az egész szerkezet, és forgatni a kívánt mértékben.

Két lyuknyit fordítok és próba. A lánc még mindig laza, de a meghajtás beszorult, vajon mitől. Ötletelünk C-vel, hogy mi lehet ilyenkor. Jobb híján arra gondolok, hogy valami laminálási bütyök, odafolyt gyanta, bármi okozhatja, nem látunk bele.  Csavarok ki, forgatom, de amarra nem feszül meg. Az lehetetlen, itt felrúgjuk a fizikát. Lámpa, tüzetes ellenőrzés és bizony, a lánc ott lóg a két lánckerék között félúton. Ettől a felismeréstől számítva kettő órát játszottunk, sorba gyártottuk a célszerszámokat, míg végül sikerült visszaterelni a láncot helyére, a lánckerékre. Ahogy lejt a cockpit alja, úgy dől kissé az oszlop is, amit nem vettünk figyelembe, de a fene gondolta, hogy össze kell húzni középen a láncot ahhoz, hogy átforgassuk a feszítőt, hogy annyit lazul.

Megtanultuk ezt is, lánc a keréken, feszítő a negyedik lyukban, meghúzom a másik oldali irányban, és láss csodát, a lánc rendben, de a tengely szorul. Feladom. Szorul, szorul, majd bejárja magát, összerakok mindent, meghúzom a csavarokat, takarítok, – kezem kétségbeejtő a rozsdás retektől – kezet mosok, háromszor. Dereng a hajnal, mire elrakom a szerszámokat és rend van mindenütt. C fölajálja, hogy ügyel, menjek aludni. Elfogadom, elmegyek aludni.

Fényes, napos reggelre ébredtem, C kint éppen reggelizik, – minden rendben, mondja. Ennek nagyon örülök. A kávédaráló már lazábban megy, tényleg bejárja magát végül. Én is megreggelizek és átveszem az ügyeletet.

18 20 UT, Délelőtt nyomtuk azzal a taklival, amivel addig, de egy idő után nem tetszett, hogy mély szögeket vitorlázunk C0-al, 14 – 16 cs-s szélben. Így nekiláttam kiszedni és összeszerelni a gennakert, azt mégiscsak bő szélre találták ki. Lassan már tropikus hőmérsékleti viszonyok vannak, így nem volt okos délben nekiállni vitorlát cserélni, de türelmetlen voltam, így nekiláttam, Csöpögött rólam a víz és jól le is égett a tarkóm, amíg végeztem, de szûk egy óra alatt eljutottam a gondolattól, addig, hogy fogja a szelet a vitorla és haladunk.

Most délután van, és még mindig az A3 van fent, de nem tetszik a szél. A 18 – 20 cs körüli alapszélre néha, csak pár percre, de rápöffet egy 25 cs-s, amit már nem szeretünk a mostani viszonyok között. Nagy, forgatós swell-ek jönnek hátulról, néha meg – meg szörfözünk, de csapágyasra kormányozza magát az autómata közben. A gennakert nehezebb felsodorni, előbb visszaszalad, mint a C0 és még éklénken bennem van a legutóbbi tervezetlen tréning. Sajnos C-re még jóideig nem számíthatok, ha bármi bedurrant, egyedül vagyok rá.

21 50 UT,

Jött C, én meg elmentem pihenni kicsit és fantasztikus élmény volt a napközben megszáradt ágynemübe belefeküdni. Szokásomhoz híven nem tudtam aludni, csak hallgattam a hajó zajait és gondolkodtam. Így is kellemes és pihentető volt.
Mikor este kimentem látom, hogy már csak pillanatokra csöndesedik a szél 23 cs alá, viszont sűrűn megy 25 fölé. Szépeket szörfözünk, de nem érzem megbízhatónak a menetet éjszakára. Már most is muszály a solentet fedezéknek eléhúzni a gennakernek, különben úgy járok, mint tegnap és háromszor sodorjuk fel mire sikerül. Így megy elsőre, de azért megdolgoztat, ennek még hosszabb az alsóéle, mint a C0-é, több tekerést igényel. A solentet csak leengedjük a szél alatti oldalra és meg is vagyunk. Alig lassult a hajó, csak lényegesen kiegyensúlyozottabb, kevésbé forgatják így a hullámok.

03 25.-én, 21 50 UT-kor a pozíciónk 23° 12,5′ S, 030° 17,9′ W, víz 24,7°C,